Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-13 / 268. szám

1987. november 13 Kelet-Magyarország 3 Eredmények és gondok az üzemorvoslftban rehabilitációt Üzemi szakfőorvosok or­szágos tanácskozása fejező­dött be a közelmúltban Nyíregyházán. A háromna­pos tanácskozáson jelen volt dr. Zsögön Éva, az Országos Munka- és Üzem­egészségügyi Intézet főigaz­gatója. Tőle kérdeztük: van-e speciális feladata az üzemorvosoknak? — Általános orvosi felada­tai vannak, melyek között az üzemi dolgozók egészségének megtartása, a betegségek megelőzése a legfontosabb. Nem újkeletű az elvárás, hi­szen már a felszabadulás után. az üzemegészségügyi hálózat létrehozásakor is ezek a szempontok érvénye­sültek. A betegségek megelő­zésének legfontosabb eszköze a különféle szűrővizsgálatok elvégzése annak érdekében, hogy a dolgozó egészsége megmaradjon, ne károsodjon. Ehhez időnként valóban szükség van speciális felada­tok végrehajtására. — A tennivalók között ko­moly szerepe van az üzemi re­habilitációnak is. A lehetősé­gek sora véges. Az üzemek, vállalatok nem mindig találnak megfelelő munkát csökkent munkaképességű dolgozóiknak. Mit tehet ilyen esetekben az üzemorvos? — Nagyon sokat. A tények ismeretében kiválaszthatja azt a munkahelyet, ahol a megváltozott munkaképessé­gű dolgozó még teljes értékű embernek érezheti magát. Ebben együtt kell dolgoznia az üzem vezetőivel, tudnia kell, milyen lehetőségek van­nak a rehabilitációra házon belül. — A rehabilitációs bizottsá­gok létrehozásáról törvény ren­delkezett, amely tudomásom szerint nem váltotta be a hoz­zá fűzött reményeket. Az üze­mekben ugyanis nem teszik közkinccsé, inkább saját dol­gozóik számára tartogatják a könnyebb munkalehetőségeket. — Valóban. Tudni kell azonban, hogy a rehabilitáció fokozására rendelkezéssoro- zat született, amelynek első lépcsője az említett rehabili­tációs bizottságok létrehozá­sa volt. Ezek valóban nem hozták a kívánt eredménye­ket. Legnagyobb hiba talán az volt, hogy elvált egymás­tól a szakmai és orvosi reha­bilitáció. A további törvé­nyek megalkotása jelenleg azért is halad lassan, mert szeretné elkerülni a hasonló eseteket. Ma már világos: a rehabilitációban nem munka­helyeket kell kijelölni. Csak akkor léphetünk előré, ha olyan munkahelyeket kere­sünk a megváltozott munka- képességű dolgozóknak, amelyben egészségi állapo­tuknak figyelembevételével teljes értékű munkát végez­hetnek. — Az elmúlt években jelen­tősen megnövekedett az önálló táppénzre vételi joggal rendel­kező üzemorvosok száma. Egyesek szerint a körzeti or­vosok és üzemorvosok közötti kettősség nem tesz jót a táppén­zes fegyelemnek, s a betegek igényeihez sem mindig igazo­dik. Szabolcsban, ahol köztu­dottan sok az ingázó, ez még speciális problémákat is je­lenthet. Mi erről az ön vélemé­nye? — Az önálló táppénzre vé­teli joggal az üzemi orvosok hatvan százaléka eddig is rendelkezett. A jog kiterjesz­tését mi vívmánynak tekin­tettük, mégis igaz, létezik az ön által említett párhuza­mosság miatti vita. A táp­pénzjogosultságot a dolgozó egészségi állapota határozza meg. Ennek megítélése sze­rintem azért legyen az üzem­orvos feladata, mert ő az, aki a dolgozó összes munkaköri problémáját ismeri. Ö tudja, milyen munkát végez az ille­tő, s hogy adott helyzetben képes-e azt ellátni vagy sem. A körzeti és az üzemorvos aztán egymás között tisztáz­hatja, hogy fekvő- vagy já­róbeteg-e az illető. Ügy gon­dolom, korrekt szakmai szempontok szerint ezt a kér­dést nem is nehéz eldönteni. — Megyénk üzemegészség­ügyével ismerkedett. Milyen be­nyomásokat szerzett? — Régóta ismerem a me­gyét, tudom honnan indult, s hová jutott. Különösen nagyra értékelem azt a tényt, hogy számos újdonságot, or­szágosan is kiemelkedő kez­deményezést indítottak el Szabolcsból. Az illetékesek a helyi sajátosságokat figye­lembe véve hozták meg dön­téseiket, s mai eredményeik mindenképpen dicséretet ér­demelnek. Kovács Éva Több mint négyezer tonna nyersbetont nyártottak az év első kilenc hónapjában a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat orosi keverőtelepén. Ennek a hatalmas mennyiségnek közel a felét külső megrendelésre készítették, a vállalat ugyanis esz­közeinek minél jobb, gazdaságosabb kihasználására törekszik, ezért magánosok és vállalatok építkezéseihez is szállít nyersbetont. (Farkas Zoltán felvétele) Szeged, Vasmegyer, Moszkva Baráti üdvözlet márkajelzéssel Furcsán hangzik, de így igaz: Vasmegyeren 55 asszony napról-napra varrja jó kívánságait, baráti üdvözletét, jó minőségű kosztümökbe, angol nyelvű márkajelzéssel: ..Wee­kend" — szovjet vásárlóknak. A Szegedi Ruhagyár központi üzemében szabják a mintás szoknyákat, a fehér blézereket és itt Vasmegyeren varrják kosztümmé, látják el cimkék- kel, méret- és márkajelzéssel, csomagolják, majd a kisvár- dai gyorsszolgálat közreműködésével szállítják Moszkvába, vagy a Szovjetunió más városainak áruházaiba, a külkeres­kedelmi diszpozíció alapján. A KONZERVIPARI TERMÉKEK GYÁRTÁSÁNÁL megha­tározó a felöntőlé összeállítása. Egyes nyugati megrende­lők pontos receptet adnak a gyártóknak. A Zöldért fehér- gyarmati üzemében Tóth Erika készíti a felöntőlét. s (Elek Emil felv.) Az egyetlen munfcaszalag két szocialista brigádba tö­mörülve a Vasmegyeri Mi­csurin Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet tagjaiként, vagy alkalmazottaiként fog­lalkoznak ruhagyár tásisial. Két évvel ezelőtt létesítette a közös gazdaság ezt a mel­léküzemágat. Akkor az itt dolgozók férfiköpenyek gyár­tásával kezdték az ipari ter­melőmunkát és jutottak el a lánykaköpeny készítésével újabb lépcsőfok megjárásá- val, export női ruhák készí­téséhez és vívták ki a jogot, hogy nekik adja a Szegedi Ruhagyár a női kosztümök gyártását is. Jó minőség A Szegedi Ruhagyár veze­tői Juhász Géza vezérigaz­gató társaságában a közel­múltban látogattak el a vas­megyeri üzembe és mondtak véleményt a termékek minő­ségéről. Egyetértettek azzal, amit a szovjet áruátvevő fo­galmazott meg, hogy jó a mi­nőség. Az indulás, az ismer­kedés első mozzanatai, a pa­pírvarrás tű és cérna nélkül jelzi, hogy messziről indul­tak. Azonban szakértői fel­ügyelet mellett, olyan taní­tómesterek, minit Muha Ber- talanné üzemvezető, Tóth Antalné szalag vezető, Simon Tamásné a meós, viszonylag könnyen ismerkedtek a szak­mával. Ezek a szakemberek itöbbnyire a Nyírség Ruháza­ti Szövetkezettől érkeztek Viasmegyerre. Azóta is jár­nak Nyíregyházáról a faluba, úgy ahogy Tiszarádról és Beszterecről azok, akik itt vállaltak munkáit. — tvííyfjofcta már az itteni munkát, a renaSt, 3 fegyel­met, a közösséget? — kérde­zik Molnár Klárát. — Nem szöktem meg — válaszolt — befogadtak, el­fogadtak, számítanak rám, s ez jóleső érzéssel tölt ed. Való igaz, számítanák rá, úgy is, mint vezetői utánpót­lásra. Ha például szabadsá­gon van a szalagvezető, az ő reszortjában is tudják fog­lalkoztatni. A munkatermi rendet, a katonásan megra­kott félkész termékeket to­vábbító kocsik jelzik, no meg ia tiszta műanyag borítású padló. — Ott, ahol fehérárut kell gyártani, csak így, fegyelme­zetten, tiszta körülmények közt lehet és ez alatt értjük a gépek tisztán tartását is — mondja Tóth Antalné. — Ez­zel alapoztuk meg a.'szovjet áruátvevő bizalmát. Ha „lesántul" a gép A minősítő, elismerő sza­vakkal Juhász Géza vezér­igazgató sem takarékosko­dott, hiszen a többi közt ezt mondta Makara Antalnénak: — Reméljük, hogyha hol­nap a -külföldi megrendelés miatt igényli a Szegedi Ru­hagyár, a vasmegyeriek a tőkésexport-gyártással is a maihoz hasonlóan elfogadha­tó minőséggel öregbítik a Szegedi Ruhagyár márkajel­zésének rangját. — Igen! Csák legyen hozz:, jó gép, szabvány- és kellék- j 'ellátás. Ne kelljen gyakran | szólítani a műszerészt. „Pisti gyere csináld meg. segíts” — i magyarázza az üzemvezető. | A Pisti ugyanis Horváth István műszerész, aki hosz- j szán bizonygatta, hogy amíg ! gyorsan visszakapja a jiaví- : 'tásna Szegedre küldött gépe- j két, gyakran akadozik az al- I katrészellátás. Neki szemé­lyesen, de az asszonyoknak , sem jó, ha „lesántul" a gép, ha sűrűn szákad a cérna. Vasmegyeren az a rend. í hogy a termelőszövetkezet a I melléküzemágában, vagyis a 1 ruhakészítők számára nem J rendel el a vezetőség a leg- ( ■nagyobb mezőgazdasági ] munkák, a dohány, a karfiol. I vagy a répaszüret idején I sem kényszerszünetet. Ügy I tűnik a közös miatt nem vonják ki a termelésből ~az I asszonyokat. A háztáji azon- 1 ban esőí*n'kénit másként for- ] maija az érdiünké:. Mivel a i kisüzemben egy üti dolgoz- I nak rokonok, barátnőíi. ' vagyis hasonló cipőben járók J tevékenykednek együtt, bi- I zony végighullámzik a meg \ nem értés moraja. ha az I üzemvezető intézkedik, fe- / gyeim ez. Hát igen, van mák, I iákiket szorít ,a háztáji terme- } lés, hiszen a tsz alkalmazót- / iáknak 800 négyszögöl, a ta­goknak 1600 négyszögöl a já­randósága. Ennyit kapnak háztájiként és mindjárt vele együtt szerződést is a termé­kek értékesítésére. A háztá­jiban csak meg kell termel­ni a dohányt, a karfiolt, vagy a répát, s a közös értékesít. Csak termelni és minden munkanapon? Igen. így dön­töttek az üzem vezetői akkor is, amikor a téli hószünet miat kiesett mukanapokat szombaton dolgoztatták le. Volták, akik felcsattantak a szombati műszakot követő napon, amikor a távolmara­dóktól számonkérték hiány­zásukat. Fegyelmezetten , fegyelmezetten dolgoznak a vasmegyeriek, s zárkóznak fel mind többen az olyanok mellé, mint Horváth Endré- né, Balogh Jánosné, Kató Er­zsébet, vagy a több reszort­ban dolgozó speciálgépet ke­zelő Gyerák Jolán és mások mellé, akik ezen a kis mun­kahelyen is tudnak nagy dolgokat csinálni. VálLallásuk, hogy 1987. december 20-ig el­hagyja a határt az utolsó ex­portszállítmány is. így öreg­bítik a vasmegyeri üzem és a Szegedi Ruhagyár hírnevét a Szovjetunióban. Nagy Pál Főiskolások— nyugdíjasokért Több gyakorlóhelyen ké­szülnek leendő hivatásukra a tanárképző főiskola nép­művelés szakos hallgatói. Áz egyik helyszín a nyíregyházi nyugdíjasház, ahol az utóbbi időben gyakran rendeznek a főiskolások a nyugdíjasoknak kulturális programokat. Most a november 19-i rendezvé­nyekre készülnek: délután It­tál a Fele sem igaz! című játékos vetélkedőre várják a vidámabb kedvű idős embe­reket, utána pedig a hazai gyógyvizekről, gyógyfürdők­ről hangzik el ismertetés. A „Segíthetünk" szolgálta­tás a jósavárosi művelődési házban működik minden pénteken délután 3-tól este 10-ig: a főiskolások vállal­ták, hogy megpróbálnak se­gíteni a hozzájuk forduló embereknek ügyes bajos doh gaik elintézésében. Büfé az iskolában Új iskolaszövetkezeti cso­port alakult Nagykállóban. A csoportnak 230 tanuló és 5 itanár lett a tagja, akik elha­tározták, hogy önálló büfét Üzemeltetnek az iskolában. A ikis üzlet nyereségének nagy részét kulturális és sportcé­lokra for.dítják. Az iskolaszö­vetkezeti csoport a Nagykál- lói Áfész-hez tartozik. M ivel a szexu­ális felvilá­gosodás ko­rát éljük, nem Írom ide. hogy alábbi írásom csak 16 éven felüliek­nek ajánlott. Híréit vette or­szágunk népe. hogy a félelmetes kor, az AIDS el­len a legjobb vé­dekezés a véde­kezés. Vagyis, ha a meghitt percek­ben nemcsak úgy natúr, hanem bi­zonyos gumiipari termék használa­tával szerez örö­met partnerének a férfiú. (Ha ezt örömnek lehet ne­vezni.) Nos, az is elterjedt, mégpe­dig gyorsabban, mint az AIDS. hogy kevés az óv- eszköz, vették hát, mint a cukrot. El IS fogyott, s ki­derült: ndZ^k . e termék gyártasd terén legalább olyan hátrányban van. mint az autó­gyártásban — vagyis ' importra szorulunk. Nosza, fokozódott a fel­vásárlási láz (eb­ben is), állítólag egyesek aggkorú­kig elegendő meny- nyíséget vásárol­tak. Mit szül a hi­ány? Bizottságot. Alakult hát egy sietősen az ellátás koordinálására. Ezt diktálta az édszszerűség. Van tehát már bizott­ságunk. de nincs elég bizton­ságunk. Habár mostanában egy­re többen kérdezik meg a piruló pénz­tároskisasszonyok­tól a boltok­ban, uC?y mi var} abban a gyön'yO,T“> átszellemült sze­relmespárt ábrá­zoló kis tasakban harmincöt forint­ért? — tehát még- i iscsak hasznos a t bizottság tevékeny­sége, mert több a hiányolt áru meny- nyisége. Engem viszont szörnyen aggaszt valami. Nemrég a televízió nyers és szókimondó fil­met sugárzott a Panoráma című műsorában arról, hogy miképp vi­szonyulnak az AlDS-veszélyhez a francia fiúk (fi- úkák). Ott láttam, hogy mi az új di-1 vat. Egy biztosító­tűt hord a mellé­nye hajtókáján az, aki előnyben ré- | szesíti a biztonsá­got jelentő gumit. Attól tartok, j hogy ha ilyen jól fog működni az el­látásért felelős bi- j zottság, akkor ha- | marosan újabbat kell alakítani: I amelyik a biztosi- I tófű-ellátásról gon- ] a'oőípdifc... I (tarnavölgyi) l

Next

/
Oldalképek
Tartalom