Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
Bízunk a változásban Ú jkenézről járok be Záhonyba dolgozni, 1974 óta vagyok a gépesített rakodási főnökségen. Targoncavezető voltam, a szakma ifjú mestere versenyen háromszor nyertem meg az első helyet. Közben megszereztem a szakvizsgákat, a főnökeim látták, hogy igyekszem, indult egy csoport- vezetői tanfolyam, arra elküldték tavaly nyáron, azóta vagyok kinevezett csoportvezető. Most egy kicsit nehezebb az élet, mint régebben. Bizony, kell a mellékes jövedelem, amiből tud egy kis pénzt szerezni magának az ember, mert a fizetésből simán nem nagyon élhet meg. Azért én személy szerint nem panaszkodom, nekem, úgy érzem, minden megvan az életből. Azt gondolom, aki becsülettel dolgozik, az elér mindent. Nem nagyon van rá idő, hogy politizáljon az ember, de esténként, ha összeülünk, ha tévét nézünk, mégis megbeszéljük a dolgokat. Most elég sok rosszat hallani arról, mi lesz a jövőben. Nekünk jól sikerült az 1987-es év, mert már októberre teljesítettük az egész évi tervet. Mostanában — pontosabban egy pár éve — minden éven több és több áru van. Amikor idekerültem, a hetvenes években egész nyáron nem volt munka, előfordult, hogy egész nap egy kocsit sem raktunk. Azon is múlik, a főnökség hogyan szervezi a munkát, hogy minél több kocsit tudjunk átrakni. Szigorúbban veszik a rakodást, hogy minél kevesebb kárral rakjuk át az árut. Aki rosszul dolgozik, azt megbüntetik. Mégsem megy el, mert itt a környéken jobb munkát úgysem talál. Inkább meggondolja magát, másképp dolgozik ezután. Itt van a külföldi áru, mondjuk, amit az osztrák cégeknek rakunk át. Könnyen belekötnek mindenbe, de versenyezni kell, mert ha mi nem dolgozunk jól, akkor Csehszlovákián keresztül kéri az áruját. Érződik a változás nálunk is, mert szigorúbban veszik a mulasztást, az ittasságot. A dolgozók kezdik megszokni, másképp kell cselekedni, a munkahelyre rendesen kell bejárni. Aki ezt nem akarja megszokni, azt elengedik. Különösen az új főnökünk nagyon szigorúan veszi az ilyesmit. Mégis, a dolgozók azt mondják, igaza van, akit elengedett, az megérdemli. Azt tudom, mert beszélnek az árakról is, hogy nehezebb lesz megélni, gyereket felnevelni. Talán annyi gyerek se lesz, mint eddig volt. Elég nehéz volt mostanában valamit vásárolni is. Egy bútort vettünk, mentem utána vagy ötszáz *kilométert, míg végül Nyíregyházára érkezett egy szállítmány, amiből kaptunk. Azért a munkahelyen nem tapasztaltam, hogy el lettek volna keseredve az emberek. Lehet, azért, mert viszonylag jól keresnek, de az olyan helyen, mint a műhely, ahol 25 forintos órabérért dolgoznak, négyezer forintot keresnek egy hónapban, az ottaniaknak nehezebb lesz. Az apám is onnan ment nyugdíjba, megkeresett öt és fél, hatezer forintot, neki is kisebb a nyugdíja. Együtt lakunk, a kerttel pótoljuk a pénzt. Hallom én, hogy Pesten jobban há- borognak. Ha egy régi gyárban vannak, amelyik ezelőtt jó volt, akkor igazuk van, de létezik az is, hogy nem végeztek olyan' nyereséges munkát, azért vannak bajban. Más gyár lehet, hogy jobban dolgozott, jobb munkát végzett. Volt aztán ez a Gorbacsov—Reagan találkozó. Figyeltük, örültünk neki, hogy létrejött a szerződés-aláírás. Csak nincs az ember élete úgy veszélyeztetve, mint eddig volt. Biztosan folytatódik, a jövő nyáron eljön Reagan a Szovjetunióba, aláírják a másik szerződést, csak csökkenni fog a fegyverzet. Mert az a fontos, hogy békében éljünk. Én nem vagyok párttag, a szak- szervezeti bizottságban vagyok, ezt a társadalmi munkát csinálom. Meg szoktam hallgatni a főnököt, úgy érzem, engem tisztelnek, becsülnek, mert látják, hogy elvégzem a munkámat. Akármilyen, a dolgozókat érintő kérdés van a főnökségen, nekünk kell megszavazni. Béremelések, jutalomelosztások, meg ilyesmi. Vitatkozni szoktunk, mert az egyik területet jobban ki kell emelni, mint a másikat. Általában a kézi átrakó szokott többet kapni, de azok az emberek meg is érdemlik. Ha azzal jönnének — mint amit másutt hallani —, hogy csökkenteni kell a létszámot, vagy átcsoportosítani, akkor én az átcsoportosításnál maradnék. Tizedik éve nősültem, egy nyolcéves kislányom van. A feleségem fodrász Tornyospálcán, a szüleimmel lakunk egy nagy családi házban. Központi fűtést vezettünk be, van minden szükséges a lakásban. Az a jó, hogy most Űjkenéz is jól fejlődik. A nyáron adták át a vízvezetéket. Hallottam eleget, mert húszezer forintba került minden családnak. Az apám tanácstag. Otthon, nálunk szoktak összejönni gyűlésre. Beszélnek arról, mi legyen a faluban. Mert a szórakozási lehetőség kevés. Inkább elmegyünk máshová, kirándulni, de külföldre is elmentünk. Mégis azt mondom, egy országban sincs jobb élet, mint nálunk. Faluhelyen könnyebben megélnek az emberek, még ha ilyesmiért, mint a víz, a fűtés, külön fizetni kell. Többet is kell dolgozni érte, az biztos. Sok lehetőség van arra Záhonyban is, másutt is. A téeszek- től vehet ki földet, aki akar és ott dolgozhat magának. zt hiszem, az ország helyzete jövőre nehéz lesz, de azért mégsem lesz olyan rettenetesen rossz. Bízunk a változásban; erre csinálták a programot. Többet is kell dolgozni, még ha a fizetés nem is lesz több. Ahhoz, hogy boldog új esztendőnk legyen, főleg rajtunk múlik, azon, mit érünk el ebben az országban. Kosa Zoltán MÁV-targoncavezető, Záhony A visszavárd hüvelykujj (A 7. oldalon) Szállás, étkezés, üdültetés, rendezvények szervezése, idegenvezetés, videokazetták, filmek kölcsönzése... Ezeket az ajánlatokat nem egy idegenforgalmi cég, vagy reklámgéemká küldi szét az ország minden tájára Nyíregyházáról, hanem egy régi-új intézmény: a megyei ifjúsági központ. Erről szól cikkünk a 2. oldalon. Cipőt váltanak (A 3. oldalon) Lapunk tartalmából Kultúrát, de milyen áron? (A 9. oldalon) Néhány napja, hogy véget ért az Országgyűlés téli ülésszaka, amelynek fő témája a jövírWi költségvetés volt. Azt mindenki láthatta, hallhatta, olvashatta, hogy nehéz évünk lesz, vajon milyennek látják azok a képviselők, akik igent mondtak rá. Bíró Miklós, Kovács Andrásné, Técsy László és László Béla válaszol az 5. oldalon. . Képviselőinket kérdeztük XLIV. évfolyam, 308. szám ÁRA: 2,20 FORINT 1987. december 31., csütörtök j Boldog új esztendőt! Életfa ifjú párral. Részlet Schmidt Sándor népművész alkotásából (Elek Emil felvétele) Katlanszínpad és vidéke Fiatalok a zene hatalmában Gyakran elhangzik: Bartók és Kodály országa vagyunk, zenei nagyhatalom. Mégis, a koncerteken kevés a közönség, alig van érdeklődés a komoly zene iránt. Igaz ez? Erről vallanak a Nyíregyházi vegyes kar tagjai a 8. oldalon.
