Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-02 / 284. szám
1987. december 2. 3 ]ók a lehetőségek Külfildi árucserébe Válaszol a miniszterhelyettes A héten Nyíregyházán tartott előadást a közgazdasági társaság meghívására Ambrus János külkereskedelmi miniszterhelyettes, aki a minisztériumban a szocialista országokkal folytatott kereskedelmet irányítja. Arra kértük, hogy beszéljen a teljesítésekről, a lehetőségekről. — A szocialista országokkal folytatott külkereskedelmünk — az előzetes számok alapján — a terv körül alakul. Mindez természetesen eltéréseket takar, hiszen van olyan partner, ahol hazánk aktívummal rendelkezik, az év hátralévő részében nagyobb mennyiségű importra Ambrus János lenne szükség az adott országból, hogy kiegyenlített legyen a fizetési mérleg. — Ismert, hogy a szocialista országokkal folytatott kereskedelmünk hosszú lejáratú egyezményeken alapul. Az éves tervekben pedig rögzítik a közvetlen árucserét. Ilyen körülmények között milyen lehetőség van az export bővítésére? — Hazánk külkereskedelmi stratégiájához tartozik, hogy növelni kívánjuk exportunkat a hosszú lejáratú egyezményeken túl. Természetszerű, hogy ez csakis úgy lehetséges, ha az ehhez szükséges nagyobb arányú import is megvalósul. Ezért tartjuk fontosnak az egyes szocialista országok piacának megismerését, annak feltárását, hogy milyen új termékkel lehet bővíteni az árucserét. — Ez mennyire kormányfeladat, s mi tartozik belőle a vállalatokra? — Nemcsak óhaj, hanem feladat is, hogy a vállalatok nagyobb figyelmet fordítsanak a szocialista beszerzésekre. Ehhez a már említett piaci munkára van szükség a részükről is, nem elég azzal bombázni a minisztériumot, hogy mely termékekből kívánják bővíteni az exportot, hanem szükséges megtalálni az ehhez szükséges ellentételt is. Ügy látjuk, ehhez a hajlandóság megvan a partnerek részéről, azonban azzal is tisztában kell lenni, hogy az eltérő irányítási megoldások miatt ennek lebonyolítása hosszabb időt vesz igénybe. — Mennyire lehet versenyeztetni a vállalatokat a szocialista exportban? A megyében is volt példa arra. hogy egy vállalat elkényelmesedett, bízott a biztos szocialista piacban, s amikor nem jött a várt rendelés, akkor alig tudott munkát adni dolgozóinak. — Nyilvánvaló kritérium a szocialista exportban is a gazdaságosság. Ennek alapján szeretnénk bővíteni a vállalatok közötti versenyt, amelyben meghatározó, hogy milyen áron „termelik ki” a rubelt, mennyi dollárimportot tartalmaz az adott exportcikk, és milyen műszaki fejlettségű cikket kínál az exportáló. Látszik, hogy szerkezetváltás megy végbe. — A megye helyzetéből adódik, hogy az eddigiektől sokkal jobban szeretnének részt venni vállalataink, szövetkezeteink a Szovjetunióval folytatott külkereskedelemben. Milyen lehetőségek, megoldások vannak ebben? — Az egyezményekben rögzített árucsere-forgalmon túl többek között a vállalatok között létrejött árucsere, a határ menti forgalom, a közös vállalatok alapítása az, amely növelheti a külkereskedelmet. Közvetlen kapcsolat felvételére van lehetőség a Szovjetunióban Azerbajdzsánnal, Moldáviával, Grúziával és Ukrajnával. Ezek esetében még csak a kezdeteknél tartunk. A szabolcsiak nyilván jól kihasználhatják a határ közelségét, hiszen ez a kapcsolat korlátlanul bővíthető. — A vállalatok arra panaszkodnak, hogy nehézkes az ügyintézés, pedig a szovjet fél is várja az árukat. — A minisztérium arra törekszik, hogy minél gyorsabban nyélbe lehessen ütni a megállapodásokat. Azonban a vállalatoknak a tárgyalásokon azt is nézniük kell, cserébe milyen árut tudnak importálni. Ügy tűnik, mintha ezzel keveset foglalkoznának, pedig ez az alapja annak, hogy a korábbitól magasabb szintű legyen a két terület között lebonyolítható árucsere. ■ Lányi Botond ■NtaMk a M«tl»p»^ akkelezMét a nagydobos! Petőfi Termelőszövetkezet galvanizáló üzemében. Az új energiatakarfr- haa Maflaaakal a kisvárdal Vulkán gyártja. (Elek Emil felvétele) Elkésett építkezések Szerződés, de minek? Hőszigetelő anyag hiánya, rendkívüli téli időjárás, kivitelezői mulasztás, alapozási mód megváltoztatása, anyag- beszerzési nehézségek, műszaki tartalomváltozás. Még aki sose látott építkezést, az is biztonsággal kitalálja, hogy az imént felsoroltak egytől egyig arra próbálnak magyarázatot adni: miért késik az építkezés, miért nem készül el határidőre valami. Miután minden jelentősebb építkezés kezdését szerződés- kötés előzi meg a megrendelő és a kivitelező között, egyben arra is választ adnak ezek a mondatok, hogy milyen nálunk a szerződéses fegyelem. Nincs változás Szinte nem múlik el egyetlen év sem, hogy valamilyen ellenőrző, vagy felügyeleti szerv ne vizsgálná a szerződések megtartását. Sajnos, ennek ellenére nem történik semmilyen kedvező változás. Legutóbb a megyei tanács építési és vízügyi osztálya végzett egy vizsgálatot, amelyben arra kerestek választ, hogy az idén épülő lakások — 1015 lakásról van szó, amely 39 épületet jelent — elkészülnek-e határidőre. A válasz elszomorító: a 39 épületből mindössze húsz átadása-átvétele történt meg a szerződésben előírt eredeti, vagy módosított határidőre. Mert a húsz épületből hatnál időközben módosították a határidőket. A módosítás okait úgy általában már leírtuk, konkrétan azonban talán még érdekesebb lehet. Nyíregyházán a kiskörúti 14 lakásnál a kivitelező (a SZÁÉV) kezdeményezte a 4 fiatal tanárnő kijavította az utolsó dolgozatot is. Fárasztó munka ez, mindegyik fogalmazást értékelni, megbírálni. A főiskolán nem tanították erre, bár belátja, hogy nem is lehet. Csak a dolgozatot javító pedagógustól függ, milyennek találja a tanulók írásbeli munkáját, központi előírásról szó sem lehet. Az osztályzás! Alig tudja megszokni. Van, amikor úgy érzi, engedékeny, lágyszívű, máskor meg szigorú. Minden kartársától azt hallja, most, a pálya kezdetekor kell „megfogni” a diákokat, aztán annál kevesebb gond lesz velük. Nem akar ő sem szigorú, sem engedékeny lenni, egyszerűen csak igazságos. S itt van az 5. c. osztály tanulóinak füzete. Azt hitte, hogy hamar kijavítja azokat, s lám, több érát is elvett az idejéből. Kétszer, háromszor is átolvasott egy dolgozatot, mire rá merte írni a végleges osztályzatot: tartalom, helyesírás, külalak. Ez az első éve, alighogy kikerült a főiskoláról. Minden eszközt, pedagógiai módszert bevetett, hogy minél jobb eredményt érjenek el a tanulók. S mégis, ez a dolgozat nem a legjobban sikerült. Talán neki is szoknia kell még a diákokat, a diákoknak meg őt. Holnap majd kiosztja a füzeteket, megbeszélik a fogalmazási és a helyesírási hibákat. Másnap az osztály nagy csendben fogadta. A kis ötödikesek átérezték az első dolgozat fontosságát. Figyelmesen hallgatták magyarázatát, észrevételeit. Ügy látszik, reálisan osztályzott, gondolta magában, mert senki sem kifogásolta a kapott jegyeket. S ekkor egy könnyes szemű kisfiúra figyelt fel. El sem tudta képzelni, hogy mi lehet a baj. Végül a kisfiú kibökte. A dolgozat külalakjára elégtelent kapott, pedig ő mindent elkövetett, hogy a legszebben írjon. Most már emlékezett a tanárnő. Az egyik legjobb fogalmazás volt tartalmilag, de olyan olvashatatlan az írás, hogy négyet is kijavíthatott volna annyi idő alatt. De hát mit csináljon: ha egyes, akkor egyes. A kisfiú keservesen sírt tovább, néha azt emlegette, hogy otthon nagy baj lesz. A padtársa odasúgta egy észrevétlen pillanatban a tanárnőnek: — Tessék elhinni, Csaba szépen ír, csakhogy bal kézzel. 4 tanárnő egy pillanatra elgondolkozott, majd kihívta a síró kisfiút a füzetével együtt. Nézte a kusza betűket, melyek jobbra-balra dülöngéltek. Megsimogatta a kisfiú fejét, majd kedvesen azt mondta: — Bal kézzel írsz? Nem is olyan csúnya, de azért próbálj még gyakorolni, és nagyon sokat — s egy jegyűvel jobbra javította a füzetben az elégtelent... M. Magyar László szerződésmódosítást import építőanyag beszerzésének akadálya miatt. A Fészek utcai lakásoknál az alapozáskor derült ki, hogy a talaj- vízviszonyok miatt új alapozási módra van szükség. Mátészalkán a Jármi úton a födémszerkezetet kellett áttervezni, Fehérgyarmaton a Kossuth utcán a tanács nem tudta időben átadni a területet a kivitelezőnek, mivel azt a KEMÉV felvonulási területnek használta, Záhonyban pedig a homlokzati hőszigetelő anyagokat nem tudta időben beszerezni a kivitelező. A végeredmény tehát az lett, hogy az 1015 lakásból 470-be költöztek, vagy költözhetnek be késve a tulajdonosok. Az elhúzódva felépülő lakások között van Nyíregyházán az Erdősor és a Kossuth utca sarkán épülő 58 lakás. Oka — ugyanez Záhonyban, az Ady Endre utcán épülő 38 lakásé is —, hogy nem tudják a kivitelezők a hőszigetelő anyagot megvenni, de tapasztaltak más kivitelezői mulasztást is: úgy találták, hogy az épületek műszaki készültsége sem kielégítő. A Korányi Frigyes utcai lakásoknál a kemény téli időjárás hátráltatta a munka megkezdését, a malomkerti lakótelepen pedig az Ibrányi Építőipari Szövetkezet felszámolása miatt állt hosszú ideig az építkezés. Az újabb kivitelező, a SZÁÉV sem tudta a szerkezetet határidőre elkészíteni, mert a harmadik kivitelező, a Nyírszak- szerv az eredeti határidőnél körülbelül egy évvel később teljesíti, amit vállalt. Patrocallisebesség Nemigen • érdemes felsorolni minden építkezésnél a késés okát, hiszen nagyon hasonlítanak egymáshoz, azt azonban nem árt ország-világ tudtára adni, hogy menynyi nálunk egy kivitelezés átfutási ideje. Már az is elfogadhatatlan, hogy az idén befejezésre tervezett 23 lakóépületből mindössze 8 átfutási ideje alakult a terv szerint, de az, hogy Tiszavasvá- ribain, a Krúdy utcai 20 lakás 1263 nap alatt épült fel, szinte világrekordnak is beillik. de legalábbis vetekszik a Petrocelli-házzal... Nagyon hosszú idő, 921 nap kellett Fehérgyarmaton a Kossuth utcai 17 lakás felépítéséhez, egy híján kilencszóz Nyíregyházán a kiskörúti 14 lakás befejezéséhez. Milyen következtetések levonására volt alkalmas a vizsgálat? Elsősorban arra, hogy a szerződés változatlanul semmit sem ér, tulajdonképpen olyan, mintha nem is lenne. A megrendelők, a bonyolítók, a tervezők, a kivitelezők megállapodtak legtöbbször egy időben, de már azt sem lehet tudni, hogy vajon ez az idő reális-e, később pedig kiderül, hogy amiben megállapodtak, az sem jó. Mi lehet ennek az oka? Az egyik: ma még mindig a kivitelezők diktálják a feltételeket. Tehetik, mert a késésekért nem kell büntetést fizetni, de tehetik azért is, mert az esetek nagy részében másra — anyaggyártókra, alvállalkozókra — is át tudják hárítani a felelősséget. Talán a mostani időt kivételnek tekinthetjük, mert a jövő évi előre bejelentett áremelkedések miatt eddig ismeretlen mértékű felvásárlási láz borított fel minden elképzelést, de nem csak most késtek, illetve késnek az építkezések. Szakemberek a legfőbb okát abban látják, hogy nagyon rövid az előkészítési idő, s ezért nyúlik hosszúra a kivitelezés ideje. Minden fejlettebb országban fordítva van: jól előkészítenek minden építkezést, beszerzik hozzá az anyagot, ha alvállalkozóra van szükség, azokról is gondoskodnak és a tervezők is elkészítenek az építkezés kezdése előtt minden részletet. Aztán hetek, esetleg néhány hónap alatt épülnek fel középületek, vagy lakótelepek. Bizonytalansági tényezők Okolható tehát a tervező, hiszen sokszor már építkeznek, de a tervek egy része még mindig nem készült el, okolható a kivitelező, mert nem szerzi be időben a szükséges anyagokat és okolható a megrendelő is, pláne, ha az a tanács, mert gazdálkodásukban ma nagyon nagy a bizonytalanság. Nem csak azt nem tudják, hogy jövőre mennyi pénzük lesz, hanem sokszor azt sem, hogy a jövő hónapban miből gazdálkodnak. 1988-tól a lakásgazdálkodás új rendje, a szabályozóváltozások új körülményeket idéznek elő a lakásépítéseknél, amelyek között átalakulnak az értékrendek, az építési piac változásai pedig a kereslet-kínálati viszonyokat befolyásolják majd minden bizonnyal. A lakosság érdekeit a jogszabályok . változtatásával is próbálják érvényesíteni, például bevezetik az épületszavatosság rendszerét, de igazi érdekképviseletet majd az ad, ha a lakás is áruvá válik, s eladni csak azt lehet, ami időre elkészült, és jó. Sajnos, erre még sokáig kell várni. Balogh József Ha nem szólunk M ondják, hogy a barbányal buszra rendszeresen felszáll egy 6—8 év körüli legényke és valósággal terrorizálja a busz utasait. Az időseket • letegezi, az asszonyoknak olyan durvaságokat mond, hogy azok legszívesebben föld alá süllyednének, mindenkivel köteksziik, durváskodik. Többnyire senki sem akad, aM rendre utasítsa, vagy egyszerűen kipenderítse a kis legényt a buszról. A történet hallatán le- gyintenék, mi mást tanulhatna az ifjúság az élet minden területén az él- burjánzó durvaság, erőszak láttán. Legyintenek, de mégsem tehetem. Mostanában ugyanis még két hasonló esetnek is tanúja voltam. Az egyik már- már mulatságosnak tűnt. Egy öt év körüli fiúcska a művelődési központ előtt mindenféle disznóságot kiabált egy autósnak, persze jó messziről, a lakóháza előtti kapu biztonságából. A negyven év körüli, jól megtermett gépkocsivezető mérgellődött lis, meg bizonyára kicsit mulatott is magában, mert tagadhatatlanul volt valami komikus az egész jelenetben. A másik eset még inkább megdöbbentett. Egy tízéves, barna fiú az egyik vidéki au tóbusz-megállóban népes váróközönség előtt szidta a nagyanyját, majd a legpocsékabb módon rugdosni kezdte. A nagymama beteg volt, alig állt a lábán, s bizony látszott rajta, hogy félt a gyerektől. A tömeg riadtan figyelte az eseményeket, ám senkii nem akadt, laki megregiulázta volna a komisz fiúcskát. Mindhárom esetben a magukból kivetkőzött gyermekiek diadalmaskodtak. Miért hagyjuk? Vajon tényleg megengedhetjük-e magunknak ezt a nagyfokú közömbösséget? Kisgyermekekről lévén szó, az erőszaktól, ímegszégyenülléstől nemigen kellett volna tartani. És mégsem akadt senki... S válóban, hányszor vagyunk így a gyermekeinkkel is, hogy kényelemszeretetből a pillanatnyi béke reményében inkább rájuk hagyunk valamit, ahelyett, hogy vállalnánk a szigorú, perlekedő felnőtt szerepét és hagyjuk, hogy felnövekedjen mellettünk — tisztelet a kivételnek — egy nemzedék, amely a társadalmi együttélés legelemibb követelményeihez sem képes alkalmazkodni. És ezért felelősek vagyunk mindannyian, akik nem szólunk az utcán, a buszon, az iskolaudvarán, vagy éppen otthon. Bodnár István KeJet-Magjaroruág
