Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-01 / 283. szám
1987. december 1 Kelet-Magy Írország 3 Gazdagodhat-e a kommunista? Á vagyon forrása „EGY OLYAN VILÁGÉRT HARCOLUNK, amelyben nincs többé gazdag és szegény.” Sok-sok dolgozó em- oer elsősorban ennek a gondolatnak a vonzására lett harcosa annak idején a munkásmozgalomnak, a kommunista eszmének. A felszabadulás után a kommunista párt politikai céljai között nagy nyomatékot kapott az embereket megosztó vagyoni különbségek csökkentése, felszámolása. Négy évtized telt el azóta, s ez az időszak sok-sok tapasztalattal gyarapította ismereteinket. Nemcsak azt tudjuk, hogy a szegénység felszámolásához önmagában nem elég a gazdagság megszüntetése (ez annak idején is világos volt), hiszen a javak egyenlő elosztása nem szavatolhatja a bőséget, ha kevés az, ami elosztható. De ma már azt is látjuk, hogy a munka szerinti elosztásból, az áru- és pénzviszonyok fennmaradásából szükségszerűen következő jövede^mkülönbségek felhalmo'iva vagyoni különbségek- is válhatnak; továbbra is :ehetnek tehát viszonylag szegények és viszonylag gazdagok. Viszonylag azok — hiszen a mai vagyonok méretei eltörpülnek a felszabadulás előtt - magántulajdonban levő tízezer holdnyi földterületek, gyárak, bányák, bankok értéke mellett. De mégis léteznek vagyoni különbségek nálunk, s a jelek szerint ez a tendencia tovább erősödik. S a kommunisták és pártonkívüliek ebben a tekintetben sem különülnek el mereven egymástól — a jómódúak között (és persze a nehezen élők között is) szép számmal akadnak párttagok. A KOMMUNISTÁK azonban ITT VANNAK, MI VEZETJÜK AZ ORSZÁGOT, A MA LÉTEZŐ VAGYONI KÜLÖNBSÉGEKET az általunk teremtett viszonyok hozták létre vagy tartják fenn. Ám ha el is fogadjuk létezésük szükségszerűségét, ez önmagában még nem határozza meg a morális megítélés milyenségét. Még nyitva marad a kérdés: összefér-e a jómód, a gazdagsága szocialista erkölcs normáival, a kommunista eszmeiséggel? De ha elgondolkodunk ezen, könnyen rádöbbenhetünk arra. hogy ez a kérdés közvetlenül aligha válaszolható meg. Tisztázni kell ugyanis hozzá, hogy milyen forrásból származik a gazdagság, miféle tevékenység, magatartás, cselekedet hozta létre, teremtette meg. A tapasztalatok szerint ezek a források igencsak eltérőek lehetnek. Származhat a gazdagság szerencséből, például valamilyen nagy nyereményből, de családi szerencsétlenségből, korán elhunyt szülők, rokonok vagyonának öröklése révén is. Lehet forrása a törvények nyílt vagy rejtett megsértése, kijátszása. Jómódúvá tehet a gazdasági viszonyok árnyoldalainak, a hiánygazdálkodásnak az „ügyes” kihasználása. E KORÁNTSEM teljes FELSOROLÁS is jelzi, hogy a gazdagsághoz vezető utak között — a kultúrpolitikától kölcsönzött kifejezéssel élve — egyaránt akad támogatott, tűrt és tiltott. Ugyanakkora értékű vagyon politikai és morális megítélése ennek megfelelően gyökeresen eltérő lehet. Ha olyan tevékenység eredményéről van szó, amely jelentős egyéni hozzájárulást jelent a társadalom anyagi vagy szellemi gyarapodásához, akkor természetes, hogy az érte kapott erkölcsi elismerés járjon együtt — legyen az illető párttag vagy pártonkívüli — az eredmény létrehozójának anyagi gyarapodásával. Ha viszont egy adott vagyon — nagyságát tekintve legyen akár csak töredéke is az előbbinek — a társadalom megkárosításából származott, törvényben megszabott elmarasztalás kell járjon miatta, állampolgárhoz, még inkább kommunistához méltatlan tevékenységnek tekintendő. Vagyis valójában nem az a kérdés, hogy szabad-e, illik-e gazdaggá válnia társadalmunkban egy kommunistának, hanem az, a gazdagodás melyik útja fér össze törvényeinkkel, valamint eszmei-erkölcsi elveinkkel és melyik nem. Gazdagodhat tehát a kommunista — de nem akárhogyan! Napjainkra túljutottunk már azon a felfogáson, amely ideológiai alapon rosszallotta a szabadidőben jövedelem- szerzés céljából végzett szorgos munkát, s az effajta buzgalmat szocialista emberhez méltatlan kispolgári tulajdonságnak tekintette. A javak bármekkora mennyisége, amely a társadalom számára hasznos munkából származik, s annak értékével lényegében arányos, tisztességes tevékenység eredményének tekintendő; olyanénak, amelyért a párttag esetében sem érheti szó a ház elejét. A szabadidőben végzett munkából származó jómód nem „harácsolás” és nem „ügyeskedés” terméke. Az azonban tény, hogy aki ilyen munkával tetemes anyagi javakat kíván szerezni, annak általában igenigen sokat kell dolgoznia, ami adott esetben a közéleti, társadalmi tevékenység rovására mehet, a párttagsággal járó kötelezettségek teljesítését is akadályozhatja. Van tehát egy gyakorlati korlát, ahol megállj !-t parancsol a párthoz való tartozás, mert az anyagi gyarapodás célja a kommunistánál nem szoríthatja háttérbe a közösség ügyéért való fáradozást, az önképzést, a politikai aktivitást. TÄRSADALMILAG elfogadottá vált immár az is, hogy a jó vezetői képesség. a vállalkozókészség, ha eredményre „ vezet, megérdemli a magas anyagi honorálást. Ha valamely gazdálkodó egység nem fogyasztja, hanem tetemesen növeli a nemzeti vagyont, akkor teljes mértékben indokolt, hogy a vezetők ennek személyesen is hasznát lássák. Egészen más dolog viszont, ha egy vezető a tisztségéből származó előnyök kihasználásával, pozíciójával visszaélve jut anyagi haszonhoz. A gyarapodásnak ez a módja ténylegesen nem fér össze erkölcsi elveinkkel, ilyent a kommunisták közössége nem tűrhet el akkor sem, ha a törvénybe formálisan nem ütköző cselekedetekről van szó. Közvéleményünk joggal érzékeny erre, s elsőrendű politikai érdekünk, hogy a párt becsületére sehol ne vessen árnyékot az ilyen, kommunista vezetőhöz méltatlan magatartás. Nagy hangsúlyt kap napjainkban a tehetősséggel arányos közteherviselés, s ez alól a kommunista kiváltképp nem húzhatja ki magát. Ez azonban nem erkölcsi felbuzdulás, önkéntes adományozás kérdése, hanem elsősorban szabályozási, adózási probléma. S alighanem furcsa lenne külön erkölcsi elvként hangsúlyozni, hogy egy párttag ne legyen adócsaló. (Bár egyáltalán nem kizárt, hogy a jövőben ilyen okból is sor kerül majd pártfegyelmi eljárásokra.) BIZONYARA MÄSFAJTA KÉRDÉSEKET IS FELVET majd az élet e témakörrel kapcsolatban. S a válasz akkor lesz helyes, ha a politikai-erkölcsi megközelítés egybeesik a gazdasági-társadalmi fejlődés valóságos szükségleteivel, segíti az élet által sürgető reformfolyamatok gazdasági és politikai megújulásának kibontakozását. Gy. L. TnrtÁtítne ávkan Fedett csarnokot építettek a vajai mini ■ UlTUaliaa konzervüzemben. Az ezerotszáz négyzetméteres tárolótérben félkész és készterméket tárolnak, így kevesebb lesz az időjárás okozta kár, lehetővé válik a feldolgozás a téli hónapokban is. (jávor) Fűlhető üvegházzal Díszfa Máriapóesról Fontos szerepet játszik megyénk erdőgazdálkodásában a baktalórántházi erdészet máriapócsi csemetekertje. Évenként 4 és fél millió csemetével látja el az erdészetet, a környező és távolabbi termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat, amiből erdőket újítottak már fel, illetve új erdőket telepítettek. Az akácfákat magról, a nemesített akácokat pedig gyökérdugványról nevelik. A Felső-tiszai _ Fafeldolgozó Gazdaságnak öt jelentősebb csemetekertje van megyénkben, s az utóbbi időben érezhetően megnőtt az igény a díszfák iránt is. Ezért korábban úgy döntöttek a baktalórántházi erdészetnél, hogy a máriapócsi 60 hektáros kertből öt hektáron díszfaiskolát létesítenek. A tervet közel egymillió forintos befektetéssel sikerült megvalósítani úgy, hogy a zölddugványokat fűthető üvegházban ápolhatják. Az eltelt két év alatt közel ötvenféle örökzöld, valamint lomblevelű fa és cserje indult fejlődésnek, amelyeknek egy kisebbik része már kivehető. Iskolai könyvtárak Szükségből erényt Néhány szekrényre való könyv a folyosón, vagy bezsúfolva egy osztályterembe — az általános iskolák egyötödében ez „a könyvtár”. Az is baj, hogy a könyvek kétharmada szépirodalom, és csak a többi szak-, kézikönyv, gyermek-, ismeretközlő irodalom, holott fordítva kellene lennie. A megyében az országosnál kevesebb jut könyvbeszerzésre is. Mi lehet a megoldás? Például a kettős funkciójú, azaz összevont tanácsi és iskolai könyvtár... — Nos, ez volna a mi könyvtárunk — nyit be az egyik tanterembe a ramocsa- házi iskolában Ruszkovics Gyuláné. Éppen csak körülnézünk, mert óra van, nem akarunk zavarni. — Minden helyiségben tanítunk. Ha könyvtárismereti óra következik, akkor cserélünk, de sokszor ez is gond, mert az osztályok nem egyforma létszámúak; és előfordul, hogy nem tudunk mindenkit leültetni. Híre futja? A községben nincs más könyvtár, tehát az iskolában lévő állományt használják a felnőttek is. Már az a néhány ember, aki néha benéz — az olvasótábort majdnem kizárólag gyerekek alkotják (130—140-en az iskola 218. tanulójából) és természetesen a pedagógusok. Más értelmiségi nem lakik a faluban, a vezetők közül is csak az iskolaigazgató helyi lakos. — Körülbelül ötezer kötetünk van, ennek egyharma- da alig használható, elavult. De nem panaszkodhatunk, mert a baktalórántházi .körzeti könyvtár — ahová tartozunk — minden szükségessel ellát minket. Csak folyóiratból, mindenekelőtt gyermekfolyóiratból van nagyon kevés. Ezt az iskola költségvetéséből kellene megrendelni, de csak a legszükségesebbre futja. Ruszkovics Gyuláné különben magyar—történelem szakos, hetenként két délután tiszteletdíjas könyvtáros és köftyvbizományos is. Teljes óraszámban tanít, mert ő az egyetlen ilyen szakos az iskolában. — Kaptunk a megyei könyvtártól húszezer forintot zenesarokra. Nincs rá hely. A pénzért lemezjátszót, lemezeket vettünk, most az órákon használjuk ezeket az eszközöket. Van video is Ideális állapotokat talál viszont a látogató Nagyhalászban. A közös községi-iskolái könyvtár közvetlenül az iskola szomszédságában található, egy régi épületet alakítottak át erre a célra. Egybenyitott, tágas helyiségek, 25 ezer kötet (nagyon jó kézikönyvtár, külön elhelyezve a gyermek- és ifjúsági irodalom), 40—50 napi és Hetilap, folyóirat, a zenesarokban fülhallgatók, 500 lemez, kazetta, színes tv, sőt, újabban már video is várja az ide betérőket, akik rendkívül kulturált körülmépyek között válogathatnak, olvasgathatnak. Ignáth Ágnes könyvtáros igazán irigylésre méltó helyzetben van. — Kettős funkciójú könyvtárként működünk, de a legfontosabb számunkra természetesen az iskola. Minden tantestületi értekezleten én is részt veszek, hogy tudjam, mire van szükség. Sajnos, az embereknek egyre kevesebb idejük van az olvasásra, az idén például 800 beiratkozott olvasónk van, pedig 900—1000 is szokott lenni. A felnőttek közül a pedagógusok, aztán az „irodisták”, a tsz-ből a továbbtanulók, a község lakói közül a nyugdíjasok, fizikai dolgozók is járnak a könyvtárba, de az olvasók több mint fele természetesen gyerek. A tanács évi 80 ezer forintot ad könyvvásárlásra, tízezer forintot az iskola is kiszakít saját költségvetéséből. A rendelkezésre álló összegből persze a kétérközi és a tiszateleki fiókkönyvtárat is el kell látni. De'a könyvtáros szerint gyakorlatilag mindent meg tudnak venni, meg is vesznek. Kivéve a képregényt, amire sajnálják a pénzt, mert nagyon drága, és nem sokáig tart egy-egy ilyen füzet, másrészt a könyvtáros azt tapasztalta, hogy amíg képregény volt, a gyerekek mást szinte nem akartak olvasni. Nem kell erőltetni Katona Ilonától, aki tanító szakja mellett könyvtár szak- kollégiumot is végzett a főiskolán, megtudom, hogy az iskola szaktantermeiben is ott vannak a szükséges köny vek, és a pedagógusok számára is rendelkezésre áll az iskolában egy kis szakkönyvtár. A könyvtárismereti órákat természetesen a könyvtárban tartják, napközis foglalkozásokra is gyakran elhozzák ide a gyerekeket. Vagyis mintaszerű az együttműködés. A nagyhalászi példa valóban azt igazolja, amit a szakember — Kovács Tibor, a megyei könyvtár igazgatója és munkatársa, Kecsőné Bodnár Mária — is megerősít: a kettős funkciójú könyvtáré a jövő. Még akkor is, ha egyelőre ezek az intézmények vannak kisebbségben, mindössze 30—35 ilyen könyvtár található a megyében. De nem is szabad erőltetni a dolgot. Ez a folyamat magától indult el, ott ahol a körülmények ezt diktálták. A kedvező tapasztalatok nyomán, mintegy azokat „szentesítve” született meg a hivatalos állásfoglalás, amely a megyében 1981-től teszi lehetővé a kettős funkciójú könyvtárak létrehozását. Hangsúlyozzuk: lehetővé teszi, és nem előírja! Elsősorban ott érdemes erre gondolni (a hivatalos állásfoglalás szerint), ahol az iskolában nincs több 18 tanulócsoportnál, vagy azokon a településeken, lakókörzetekben, ahol legfeljebb háromezer ember lakik. A kettős funkciójú könyvtár létrehozásával meg lehet szüntetni azt a tanácsi szemléletet, hogy a könyvtárnak annyi pénz jut, amennyi éppen marad, mert ez esetben már kötelező normák szerint kell gyarapítani, fejleszteni az állományt. A kettős funkciójú könyvtár legnagyobb jelentősége mégiá, abban van, hogy a pénzt gazdaságosabban lehet felhasználni, nem történik meg, hogy ugyanabban a lakókörzetben párhuzamosan, tehát fölöslegesen is gyarapítják két könyvtár állományát, miközben fontos beszerzésekre egyik helyen sem telik. Csak szakképzett könyvtáros által irányított, „iskolacentrikus” könyvtár töltheti be azt a feladatot, hogy ne csupán a tankönyvön nőjenek fel a gyerekek, hanem mint természetes közegükben mozogjanak a könyvtárban, amely az ismereteknek mindig is a leg-' fontosabb tárháza volt. És még sokáig az is marad. Pénzkidobás Egy laikus és egy szakember folytatott néhány szavas párbeszédet Nyíregyházán, a Korányi Frigyes utcai építkezéseknél, arról, vajon szabad-e most oda olyan utat építeni, amelynek nincs alapja, csak kiegyenesítik a homokot és rátesznek 13 centi aszfaltot. A szakember lenézően oktatta ki a tőle kérdezni merő laikust, s azóta valószínű tovább simogattatja gépével a leginkább ingoványhoz hasonlító homokot. Lehet, hogy igaza van, de a tanácsnak azért le kellene állíttatni ezt a fölösleges és előre láthatóan semmit sem érő munkát. Mert az a talaj az idén legalább háromszor volt két méter mélyen megmozgatva a közműépítések miatt és egy ilyen területen a tömörítés sem lehet ennyi idő után hatásos. A 13 centi aszfalt pedig egy vaskos útalapra biztosan elég, de a homokra aligha. Mert azok az utak nemcsak sétálóutak lesznek, hanem ott jövőre még nehéz teherautók szállítják az anyagot. És pénzkidobás egy év múlva újraépíteni, vagy a gödröket betömni. Az már csak ráadás, hogy október közepe után a szabványok szerint nem lehet aszfaltozni. De ezt a szakember biztos jobban tudja... Gönczi Mária (b. j.) Haragosok kerestetnek kezésére számítanak, akik például a „minicsúcs" után újra szívesen mosolyognának egymásra: boltos a vásárlóra, megbírságolt autós a rendőrre, egyest \ kapott diák a tanárra, haragvó atya a fiára... és a sort lehetne folytatni, de arrc I majd. a VTV előtt I kerülhet sor. A jelentkezőket I a VTV szerkesztő- I sége várja levél- | ben (Szabadság tér | 9.) vagy telefonon: I 13-275. kinek, legyen a konfliktus oka mély vagy seké- lyes, nagy vagy kis dolog. A lényeg mindössze annyi, hogy a beleülni szándékozók vállalják a nyilvánosságot, a tv-sze- replést, ami egy oldott beszélgetésből és a kibékülés aktusából állhat — a két tévéműsorvezető közvetítésével. A nyíregyházi tévések olyan ,haragosok” vagy :sak egymással békétlenek jelent,Mini-csúcs” címmel félkomoly műsort készít elő a nyíregyházi Városi Televízió 1988 első jelentkezéseként. Olyan emberek „csúcstalálkozóját” kívánják tető alá hozni a tv kamerái előtt, akik az idén bármilyen okból ösz- szevesztek, konfliktushelyzetbe kerültek, s most az alkalomra várnak, hogy kibéküljenek. A VTV ezzel békítő szolgálatot kínál bármrnmmammum
