Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-27 / 280. szám
1987. november 27. Kelet'Magyarország 3 Aratástól az almaszedésig Fekete esztendő? KILENC ALKALOMMAL ÜLÉSEZETT AZ IDÉN a megyei tanács mezőgazdasági osztályának irányításával a szervezési bizottság. Aratástól az almaszedésig az érdekelt vállalatok, termelési rendszerek és néhány nagy- gazdaság szakemberei találkoztak, nemcsak véleményüket mondták el, de a kapott információk alapján szer- . nézték, intézkedtek. A szervezési bizottság évtizede, hogy működik. Voltak mír igazán nehéz évek, küzdelmes aratások, idegfeszítő almaszüretelések. Idén minden simán ment. Sajnos. Július 2-án a bizottság alakuló ülésén a termelési rendszerek képviselői arról számoltak be, hogy részben a téli fagyok, másrészt a tavaszi és nyári aszály csökkentették a termőterületet. Kilencezer hektáron pusztult ki a vetés. Könnyítette az aratást az a szomorú tény is, hogy helyenként nagyon is kiritkult rozs- és búzatáblákba álltak be a gépek. 950 kombájn aratott. Vásárosna- ményban és néhány szatmári termelőszövetkezetben egy régi hagyományt elevenítettek fel; alkalmazták a többmenetes aratást. Erre azért volt szükség, mert a kiritkult búzatáblákat felverte a gaz. Voltak pozitív vonásai is a gabonafélék betakarításának. Több volt az új kombájn. Az egy kombájnra jutó betakarítandó terület 10 hektárral volt kevesebb, mint tavaly. Nem volt gond az alkatrész- ellátással. Bővült a szárítókapacitás, a gábonaipar gondosan készült a raktározásra. Minden eddiginél szervezettebben történt a termény átvétele. Az aratási ügyelet, amelyet a MÉM, az AGRO- KER, a gabonaipar, a MEZŐGÉP, az ÁFOR és a termelési rendszerek, szervezetek, jól működött. A vetö- magtermeltető vállalat viszont arra készült fel, hogy a másodvetésekhez mennyiségben és választékban elegendő vetömagvakat biztosítson. AZ ARATÄS ELKEZDŐDÖTT és tombolt a forróság. A vártnál is több lett az üres kalász és a szervezési bizottság következő ülésén arról beszéltek a szakemberek, hogy a termésátlagra7 vonatkozó korábbi becslések nem igazolódnak. A felmért aszálykár összege meghaladta az 1 milliárd forintot. Közben eső is érkezett, de alig volt benne köszönet. A vihar és jég előbb Nagyecsed térségében, később Felső- Szabolcsban Kisvárda, Lánya, Fényeslitke környékén okozott tíz- és tízmilliós károkat. Augusztus közepén, amikor az aratás végére értünk és következett a burgonya,váz alma betakarításának előkéi szítése, a szervezési bizottság tagjainak hangulata nem volt valami jó. Lakatos András a megyei tanács elnökhelyettese akkor így fogalmazott: „A kalászosok termésátlaga elmaradt a tavalyitól. Almából a termés közepesnek minősíthető, a burgonya termése egyenesen rossz. A tények ismeretében most az a fontos, hogy a betakarítás időben és szervezetten történjen, az értékmentés legyen a legfontosabb feladat." Az almaszüret felkészülésével kapcsolatban most nem volt olyan jelzés, mint tavaly, vagy azelőtt. Gyöngyö- leg- és csomagolóanyaghiányról senki sem beszélt, a vagonellátást is jobbnak ígérte a HUNGAROFRUCT. Az almaexport gyorsítására, szervezetebbé tételére a tavalyinál nagyobb arányú konténeres, kamionos kiszállítást ígértek. A szüret augusztus utolsó hetében megkezdődött. Eleinte ez lassan és vontatottan haladt. Az almaszedést két dolog késleltette: az alacsony exportár, másrészt az almaérés idejének elhúzódása. Az árkérdésben a szervezési bizottság minden lehetséges eszközzel igyekezett kedvezőbb változást elérni. Hetekkel később jó hírnek számított, hogy az almatermesztők visszamenőleg 40, illetve 20 filléres exportárkiegészítésben részesülnek. Ekkorra azonban az is véglegessé vált, hogy a becsültnél is kevesebb az alma, a minőség sem kifogástalan. Negatív rekordot döntöttünk. EBBEN AZ ESZTENDŐBEN a lehetséges sok rosszból minden összejött. Burgonyából soha ilyen keveset nem szedtek fel a termelő gazdaságok hektáronként. A kukorica törésének kezdete sem kecsegtetett jó kilátásokkal. Ä fövetésü kukorica egy részét eleve lesilózták a gazdaságok, mert szemtermésre nem számíthattak. A késő őszi és egyben utolsó szervezési bizottsági ülésen a termelési rendszergazdák a 60—65 mázsás kukoricatermés helyett 4—5 tonnás hektáronkénti átlagról beszéltek. Öröm volt viszont hallani, hogy az ősziek vetése jól sikerült: az árpa, rozs és búza jól kelt, a kalászosok szépen fejlődnek. A PÉNZÜGYI HELYZET JAVULÁSÁBAN a gazdálkodó egységek erőfeszítései vannak. Amit elvitt a tél, az aszály a növénytermesztésből, azt az állattenyésztésben a melléküzemági termelésben és a szolgáltatások fokozásában igyekeztek ellensúlyozni. Ez a munka sikeres volt. A szervezési bizottság ebben is közreműködött. Seres Ernő | jmingy lábon élek. Mi több torkosán, bütykösen és akkora lúdtalppal, hogy az szinte gá- gog. Kínom és igényem ezekből fakad. Ha rászánom magam arra, hogy új cipőt vegyek, az felér egy tragédiával, legjobb esetben tragikomédiával. Ez utóbbi a minap esett. Lekopott rólam a nyári cipő, így hát „cipőt a cipőboltból” elv alapján turista útra mentem. Mit hittem, mit reméltem? Mindenekelőtt bíztam abban, hogy ott idegenben mások a kaptafák. Más a bőr, eltérő a- méret. A remélt másság optimizmusa vitt be abba a boltba, ahol ugyanúgy nem köszöntek, ahol senkit sem érdekelt, mit matatok a lábbelik között, ahol a cipők próbájához ugyanúgy nem adtak cipökanalat. Egyszóval mintha itthon lennék. Az egyik cipő fel, a másikat le. Előbb csak a pénztáros nézte, mit művelek. Mondott valamit a saját nyelvén, de mert az idegen szóra süket vagyok, magyarul is megjegyezte: „Ne tessék annyit válogatni.” Aztán jött egy előadó, akiről kezdetben azt hittem eladó. Szóval ez az előadó kiselőadást tartott arról, hogy nem a cipő, a lábam rossz. Nem mondtam ellent, viszont kérve kértem, nézzen már utána, hátha akad engyi jó lábbeli között egy rossz is. Rossz lábra való. Azzal utasított el, hogy más a dolga. Odaállt a pénztáros mellé és most már ketten néztek. M agamra maradtam a küzdőtéren, de nem tört meg a mások közömbösséA Budapesti FinomkötöUárugyár megrendelésére dolgoznak a nagy dobosi termelőszövetkezet varrodájában. A tipp-topp kis üzemben á leszabott anyagból évente 6—^ millió forint értékben női ruhákat varrnak szovjet exportra. Képeinken: kél korszerű szalagon varrják a ruhákat. — Fazekas Józsefné minősíti a készterméket. (Elek Emil felvételei) B nyíltság próbája: a cselekvés Párttitkárok a szó és a tett egységéről A nyíregyházi tanácsi termelő ágazati pártbizottsághoz 16 alapszervezet és 2 pártvezetőség tartozik, amelyekben 420 párttag tevékenykedik. Lassan a finiséhez érkeztek a csaknem I hónapja tartó, szokásos, de mindenképpen a megújulás szándékát szem előtt tartó beszélgetések a párttagsággal. Ezekben a páritszerveze- tekben a 420 párttag közül megközelítően 300 a fizikai dolgozó és termélésirónyitó, és csaknem 100 a műszaki értelmiségi, mérnök, technikus, főleg a fiatalabb korosztály tagjai. Eljutni a tagsághoz Józsa István az ágazati pb titkára: — Már az összetétel jellege is meghatározta a november elseje óta tartó beszélgetések fontosságát, hiszen a kibontakozási program is nagy figyelmet fordít a munkásokra, különösen a műszaki értelmiségiekre. Én 15 párttag beszélgetésén vettem részt. Közöttük 10 párbtitíkár volt, olyan élvtársak, aikík- nék meghatározó lehet a szerepük a továbbiakban is. 'Nyílt, őszinte beszélgetések voltak, s amit elvárnak: a reális értékelés. Azt is vallják: nem elég csupán a hibákat látni, ha azokat nem követi a cselekvés! — Kérik: ne terheljék túl őket, s igazulk van. Kritikusok voltak vélünk szemben is. Reális értékelést várnak a pártbizottságtól. Sóik hasznos javaslat hangzott el ismét. Mondták: a pb mellett működő munkabizottságok ne csak a párttiitkárokkal tartsanak kapcsolatot, hanem jussanak el a tagsághoz! ge. Elszántan kerestem tovább azt a csónakot, amelyben a közelgő télen átevezhetek. És akkor jött egy harmadik személy, kezében egy pár valami és a pénztárnál méltatlankodott. Eladó volt ő is a jobbik fajtából. Azért zohorált, mert a frissen érkezett szállít- I mányban ráakadt egy pár gyári hibás rondaságra. Ügy lökte a deformált cipőket á polcra, a többi közzé, mintha hüllő lenne. Lecsaptam rá. Sejtésem igazolódott az volt a nekem való. r 'zettem és amikor távoztam a pénztáros a hátam mögött megjegyezte: „Külföldi. Ezeknek minden jó”. Visszafordultam és adtam neki egy zacskó negrót. „Nehogy azt higyje — duruzsoltam — ez a pipö nem jó. Kiváló. Nem szorít." (seres) — A beszélgetéseken elhangzott javaslatok nyomán még az idén összehívjuk három-négy csoportban a fiatal párttagokat. Csaknem 60(!) fiatal kommunistáról van szó. így tudják még hatékonyabbá tenni a pártéletet, s bekapcsolni őket is a megújulási folyamatokba. Mi a könnyebb? Jeszenszki Lajos, a Nyírterv pártszervezetének titkára : — Rendhagyó a helyzetünk, kis létszámú pántszervezet vagyunk, alig 13 a tagság létszáma, ebből kettő szerkesztő, a többség tervező és vezető beosztású. Állandó eszmecsere, beszélgetés van. A lényeg: példát várnak, kevés a mozdulás, beszélünk, nyíltak vagyunk, őszinték, csak éppen nem változik semmi, vagy alig észrevehető, oly minimális. Elmondják: túlzottnak tartják a nagy apparátusokat, s nem is elég hatékonyan dolgoznak. Szóvátették: ésszerűbb, racionálisabb vezetést igényel a párttagság, s ebben sem tapasztalható mindenütt változás. Érzékelhető bizonyos türelmetlen ség is. — Szinte csaknem minden bajt ,/kiveséztürtk" már. A legsúlyosabb gondoktól a legkisebbekig. Újat aligha mondanak a beszélgetések során. Cselekedni kell már, mindenkinek. Zólyomi László, a Keletfa alapszervezet párt titkára: — Nálunk 35 párttag van, ebből 22 a munkás, 13 a termelésirányító és műszaki. Csaknem 15 párttaggal történt beszélgetés lényegét úgy lehetne összegezni: a dolgozókat elsősorban a belső gondok foglalkoztatják. Legfőbb gondunk a minőség. Kérik, követelik a munkások a beérkező alapanyagok minőségének a szigorúbb ellenőrzését! Drága-pénzt dobunk ki olyan faanyagokért, amelyek erősen kifogásolhatók és sokszor a Dunántúlra kell mennünk akácfáért innen a Nyírségből az akác hazájából! Érthetetlen. — Kiét éve címezzük ezeket a gondokat a gazdasági vezetésnek. Csak némi változást tapasztalunk. Ügy látom a közvetlen beszélgetésekből, bár a gondok irritálják az embereket, de igyekeznek előre tekinteni. Addig mondogattuk : gazdaságtalan az ajtók gyártása, míg megszüntették. Miég szerződést is bontottunk ez ügyben. Csak most gondolkozunk: könynyebb megszüntetni egy gazdaságtalan terméket — amire szükség van a piacon! — mint a gyártását gazdaságossá változtatni. Elismeri a közvélemény Pethö László, az Ingatlan- kezelő és Szolgáltató Vállalat pánfibldkána: — Csaknem 20 párttaggal folytattunk eddig nyílt, őszinte, bensőséges beszélgetést közös gondjainkról. Vallom, az emberek igényelték és mindinkább szólnak róla: fenntartások nélkül kell beszélgetni. Felfokozott a politikai közhangulat, s követelik, hogy osszuk meg vélük a gondokat, hogy ők is elmondják: mit, hogyan látnak. S néha nem árt, ha a nagy rohanásban megkérdezzük a másikat: hogyan élsz. milyen gondjaid vannak? Mert maholnap nem látjuk az embert a gondok mögött. — Igazán nem panaszkodhatott!, mert vállalatunk, hogy úgy mondjam jó passz- ban van; Példamutató munkákat végeztünk Nyíregyházán. Ezt elismerte a közvélemény is. Említhetem az iskolaépítést, a műemlék jellegű épületek felújítását, vagy az Arany János utcai lakások tetőtér beépítésének munkáit. Persze, hogy vannak belső gondjaink is. Az előkészítő munka tervszerűségén javítani kell, a belső tartalékokat pedig feltárni. Ezt igyekszünk megoldani asztalos műhelyünkben, ahol 'ajtókat, •lambériát szeretnénk gyártani. A mintatermékeket már bemutattuk a Tüzép Vállalatnak is. Várjuk válaszukat! — Szóvá teszik ismét a párttagok: tapasztalhatók olyan vargabetűk egyes kádereknél, amelyek már korábban is bizonyították: a csereberékkel csak borzoljuk a közvélemény amúgy is megtépázott hangulatát. Igénylik, a párt káderpolitikájában is a megújulást, nyíltságot, ami. fiatalítás nélkül alig képzelhető el. S ebben nem tapasztalnak mozgást a megújulás irányában. Pedig nagyon jó lenne. És csaknem minden beszélgetésből a nagy tanulság: nem szabad bezárkózni, minden gondunkat meg kell osztani a párton kívüliekkel! Az elmondottakból kiesendő!, hogy a nyíltság próbája: a cselekvés. Mit sem ér ha őszintén .feltárjuk a hibákat, ha a ki javításuk érdekében nem történik semmi, vagy alig valLami, ami a megújulásra utalna. Ennek megváltoztatásában is elsőiként a cselekvő párttagra számíthatunk. Farkas Kálmán Nem elég csak látni a hibákat... Krumpliügyben A Kelet-Magyarország- ban megjelent Egekben a földi alma ára című íráshoz szeretnék tagságunk és magam nevében néhány megjegyzést fűzni — írja levelében Pásztor András timári tsz-elnök. Hasznos lenne elemezni, miért jutott idáig a burgonyahelyzet. 1986-ban szárazság volt és alacsony ár. Az azt megelőző években bő termés és eladhatatlan készletek. Mindkét esztendőben veszteséges volt az ágazat. Emiatt korábban is csökkentették termelésüket a burgonyás gazdaságok, ennek hatására azonban méginkább. Számos nagy tradícióval rendelkező cég egyszerűen felhagyott a burgonyával. Az a megállapítás, amivel egyébként maximálisan egyetértek, hogy a burgonya árában a ráfordításnak és a tisztességes nyereségnek tükröződni kell. csak az idén hangzott el először. 1987-ben az intervenciós ár 3,90 forint. Hol áll ez az idei ráfordításhoz? Az ideit megelőző években a kereskedelem egyáltalán szerződést sem kötött velünk és a mostaniból is hiányzott a lefixált ár. Közös gazdaságunk jelentős mennyiséget értékesített szakszervezeti bizottságok, óvodák és bölcsődék számára 10 forint körüli áron. A meglévő készletek, amelyeket tavasszal tárolunk ki, még nem kaptak sem a Zöldért- töl sem mástól reális árajánlatot. . Egyetértek a cikknek azon megállapításával, hogy a háztájiból nagyobb árért eladták szerződésen kívül a burgonyát. Ha azonban a kereskedők idejében, a körülményekre tekintettel lévő árakkal jelentkeztek ■' volna, ez nem történt volna meg. Mint nagy termelők mi nem csökkentettük a burgonya területét, azonban úgy érezzük, hogy ameny- nyiben nem helyeződik biztonságos alapra az értékesítés, a piaci hullámzás folytatódni fog, mi is szűkíteni kényszerülünk az ágazatot. Álláspontunk az, hogy akik felelősséget éreznek a burgonyaellátásért finanszírozzanak egy olyan termelési volument, amely az alapellátást még rossz időjárás esetén is biztosítja. Ugyanakkor gondoskodjanak róla, hogy túltermelés esetén legyen levezető exppft és feldolgozó kapacitás. Erre gazdaságunk, és valószínűleg minden komoly burgonyatermelő partner lesz.
