Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-18 / 298. szám

1987. december 18 Kdet-Magyarország 3 A nyáron kezdték az új szakmunkásképző iskola építését Vásárosnaményban. Az ÉPSZER dolgozói nyolc tantermes isko­lát, 160 személyes kollégiumot és tornacsarnokot építenek a mintegy ISO millió forintos költségből. Az építők a hideg Időben is dolgoznak, téliesítették a munkahelyeket. (Elek Emil felvétele) Miért olyan sürgős? Élővé tenni a holtat Rendhagyó vízminőség-védelmi akció Szatmarban Éppen hatvan esztendővel ezelőtt mérték fel a Holt- Szamos állapotát Tunyogma- tolcson és a környéken. Ak­kor még más volt a világ, nem létezett a tyukodi kon­zervüzem, kevés volt a fal­vak kommunális szennyezése, nem használtak okkal és ok nélkül műtrágyát, növényvé­dő szert, és az emberek is jobban szerették, becsülték, óvták a természetet. A kép akkor nem volt rossz. Az élet azonban mára alaposan meg­változott, s nemegy halpusz­tulás és vízszennyezés figyel­meztette a vízügyi szakem­bereket: vizsgálódni, intéz­kedni kell, különben végér­vényesen meghal a Holt- Szamos egyébként dús életet rejtő világa. A Szamos folyószabályozás) munkálatait Boros Frigyes mér­nök tervei alapján az 1858—65- ös évek között, mintegy har­minc átvágással kezdték meg. A tunyogmatolcsi Holt-Számos 25 kilométer hosszú. Az Ecse- di-láp szabályozása révén a holtmeder rendkívüli funkciót kapott, a láp szélén megépí­tett Keleti-övcsatorna befoga­dója lett. Vízgyűjtő területe 446 négyzetkilométer. Határá­ban találjuk: Tunyogmatolcs, Györtelek, ököritófülpös, Fül- pösdaróc és Géberjén községe­ket. Az ijedelemre az 1984-es és a 85—86 telén bekövetke­zett halpusztulások adtak először okot. Ez országos fel­tűnést keltett, de a megyebe­liek is aggódva vették tudo­másul, hogy a legnagyobb holtág veszélybe került. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság és a Magyar Hid­rológiai Társaság számos szakértő bevonásával derítet­te fel a helyzetet. Az első és legfontosabb: a holtágnak van vízutánpótlá­sa, évente legkevesebb há­romszor annyi, mint amennyi a mederbe kell. Továbbá ki­derült, hogy a gyári szeny- nyezés, a környék kommuná­lis szennye, a növényvédő szerek becsurgása, a hatal­masodó nádtömeg, a vízbe borult fák, bokrok, lerontot­ták a minőséget. Megjelentek a zöldalgák, az ostoros sárga moszatok, az oxigéntartalom rohamosan csökkent, a víz szervesanyag-termelő képes­sége kritikus méreteket öl­tött. Az okok között első helyen a tyukodi konzervgyár állt, nem véletlen, hogy több mint 22 milliós büntetést is fizet­tek. Jóllehet az idei év őszé­re már üzembe helyezték a tisztítót, de hát ez a kiala­kult állapoton már nem vál­toztat. De nem vétlenek a községek sem, hiszen sehol nincsen szennyvízcsatorna, és a szemetet is sok helyen a vízbe öntik. Végül a túlbur­jánzott makro vegetáció elbo­rítja a víztükröt, s ez is gond. \ A tudományosan elemzett helyzetfelmérés után világos­sá vált, a belvíztározóként működő Holt-Számost meg kell menteni. De hogyan? A szakemberek négy megoldást javasoltak. Az első verzió szerint a holt­ágat jó minőségű vízzel kell átmosatni. A második megoldás a holtmeder ököritófülpösi vé­gén építendő árvízvédelmi zsi­lipen keresztül az élő Szamós vizével kívánta átmosatni a teljes holtmedret. A harmadik lehetőség az iszapeltávolítást javasolta, míg a negyedik: op­timálisra megemelt vízszint, vízpótlás a meglévő tunyog­matolcsi öntözőművön keresz­tül. Amint kiderült, a második és a harmadik megoldás igen drága, s a költség nem áll arányban a várható sikerrel. Az elsőt elvégzi a természet, ez azonban nem optimális. Így maradt a negyedik, az melyet most alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a Holt-Sza- mos vizét fokozatosan, a hal­gazdálkodás érdekéit is néz­ve, leeresztik. Így télen csak kevés helyen lesz összefüggő víztükör, jól levágható a túl­burjánzott nád, kitisztítható a part menti terület, és a víz természetes úton visszapótol­ható a tavasztól. , Mindez megismételendő, és a teljes munka 11 millió fo­rintba kerül. De nézzük, mi mindent kell a vízügyesek­nek elvégezniük a követke­zőkben. Először is a víz le­eresztését. Ezt követi a nád vágása, építeni kell tápcsa­tornát, csőzsilipet, el kell vé­gezni a hidromechanikai kot­rást. De mindez kevés lenne, ehhez szükséges, hogy a víz­ügy partnerei is lépjenek. Ezért is született olyan intéz­kedési terv, mely a megyei tanács, a környezetvédelem, a halászattal foglalkozók, a községek tanácsai, a horgá­szok részére is meghatároz­za, kinek mi a teendője. Mert csak a komplex munka hoz­hat sikert. Mi következik ebből. Gyorsan meg kell oldani a környező települések szenny­vízelhelyezését. Rendezési terv is készül a Holt-Számos kiemelt területeire. Hatósági intézkedések születnek a par­ti sáv és a holtmeder kör­nyezetének védelmére. Radi­kálisan . megszüntetik a par­ton a szemét lerakását. Ad­dig nem engedélyezik a ma- tolcsi tsz konzervüzemének működését, mig meg nem oldja üzeme szennyvízelhe­lyezését. A halászati szövet­kezet és a horgászok a víz­védelem jegyében dolgoznak a jövőben. Tisztázzák a víz menti területeken a ' tulaj­donviszonyokat. Üj őrház épül a zsilip mellett, lesznek parti fásítások, természetvé­delmi munkák. Kidolgozzák a halasítási programot, fel­derítik a táj olyan értékeit, melyeket természetvédelem alá lehet helyezni. Van tehát teendő a következő két évre. Felmerül a kérdés: vajon mi a haszon ebből a mun­kából? Csak egy terület meg­mentése? Vagy származik eb­ből valami más előny is? A vízügyi szakemberek egybe­hangzó véleménye szerint a Holt-Számos megmentése korszakos jelentőségű. Elő­ször is a belvíztározó, mert a holtág elsősorban az, tiszta, egészséges vizet tartalmaz majd. Másik nagy előny, hogy körszerű, etetés nélküli halgazdálkodást lehet itt foly­tatni. A mostani mentés eredménye lesz, hogy párat­lan táj őriződik meg, ami elsősorban a fotósturizmus­nak, a csak gyönyörködni akaróknak nyújt, sok részben védett, területeket. De nem elhanyagolható, hogy korsze­rű nádgazdálkodást is foly­tathatnak, aminek újfent gazdasági haszna.van. Ugyan­akkor e művelettel egy idő­ben a környező települések korszerűsítését is meg lehet kezdeni. Végezetül elmond­ható, hogy az egészséges Holt-Számos a táj szerves ré­sze, alakítója a mikroklímá­nak, ép állapota tehát sokkal többet jelent, mint egy 25 ki­lométeres vízterület milyen­sége. A komplex munka a vízmi­nőség célállapotáról kimondja: minimális igény, hogy a Holt- Szamos a jelenlegi biológiai instabil állapotából legalább tűrhető, másodosztályú vízmi­nőségűvé váljék. Ennek érde­kében ki kell használni a nád szűröhatását, az extenziv ha- lasítást, valamint azokat a mű­szaki eljárásokat, melyek a víz életképességét növelik. Amikor tehát a Holt-Sza- mosról olvasunk, hallunk, jó ha tudjuk: értünk, nekünk szépül, menekül meg a táj. Ez viszont felveti azt, hogy már most érvényesüljön a környékbeliek, az oda kirán­dulók felelőssége, hogy ez a páratlan növényi és állati együttéléseket megőrző vidék szépsége, egészsége, megma­radjon. Szép példa lehet ez arra, miként békíthető össze gazdálkodási érdek és termé­szetvédelem — az ember ér­dekében. Bürget Lajos MOSOLYOG MIHA­IL, hangosan nevet Ron­nie. Kölcsönösen kijaví­tották .a másik nyelv tanu­lási botlásait, „mellesleg” megváltak néhány száz atomrakétától. Mihail Gorbacsov még értekezik aiz USA üzleti életének prominens személyiségei­vel. A leszerelés után nyilván lüzletekmek kell következni, jövedelmező és kölcsönösen előnyös üzletnek. A valóság bonyolul­tabb annál, hogy ró­zsás következtetéseket lehetne levonni. A pe­resztrojka salját belső tör­vényei szerint halaid elő­re, a vágyak időmként megelőzik a lehetősége­ket. Különösen, ha tü­relmetlenséggel párosul­nak. A nyugati üz­letemberek azonlban „le­vakar ha tatlainok ’ ’. Tud­ják, mekkora piac és milyen határtalan nyers­anyagbázis ez aiz ország. Qk türelmesebbek. Ta­lálkoztam finn olajipa­ri szakemberekkel a szibériai tajgában és irigyeltem, milyen maga­biztosán mozognak a szovjet valóságban. Eriről jutott eszembe: milyen is megyénk gazdasági veze­tőinek jelenléte Kárpát­alján? Viszonylag könnyű a dolguk, mert az Ismer­kedésen évtizedek ótta túl vannak és ineihéz egyúttal, mert jó üzletekkel eddig nem nagyon tudták meg­fejelni a baráti kapcsola­tokat. Mi 'több, ma is ke­vés még, amire büszkék lehetnénk. A MILOTAI TSZ EL­NÖKÉT hallottam a mi­nap panaszkodni: almá­jukat teherkocsira rakják és úgy utaztatják száz ki­lométert Záhonyba. Mi­iközben pedig útjukra en­gedik a teherautókat — abban a biztos tudatban, hogy büntetést fizetnek a hosszú üres visszfuvarért — a Tisza másik pántjá­ról hallják az újlaki állo­máson tolató mozdony dobogását. Van vasút, van állomás, Becsen még híd is található. Ugyan­csak közel van Mezőfca- szomy és Péterflaflva, ahol már MOM-lencséket csi­szolnak, de további pe­csétek kefllenének arra az engedélyre, ami egy 4 ezer tonnás almatároló megépítéséhez lenne szükséges. A nyíregyházi Ságvári Tsz lenne a beru­házó és almBiexportján szeretne könnyíteni. A ihaltáir túloldalán pedig ennyivel is tovább lenne szép és jó allroa és még jolbb ellátás. Két példa a félúton el­bizonytalanodott, vagy az elgondolás stádiumában lévő ötletek közül. Azt már mindenki érzi mind ,a két oldalon, hogy meg­bocsáthatatlan vétek len­ne kihasználaltiamul hagy­ni a szomszédság számos előnyét. Beleütköznek azonban a tervek Bz ál­lamközi kontingensek­be, amelyek itt-ott a régi módon limitálják a kétol­dalú kereskedelmet. Nem azonosak iaz áru minősé­géről, az árak alakításá­ról való elképzelések sem. Addig is azonban, amíg e részletek tisztázódnak, akad feladat, amely köny- nyíthieti á mindennap élő kapcsolatot. Erire jó pél­da a minapi ungvári ta­lálkozó, ahol villámgyor­san aláírtak egy egyez­ményt egy számítástech­nikai üzlet nyitásáról. EGYELŐRE SOK A NEHÉZSÉG, de több a csábító lehetőség. Azt hi­szem, e kölcsönös érdek az, ami á valóban nagyon szívélyes barátságot gyü­mölcsöző kapcsolattá te­szi. Ésik Sándor Testvérlapunk melléklete Új Hajtás Ungvárira A Kárpáti Igaz Szó című lap, mely Ungváron jelenik |meg, s lapunk testvérújság­ja, mellékletet .ad ki, mely- lyel a kárpátaljai magyar nyelvű irodalmi munkát me­nedzseli. A lap korábbi Len- rület és Neon rovata egye­sült az új mellékletben, s lé­nyegében a József Attila Iro­dalmi Stúdió tagjainak bizto­sít tág fórumot, de mint az első szám is mutatja, a ma­gyarországi íróknak is teret kínál. Az első szám vezércik­kében Erdélyi Gábor rovat­vezető ,a következő szavakkal indította útnak az Üj Haj­tást: „Űj szavakat tanulunk, ízlelgetjük ízüket, mérlegel­jük súlyukat, teherbíróképes­ségüket. Igyekszünk nevén nevezni a dolgokat, kimonda­ni az igazságot.” A most ■napvilágot látott melléklet számos verset közöl, írás fog­lalkozik L/unacsarszkijjal és az első orosz nyelvű Petőfi- kötettel, olvashatjuk Balta László írásét, mely a ikor sürgetését elemzi. Megtalál­juk ezenkívül Bállá Károly folytatásos regényét, Márkus Csaba filmszemléjét. Barát Mihály műteremlátogatás nyomán született riportját. Az Űj Hajtás érdekes olvas­mány, a kárpátaljai ma­gyar irodalom hasznos, új fóruma. A hányszor kiné­zek reggelen­ként az abla­kom előtti, bérházak határolta térre, min­dig egy-egy új bok­rot, vagy fát keres­nék. Bokor nincs, fa sem, viszont hétről hétre többen va­gyunk legalább egy kutyával. Csupa lép­csőházit pórázos ku- tyuskákkál, amelyek nagyon kedvesek, aranyosak, szépek, és a hozzáértők szerint magukat párban pe­digréstől felújítani képesek, még állan­dóan növekvő értéket képviselnek is. Ne essék semmiféle tévedés. Kutyabarát vagyok, ezt már több barátom is mondta nekem. Én megértem, hogy az építők hagy­ta sárga homoknak gyors gyarapodása. Ki vesz farkaskutyát, buldogot, amikor drá­gul a hús, nagy testű bernáthegyit és te­egyformáh örül a kis­gyerek és a kiskutya, hogy még egy kitű­nően tanuló stréber kisfiú, kislány se játszhat mindig ceru­zával és radírgumi- val, hogy kell néha kutyagumi is. Eddig minden rendben, de az utóbbi napokban egyre gyatnúiabbá lett a kutyák számának pertős zacskó helyett tacskót. Ennek vala­mi oka van. Nyilván­valóan az emberek megsejtettek valamit, olyat, amit azóta a sajtó is megírt. Sok- mindenre gondoltam, de erre nem. Nos, hírt olvastam arról, hogy januártól, tehát attól a naptól kezdve, hogy mi em­berek mindenért adó­zunk, a kis- és nagy­kutyák adókedvez­ményt, sőt mi több mentességet élvez­nek, arra váló hivat­kozással, hogy úgyis annyiféle adó van, hogy hadd legyen eggyel kevesebb. Mér­téktartó és bölcs in­tézkedés. A személyi adóját a kutya leszol­gálja hűséggel, a for­galmi adót lecsóválja a farkával. A takarí­tásért meg úgyis fi­zetni kell. Mit mondjak mind­ehhez? Semmit, csak egy kicsit kutyául ér­zem magam. Bartha Gábor eplÉles tata

Next

/
Oldalképek
Tartalom