Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
Lovagolt, vadászott, kocsikázotf a költő grófnő A férfias jeliemű, a határozott, erős lelkű, akaratos, daczos fejű úrasszony; a szarvasok, őzek, erdeiek, blúzok fáradhatatlan kergetője, lövöldözője, vadászhálákkal elfogója, iá Kiiis-tapolcsá- nyi Diana: Rákóczi Erzsébet — mint lágy, epedő, panaszos daiú költő ?... Ki kép- zelte volna ezt!... Pedig mégis úgy van. Zboró, Kis- Tapolcsány, Hrussó úrnője, a keményfejű Rákócziak büszke leánya, fiatal menyecske korában zengő húrokat pengetett, a múzsáknak hódolt. Hiába: a szerelem legyőzhetetlen hatalom — mondja Sophokles —, legyőzhetetlen még az ‘olyan energikus természetek számára is, a minő Erzsébet úrasszony vala. Rákóczi Erzsébet — ez a behatóbb tanulmányozásra már csak a saját nagy számban fennmaradt leveleiből ítélve is igen érdemes, eredeti, régibb úrnőink közt is párját ritkító nőalak — a fejedelmi Rákóczi-ház ifjabb grófi ágából eredt. ... A serdülő korú Erzsébet grófnő ekképp egyike volt Magyarország leggazdagabb s egyúttal legelőkelőbb partidéinak. Ugyancsak környékezték is a szép, ép, eleven, friss, barna leánykát a főrangú udvarlők, akár zbo- rai, akár kis-tapolcsányd kastélyában tartózkodott, sőt már Pozsonyban is, a hol az apáczáknál buzgón vallásos neveltetésben részesül vala — de a rokon családokhoz a városba gyakorta ki-ki járt. Mint afféle nagy partimét, s még hozzá árva leányt, 'azon idők szokása szerint igen ‘korán férjhez vivék, már 15—16 éves korában. A szerencsés vőlegény, ki a tapasztalatlan, tanácstalan gyermekleány tetszését meg- nyeré (alkalmasint pozsonyi ismeretség), gr. Erdődy Imre ‘tárnokmester fia, Erdődy Ádám volt, a Nagyszombat környéki Szomoűyán várának egyik ura. De bizony ez a szép lovagvát csakhamar a szomorú csalódások, szenvedések tanyájává, valódi bor- ‘tönévé vált az életvidám, viruló Rákóczi-leánynak, a 'boldogtalan Erzsébetnek, a ki a beteges, hervadozó, se- mivir, és még ehhez: eleven, de ártatlan ifjú nejét rettenetesen félte férj mel- lett csak hiába epedett. Szegény Rákóczi ’Erzsébet 18 éves korában már kimondhatatlanul szerencsétlennek érzé magát ilyen férj oldalán. Melyik ‘évben szabadító meg őt e szomorú rabságból hites urának halála és mikor ment másodszor férjhez az elhunytnak unokatestvéréhez, gr. Erdődy Györgyhöz, a későbbi országbíróhoz a kii szintén Szomolyánban tartat- tó otthonát? — az Erdődygrófok hiányos dátumú nemzedékrendjeiből pontosan ki- hüvelyiezni nem lehet. Annyi bizonyos, hogy Rákóczi Erzsébet az 1680-as évek elején már gr. Erdődi Györgyné volt. ... Ekként Erzsébetnek is megint nyugodalma lett volna férjével — mindazál- tal; minit az előbbi, úgy a második házassága liis áldatlan, gyermektelen maradt, és boldognak sem volt mondható. Olyan férfias lelkületű, erélyes asszony, mint Rákóczi Erzsébet a maga lábán szeretett járni, rangjához mént, nagy, népes udvart tart vala, s kedvteléssel élt sport- szenvedélyeinek : lovagolt, ‘szánkózott, fcocslilkázott, nyi- iliazott, puskázott, vadászott a kás-tópolosányi erdőkben — hol a kastély folyosói még ma iis itelvék az ezen délczeg Diana kezeitől 200 év előtt ■elejtett szarvasak ‘agancsaival. Férje nem akart engedni neki lily szabad életet, s e miatt gyakran zsörtölődtek. György úr a 'hitvese saját, külön háztartásába is beleszólt, s egyik-másik fő- emiberszolgáját él afcará kergetni — Erzsébet diaczos feje pedig ezt már csak ‘azért sem engedte. Kivált az egyhangú, unalmas Szomolyán szűk falai közt ülni nem szeretett; s ha egyszer levehatte magát Kis-Tapolcsányba vagy Zboróra — férje ugyan várhatta vissza!... így vala ez kivált az 1690-os években. ... A korai férjhezmme- telt azonban ő nála csakhamar követte a korái boldogtalanság. Az élete il8-dlik évében levő, életvidor, vinu- dásnak indult, mulatni szerető menyecske már keservesen panaszkodik bizalmas ismerősednek, hogy gyenge férfiiúságú, korhadozó, nyavalyás (és még hozzá, őt a féltékenység örökös gyanúival igyöifcrő!) férje oldalán örömteienül, siváran, hasztalanul emésztődnek föl Virágzó ifjúságának legszebb évei. E kínos érzés epedő fájdalmai 'avatták a szegény szenvedő, keserűen csalódott asszonykát — 'költővé. Egyik kedvelt, bizodaűmas jóakaró barátjához, „bátyjához”, a későbbi nádor és herczeg — ékkor még gróf ‘és bányavidék! főtóbornok — Esterházy Pálhoz, a lakhelyétől nem tóval fekvő Semprbe várába (hol 'Érsekújvár 'török 'kézre jutása óta az ezen kerületbelli orsz. kapitányok székeltek) . Szomolyán várából 1673. június 23-án írott levelébe Rákóczi Erzsébet a következő, sajátk.ezűieg írt nyolcz versszakos költeményt csúsztatta: Gr. Rákóczi Erzsébet gr. Erdődyné panaszló éneke 1. Jaj én szerencsétlen, jaj én boldogtalan — Mint megcsalám magam Erdődi urammal! Sok jó szerencsémet érte odahagyván, Ifjúságomat miátta (s csak hiában mellette1) elrontván. 2. Átkozott iaz óra, mikor erre jöttem!... Sokat cselekedvén, még sincs böcsülletem. Sok jóakarókat magamnak szerzettem, — Miátta azokat itt kell felejtenem. 3. Átkozott szerencse, mit mívelél velem, Némely szépségével mint elrontál engem; Szomolyán várábúl mert el kell már mennem, Már csak halálomat, bujdosván, reménlnem. 4. Eztet nem tekéntem, többet is szenvedném Istenért s őérte, ha megöl is engem. Eddig ártatlanul érte szenvedhettem, — Tovább is őérte akarok szenvednem. 5. De te, óh ártatlan, mint én magam vagyok, Ne felejts el engem, régi szolgálódot; Ha valami lészen, te fogd én pártomot, S ne hagyj szintén vesznem, te ártatlanodat! 6. Végbúcsúmat veszem szenvedő társomtúl, Talán el kell mennem; immáron ezentúl Istennek ajánlom, s ezen követemtül Még sokat izenek, ha valahol látom ... 7. Ád jobbat az Isten; megsárgul az kalász, Üdővel megvidúl az megbúsult vadász; • Istenre rábízván ez rút fekete gyászt — ‘ Megfordul még egykor búsult Rákóczi-gyász! 8. Csak Isten még eczczer aztot adná érnem: Ezeknek előtte övéle beszélnem, ö okosságátúl tanácsot is vennem, — Én mitévő légyek? vagy hogy el kell mennem? ... ’Ezt masa a költő tette oda zárójelbe. Thaly Kálmán írta a fenti kis tanulmányt a Századok című sorozatában 1900-ban. Az Üj- fehértó belytörténetével foglalkozó kutatók bukkantak rá nemrég anyaggyűjtés során, s juttatták el szerkesztőségünkbe e kuriózumszámba menő írást és magát a költeményt — Papp Lajos és Sípos Ferenc. Nyíregyházi emléktábla Nyíregyháza várossá nyilvánításának 150. évfordulója alkalmából avatták fel a megyeszékhelyein Tóth Sándor szobrászművész alkotását, azt az emléktáblát, melyen a királyi privilégiumlevél stilizált mása látható a város eredeti címerével. Egy nagy vállalkozás Galícia A Galícia távolról serr jofcpb drámája Miroslav zárnak. Huszonévesen ír háborúról, iegy széthulló dalom 'széthulló laiattva szoló erkölcsi példázat — zel már azt ás megmar hogy színpadra állítása kívüli feladat. Azzal kellett ímegküz a dramaturgnak (Osztóvá vente), iá rendezőnek ( Péter) és a színészeknek arámit, hogy a KirJeza-ra nagyszabású áldóképsorb hosszú morális eszmefu sokból ‘eleven színpadi váljék. Ez 'szülte a dráin igazítását ás mind iterjec leg (sok helyütt rövidíti mind egyes lalakok meg! ilásában. A kor: az első világh ideje, amikor „minden eltörött”, ‘agonizál az rák—Magyar Monarchia, rul egy történelmi ke süllyesztőbe kerülnek jel tes figurái. S minit Hor szág, Magyarország is volt e hialáltánonak. (1 diarabjának magyar sz* is vannak.) Közös tör műnknek olyan szellete fel a darabban, mely 1 emberben háromnegyed század után ás eme kélt, továbibgondolb késztet. Vannak viszont oly an ■ kozásai is, melyek els: nak helytől és időtől: ború bugyraiban gyötrőc berek sorsa, a jól ismer rancsra tettem” örök mája, a hétköznapok és ború erkölcsének szeml se. A Galícia laiapkonf is ilyen gyökerekből i egy érzékeny lelkű, kon Eredmény«* volt a közbenjárás Korányi és a hírhedt Proltmann A zseniális orvos, a bátor ember Korányi Frigyes 1848-faan IV. éves orvostanhallgató volt Pesten. A márciusi napoktól kezdve megszűnt itt laz egyetemi oktatás rendszeressége, s nemsokára formailag is bezárulták a tantermek, hiszen az ország ifjúságának színe-jaiva a politika frontjáról a csataterekre vonult. vissza ,az új viszonyokban járatlan tanárok, tanítók és növendékek. Egy levél miatt bebörtönözték A világosi fegyverletétel után pedig a magyar közélet és a csaták hősei Hayniau, Bach és Prottmann szemében kizárólag lázadók, felségáru- lók, Kossuth-kutyák, hazátlan bitangok és elítélitek lettek. A letiport ország iskoláinak ajtó jaiiin csak bizonytalan és halk léptekkel szállingóztak BUDAHÁZI ISTVÁN KULCSÁR ATTILA NAGY ISTVÁN ATTILA Rokonabb velem Tanulság Idő-tenger morajában Tudod, megkövesednek a szíven a tegnapok, s bárhogy szeretném e lerakodott anyagot savval maratni, párába borulva látni, amint fényitől színezve elillan, mégiscsak itt van, akár egy burok, s rakódnak rá porszemként a napok. Mélyén, bezárva: forog, dobog, s áthiallik mint kopog. Jelt ad, szabadulna, kőmívesért dörömböl; kalapácsért, ami súlyos, akár a szereltet, hogy zuhannia rá, hogy kiszabadítaná... Ki rokonabb velem önmagámnál, ki rokonabb velem önmagámnál. Ha én még egyszer húszéves lehetnék megmutatnám ezeknek — sok hamuba sült pogácsa — azt hiszik hogy elegendők lesznek útravalónak és mindegyik a legkisebbik királyfinak képzeli magát — akinek sikerül majd. Pedig a hét-fejes sárkányok mindig becseleznek levágod fejeiket s mikor győztesen elsietnél hátulról leterítenek — mert az igazi fejükön ülnek. A szokásos három kívánságot az öreg királyok h úzzá k-halasztják mire teljesítettél kettőt teljesül a harmadik is — hogy öregedj meg — Ha én még egyszer húszéves lehetnék megmutatnám ezeknek ... Futó percek, futó órák napokban mért asszony-jóság, fejem fölé bánat felhők, felszakadó szépség ernyők gyülekeznek, várakoznak, fenyegetnek, nem riadnak. Mi lesz velünk, hogyha tél lesz, hideg csöndtől nagyon félek. Mi lesz, ha majd gyönge vállad nem feszül az éjszakának? Ki dobbantja meg a vágyat, ha,két kezem görcsbe fárad? Hová készülsz meszi útra szemem elől szabadulva? Haragodnak fenyvesében, villámoknak ívfényében sápadt arcom holtra dermed, lóirigos szavak rtérdepélniek. Negyven töQgyifia árnyékban, időntenger morajában. A pesti ‘egyetemen a teljes gyanakvás és bizalmatlainsóg légkörében indultak meg az előadások. Ilyen körülmények közepette jelent meg klinikáján Balassa János (1814—1868) sebészproíesszor, a honvédkórház volt igazgatója is. Alig néhány héten beliül lázon- ban egy Kossuth Lajoshoz intézett régebbi és hazafias hangú levele miatt ő is ‘az elvakult megtorlás áldozata lett: elmozdítva tanszékéről az Újépületben bebörtönözték. Tudvalévőén itt „működött” az osztrák önkényuralom hírhedt központja (a mai Szabadság téren, de a XIX. sz. végén a gyűlölt épületet la magyarok lebontották). rendőrfőnöke, Josef P mann pedig már tiltott C9C tosulásnak tekintette 3—4 mély beszélgetését, össze, telét is. A kitűnő modora mia népszerű Balassáért tel; eredménytelenül tettek lé] két még osztrákhű barát, ismerősei is. Az egész Pes megett Prottmanntól. Küldöttség Balassáért Akik magyar kalapot hordtak A tanszabadságot a pesti egyetemen ebben az időben nagyon megnyirbálták. Az orvosi kar dékánja, Tonio Lajos (1798—1854) például már azokat az orvostanhallgatókat is maga elé idézte, akik alacsony, ún. „magyar kalapot” hordtak, vagy nevüket megmagyarosí- tották, s-úton-útfélen ócsárolta tanártársát: Balassa János professzort, az egyetem egyik kiválóságát. Pest nagyhatalmú A történet további r 1902-ben a Markusovszky jós felett mondott emli szédében így tárta fel il nyi: „akkor a klinikának lassúért lelkesülő hiai elég bátorsággal bírtak rr közül egy küldöttséget ví tani, ‘amely megjelenít1 3 mann előtt és 'kérte Be visszahegyeztetését tanszé Prottmann, akit csak ki len intézkedéséről isim világ, a küldöttségnek ál kifejezett kérését mégha ván, megilletődéssel fi hogy óhajtásának is meg •ne, ha kívánságunk telje Balassa ‘befolyásos .tűs ugyanezen irányban teilt» pésaket és kéthavi fogs ezt követő zaklató tárgye utón Balassa ’tényleg lett helyezve tanszékébe. Ezen eset egyben jól nyitja, hogy Korányi Fi a zseniális orvos nec nagy hazafi, hanem rém bátor ember is volt. Fazekas A. (Korányi Frigyes 160 éve szí KM
