Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-21 / 300. szám
1987. december 21. Kelet-Magyarország 3 Az olyasó kérdésére Esik Sándor újságíró válaszol daná önnek, hogy aratáskor szívesen elcserélné a borítékját egy kombájnoséval. Udvari István nyíregyházi olvasónknak mindenekelőtt köszönöm a jókívánságait. Kérdése: miért nincs elegendő biciklitároló Nyíregyháza belterületén? A posta előtt volt, aztán eltűnt. A posta utcájába tilos kerékpárral behajtani — adott választ Nagy Károly a városi tanácsról. A belváros más részei is elérhetetlenek ezzel a járművel a táblák tiltása miatt. Ahol persze nem így van, ott tényleg felül kellene vizsgálni a bicikliparkolás helyzetét. Kovács Ferenc Papról érdeklődött, hogy miért nem tarthatja meg totálkáros autójának tulajdonjogát. A Hungária Biztosító nem akarja addig új kocsihoz juttatni, amíg le nem mond a régiről. Pávay Miklósné üzleti főelőadó felhasználta az alkalmat, hogy bizonyos Lukács János nevű üzletfelüknek is üzenjen: új kocsihoz csak akkor juthat, ha lemond a roncs tulajdonjogáról! Én teszem hozzá: ez így fair, mert különben nemigen jut hozzá hamarosan új járműhöz a mai autószűkében. Veres Éva előfizetőnk hívott fel telefonon a múlt héten, hogy miért nem közlünk moziműsort a lapban. Nem ön az egyetlen, akinek hiányzik. Mint észreveheti, a műsorból már a mozi szót is kivettük. A Szaboles- Szatmár megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója, Hamvas László december 8-án közölte levélben kiadóvállalatunkkal, hogy nehezedő gazdasági helyzetükre tekintettel megszüntetik a műsorközlést. Sajnálattal vettük tudomásul a dolgot, ennek ellenére mi nem mondtunk le az olvasóközönség tájékoztatásáról. A jelentősebb filmbemutatók előtt időben beharangozzuk azokat. Ilyenre láthatott példát, szombati számunkban, amelyben az Elfújta a szél jöttét jelezzük előre. A gazda zsebe, a jószág és akik ellopják a süldőt Ebben az e? itendoben utol__ jára jelentkezik ez a rovat. Mivel én hamarabb tudtam az olvasóknál, hogy vála- szeimmal sorra következek, volt időm drukkolni, hogy olyan kérdéseket kapjak, amelyek nem kimondottan alkalmiak. Nem volt okom az aggodalomra. Mindjárt elsőként egy fehérgyarmati keltezésű levél: Szíves figyelmébe ajánlanám ismét az október 10-én a közvéleményt tájékoztató írását, melyben a szovjet exportra szánt alma 40, illetve 20 filléres áremelését megelégedéssel írja. Ezt a kiegészítő összeget még az idén valamennyi termelő kézhez kapja, tették akkor hozzá. Sok termelővel együtt őrizzük ezt a példányt. Tud-e mondani ennek az ígéretnek a sorsáról valamit? Annak ellenére, hogy „tisztelőmként” írta alá levelét Kedves Olvasóm, én bizony neheztelek. Ugyan miért a névtelenség? Miféle kiszolgáltatottságot akar vele elkerülni ... Ma már mindenki nevét adja nemcsak ahhoz amit mond, de ahhoz is, amit kérdez. Abban a bizonyos október 10-iki lapszámban Dull Ferenc, a MÉM kereskedelmi és piacfelügyeleti főosztályvezetője nevével jegyezte a következőket: „Ezt a kiegészítő összeget valamennyi termelő — és hangsúlyozom termelő — visszakapja még az idén.” — Mi a biztosíték arra, hogy ez hiánytalanul megvalósuljon? — kételkedtem az interjúban. Göndör József kertészeti osztályvezető válasza: „A pénzt az a szervezet kapja, amelyen keresztül az értékesítés megtörtént, mégpedig azzal a megkötéssel, hogy amennyiben nem adja oda a kistermelőnek vagy a tsz-tagnak, akkor az APEH az utolsó fillérig elvonja. A végrehajtást a megyei tanács ellenőrzi.” Pénteken beszéltem a megyei tanács mező- gazdasági osztályvezető-he- > lyettesével, Takács László-1 val ez ügyben, ö konzultált 1 Göndör Józseffel, aki azt J mondta, hogy ma, hétfőn ( utalják a pénzt a MÉM-nek. ' Én kifejeztem kételyeimet i Takács Lászlónak az idei ( kifizetéssel kapcsolatban, ő 1 azt mondta, minden remény . megvan ró. Nos, így áll ma / az ügy. I Azt mondom, hogy ha a / tsz-ek elnökeinek a munka- l bére a teljesítményhez lenne 1 kötve, akkor biztos másképp J menne a gazdálkodás — ír- [ ja egyebek között Helmeczi \ Gábor Kohódról, a Jókai út 1 33-ból. / Attól tartok, hogy a Ked- ] vés Olvasó nem ismeri a tsz- / vezetők jövedelmének min- I den elemét. Az alapjuk valóban magasabb, mint a tagsági átlag, dehát különben mitől lenne elnök valaki. A felelősség még egy veszteséges közös gazdaságban is van annyival nagyobb. Más kérdés, hogy — és ez az én J külön véleményem — sok elnök még akkor is húzza jó jövedelmét, amikor már inkább vissza illene fizetnie. Ha egy elnököt is megkérdeznénk ennek kapcsán, elmon- * F ázósan, a hideg, metsző széltől görnyed- ten igyekeztem a munkahelyemre, mikór megláttam Dezsőt. Kitérni már nem tudtam előle, ezért megadóan fogadtam üdvözlését. _ — Szevasz haver, végre elérkezett az én időm — köszöntött fülig érő szájjal, majd feltette a találós kérdést. Na mi van a kezemben? — és válasz helyett megmutatta. — Ügy nézem, egy összehajtható horgászszék, és papírból készült táblácska, rajta számok. — Én gyerekkoromban mindig korcsolyát szerettem volna kapni karácsonyra — mondta — ám olyan lúdtalpam volt már akkor is, hogy csak egy svájci korcsolyacipő-speci- alista tudott volna megfelelő lábbelit készíteni számomra. Arra pedig nemigen volt összeg a családi kasszában. Biztosan emiatt vonzódom annyira a korizáshoz, frajdilag mindenképpen. Ezért amikor a téNem a disznóban veszett el a táp Kétféle ól létezik az állat- forgalmi és húsipari vállalat sertéshizlaló leányvállalatának nyírmadai telepén. Olyan, amely a rosszalló értelemben használt disznóól kifejezés tartalmát its alulmúlja, és olyan, ,aim>i egy disznóhoz illik. Ez ugyanis egy nagyon tiszta állat. Csalk a kutrica egyik sarkába jár dolgát végezni, és azt a helyet különben fintorogva elkerüli. A tisztaságot, a gondoskodást pediig úgy hálálja meg, hogy az minden képzeletet felülmúl. Itt, ia .telepen nemrég vezették be az ólak vállalkozásba adását. Baráth László igazgató sorolja az előnyeit, miközben szemügyre vesszük a takarosra meszelt, száraz szalmabálákkal berakott ele- jű épületet. Az elhullás igen csekély — Hagytuk, hogy az emberek maguk alakítsák ki a brigádokat. Sajnos, annyian nincsenek a jobbak,. hogy minden ólra telne belőlük, ezért olyan tarka a kép a telepen. Ahol azonban beindult, ott nem győzünk csodálkozni, sőt olyan lendületet vettünk, hogy saját magunkat nem tudjuk követni. Ez utóbbi magyarázatot érdemel. A brigád, amelyet felkeresni készülünk, a következőket produkálta igen rövid idő alatt. Mivel korábban Baráth László igazgató ÍA pontozói vében elkezdődnek a mü- korcsolyaversenyek, szinte odaragadok a képernyő elé. Szerénység nélkül állíthatom, hogy már szakértője vagyok a különböző figuráknak. — Aztán egyszer csak elhatároztam, hogy saját magamnak rendezek amatőr versenyeket, ahol egyedül én képviselem a zsűrit. Télen mindenhol van egy kis jég, a legjobban a buszmegállókat és az ábécék előtti területet kedvelem, itt mindig sok az induló. Előkapom a kisszéket, előkészítem a pontozótáblát, és jöhetnek a kűrök... — Ha láttad volna két éve, a nyolcas busz megállójában azt az utánozhatatlan rövidprogramot, amit egy középkorú hölgy mutatott be. Ahogy lelépett a a 18 százalékot ds elérte az elhullás, nyolcat szabtak meg nekik. Nem soroljuk itt fel ,a többi mutatót, csalk ezt, ment ez a legimeghökkentőbfo: nullaegész hat tized százalékon áll. A súlygyarapodás és iá takarmányfelhasználás ugyancsak hihetetlen mértékben javiullt. Miért baj ez? Mert ha a korábbi 18 százalék elhullásnál kerestek ötezret, a nyolcra ígéretbe kapták közel a dupláját, akkor kiszó- míthiató a végeredmény 0,6 százalékra ... Román József brigádjában a korábbi öt ember helyett csak hárman vannak; a pedánsan kitakarított ólban találjuk őket. A brigádvezető korábban felcser volt, azt cserélte fél ezzel a munkával. — Mii kérem, nem a lapát hátával hizlaljuk a disznót, mert azzal csak dagad! — mondják rátartian. Hangjukra a szép széles hátú süldők úgy rohannak feléjük, mint a kiscsirkék a kotlóhoz. Ellentétek as éj miatt — Mit szálnak ehhez a többiek? — érdeklődünk. — Ki mit... — hangzik a talányos válasz. Ügy lehet kivenni a szavakból, hogy nem akiarózlk válaszolni. Beszél helyettük Baráth László. — Sajnos, ellentétet szít a dolgozók között az új módszer. Akiket nem lehetett belevenni a vállalkozásba, azok buszról, már kezdte is a kűrt, volt olyan pillanat amikor minden végtagja a levegőben volt. Persze közben spiccelt, és a kéztartása is valami pazar volt. A tartalomra és a kivitelre egyaránt hatost kapott. Aztán az a fiatal pár, amelyik párosban produkált egyedülállót ... apókkal ezután mesz- #W sziröl feltűnt egy begipszelt lábbal, felkötött karral bicegő alak, akinek a fején sapka helyett jókora fásliturbán díszelgett. Csak közelről ismertem fel Dezsőt. Nem volt időm kérdezni, már mondta is. — Képzeld az a szenilis házmester elfelejtette felsálakozni a ház előtti járdát, és amikor reggel kiléptem a kapun, ráléptem egy jókora jégdarabra. Huszonnyolc napon túl gyógyuló szabadgyakorlatot rögtönöztem. Láttad volna azt a klasszikus lábtartást... — mán — Román József süldői mellett. annyit keresnek, minit régen. Aiz újaknak pedig ott tartanak be, ahol tudnak. Éjjel lekapcsolják a ventillátort az ólról, ellopják a süldőt a saját kutrieájuk állományához. Ronda dolgok ezek. Valóban nem vallanak a dolgozó közösség egy .akaratára. A hosszú .ideje veszteséges hizlalda azonban nem kászálódhat ki .a kátyúból másképpen, csák ha teljes körűvé teszi azokat a vállalkozási formákat, amelyeket kidolgozott. A takarmánykeverő már jó ideje önálló 'elszámolással megy. A hizlaló- brigádok nagykereskedelmi áron kapják a tápot, éppúgy, mintha nem is a saját keverőben készülne. Ez lis felfor- dítátit mindent. Román József így beszél erről: A zsák nem egy kiló — Nem lakom messze, csak Itt Pusztadoboson, ezért a tápot mindennap megvárom, addig nem megyek haza. Nem mindegy, hogy mit etetünk, nem engedek kihagyni belőle semmit. Amióta zsebre megy a hizlalás, még a zsákot is mindig megméretem. Régen egyszerűen egy kiló volt egy zsák és kész. Amióta ezzel is elszámolunk, soha nem volt hetven dekánál több. No, és még valami: egy deka sem csoroghat el az önetetőig, erre nagyon vigyázunk. Nem is olyan nagy csoda ez a csökkenő takarmányfel- hiasználás, Sorra derül fény a veszteség állomásaira és végiül anr.a, hogy a táp nem a disznóban veszett el. A brigádvezető .szeretettel va- kargatja az elégedetten röfögő süldőket, amikor pedig kimegyünk az álból, nem felejti el leoltani a Villanyt. Ekkor látom, hogy csak minden harmadik égő világított. — Kicsavartuk a többit, mert az áramot is nekünk kell fizetni — Világosít fel Román József búcsúzóul. (ésik)------------------------------------------\ Ki legyen a főnök? H azajön a fiam az óvodából és, újságolja: ,yapa, ma én lettem a főnök”. Mi az, hogy főnök, akartam kérdezni, mivel az én gyermekkoromban közülünk senki sem áksart ilyesmi .lenni, mi vezért választottunk. Nem kérdeztem, mert az ember még idejében vegye elejét iámnak, hogy csemetéje maradinak nézi. Különben is mi hálistennek nem élünk háborús időket, nagyon helyes, ha a gyerek nem ve- zérkedik. Legyen csak főnök. „Miért éppen te lettél?” — kíváncsiskodtam. •Annak idején közülünk az lett a vezér, aki erőben, ügyességben és gyorsaságban felülmúlta a többit, így aztán már hallani is véltem: erős, ügyes gyermekem vagyon ... Nem erről van szó, tudtam meg gyermekemtől: „Azért lettem én a főnök, mert ma én találtam ki, hogy mit játszunk, és nekem kellett elmagyarázni.” Vagy a gyerek koravén, vagy a kor váltott tempót, vagy mi felnőttek maradtunk gyermetegek — né- rnultam él egy kicsit beszélgetésünk után. Elmélkedtem: az emberpalánta az őt körülvevő felnőttek tükre, legalábbis ezt tartják a gyermekpszichológusok. Na de kitől látják ezt a mintát? Olvasni ugyanis nem tudnak még, ennélfogva nem lehetnek tanúi az újiságoktoól, hogy szülőik csak szeretnék elérni azt az állapotot amit ők már maguk között megvalósítottak. Nem hiszek a lélektaná- szofcmak. Arra következteted inkább, hogy így főnököt választani annyira kézenfekvő, hogy még a gy erek sem gondolhatja másként.. Csak a meglett emberek, mi. Mi, akiket annyi más „szempont” .befolyásol, hogy a végeredmény, a cél, gyakran szem 'elől tévesztődík. A fiam nem sűrven jön haza az óvodából főnökként. Tegnap például Bendi, azaz Bendegúz volit a választott főnök, de ő is csak addig állt a csapat álén, amíg ■az ö „elképzeléseit kellet megvalósítani”. A fiam-t úgy látom, nem hagyta nyugodni a dolog. Nagyon 'töri a fejét, hogy valami egészen újat és lenyűgözőt találjon ki. (És) SZERKESZTŐI OOOOOOOO
