Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

ÜH KARÁCSONYI MELLÉKLET 1987.'december 24. Forró nyomon az akciócsoport jl valóság sokkal ptízail Egy ország szurkol a tévé . képernyője előtt Murphy századosnak és mindenre el­szánt kicsiny csapatának, amikor az amerikai krimi, az Akciócsoport újabb epizódja következik. Lebilincselően izgalmas történetekbe enged­nek bepillantást a sorozat ré­szei. De vajon az életben is ennyire izgalmas a forró nyomos üldözés? Nyíregyházán, a városi rendőrkapitányságon Képes Lajos főhadnagy irányítja az alkcióallosztályt. Négyéves -működésük alatt isok-sok ibűnitény felderítéséből vállal­tak oroszlánrészt. S hogy mindig csupa szenzációból állna az életük? Képes fő­hadnagy élénken tiltakozik. Iz agy mint komputer — Az csak a televízióban, az ötvanperces krimi alatt lehetséges, -hogy egy zseniális nyomozó -és -társai 'azonnal kiderítik a bűntényt, elfog­ják a tettest és még erkölcsi prédikációra is futja a szer­zők -idejéből — magyarázza az alosztályvezető. — A va­lóság ezzel szemben sokkal prózaibb. Ma már a nyomo­zás is 'team-munka, nem egyetlen felügyelő agyából pattant ki az isteni szikra, ha­nem -aprólékos adatgyűjtés, számtalan ellenőrzés nyomán szűkítjük a gyanúsítottak kö­rét, míg végül rátalálunk a tettesre. Utána a beismerő vallomással lényegében -befe­jeződik a ml . műnként. H-igy- je el, néha minket is érde­kelne, hogy az -igazságszol­gáltatás mennyire „taksálja” az -adott bűntényt, de erről hivataliból nem kapunk érte­sítést, magánemberként pe­dig nincs időnk 'tudakozódni. Gyakori eset, hogy maguktól az „ügyféléinktől” értesülünk az ítéletről, amikor már sza­badultaik és újból szembeke­rülnek a törvénnyel. A kívülálló szemével nézve rendkívül izgalmas az .aíkeió- csopontnak egyetlen napja is. Bár ők maguk már hozzá­szoktak a permanens -izga­lomhoz, a készültség, a ve­szély csakúgy hozzátartozik a -munkájukhoz, mint az iro­distának a zsebszámológép. Ha valakire igaz, -rájuk tö­kéletesen illik, hogy nemcsak a papíron rögzített, hivata­los munkaidőben dolgoznak. Ha magánemberként betér­nek egy szórakozóhelyre, rögtön „kiszúrják”, ha vala­ki után alőbb-utóbb tudako­zódni fognak. N-em v-icc: még azt is megnézik, ki-kivel ba­rátkozik, müyen asztaltársa­sághoz telepszik le. Számta­lan ilyen „belső fényképet” rögzít az agyuk. -Egyébként ez a legmegbízhatóbb kom­puter, mert pillanatok alatt „lehívja” a régmúlt gyanús „fényképeit”. Mi történik vészhelyzetben ? — Még 1985 nyarán tör­tént — meséli Vaskó Zoltán hadnagy, főnyomozó, az al­osztály helyettes vezetője. — Sorozatos gépkocsi -fel-töré­sekről kaptunk bejelentést. Amikor már a 24. esetiről szereztünk tudomást, sok­sok azonosító jel alapján ké­pet -kaptunk az elkövetőikről. Teljesen természetes, hogy aki, vagy akik ennyiszer -nyúlnak a más autójához, a jól bevált módszerekhez fo­lyamodnak. Nagy értékben loptak él az autókból ruha­neműt, kabátokat, magnókat. Amikor mór teljes bizton­ságban érezték magukat, hozzáláttak a lopott cucc ér­tékesítéséhez. A jobb dara­bokat pedig hordták. Bár­mily furcsa, egy másik balhé miatt buktak le: egy szóra­kozóhelyein figyeltünk fel rá­juk, és a kisebb ügy vezetett 'dl a nagyhoz 'bennünket... Vészhelyzetben a felnőttek .a legtöbbször nem úgy vi­selkednek, -ahogy 'azt normá­lis körülmények közt, vagy 'később, leh-iggadva tennék. Példa erre, hogy iáiig tudnak megbízható személyleírást adni a gyanúsítottról. A gye­rekek viszont sakkal jobb megfigyelők. Az egyik nyíregyházi kis­lány nyitott ajtót a befcérez- kedő -idegennek. A szülők nem voltak otthon, és a gye­rek lélekjelenlétének köszön­hető, hogy nem .történt bűn­cselekmény. Felláfimázta a szomszédokat, de közben ala­posan megfigyelte a „bácsit”, összenőttek a felső fogai — mondta a rendőröknek, akik e különös ismertető -jel alap­ján gyors eredményt értek ■ed. Bojtos György így élvezte hamarosan az állami intézet „vendégszeretetét”. Imikor a szülő küldi lopni... Régi igazság, hogy a kör­nyezet nagymértékben be­folyásolja az ott élők jelle­mót, szinte -behatárolható, hogyan reagálnak egy négy eseményre. Vannak a rend­őrök által úgynevezett fertő­zöttnek tartott területek, ahol a sokkal gyakoribb jár­őrözés is Indokolt. Nyíregy­házán ilyen a Guszev-telep, ahol már a becenevüket is tudják „jó ismerőseiknek”. Családi 'tragédiák zajlanak a szemük .előtt, ám-ikor az iáiig cseperedő gyereket a -szülei küldik lopni. Lehet, úgy lesz „zsebes” valamelyik gyerekből, hogy más környe­zetben, más nevelési elve-k mellett soha nem jutna ilyesmi az eszébe. De 'igaz az ‘eU-enpélda i-s, amikor a szülő akkor döbben meg, hia a rendőr érdeklődik 'a cseme­téje iránt. Alkalom szüli a tolvajt — tartja a mondás és az 'aJkció- alosztály nyomozói messze­menően megerősítik a népi bölcsességet. Az autókat -egyes tulajdonosok például széfnek hiszik, mert estére is benne felejtik a drága bőrkabátot, a takarékbetét­könyvet, a diplomatatáskát és igazolványaikat. Ráadásul gyakran be sem zárják a jár­művet. A „osiliaggarósz” ki­rakatként kínálja a portékát annak, aki hajlamos a saját­jának tekinteni a más tulaj­donát. Hagyják tisztán a nyomokat — Sokkal -jobban ügyel­jünk értekeinkre! — óvna mindönkiit Képes Lajos, ha tehetné. — Különösen az 'asszonyokat lopják meg gyakran, akik agy boltban belefeledkeznek a válogatás varázsába _ és nem veszik észre, hogy a szatyorból, a retikülből lába kel a pénz­tárcának. Ha pedig felfedez­te valaki, hogy betörtek a lakásába, tarnaiboiták vagy -más bűncselekményt észlel­nek, ne járják össze a nyo­mokat, ne -nyúlkáljajnak mindenhez, ezzel nehezítik a forrónyomosok munkáját. Bár tudom, .természetes em­beri reakció, ‘hogy ilyenkor fűhöz-fához -kapkod az em­ber. Ha — rendőrségi nyel­ven szólva — eseményt ész­lelnek, azonnal jelenítsék ezt a hatóságnak. Pór perc kése­delem is egérutat ígér az el­követőnek. Nem leányálom laz akció- csoport élete. Kötélidegzet­tel kell rendelkezniük, mert gyakorta lépnek fel velük szemben eüL-enségasen. A közvetlen életveszély elhárí­tása sem ritka, sajnos. Az ál­lampolgárok egy -része ugyanis ellenségesen, a töb­biek viszont segítőkészen fo­gadják a rendőröket. Bűn és bűnhődés sokszor azon mú­lik, tót melyik csoportba so­rol jósorsa... Tóth Kornélia n száznapos tojás és a tenger csillagai Bagdi Mihály Ahol Graham Green lakott... Kis túlzással azt is mond­hatnánk, Bagdi Mihály, a gu­migyár csoportvezetője ott­honosan mozog Vietnamban. Nem csoda. Már négyszer ült repülőre, hogy a Taurus kép­viseletében az egykori Sai­gonba, mai nevén Ho si Minii városába utazzon. — 1983-ban a Taurus ke­rékpárköpenyeket gyártó üzemet telepített a városba. Akkor négy hónapot töltöt­tünk kint, hogy beindítsuk a gyárat, amely ma már ne­künk is szállítja termékeit. Az alapanyag, a nyers kau- csuk ott bőségesen megtalál­ható, a szükséges kellékeket mii küldjük. — Húsz óra a tiszta repü­lési út, ami bizony megvise­li az embert. Olvasgatunk, alszunk, beszélgetünk, a vé- gefelé mégis lassan megy az idő. Első alkalommal a Hotel Majestic ban laktunk, ahol Graham Green A csendes amerikait írta. Még ma is éi az a pincér, aki jellegzetes mozdulataival ezüsit tálcán vitte az írónak az italt. A ho­tel ablakából a Saigon folyó­ra látni, ahol gyakran fel­tűnnek a különféle akrobata mutatványok kíséretében fürdőző emberek. Legjobban az időjárástól szenvedtünk. A trópusi leve­gő bizony megviseli az em­bert. A monszun évszakban májustól november elejéig 96—98 százalékos' a relatív páratartalom, s menetrend- szerű pontossággal minden­nap fél négykor egyórás zuhé jön, majd újra kisüt a nap. Egész Vietnamban óriási a. népsűrűség. Az utcák zsúfol- talk, s mindenki gyalog vagy biciklin közlekedik. Autó csak állami tulajdonban lé­tezik, de sok a riksa. Bár már az is egyre ritkább, mert felváltotta a háromkerekű biciklihez hasonlítható szák-ló. A hagyományok ma is élénken élnek Vietnamban. A középkorúak szinte vala­mennyien a nemzeti viselet­nek számító fekete nadrág­ban, hosszú ingben, rázsika- laphan járnak. Az emberek szorgalmasak, igyekvők, de a technika bizony nagyon el­maradott. Még olyan üzemet is láttunk, amelyik teljesen manufakturális körülmények között gyártja a bicikliköpe­nyeket. A családokban tiz- tizenkét gyermek él. Csak azok a fiatalok vállalnak ke­vesebbet, akik már tanultat)- bak. Náluk már csak egy-két gyermek található. Számomra talán legérdeke­sebb az ottani kereskedelem, amely gyakorlatilag teljes mértékben a piacokon zajlik. Családok, famíliák vezetnek egy-egy boltot, nem ritka, ha valakinek egy doboz cigaret­tája van, azzal is kiáll árul­ni. A házak jellegzetesek, fe­lül a lakás, alul a bolt talál­ható. A koszt meg egészen különleges. Az ottaniak fő eledele a rizs, amit csak si­ma vízben főznek meg, s a tányéron ízesítik. Szeretik a tengeri halakalt, rákot, mi­egyebet, de nekem legfur­csább a száznapos tojás volt. Hogy az micsoda? Olyan to­jás, amely száz napig „fő” a forró tengeri homokban ... Legjobban a sokféle déli- gyümölcsöt szerettem, amely- hői az első héten nem győz­tünk eleget enni. Hazafelé mindig egy nagy fonott kosár banánt, ananászt, egyéb fi­nomságot hozok.... Közben tanulom a vietnami nyelvet is, mondhatom, nem könnyű. Minden szó egyszótagú, s egy-egy szónak hat-nyolcféle jelentése is van, attól függő­en, hogy milyen a hang­súly . Nincs rohangáló főnök Még az oszlopokat ásták, amikor Szilágyi Sándor dol­gozónak jelentkezett az épü­lő nyíregyházi papírgyárba. Ma is tudja, negyvenedik volt a listán. Jó pár év elfu­tott azóta, s ma ő a techno­lógiai üzem művezetője. — Sok idő eltelt, sok min­den változott az indulás óta, ma már nagyon igényesek a vevők — summázza a jelen­legi piacról alkotott vélemé­nyét. — Különleges grafikát, minőséget kívánnak. Most épp egy újfajta ragasztó- anyag kipróbálásán munkál­kodunk, amellyel import­anyagot helyettesíthetnénk. Az újat mindig szívesen kutatták a papírgyárban. Nemcsak most, jóval koráb­ban is. Még akkor, amikor annak idején társaival együtt Svájcba is azért küldték Szi­lágyi Sándort, hogy a gyár rekonstrukciójához szükséges gépeket Luganóban, az otta­ni Roda cégnél tanulmányoz­zák. — Meg is vettük a paraf in­tól í tő berendezéseket ame­lyek azóta is kiválóan mű­ködnek. Arra is büszke va­gyok, hogy ilyen berendezés a szocialista országok közül csak nálunk taláLható. Hogy a gépeken kívül mi volt szá­momra a legérdekesebb? No, azt sorolhatnám estig is. Tudja, a Roda nem nagy üzem, mégis világhírű. Tálán azért is, mert ott mindenki nyugodtan, kiegyensúlyozot­tan dolgozik. Én ott soha nem láttam ácsorgó, ücsörgő embert, pedig aki akart, meg is reggelizhetett a munkapad mellett. Az is igaz, ha vég­zett, nem táblából! tovább, hanem újra nekilátott. A szervezettséget meg egyene­sen tanítani lehetne. Mi, ma­gyarok öt napot töltöttünk ott, de minden percben tud­tuk, mit fogunk holnap ilyen­kor csinálni. Tudtuk, melyik gépet nézzük meg, mi lesz rajta az érdekes számunkra. És tudja mi a legjobb? Én ott soha nem láttam idege­sen rohangáló, utasításokat osztogató főnököt az üzem­ben, mint ahogy nálunk lá­tok néha. Gépalkatrészek so­kaságát gyártották, de min­den egyes darabon rajta volt a cikkszám, mindegyikről tudhattuk, hová kerül, mihez tartozik. Gondoltam közben sokat a magyarországi újítási helyzetre is. Képzelje el, ott mindéin bíztatás nélkül min­denki azon töri a fejét, ho­gyan tudna valamit jobban, olcsóbban megcsinálni ... Talán ennek a szellemnek is köszönhető, hogy a gépipari kiállításokon mindig találni Rodar-gépet. Az esti beszélgetések során láthattuk azt is, a melásnak ott is olyan a gondja, mint nálunk. Nehezebb a gazdál­kodás, nehezebb a terméket is eladni a piacon, őket leg­jobban az érdekelte, hogy van az, hogy nálunk minden­Szilágyi Sándor kinek van munkája, és hogy bírjuk megfizetni azt, aki rosszul dolgozik. S a táj! Olyan gyönyörű vi­déket én még soha nem lát­tam. A hatalmas hegyek, a gyönyörű tavak ... Láttam a Lago Maggiiorét. A mediter­rán időjárás is furcsa volt számunkra. Mi innen novem­ber elején, nagykabátban ér­keztünk a luganói repülőtér­re, ahol minket napsütésben, pálmafák között, egy szál ingben fogadtak az ottaniak. A kaszt is nagyon ízlett. A „frutta di maré”, magyarul a tenger csillagai tál minden­féle tengeri finomságokat tartalmazott. Mi sokszor már az előétellel jóllaktunk. A végén meg jött a dolce, az édesség. Gyönyörű napok voltak . . . Legnagyobb élmény: az északi fény... — Számomra legnagyobb élmény az északi fény volt — kezdi az élménybeszámo­lót dr. Lantosné dr. Tóta Má­ria, a nyíregyházi konzerv­gyár laboratóriumának cso­portvezetője, aki a közel­múltban a IV. Európai Élel­miszertudományos Konferen­cián Norvégiában járt. A vá­ros Loan, ahol a szakembe­rek tanácskozásra gyűltek össze, az északi sarkkörön túl található. A . fő téma a gyors mikrobiológiai, biokémiai módszerek megismertetése volt, ami azért is igen fon­tos, mert a mai viszonyok között a hagyományos vizs­gálatok hosszadalmasak, az újak bevezetése viszont rend­kívül műszerigényes. A huszonöt országból, ér­kező közei háromszáz kon­zervipari szakember 37 elő­adást hallhatott. A tudomá­nyos előadások, vita mellett jutott -némi idő a város, az ország megismerésére is. — Június elején jártunk Norvégiában, amikor ott ja­vában tart az északi fény, ami azt jelenti, hogy egyál­Dr. Lantosné dr. Tóta Mária tálán mines éjszaka, éjfélkor még süt a nap. Igaz, ezzel szemben télen már du. há­romkor sötét van, csak tizen­egy felé kezd valamit vilá­gosodni. Már az utazás is csodálatos élmény volt. Os­lóig repülővel mentem, on­nan indultunk tovább a más országokból érkezőkkel. Tíz­órás volt az út, amelynek so­rán szinte a fél országot át­utaztuk. Közben az idegen- vezető magyarázott, s ha ki­szálltunk, én az óriás hegyek között szinte törpének érez­tem magam. Települést alig láttunk, hi­szen északon a legritkább a népsűrűség: 330 ezer négy­zetkilométeren mindössze négymillió ember lakik. Szá­momra megdöbbentő élmény volt, ahogyan Norvégiában uralkodik a természet. A ten­ger, a hatalmas hegyek, a félévi teljes sötétedés az emberek hangulatát is meg­határozza. A norvégok na­gyon egyszerűek, természete- sék. A hosszú tél beszorítja őket a szobába, talán ezért is olyan sok közöttük a költő, író ... Mint mondják, koráb­ban ezért volt sok az alkoho­lista is. Ma már más a hely­zet: alkoholt csak keveset, azt is speciális üzletekben, méregdrágán lehet kapni. Oslo, a főváros gyönyörű. Bár csak rövid időt tölthet­tünk ott, egy életre szóló él­ményt nyújtott. A város het­venöt százaléka erdős, lige­tes, hatalmas parkokkal, ren­geteg virággal. Ma is nagyon sok, eredeti állapotában meg­maradt régi épület látható, közülük nekem legjobban a tamácsháza meg a Nemzeti Színház tetszett, amely előtt Ibsen szobra is áll. Az étkezésben dominál a hal, s általános az úgyneve­zett svédasztal, amelyről ki- kii kedve szerint válogathat. Lazac, rák, kagyló, rengeteg zöldség a fő táplálék Norvé­giában. Hogy mit hoztam emlék­be? Nagy dolgot nem. Ren­geteg képeslapot, hogy bár­miikor, képzeletben itthon is visszatérhessek, s egy szép faragású, népi fatálat, amely a norvég emberekre emlé­keztet majd. Kovács Éva /------------------------------------------------------------------------------------^ Berták László: A vasgolyó A vasgolyó, a jobb-lett-volma-ha, beleakad arcod ráncaiba, egy szempillantás hidege elég, hogy jéggé váljon alatta a fék, egy tétova gondolat huzata elindítja síkos útjaira, s a lejtőnél, ha meglódul kicsit, az emlékek az örömig lökik, s ahol megállni készteti a mély, mindig fölvillan valami tökély, hogy visszafelé, mikor megakad, jobban sajogjon tükrében a nap. V,________________________________________________ Élmények a világ három sarkából Régen a jó mester világot látni küldte inasát, aki azért akasztotta vállára a vándorbotot, hogy más országok föld­jein járva ellesse a legjobbaktól a szakma fogásait. Jött- ment a legény, aki hazatérve nem csak mesterségének leg­jobb tudója, hanem más népek életét, szokásait megismer­ve világlátott, tájékozott ember is lett. A kiruccanással nem csak magának, mesterének is hasznot hajtott. Alább /vf f Ál A ^ A wvÁmjI AMaIvVvaI k A„nÁ1 AP/ktt A«A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom