Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

987. november 2. KeJet-Magyarország 3 Iz olvasó kérdésére i közlekedés úgy tűnik kzöld témának tekinthető atunkban, hiszen az el­it héten több olvasónk tett ezzel kapcsolatos kérdé- et. Gál János nyíregyházi lakos a 41-es számú főút Tüzér út találkozásánál található 60 ki­lométeres sebességkorlátozó tábla rossz elhelyezésere hív­ta fel figyelmünket, mond­ván, hogy azt néhány méter­rel odébb, a Velence utca, mely a 41-es fóútba torkol­lik — feloldja. Közúti Igazgatóságtól ’tudtuk: felülvizsgálják a területet, s ha indokolt, ereszteződés után újabb lát helyeznek ki. Több olvasónk szóvá ' tette, bogy a közlekedési lámpák tincsének kellőképpen össze- tangolva, s egy-egy forgal- Ti! sávban sokszor feleslege­ién kell várakozni. lámpákat előzetes for- imszámlálások alapján, a ;yei és a városi tanáesok- közösen megállapodva /ezték üzembe, úgy, hogy dább kettő legyen össze- golva. Sajnos a tökéletes kronnak műszaki akadá- is vannak, s ezért ezt a tbbiekben sem tudják 5S precizitással megolda­V Sipkay Barna utca lakói tevében érdeklődött egyik te- cfonálónk: a közeljövőben árható-e a Törpe utca for- almának elterelése, vagy az it szilárd burkolattal való el- átása. mert a gépkocsik ál- al felkavart por sajnos meg­keseríti as ott élők életét. Jgyancsak es a telefonálónk érdezi, várható-e gyalogát­kelőhely kijelölése a Sipkay tárná utca és a Korányi Fri- yes út kereszteződésében. Ez éleménye szerint eléggé ve- zélyes csomópont. Dben az ötéves tervben :s pénz a Törpe utca és íyezete építésére, de tár­si formában lehetőség a probléma megoldására, yalogátkelőhely kialakí- nál először forgalom- nláiást fognak végezni, s valóban indokolt, megte- a szükséges intézkedé­st. lazup Zoltán Nyíregyháza, anácsköztársaság 12. szám latti lakos az iránt érdeklő­ik, mikor rendezik végre a iékeház udvarát. Amióta az pítok levonultak — 1955 óta - még nem rendezték a te- epet. jövő év tavaszán a la- ág bevonásával fogják oldani az udvar rende- t. imár József Nyíregyháza, léményseprő utca 2. szám latti lakos utcája sorsáról rdeklödött. Adnak-e ki épí- ísi engedélyt erre a terü­kre, vagy pedig mint ipari vezetet tartják fenn? Ha így larad. adnak-e ki tatarozási ngedélyt az épületekre? i általános városrendezé- irvet a jövő év tavaszán dják el, s ezt követően il ki, hol lehet építkezni, ve hol marad érvényben Kertész Sándor újságíró válaszol az építési tilalom. Tatarozá­si engedélyt azonban addig is kiadnak. Szabóné a Fazekas János tér­ről többek nevében kérdezte, hogy a Fazekas János téri harmadik új háztömböt való­ban lebontják-e a negyedik emeletig, penészesedés mi­att. Mint mondja ez a prob­léma más lakásoknál is meg­található. Szó sincs lebontásról — mondták a SZÁÉV szakem­berei. Sajnos, országos gond a lakások penészesedése, amelyre egyelőre még nem tudnak tökéletes, végleges javítási megoldást. A hibá­kat addig is a rendelkezé­sükre álló módszerekkel a le­hető leghatékonyabban pró­bálják elhárítani. Farkasinszki Gyula Nyír­egyháza, Ungvár sétány 1. szám alatti lakos az iránt érdeklődött, hogy a Fazekas János tér 27. szám alatti la­kásába vajon mikor költöz­het be. hiszen az építők már április végén átadták, a ta­nács kiutalta, megvolt az alakuló lakógyűlésük, de a lakáskulcsot még nem kap­ták meg. Az QTP-nél el­mondták: a, késést az okoz­ta, hogy a lakásokra nem voltak fizetésképes vásárlók. A különböző hitelek, támoga­tások még csak most érkez­tek meg az OTP-hez, s most már lassan a költözésre is sor kerül. November 5—6-án átadják a kulcsokat a la­kóknak. A. lakótömbök közös képvi­selőivel kapcsolatban is töb­ben tettek fel kérdéseket, amelyből az tűnt ki, hogy a lakók nem tudják mikor, ki­nek és miért kell pénzt fi­zetni. Az OTP illetékeseitől meg­tudtuk: a fizetendő pénzösz- szegekről a lakógyűléseken a lakóknak kell szavazniuk, s csak az ott elfogadott össze­geket kell rendszeresen fi­zetni. Sajnos gyakran előfor­dul, hogy a lakók egy része nem megy el ezekre a gyű­lésekre, nem tudja miről volt otl szó, s már csak a kész té­nyekkel találják magukat szembe. Némedi Varga Gyula az Őszü­lő utca 184. szám alól kér­dezi. mikor javítják meg végre a közelükben lévő te­lefonfülkéket. Mint mondja, nemrégiben sürgős telefonja lett volna és sem az Öszőlő út 105. szám alatti ikerfülké­ből, sem az Eperjes út 26 és Smidt Mihály utca sarkán, sem a Tölgyes csárda autó­busz végállomásánál lévő fül­kékből nem tudott telefo­nálni. A posta szakembereit ér­tesítettük az esetről, akik 22- ig visszamenőleg megnézték a bejelentéseket, amelyek között egyik fülke sem sze­repelt, tehát a hibát nem je­lezték a postának. Mindezek ellenére a posta szakemberei kétnaponta végigjárják a nyilvános fülkéket, s a ta­pasztalt hibákat azonnal ki­javítják. A szakemberek el­mondták azt is, hogyha fog­laltat jelez a készülék, a te­lefonálóknak nincs türelmük végigvárni amíg vonalat kap­nak, gyakran ráfogják, hogy meghibásodott a készülék. Deményfalvl Károly nyíregy­házi lakos a 4-es számú ál­talános iskola Alpár Ignác által tervezett kovácsolt vas kapuját hiányolja, s arra ki­váncsi, hogy miért kellett azt onnan leszerelni. Kérdé­sé* továbbítottuk a városi ta­nács műszaki osztályára, akik utánanéznek az értékes ka­punak, s munkájuk eredmé­nyéről tájékoztatnak ben­nünket. Sajnos, nem tudtunk min­den kérdésre válaszolni, így több. válaszra már csak le­vélben kerül sor. • * Beszélictisek munkahelyi pántlikánkkal Ami rajtunk múlik A megye minden kommunista közösségének a gazdasági és állami vezetéssel együtt önállóan kell megtalálni a jövedelmező, a jelen és a jövő követelményeinek megfelelő, hatékony és minő­ségi gazdálkodás útjait, módjait. A megyei párt- bizottság úgy véli, hogy a szabolcs-szatmári kommunistáknak ma minden erővel eredmé­nyeinket, vívmányainkat megőrző, politikánkat támogató tettekkel kell bizonyítani — szól a tes­tület felhívása. Értei László Ennek alapján kérdeztük az iparban, kereskedelemben és mezőgazdaságban dolgozó alapszervezetek titkárait, ők milyen helyi tennivalókat látnak? BEAG Universil Gyá­ra, Értei László, a párt­vezetőség titkára: — Tudni kell, hogy a nyír­egyházi gyár nem önálló, a vállalati központ Budapesten van. A cselekvést progra­munk elkészítésével mégsem vártuk meg őket, már szep­tember 11-én elfogadta párt­vezetőségünk. A gazdasági vezetéssel közösen ültünk le, azokat a feladatokat rögzí­tettük, amelyeket helyben képesnek kell lenni megolda­ni. — Nem rossz a pozíciónk, mert várhatóan 1987-ben si­keres évet zár a vállalat. Ná­lunk egy kevés hiányzik még a termelésből, a labortechni­kai eszközök gyártásában volt rendeléshiány. Azonban a végrehajtás során azért adunk konkrét pártfeladato­kat, hogy felelőse legyen egy- egy területnek. Most kezd­jük a tagkönyvcserével kap­csolatos elbeszélgetéseket, ez is alkalom arra, hogy szól­junk közös dolgainkról, test­re szabott feladatot vállal­jon mindenki. — Átnéztük korábbi hatá­rozatainkat, a meglévő 14- ből csak a legfontosabbakat vettük át a cselekvési prog­ramba-. Ennek alapján rövi­desen megvitatjuk a káder- és személyzeti munka hely­zetét, mert eredményeket Balogh Józsefné csak jól felkészült vezetőkkel lehet elérni. Kelet-Szövetkezeti Ke­reskedelmi Vállalat, Ba­logh Józsefné, alapszer­vezeti titkár: — Nálunk elég éles tag­gyűlések vannak, de szüksé­ges, hogy mindenki elmond­ja a véleményét. Amikor a cselekvési programot tár­gyaltuk, értékeltük a válla­lat eredményeit. Bár vi­szonylag jó helyzetben va­gyunk, mégsem nyugodha­tunk bele mindenbe. Vannak tennivalóink, például többet kell foglalkozni az emberek­kel. Felszínre került, hogy egyre inkább meg kell be­csülni a munkahelyet. — Ügy vélem, a legnehe­zebb a fejekben rendet csi­nálni, ami évtizedek alatt berögződött, azon változtat­ni. De ha másképp akarunk dolgozni, akkor erre van szükség, ehhez kell érvanya­got keresni a propagandis­táknak. Mi naponta politizá­lunk, hiszen most az embe­rek vásárolnak, költik a pén­züket, a kereskedőnek ehhez kell igazodnia, úgy ajánlani azt a bútort, vagy más ter­méket, hogy évekig fogja használni. Ságvári Termelőszövet­kezet, Nyíregyháza. Ju­hász Andrásné, a Il-es alapszervezet titkára: — Első olvasásra pesszi­mistának tűnt egy bekezdés a megyei pártbizottság fel­hívásából. Legalábbis ná­Juhász Andrásné lünk nem tapasztalom, hogy csak beszélnek az emberek és nem akarnak cselekedni, de a kilátástalanságot sem érzem. Igaz, mi is látjuk a gondjainkat, tudjuk, milyen területén kell lépnünk. A húsfeldolgozóban például a választék bővítése szükséges, a mandaí növénytermesztés­ben a termelési szerkezeten kell változtatni — ezt ha­tároztuk meg a cselekvési programban a gazdasági ve­zetőkkel együtt. — Tudjuk, hogy a többlet­pénzért nagyon meg kell dol­gozni. nálunk a bérek sem túl magasak. Közben arra is vigyázunk, nehogy az embe­rek túlhajszolják magukat. Mégis, olyan a hangulat, hogy párttagjaink is mond­ták: kellett a KB júliusi ál­lásfoglalása, éppen ideje, hogy lépjünk egyet. — A mi számunkra, a kommunisták részére a kö­vetkező időszak keményebb lesz, hiszen a példamutatás­ra is szükség van a nehe­zebb időben. Az elbeszélgeté­seket is úgy irányítjuk, hogy erről essen szó. Az sem árt, ha tudjuk, kire lehet számí­tani, ki az, aki a tagkönyv- csere során kikerül a párt­ból. — Azzal, hogy eredményes évet zárunk, a sertéskombi­nátunk jól dolgozik, a hús­kombinát a tervezett ered­ményességet is 15 százalékkal túllépi, jó alapot teremtünk jövőre. Ezen kell erősíteni ahhoz, hogy az új évben is megmaradjunk a cselekvés­nél, mert csak az hozhatja az eredményeket. Lányi Botond SZERKESZTŐI ' OOOOOOOO Szülők A közelmúltban megje­lent írásom végén azt a megjegyzést tettem, hogy a magányos embereken mi segíthetünk, emberek. Az olvasók felrótták, mi­ért nem az írásban sze­replő gyermekeihez intéz­tem a felszólítást, hiszen heten vannak testvérek, mégis magára hagyták az édesapjukat. Miért? , Vagy miért érzi egye­dül magát az a levélíró, aki lányával, unokájával lakik Nyíregyházán a Jó- saváros egyik tízemeletes házában. Az. ő esete saj­nos eléggé tipikus: a fa­lusi kertes házat eladva beköltöznek a nagyváros­ba, elszakadva ezzel a napfényes kis kert nyu­galmától, a szomszédok­kal és a kortársakkal folytatott beszélgetések jó Í ízétől. Én mindig fájó szívvel nézem a lakóte­lepi házak ablakaiból ki­merengő szomorú idős e embereket. Nézik a forga­tagot, gondolatban messze járnak. Idegenek ők itt a kőrengetegben. A magány, a felesleges­ség érzete egyre több ko­ros olvasónk hozzánk írt leveléből ■ „jajszóként” hallatszik ki. Gyerekeik miért nem törődnek többet velük?! Ha megkérdez­zük őket. a szülőket, még felmentést is találnak számukra — sokat dol­goznak, építkeznek, kell a pénz, a gyerekek ... —, hangzanak el szinte min­dig ugyanazok az érvek. Ebben a rohanó, elgépi- esedett világban nincs idő semmire? Miért felej­tik el egyre többen a szü­lők iránti kötelességüket? A halottak napján leg­többünk igyekszik hozzá­tartozójának sírját rend­be tenni, virággal, gyer­tyával adózni emlékeik­nek. Sokan lehajtott fej­jel számadást végeznek — de már későn. Tudok olyan gyerekről, aki rendszeresen küldi a havi támogatást szerettei­nek, ezzel megnyugtatva lelkiismeretét, de azt is tudom, hogy ők ezt az összeget nagyrészt (titok­ban) takarékba rakják, egyszerre adják vissza, vagy unokáikra költik. Nem elég tehát a pénz. Kell az életet meghosz- szabbító simogatás, az is, hogy lássa a gyerek, ho­gyan törődünk szüléink­kel. Mert ezt fogjuk visz- szakapni. Dankó Mihály V_________________> 1 944 őszének egy nap­ján nyalka rendőr­tiszt nyitott be a timári községházára. — A főjegyző urat kere­sem — szólt hozzánk nyeg­lén. Mindössze négyen vol­tunk a timári községházán: a főjegyző, én, az írnok, Miklós, a népmozgalmi nyilvántartó, meg Irénke, akit ma adminisztrátornak mondanánk. Akkor már épp hogy be­jártunk a hivatalba. Adót nem jöttek fizetni, az élel­miszerjegyeket kiadtuk az év végéig, a hadi segélye­ket is, hogy legyen a sze­gény hadba vonult csalá­doknak egy kis költőpén­zük. Ha született egy gyer­mek, vagy meghalt valaki, azt anyakönyveztük — mást nemigen csináltunk. Azaz mégis ... Lestük a híreket, különösen azóta, mióta nyíl­tan beszélték, hogy az orosz tankok már Debrecen alatt járnak. Nyílt az ajtó és a fő­jegyző hangját hallottuk. — Fogalmazó úr, én most már tanúk jelenlétében is­mételten kijelentem, hogy ebben a községben kommu­nisták nincsenek. Ezért nem tudok semmiféle névsorral önnek szolgálni. — Lehetetlennek tartom, főjegyző úr —, mondta kis­sé enyhébben a rendőrtiszt —■ hogy ne lennének olyan 19-esek, akik alig várják, hogy az oroszok bejöjjenek és minket félreállítsanak. Sőt, ennél többet is akar­nak. Nem félti a főjegyző úr az állását, a családját? — majd rám nézve még hozzátette: a munkatársait? A főjegyző közbeszólt. — Ebben a faluban nem a kommunistáktól kell tar­tani, hanem a nyilasoktól, mert az van egynéhány. Most a rendőrtiszt szólt közbe: — Ne bántsa a nyi­lasokat főjegyző úr, mert abból éppúgy baja lehet, mint a kommunisták párt­fogásából. Ignácz Nesztor — ő volt akkor a timári főjegyző — gondterhelt arccal jött visz- sza hozzánk. — Amint beesteledik, ér­tesítenünk kell néhány em­bert: Tóth Mihályt, Jankó Tamást, Orosz Ferencet. Meg kell nekik mondani, hogy veszélyben vannak, nagyon vigyázzanak ma­gukra és a többieket is ér-, tesítsék. Ék z értesítés még aznap este megtörtént. És ™ “ ezek az emberek hittek a főjegyző üzeneté­nek, mert nem első eset volt, hogy melléjük állt. Mióta ő volt a község fő­jegyzője, adóhátralék miatt nem volt árverés, a bevo­nulástól is megmentett jó néhány embert. Még urasá­gi cselédet is... Ez akkor nem akármilyen tett volt. Siroki József A falu jegyzője

Next

/
Oldalképek
Tartalom