Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-21 / 300. szám

1987. december 21. Kelet-Magyarország 3 Az olyasó kérdésére Esik Sándor újságíró válaszol daná önnek, hogy aratáskor szívesen elcserélné a boríték­ját egy kombájnoséval. Udvari István nyíregyhá­zi olvasónknak mindenek­előtt köszönöm a jókívánsá­gait. Kérdése: miért nincs elegendő biciklitároló Nyír­egyháza belterületén? A pos­ta előtt volt, aztán eltűnt. A posta utcájába tilos ke­rékpárral behajtani — adott választ Nagy Károly a városi tanácsról. A belváros más ré­szei is elérhetetlenek ezzel a járművel a táblák tiltása miatt. Ahol persze nem így van, ott tényleg felül kellene vizsgálni a bicikliparkolás helyzetét. Kovács Ferenc Papról ér­deklődött, hogy miért nem tarthatja meg totálkáros autó­jának tulajdonjogát. A Hun­gária Biztosító nem akarja addig új kocsihoz juttatni, amíg le nem mond a régiről. Pávay Miklósné üzleti fő­előadó felhasználta az alkal­mat, hogy bizonyos Lukács János nevű üzletfelüknek is üzenjen: új kocsihoz csak akkor juthat, ha lemond a roncs tulajdonjogáról! Én teszem hozzá: ez így fair, mert különben nemigen jut hozzá hamarosan új jármű­höz a mai autószűkében. Veres Éva előfizetőnk hí­vott fel telefonon a múlt hé­ten, hogy miért nem közlünk moziműsort a lapban. Nem ön az egyetlen, aki­nek hiányzik. Mint észreve­heti, a műsorból már a mozi szót is kivettük. A Szaboles- Szatmár megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója, Hamvas László december 8-án közöl­te levélben kiadóvállalatunk­kal, hogy nehezedő gazdasá­gi helyzetükre tekintettel megszüntetik a műsorközlést. Sajnálattal vettük tudomá­sul a dolgot, ennek ellenére mi nem mondtunk le az olva­sóközönség tájékoztatásáról. A jelentősebb filmbemuta­tók előtt időben beharan­gozzuk azokat. Ilyenre lát­hatott példát, szombati szá­munkban, amelyben az El­fújta a szél jöttét jelezzük elő­re. A gazda zsebe, a jószág és akik ellopják a süldőt Ebben az e? itendoben utol­__ jára jelentkezik ez a rovat. Mivel én hamarabb tudtam az olvasóknál, hogy vála- szeimmal sorra következek, volt időm drukkolni, hogy olyan kérdéseket kapjak, amelyek nem kimondottan alkalmiak. Nem volt okom az aggodalomra. Mindjárt elsőként egy fehérgyarmati keltezésű levél: Szíves figyelmébe ajánla­nám ismét az október 10-én a közvéleményt tájékoztató írását, melyben a szovjet ex­portra szánt alma 40, illetve 20 filléres áremelését meg­elégedéssel írja. Ezt a kiegé­szítő összeget még az idén valamennyi termelő kézhez kapja, tették akkor hozzá. Sok termelővel együtt őrizzük ezt a példányt. Tud-e mon­dani ennek az ígéretnek a sorsáról valamit? Annak ellenére, hogy „tisz­telőmként” írta alá levelét Kedves Olvasóm, én bizony neheztelek. Ugyan miért a névtelenség? Miféle kiszol­gáltatottságot akar vele el­kerülni ... Ma már minden­ki nevét adja nemcsak ah­hoz amit mond, de ahhoz is, amit kérdez. Abban a bizo­nyos október 10-iki lapszám­ban Dull Ferenc, a MÉM ke­reskedelmi és piacfelügyeleti főosztályvezetője nevével je­gyezte a következőket: „Ezt a kiegészítő összeget vala­mennyi termelő — és hang­súlyozom termelő — vissza­kapja még az idén.” — Mi a biztosíték arra, hogy ez hi­ánytalanul megvalósuljon? — kételkedtem az interjú­ban. Göndör József kerté­szeti osztályvezető válasza: „A pénzt az a szervezet kap­ja, amelyen keresztül az ér­tékesítés megtörtént, még­pedig azzal a megkötéssel, hogy amennyiben nem adja oda a kistermelőnek vagy a tsz-tagnak, akkor az APEH az utolsó fillérig elvonja. A végrehajtást a megyei tanács ellenőrzi.” Pénteken beszél­tem a megyei tanács mező- gazdasági osztályvezető-he- > lyettesével, Takács László-1 val ez ügyben, ö konzultált 1 Göndör Józseffel, aki azt J mondta, hogy ma, hétfőn ( utalják a pénzt a MÉM-nek. ' Én kifejeztem kételyeimet i Takács Lászlónak az idei ( kifizetéssel kapcsolatban, ő 1 azt mondta, minden remény . megvan ró. Nos, így áll ma / az ügy. I Azt mondom, hogy ha a / tsz-ek elnökeinek a munka- l bére a teljesítményhez lenne 1 kötve, akkor biztos másképp J menne a gazdálkodás — ír- [ ja egyebek között Helmeczi \ Gábor Kohódról, a Jókai út 1 33-ból. / Attól tartok, hogy a Ked- ] vés Olvasó nem ismeri a tsz- / vezetők jövedelmének min- I den elemét. Az alapjuk va­lóban magasabb, mint a tag­sági átlag, dehát különben mitől lenne elnök valaki. A felelősség még egy veszte­séges közös gazdaságban is van annyival nagyobb. Más kérdés, hogy — és ez az én J külön véleményem — sok el­nök még akkor is húzza jó jövedelmét, amikor már in­kább vissza illene fizetnie. Ha egy elnököt is megkérdez­nénk ennek kapcsán, elmon- * F ázósan, a hideg, met­sző széltől görnyed- ten igyekeztem a munkahelyemre, mikór megláttam Dezsőt. Kitérni már nem tudtam előle, ez­ért megadóan fogadtam üd­vözlését. _ — Szevasz haver, végre elérkezett az én időm — köszöntött fülig érő szájjal, majd feltette a találós kér­dést. Na mi van a kezem­ben? — és válasz helyett megmutatta. — Ügy nézem, egy össze­hajtható horgászszék, és papírból készült táblácska, rajta számok. — Én gyerekkoromban mindig korcsolyát szeret­tem volna kapni kará­csonyra — mondta — ám olyan lúdtalpam volt már akkor is, hogy csak egy svájci korcsolyacipő-speci- alista tudott volna megfe­lelő lábbelit készíteni szá­momra. Arra pedig nem­igen volt összeg a családi kasszában. Biztosan emiatt vonzódom annyira a kori­záshoz, frajdilag minden­képpen. Ezért amikor a té­Nem a disznóban veszett el a táp Kétféle ól létezik az állat- forgalmi és húsipari vállalat sertéshizlaló leányvállalatá­nak nyírmadai telepén. Olyan, amely a rosszalló értelemben használt disznóól kifejezés tartalmát its alulmúlja, és olyan, ,aim>i egy disznóhoz il­lik. Ez ugyanis egy nagyon tiszta állat. Csalk a kutrica egyik sarkába jár dolgát vé­gezni, és azt a helyet külön­ben fintorogva elkerüli. A tisztaságot, a gondoskodást pediig úgy hálálja meg, hogy az minden képzeletet felül­múl. Itt, ia .telepen nemrég ve­zették be az ólak vállalkozás­ba adását. Baráth László igazgató sorolja az előnyeit, miközben szemügyre vesszük a takarosra meszelt, száraz szalmabálákkal berakott ele- jű épületet. Az elhullás igen csekély — Hagytuk, hogy az embe­rek maguk alakítsák ki a brigádokat. Sajnos, annyian nincsenek a jobbak,. hogy minden ólra telne belőlük, ezért olyan tarka a kép a telepen. Ahol azonban bein­dult, ott nem győzünk cso­dálkozni, sőt olyan lendüle­tet vettünk, hogy saját ma­gunkat nem tudjuk követni. Ez utóbbi magyarázatot ér­demel. A brigád, amelyet fel­keresni készülünk, a követ­kezőket produkálta igen rö­vid idő alatt. Mivel korábban Baráth László igazgató ÍA pontozói vében elkezdődnek a mü- korcsolyaversenyek, szinte odaragadok a képernyő elé. Szerénység nélkül állítha­tom, hogy már szakértője vagyok a különböző figu­ráknak. — Aztán egyszer csak el­határoztam, hogy saját ma­gamnak rendezek amatőr versenyeket, ahol egyedül én képviselem a zsűrit. Té­len mindenhol van egy kis jég, a legjobban a busz­megállókat és az ábécék előtti területet kedvelem, itt mindig sok az induló. Előkapom a kisszéket, elő­készítem a pontozótáblát, és jöhetnek a kűrök... — Ha láttad volna két éve, a nyolcas busz megál­lójában azt az utánozhatat­lan rövidprogramot, amit egy középkorú hölgy muta­tott be. Ahogy lelépett a a 18 százalékot ds elérte az elhullás, nyolcat szabtak meg nekik. Nem soroljuk itt fel ,a többi mutatót, csalk ezt, ment ez a legimeghökkentőbfo: nul­laegész hat tized százalékon áll. A súlygyarapodás és iá ta­karmányfelhasználás ugyan­csak hihetetlen mértékben javiullt. Miért baj ez? Mert ha a korábbi 18 százalék el­hullásnál kerestek ötezret, a nyolcra ígéretbe kapták kö­zel a dupláját, akkor kiszó- míthiató a végeredmény 0,6 százalékra ... Román József brigádjában a korábbi öt ember helyett csak hárman vannak; a pe­dánsan kitakarított ólban ta­láljuk őket. A brigádvezető korábban felcser volt, azt cserélte fél ezzel a munká­val. — Mii kérem, nem a lapát hátával hizlaljuk a disznót, mert azzal csak dagad! — mondják rátartian. Hangjuk­ra a szép széles hátú süldők úgy rohannak feléjük, mint a kiscsirkék a kotlóhoz. Ellentétek as éj miatt — Mit szálnak ehhez a töb­biek? — érdeklődünk. — Ki mit... — hangzik a talányos válasz. Ügy lehet ki­venni a szavakból, hogy nem akiarózlk válaszolni. Beszél helyettük Baráth László. — Sajnos, ellentétet szít a dolgozók között az új mód­szer. Akiket nem lehetett be­levenni a vállalkozásba, azok buszról, már kezdte is a kűrt, volt olyan pillanat amikor minden végtagja a levegőben volt. Persze köz­ben spiccelt, és a kéztartá­sa is valami pazar volt. A tartalomra és a kivitelre egyaránt hatost kapott. Az­tán az a fiatal pár, amelyik párosban produkált egye­dülállót ... apókkal ezután mesz- #W sziröl feltűnt egy begipszelt lábbal, felkötött karral bicegő alak, akinek a fején sapka he­lyett jókora fásliturbán dí­szelgett. Csak közelről is­mertem fel Dezsőt. Nem volt időm kérdezni, már mondta is. — Képzeld az a szenilis házmester elfelejtette fel­sálakozni a ház előtti jár­dát, és amikor reggel kilép­tem a kapun, ráléptem egy jókora jégdarabra. Huszon­nyolc napon túl gyógyuló szabadgyakorlatot rögtö­nöztem. Láttad volna azt a klasszikus lábtartást... — mán — Román József süldői mellett. annyit keresnek, minit régen. Aiz újaknak pedig ott tarta­nak be, ahol tudnak. Éjjel lekapcsolják a ventillátort az ólról, ellopják a süldőt a sa­ját kutrieájuk állományához. Ronda dolgok ezek. Valóban nem vallanak a dolgozó közösség egy .akara­tára. A hosszú .ideje veszte­séges hizlalda azonban nem kászálódhat ki .a kátyúból másképpen, csák ha teljes körűvé teszi azokat a vállal­kozási formákat, amelyeket kidolgozott. A takarmányke­verő már jó ideje önálló 'el­számolással megy. A hizlaló- brigádok nagykereskedelmi áron kapják a tápot, éppúgy, mintha nem is a saját keve­rőben készülne. Ez lis felfor- dítátit mindent. Román József így beszél erről: A zsák nem egy kiló — Nem lakom messze, csak Itt Pusztadoboson, ezért a tá­pot mindennap megvárom, addig nem megyek haza. Nem mindegy, hogy mit ete­tünk, nem engedek kihagyni belőle semmit. Amióta zsebre megy a hizlalás, még a zsákot is mindig megméretem. Ré­gen egyszerűen egy kiló volt egy zsák és kész. Amióta ez­zel is elszámolunk, soha nem volt hetven dekánál több. No, és még valami: egy deka sem csoroghat el az önetetőig, er­re nagyon vigyázunk. Nem is olyan nagy csoda ez a csökkenő takarmányfel- hiasználás, Sorra derül fény a veszteség állomásaira és végiül anr.a, hogy a táp nem a disznóban veszett el. A brigádvezető .szeretettel va- kargatja az elégedetten röfö­gő süldőket, amikor pedig ki­megyünk az álból, nem felej­ti el leoltani a Villanyt. Ek­kor látom, hogy csak minden harmadik égő világított. — Kicsavartuk a többit, mert az áramot is nekünk kell fizetni — Világosít fel Román József búcsúzóul. (ésik)------------------------------------------\ Ki legyen a főnök? H azajön a fiam az óvodából és, újságol­ja: ,yapa, ma én let­tem a főnök”. Mi az, hogy főnök, akartam kérdezni, mivel az én gyermekko­romban közülünk senki sem áksart ilyesmi .lenni, mi vezért választottunk. Nem kérdeztem, mert az ember még idejében vegye elejét iámnak, hogy csemetéje ma­radinak nézi. Különben is mi hálistennek nem élünk háborús időket, nagyon he­lyes, ha a gyerek nem ve- zérkedik. Legyen csak fő­nök. „Miért éppen te let­tél?” — kíváncsiskodtam. •Annak idején közülünk az lett a vezér, aki erőben, ügyességben és gyorsaság­ban felülmúlta a többit, így aztán már hallani is vél­tem: erős, ügyes gyerme­kem vagyon ... Nem er­ről van szó, tudtam meg gyermekemtől: „Azért let­tem én a főnök, mert ma én találtam ki, hogy mit játszunk, és nekem kellett elmagyarázni.” Vagy a gyerek koravén, vagy a kor váltott tempót, vagy mi felnőttek marad­tunk gyermetegek — né- rnultam él egy kicsit be­szélgetésünk után. Elmél­kedtem: az emberpalánta az őt körülvevő felnőttek tükre, legalábbis ezt tart­ják a gyermekpszichológu­sok. Na de kitől látják ezt a mintát? Olvasni ugyanis nem tudnak még, ennélfog­va nem lehetnek tanúi az újiságoktoól, hogy szülőik csak szeretnék elérni azt az állapotot amit ők már ma­guk között megvalósítottak. Nem hiszek a lélektaná- szofcmak. Arra következteted in­kább, hogy így főnököt vá­lasztani annyira kézenfek­vő, hogy még a gy erek sem gondolhatja másként.. Csak a meglett emberek, mi. Mi, akiket annyi más „szem­pont” .befolyásol, hogy a végeredmény, a cél, gyak­ran szem 'elől tévesztődík. A fiam nem sűrven jön ha­za az óvodából főnökként. Tegnap például Bendi, az­az Bendegúz volit a válasz­tott főnök, de ő is csak ad­dig állt a csapat álén, amíg ■az ö „elképzeléseit kellet megvalósítani”. A fiam-t úgy látom, nem hagyta nyugodni a dolog. Nagyon 'töri a fejét, hogy valami egészen újat és lenyűgözőt találjon ki. (És) SZERKESZTŐI OOOOOOOO

Next

/
Oldalképek
Tartalom