Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
i Lélekharangja és Hnabal isége pincére voltam című hja, hozzájuk illeszkedik harmadikként a Galícia, za ízig-vérig közép-euró- rengeteget tud koráról. Ö zerre, egy személyben hor- jugoszláv, sőt, magyar is, :n Pécsett járt hadapród • ába, majd a pesti Ludo- n tanult. háborúban viszont már igényként vesz részt, köz- ;n közelről tapasztalja an- minden szennyét, emberségét. A Galíciában ke- lenül pontos képet rajzol gonizáló monarchia oszt- horvát-magyar tisztjeiről. Egy gyakorlati kérdés: za drámájában ott és ak- magától értetődő termé- ssséggel váltanak át a sze- jk a németre, ami viszont ú magyar nézőt már igen- zavamá. Hogyan oldot- neg eat a problémát? A német szöveg egy ré- meg kellett hagynunk, de a zömét lefordítottuk. Valamit rövidítettünk is a darabon, a második és a harmadik felvonást összevontuk. Az egyes képeket az énekesnő köti íssze, akit Varjú Olga alaki — sanzonokat, kuplékat ad élő egy tükrös kávéházban, amely szintén jellegzetes közép-európai helyszín, éppúgy, mint például a kabaré. Ügy érezzük, ezzel még egy dimenzióval bővül, gazdagodik a dráma. — Szuggesztív, felkavaró darab a Galícia ... — őszintén szólva, én is azt gondoltam, hogy egy kicsit harcolnom kell majd érte, de szerencsére nem így történi — már az olvasópróbán megszerették a színésziek. Az előadás magyarországi bemutató, és csak felnőtteknek ajánlják megtekintését. A főbb szerepekben a színház művészei közül ezúttal Rékasi Károlyt, Mátrai Tamást, Schlangler Andrást, Safranek Károlyt, Hetey Lászlót, Csikós Sándort, Simor Ottót láthatja a közönség, és a társulat többi férfi-színeszét, csaknem teljes létszámiban. A bárónőt Szabó Tünde alakítja. Premier: ma este. Gönczi Mária. illóban volt tanár napba néz e született Kovái Lőrinc olt akkor is, amikor Hit- íadai Lengyelországra zú- ak. És a Magyarországra ekült lengyel légipk elő- Szabolcs és Szaitmár me- en pihentek meg és győ- ek meg arról, hogy ennek rszágnak a lakói testvérfogadták öücöt. Baj baj u- testvérként. Kovái is ele- an volt, szervezett. Adata- vannak arról, hogy része a Magyarországi Lengyel ekültek Polgári Bizottsá- k létrehozásában, ízben már Budapestre ke- a Népszava egyik szei- tőjp lett, vagy inkább katársa. Ismerte Rajk lót, hiszen egy időben tt volt a kistarcsai inter- rtáborban. Különös finto- történelemnek: felmenté- ;gy diákköri csínynek kö- hette. A hadbírók ugyanis ajzi adatait böngészve fel- zték, hogy Kovái „bünte- előéletű. Párbajvétségért ék el néhány nap szabad- esztésre ifjúkorában. Már- g párbajvétséget csak egy i úr követhet el... A Nóp- a újságíróját a katonatisz- ss az úri osztály más képéiből álló osztálybíróság t felmentette, jvai Lőrinc közel ötven re- ■t és elbeszélést írt. Har- :egy regénye (és elbeszélted) a Bessenyei György Tanárképző Föisko.a könyvtárában is megtalálható. Ha valaki időt szán rá, hogy böngéssze műveit, elmélyüljön azokban, már az ismerkedés elején látni fogja, hogy Kovái Lőrinc szenvedélyesen szerette a szabadságot. Mondhatnám így is: az idealizált, a sehol meg nem valósítható, korlátok nélküli szabadságot. A Halhatatlanok hegyén című munkájában például ilyeneket ír: „Egy valóban szabad ember egyedül erősebb a zsarnok minden seregénél.” Sokan azzal mérik az írók értékét, hogy a „végső dolgokról”, a lót legáltalánosabb kérdéseiről, életről, halálról van-e mondanivalójuk. Akik ilyen gondolatokat keresnének Kovái műveiben, azok is találnának, íme: „Végtelenség s halál — két titok, és küszöb köztük az élet parányi villanása.” Ez a „parányi villanás”, 75 év — tőle már elmúlt. Azt hiszem, akik nem fanyalognak, akik nem elégednek meg sum- más elutasításokkal, hanem mielőtt állást foglalnának-, rászánják az időt, hogy néhány Kovai-művet elolvassanak, azok látni fogják: Kovái ma is él, mert számunkra és a holnap számára is van, maradt mondanivalója. Varga Károly' Varsa Zoltán: Joplin imája esténként a rock és a füst ringatása gyerünk, Janis! gyerünk!-dobd be magad! zuhanj a lüktető tömegre, gyerünk ... ! kivérzik hangot, átüt gitárok villámain, a zene gyűrött drapériáin, ezen az ócska éjszakán, jajgató imákon és káromkodásokon gyerünk, Janis! gyerünk! mutasd meg nekik! érintsd meg őket! oldozd fel őket! hiszen szabadnak születtek, higgyék, hogy szabadok, sirasd el őket... ez a blues értük zokog gyerünk, Janis! vinnyogj és sikolts, szorítsd magadhoz őket, légy fuldokló reményük, agyongyötört vágyuk, félhoitra vert magányuk szájukon csók, arcukon űzött mosoly ... gyerünk, Janis! gyerünk! te árva kócbaba még, még! gyerünk! zihál a föld, az ég... alvad a fény, tekintetedben fázik a szeretet, sikolts még, sikolts még, sikolts.. . gyerünk, Janis ... ! Népi demokráciánk legnagyobb kulturális tettei közi tartozik a magyar képzőművészet múzeumának, a Magyar Nemzeti Galériának megteremtése. A nemzet legjobbjai által 130 éven át melengetett terv, mely időnként Nemzeti Képcsarnok, Magyar Képtár, máskor Magyar Galéria néven foglalkoztatta a közvéleményt, 1951-ben valósult meg Pogány Ödön Gábor tudós szervezésében, az egykori Kúria palotájában, az Országház mellett. Az épület hamar kicsinynek bizonyult a gyűjtőtevékenység fellendülése nyomán. Így új épület vált szükségessé. A kormány határozata értelmében a volt királyi rezidencia újjáépített három reprezentatív központi épülete adott végleges otthont a felszaporodott tevékenységet ellátó új Magyar Nemzeti Galériának. A nemzet kincsei' itt méltó környezetben kerülnek a közönség elé. A Budavári Palotában most megnyílt kiállítás új szempontok szerint mutatja be a megnövekedőit XIX. századi festészeti anyagot. A szobrászat méltó elhelyezésére még mindig kevés a hely. A XIX. század a magyar művészet fejlődésének fontos korszaka, hiszen ez az időszak a nemzeti tudat kiteljesedésének, a nagy alkotói egyéniségek kibontakozásának, művészetünk európai rangúvá válásának kora volt. A most megnyílt reprezentatív állandó kiállítás a legújabb kutatások fényében egyes nagy egyéniségek és iskolák csoportosításával teszi szemléltethetővé az egymás mellett létező tendenciákat, a külföldi iskolák tanulságait és beépülését a hazai hagyományba. Érdekes élményt nyújt a történetiség figyelembe vétele mellett az eddig másodrendűnek tartott alkotók egy-egy remekének beillesztése a vezércsillagok mellé, például a Szinyei-te- rem közül. A vezető mesterek monografikus kiállítását is megvalósították, az eddigi Munkácsy- és Paál-terem mellett Barabás Miklós, Markó Károly, Székely Bertalan, Madarász Viktor, Szinyei Merse, Mészöly Géza, Lotz Károly munkásságát az eddiginél jóval több képpel bemutatva. Székely Bertalan: II. Lajos tetemének feltalálása Szinyei Merse Pál: Szerelmes pár Hányféle magyar nyelv van? Nemrégiben azt bizonygattuk, hogy a magyar nyelv nem nehéz. Ezt még alátámaszthatjuk azzal is, hogy Giuseppe Mezzofanti bíboros (1774— 1849) megtanult magyarul. Az egészben az az érdekesség, hogy Mezzofanti nem egy, hanem négy „magyar nyelvet” tudott. Hogy lehetséges ez? Csakis úgy, hogy nem az irodalmi, illetve a köznyelvet sajátította el a kivételes nyelvtehetséggel megáldott tudós, hanem bizonyos nyelvjárásokat, mégpedig az eperjesit, a debrecenit, a pestit és az erdélyit. Mezzofanti korában a hozzánk látogató külföldi valóban azt hihette, hogy több magyar nyelv van, Mi, akik itt születtünk, megértjük egymás szavát; s mi tudjuk, hogy nyelv csak egy van, legfeljebb a földrajzi környezet is meghatározó lehet. Így másként ejtik ugyanazt a magyar szót a Dunántúlon, Borsodban, Szabolcsiban vagy Erdélyben. Ettől még nem sokszorozódik meg anyanyelvűnk. A nyugati nyelvjárásra pl. a rövid magánhangzók használata a jellemző. Délen gyakran a „me- kegés” helyett az ö a használatos. A palócok az a és á hangokat ajakréssel ejtik. A beszédtempóban is lehet különbség a nyelvjárások között. Ehhez még azt is tudni kel, hogy egész Európában mi beszélünk a leglassabban. A nyelven belül a székelyek beszélnek a leglassabban, a moldvai csángók a leggyorsabban. Az északkeleti nyelvjárás, ahová megyénk is tartozik, pontosan a középen áll. Nem csupán a hangtani jelenségek mutatják a nyelvjárási eltéréseket, hanem többek között a szókincs is. Szabolcsban tengerit mondunk, ez már Be- regben máié, a Székelyföldön törökbúza, a köznyelvi szótárakban kukorica. Nagy íróink, költőink ugyan irodalmi nyelven írnak, de anyanyelvjárásukat sűrűn felhasználják műveikben (és nem szégyellik!). Így pl. Móricz Zsigmondra az északkeleti, Móra, Tömörkény műveire a szegedi, Kodolányira a dunántúli, Tamási Áronra a székely, Miikszáthra a palóc nyelvjárás a jellemző. Sokszor hallhatjuk, hogy X. Y. ízes szabolcsi, palóc stb. nyelvjárásiban beszél, de azt soha, hogy ízes köznyelvet használ. Azért, mert épp az íz, a nyelvjárás hiányzik belőle. Miért fosztanánk meg nyelvünket éppen az ízétől? Mizser Lajos A palota kincsei 1 __________________________________________________________________________________________________________ ________________________________ A XIX. századi magyar festészet és szobrászat ____________ 1987. december 12. ria Barabás Miklós: Enyelgés
