Kelet-Magyarország, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-14 / 269. szám

Apáti Miklós: A képzeleti tájban I * — Ágh Istvánnak — Térdig, szügyig járj köznapokban, ünnepeinkhez szökkenően élj, motortalan repülőn se félj, dőlj hanyatt, mint jóllaikottan. Minden tiéd, míg látod színeit, idejét erezed. El-elkaljmpál egyik kezed, a másik érinti híveit, hadd gyógyuljanak. Hisz’ némely verssorod olyan otthonos, mint sosem volt, s hagyott családid birtok. A képzeleti tájban ott motoz, mit anyádnak, apádhoz írtok. Hát dátumozd bátran verseid! Az Idő csak akkor haragszik, ha szilánkjaiba belerúgunk: megvág, véreztet, elaljasvt. Jobb, ha morzsáit kenyérré gyúrjuk. És a Tiszától se félj, Gergelyiugornyán túl és mindenütt ott van Olesva. Keresd a Tóth Maris fiát, s ha mondják, eltűntem innen is, el ne hidd: menj le a Szamosra, ott fogok folyni, lassú habként a gyors áradásban föl-fölcsillanok, kettészelhetne a komp. de nem bánt, elvágja drótkötelét, és kerül egy nagyot. Azért e sok és képletes beszéd, hogy megértsd: e Haza nem bánt. de óv, ia tank elől is elránt. Rád találna, ha elveszítenéd. 1987. augusztus 18—25. H. Németh Katalin: Kék madár VI. in. Talán egy fenn ke- madár láttán, egyszeri- minden madár elhallga- ialotti csend lett néhány latig, és akkor te azt ’.tad, hogy nincs csend, beszél a Tisza. Hullám Hámmal, csepp a csep­:zad lehetett, de erre zédre még az egymás sodródott cseppek se llek. gyedik adalék: shez yetemi oktató barátom- vitatkoztunk. Bor mel- barátsággal. Ö tételeket :, én a mesterségem pél- mondtam. Végül elne- k magunkat, mert egy ani vizsgán megbukhat- azzal amit negyedszá- tudtunk. A fájdalmas n, hogy az életismeret és elek tévedései csak rész­mások. Ugyanazok is. A ■ arra való, hogy keres- valamilyen közös neve- de a szubjektív indulat r elmélet közös nevezője a társadalomban ki- kált jószándék, lehet, oedig ha családokra po- álódik az érdek és a dék, akkor azt a közöset találni nehéz. két önmagával is nehezen el­számoló ember, és a nyugta­lanságunk miatt két nyugta­lan gyerek. Nem tagadom, hogy félek. Féltem magam a rosszkedveidtől, amiket meg kellene értenem, s féltelek a rosszkedveimtől, mert azokat neked kell megértened. Nem a szeretet lesz bennünk ke­vesebb, csak a tűrőképesség, ha nem vigyázunk egymásra is. Kegyetlen jóslás? Nem kedves: igaz. Ha nem gon­dolunk egymással és mások­kal is, akkor hiába voltunk jól eddig. Egymás ellen kez­dünk el élni. A világ nagy­szerű építménye volt, hogy együvé kerültünk, rosszul tűrt hétköznap lenne, ha egy­más ellen kezdenénk el élni. Az épület meginogna, mert nem bízna a fal a falban. A- hogy a lámpám fénye rajzolt kört az asztalomra, úgy zár­tuk mi be magunkat a ma­gunk fénykörébe. Mintha nem is lett volna a nekünk szolgáló világ. Most hogy ke­ményebb hangon szól bele az életünkbe, észre kell ven­nünk, hogy magunkat félte­ni már nem elég. A fedetlen mellel egymás­ra rontó gladiátorok soha­sem a sebeiket, mindig csak az életet jelentő győzelmei­ket tartották számon. És mi élünk. Ha a gyermekeim sor­sában gondolkozom, akkor sebekől függetlenül az élet kötelező. gyáva óvatosság, amiért levelet irom, nem a mi ánügyünk. Hasonlót Ír­ónak, hasonlót éreznek k és ezrek. • holnap hazahozod a ré- elfelejtett, de most feltá- ó gondjaidat, én is haza­im a magaméit. Nem két őtt és két gyerek ül le a yegre tervezgetni, hanem voltak a társadalomnak töb­bet érők, mint a náluk el- esettebbek. Mégis: a }élés­ben ők a jóllakott kutyák. A múltnál most fontosabb kérdés: mi lesz miből? Is­merek családokat, ahol a tizenéves gyereknek már megvették a lakást, de isme­rek olyan tisztességgel dolgo­zó embereket, akik képtele­nek akár csak tízezrekkel el­indítani gyerekeiket. Vala­mit elrontottunk és ezen nincs mit tagadni. Ha ébren lennél most meg­kérdeznéd, hogyan lesz eb­ből a levélből az újságnak készülő írás? Annyi gépiesen hurrázott és bennünk kesere­dő öröm után, annyi kimon­datlan mondattal a hátunk mögött, beszélni-írni csak vegytiszta őszinteséggel sza­bad. Nekem, neked és neki — nekünk egyformán szük­ségünk van a magunkkal va­ló szembesítésre. A világ, amiért az életüket kockáztat­ták, amiért annyit áldoz­tunk, itt van körülöttünk. Nem ugyanúgy ahogyan ál­modtuk, minden hibánkkal terhesen, de van. A miénk, amelyben jól élni a mi dol­gunk. Ötödik adalék: Egyszer azt mondta valaki, hogy adjak a kutyámnak bő- ' ven enni, addig, amíg az enni­való a tányérján marad. Eresz- szek akkor oda egy másik ku­tyák. A jóllakott nem enged az ételéhez nyúlni, pedig biztos benne, hogy holnap is ehet. A maga tányérját emberek között is másként félti az, akinek milliókat érő villá­ja, másképpen, akinek csak egy albérlete van. Máskép­pen fél a százezreket kereső és másképpen, akinek há­romezer forint nyugdíjat visz a postás. Tény, hogy a társa­dalmi rangot jelentő vagyo­nok őrzői nem feltétlenül Utolsó adalék: Nem hiszek annak, aki csak dühös, annak sem, aki okos volt eddig. Nem egészen bí­zom magamban, ahogyan mások se feltétlenül bíznak bennem, de tudom, hogy kell hinni valami közösben, mert a legszentebb értékeit az em­ber halálakor sem adhatja fel. Aludj nyugodtan. El akar­tam mondani, hogy nem hi­báztatlak és talán én se vagyok annyira hibás. Rendet teszek az asztalomon, kiöntöm a ha­mutálakat, hogy reggelre ne mardjon a tegnapból sem­mi más, csak ami szép, ami hasznos. Aztán eloltom a lámpát. Lefekszem én is, jó éjszakát. A Ludwig-gyűjtemény a Nemzeti Galériában Nagy jelentőségű kortárs- művészeti kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában Irene és Peter Ludwig aacheni gyűjteményéből, mely egy évig Magyarorszá­gon marad. Eltekintve a be­mutatott festmények és szob­rok vitathatatlan értékétől, a kiállítás fontosságát emeli a két tudós gyűjtő módszeres törekvése arra, hogy Európa népei a képzőművészet érté­kei révén közel kerüljenek egymáshoz. Tanulják megJ becsülni egymás jelenlegi és múltbeli kincseit, a közös Európát, melyet az utódok számára megőrizni kötelessé­günk. Az egymásra utaló szálak napjaink művészetében is fellelhetők — ez a kiállítás legnagyobb tanulsága. A gyűjtők több évtizedes mun­kával tanulmányozták és megszerezték Európa és az USA, valamint a kelet-euró­pai országok kiváló meste­reinek több munkáját, ame­lyek gyűjtési körükbe bele­illettek. Így a kép igen ta­nulságos. A különféle kortárs irányzatok egyezése, vala­mint konfrontációja igazolja azt, hogy világunk különböző részei nincsenek egymástól elzárva, az egyes áramlatok kisebb-nagyobb időeltolódás­sal megjelennek Európa min­den államában, legfeljebb a helyi hagyományok és a bü­rokratikus adminisztráció kocsival ábrázolt figurája. A tömött bevásárlókocsi a fo­gyasztási javakban való bő- velkedés, az amerikai kis­ember boldogságának szim­bóluma. Rauschenberg, Warhol, C. Oldenburg: Pult női fehér­neművel tik főművei is az ő gyűjtemé­nyében italálhatók meg. A műalkotásokat rendszeres be­mutatással hamar közkinccsé tette. 1967-ben már Aaachen- ben kiállítást rendezett a Neue Galerie-ben. Azóta egy­mást követik a különféle szempontból kiválogatott be­mutatók, amelyeket tudomá­nyos értékű katalógusok kí­sérnek. késlelteti szélesebb körű meg ismertetésüket. Ludwigék 1946-ban még egyetemi hallgató korukban kezdtek gyűjteni. Akkor 18. századi európai porcelánokat, delfti fajanszokat, görög ter­rakottákat, majd középkori illuminált kódexeket, tábla­képeket elefántcsontot vásá­roltak. Felülmúlhatatlan kin­cseik közül sokat a nyugat­német múzeumoknak aján­dékoztak. 1966-ban fordul­tak a kortárs művészet felé. Peter Ludwig doktori disz- szertációja Picassóval foglal­kozott. Ennek kapcsán több száz grafikát és jó néhány festményt is megszerzett. Miután megvásárolta a mo­dern művészet klasszikus mestereinek néhány főművét, valamint az orosz avantgárd mesterek fontos alkotásait, figyelme a nyugati fogyasz­tói társadalom leghívebb mű­vészi megnyilvánulása, az amerikai pop-art felé fordult. Jelenleg övé Európa legna­gyobb pop-art gyűjteménye. Ezekből főművek láthatók a kiállításon, mint Duane Han­son Nő bevásárlókocsival cí­mű, könyvekben és folyó­iratokban gyakran közölt, iskolateremtő műve. Az élő nőalak viaszleöntés után ké­szült, hajában műanyag csa­varokkal, valódi szupermar­ketbeli kerekes bevásárló­1977-ben a bécsi Künstler - hausban volt látható a gyűj­temény java Művészet a het­venes években címmel. A bé­csi kiállítás eredménye az oszrták Ludwig-alapítvány, továbbá a Liechtenstein palo­tában a Modem Művészetek Múzeumának megalapítása volt. Az utolsó évtizedben a Ludwig házaspár az össz­európai kulturális örökség jobb megismertetéséért küzd egyrészt Európa keleti részé­ben gyűjteményeik bemuta­tásával és alapítványokkal, másrészt Kelet-Európa művé­szetében az egymást erősítő vonások felszínre jutatásával a gyakran általuk felfedezett művészek munkáiban. 1979-ben az NDK-ban volt kiállítása a gyűjteménynek, most pedig hazánk kapja meg tartós letétként az itt bemutatott kortárs anyagot. A kiállítás állandó lehetősé­get kínál Kelet-Nyugat szem­besítésére is a műveken ke­resztül. Ez a Ludwig házas­pár fő célkitűzése. Hiszik és vallják az egységes Európát, a nemzetek jobb megértésé­nek előmozdítását a művé­szet eszközeivel. Bobért Longo: Most mindenki. Duane Hanson: Nő bevásár­lókocsival Lichtenstein, Jasper műveit megvásárolva a Ludwig- gyűjtemény állandóan gya - rapodott. A fotorealizmus, a német újexpresszionizmus, de a legújabb amerikai graffi­1987. november 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom