Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-06 / 235. szám

1987. október 6. Kelet-Magyarország 3 Uborka, paradicsom a szalagokon. Naponta több ezer üveg uborka és vegyes savanyúság kerül le a szalagokról a vajai mini konzervüzemben, melyet belföldi és exportpiacokon értékesítenek. (Jávor László felvétele) Hasznot hozó ismeret MA MÁR EGYRE IN­KÁBB TERMÉSZETES, hogy egy, műszaki jellegű felsőfokú, intézmény kilép az intézet falai közül és a gaz­dasági (’Leiben is szerepet vajdai. Hasznosítja tudomá­nyos- Üjjféárpényeit, kutatási feläfiatoltafc;. vállal* részt vesz 'aPazarlás len- He„ irtia rjjem így volna. Hi- szep/^ egyetem. a főiskola a m^ga' .tu^ós, mérnöki szak­embergárdájával feltehető­éit'á'z illető tudományág leg­magasabb színvonalát képvi­seli és., az intézmény a ma­ga! technikai felszereltségé­vel. laboratóriumaival, gép­parkjaival az oktatáson kí­vül sok egyébre is használ­ható. A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola is egyre inkább nyitott intézmény. Természe­tes például, hogy a volt hall­gatók. akik ma már számta­lan üzem, szövetkezet kü­lönböző szintű vezetői, irá­nyítói — problémáikkal gyakran felkeresik az alma matert. Egyrészt talán azért is, mert nyilvánvaló, hogy égy kisüzem tárgyi eszkö­zökkel' bem olyan jól ellá­tott, mint esetleg a főiskola, má^féíízt joggal várják a volt hallgatók, hogy a tanul­mányaik befejezésével, a ké­sőbbiek során is hasznosít­ható tanácsokat kapnak. Persze a műszaki fejlesz­tési _ gondjaikkal mások is megkereshetik a főiskolát. Hiszen a bölcsebbtől kérdez­ni nem szégyen. A főiskolán pedig adotj, egy olyan rugal­mas szellemi kapacitás, amely egy vállalatnál — tisztelet a kivételnek — nem­igen található meg. Mint ahogy Rukóber István, az in­tézet igazgatója megfogal­mazta, itt bármikor, egyik óráról a másikra megszer­vezhető egy olyan szakem­berekből álló team, amely a speciális feladatok megoldá­sára képes. HASZNOS ÉS EREDMÉ­NYES KAPCSOLAT alakult ki tíz éve a főiskola és a Papírgyár között. A Papír­gyár elsősorban a műszaki fejlesztési gondjainak a meg­oldására kérte több esetben a főiskola segítségét. Villa­mosenergia-megtakaritást eredményezett például egy új pneumatikus anyagmoz­gatási hulladékeltávolító rendszer, amely a legmoder­nebb műszaki eredményeket hasznosítja. De a tanárok részt vettek már a karban­tartási technológia kidolgo­zásában. tépő- és aprítógép kidolgozásában és más egyéb technikai problémák megol­dásában is. Göndör Tibor igazgatóhelyettes elmondta, hogy egy-egy új feladat meg­oldása közben ők is sokat tanulnak. Előfordult, hogy az éppen foglalkoztatott team tagjai néhány napra „beköl­töztek" a Papíripari Kutató Intézetbe, ahol a papírgyár­tás kutatási titkaival ismer­kedtek. Napjaink egyik. égető problémája az importkivál­tás. A mezőgazdaság terüle­tén például fontos népgazda­sági érdek, hogy egyre ke­vesebb alkatrész importálá­sára legyen szükség, más­részt az is rendkívül fontos, hogy az alkatrészhiány ne akadályozza a mezőgazdaság éppen soron következő mun­kálatait. Az alkatrészek anyagösszetételi vizsgála­tait, gyártási technológiáját pedig csak komoly felsze- reltségű kutatóintézet képes ellátni. Nos. a főiskola ilyes­mire is vállalkozik. ÁM A KOCKÁZAT KÖ­ZÖS. Nem egy esetben a fő­iskola egy-egy vállalkozása­kor a szerződést úgy kötik, hogy díjazás csak akkor ille­ti meg őket, ha javaslatuk megtakarítást, hasznot ered­ményez. Megtudtuk, hogy egyre töb­ben keresik meg a főiskolát műszaki gondjaikkal. Annak érzékeltetésére, hogy mi min­denre vállalkozik az intéz­mény, egy szélsőségesnek tű­nő téma: az egyik gazdaság­nak olyan tólevegőztetőt dol­goztak ki, amely félmotorral működik. Popovics László fő­iskolai adjunktus befejezésül a főiskola műhelyeibe kalau­zol. Természetes, a fejlesztés sok helyen ráférne a főis­kolára, bár a gépek jó része a legmodernebb technikát képviseli. Bodnár István I Mihail Genyin: 1 ft bürokrata tízparancsolata 1. Ne higgy az emberek szavá­nak! A szavakat ugyanis írásba kell foglalni, és még pecsét is szüksé­geltetik hozzá. 2. Bármilyen te­her könnyűvé vá­lik, ha más vállai- ra helyezzük. 3. Munkával ne vesztegesd hiába I az idődet: vigyázz minden egyes per­cedre! 4. Ne keress ki­búvókat: azoknak mindig kéznél kell lenniük! 5. Ne fogadj olyan ügyfelet, aki nem vágja magát a megfelelő pózba! 6. Ha a tisztele­tet nem tudod ki­érdemelni, akkor követeld magad­nak! 7. Vannak olyan kifejezések, ame­lyek megakadá­lyoznak abban, hogy a szavakról áttérj a lényegre. Nehogy elfelejtsd I azokat! I 8. Csak akkor éld bele magad azl emberek helyze tébe, ha az szi­lárdnak látszik! I 9. Ne húzzad-\ halasszad azt, amit' képes vagy el­odázni! | 10. Bízz meg a' szóban — jobban, mint a papírban! j De a papírban I jobban, mint az emberben. Mentőöv ejtőernyővel szilárdítása azonban min­den érdeket megelőz. Guti Lajos és a 66 fős pártalap- szervezet teljes támogatásá­ról biztosította ezeket a lé­péseket. Megszüntették pél­dául az úgynevezett törtna­pokat, ami a „kiszaladok egy órácskára” fedőneve volt. Ez a gyár a szalkaiaké Munkaidő után viszont annál élénkebb a közösségi élet. A megszűnt gmk-k he­lyébe lépő KISZ munkavál­lalók — akik a bevétel 40 százalékát megkapják, vá­sárolnak hifiberendezéseket, megjavítják a sportpályát... — Visszaadjuk a dolgozók­nak a szabad idejüket — foglalja össze ezeknek az intézkedéseknek a lényegét Sichna György. — Azt sze­retnénk, ha elegendő és jól fizető munkával, az itt töl­tött nyolc óra alatt keresné­nek annyit, amennyi szük­séges, és jutna idő a kikap­csolódásra, önművelésre, a pihenésre. Visszaidézi a majálist, amelyet Budapesttel ellen­tétben itt nem harmincadi- kán, hanem május elsején tartottak, és késő éjszakába nyúlott az ünnepséggel és a rendezvényekkel együtt. A hangulat már akkor sem a régi volt. Azt nem lehet mon­dani, hogy már minden a helyén van, de az eredmé­nyek azt tanúsítják, hogy a legjobb úton haladnak felé. Az „ejtőernyős” igazgató ar­ra a kérdésre, hogy meddig szándékozik maradni, a kö­vetkezőt válaszolja: „ez a gyár a szalkaiaké, közöttük törvényszerűen lenni kell olyan embernek is, aki alkal­mas a vezetésre”. Ésik Sándor Nem kellett tehát csatla­kozniuk, mert végzetes ha­logatás lett volna kivárni a bajokból való kikecmergés- hez a legközelebbi hivatalos jeladást. Hármasban beszélgetünk a gyárigazgató szobájában, ott ül egy árnyas örökzöld mel­lett a párttitkár, Guii Lajos is. Sichna György „ejtőer- nyős”-nek számít, mert a pesti vezetés az év elején úgy „dobta le” ide, mint ahogy nagy bajban levő ha­di egységek segítségére szok­tak ilyen mód’ vállalkozó szellemű harcosokat eljut­tatni addig is, amíg másként nem lehet. Nem vették az irányt — Vállalati szinten a má­tészalkai egység a leggyen­gébb mutatókkal küszködött — emlékezik vissza az igaz­gató az első hónapokra. — Az egy főre jutó nyereség- termelésben itt álltak a leg- „ rosszabbul. Betudható ez ter­mészetesen annak, hogy ide — miként az ipartelepítésnél szokásos — nem a legmoder­nebb eszközök kerültek an­nak idején. De még annyit sem hozott a beruházás, amennyi ettől a befektetés­től elvárható lett volna. Nem szándékom most az előző vezető garnitúra bírálata, de ők sem vették azt az irányt, ami helyes lett volna. — A rend és a fegyelem is hiányzott — veszi át a szót a párttitkár, aki tanúja le­hetett az eseményeknek, mert maga is jelen volt, ugyancsak párttitkárként. Hiányzott az önkritikus elem­zés, rossz volt a hangulat, keveset fizettek a munká­soknak. Aztán következett a mun­kásgyűlés — valamikor ta­vasszal — ahöl az új igaz­gató azzal állt ki az ember rek elé, hogy a 630-ból lehet, nem marad csak 530, ha nem változnak meg a dolgok a gyárban. Hozzátette: ez nem fenyegetés, hanem tényköz- lés. Egy bizonyos termelési értékhez és nyereséghozam­hoz ugyanis csak egy bizo­nyos létszám rendelhető hoz­zá. Guti Lajos ott állt az új igazgató mellett, amikor mindezt a hallgatóság tudo­mására hozta. Ügy emlék­szik, hogy döbbent csend fo­gadta a szavakat. Sichna György azóta „fél lábbal” a fővárosban mű­szaki főosztályvezető, a má­sik féllel pedig itt igazgató. A módszer gyakorlati kivi­tele nagyjából az, hogy a hét fele Szálkán, a másik Pes­ten. A Duna-parton a fon- / tosabb döntésekkel minden-/ képpen megvárják, a Krasz-f na mentén pedig egyelőre minden aprólékos dolgot külön-külön megbeszélnek. — Helyükre tesszük a fe­jeket, az embereket — is­merteti a részleteket. — Megszüntetjük az áttétele­ket ... VETIK AZ ŐSZI BÚZÁT a fehérgyarmati Zalka Máté Ter­melőszövetkezet egyik tunyogmatolcsi 50 hektáros földte­rületén. (Császár Csaba felvétele) ✓----------------------------------------\ Szerepek N em vagyunk telje­sen egyenlőek, nem bizony. Vannak akik alattam, mások fe­lettem foglalnak helyet a hierarchiában. Akinél magasabban vagyok, at­tól elvárom, hogy tartsa tiszteletben effajta rango­mat. Akitől meg én eoro- lódok lejjebb, azt igyek­szem szolgálni. A fenti sorok nem a kasztrendszer dicséretére, az antidemokratikus tár­sadalmak jellemzésére születtek. Nem. Itt és most szeretném, ha meg­valósulna. Különleges hi­erarchia volna ez, mindig csak az- adott pillanatban lenne érvényes, a követ­kezőben már könnyen fél­cserélődhetnek a szere­pek: aki az előbb feljebb volt, most szolgálja a ko- . rábban őt szolgálót. Ál-' landó mozgás, szerepcse­rék, követhetetlen, de leg­alábbis nehezen modellez­hető folyamatok. És még- sincs káosz, nem uralko­dik el anarchia, sőt, a dol­gok úgy mennek, ahogyan, menniük kell — lázadá­sok, forrongások nélkül. Mindenki elégedett, bol­dog. Most? Most mindenki egyenlő, és senki nern ér­zi jól magát, ha szolgál­nia kell másokat. A pin­cér, akinek arca méla un­dort tükröz, mikor végre, nagy kegyesen hajlandó odavinni asztalodra a/áo- kadszor kért étlapot. „Mennyivel különb ő, mint én?” Az ápoló, aki elfelejt ágyneműt vételez­ni, s kórházi hétvégédet pokróc alatt töltőd. „Mennyivel különb ő, mint...?” Az eladó, aki kijelenti: nincs!, és ami­kor mutatod a polcon, kelletlenül a kezedbe nyomja, s nem kéri elné­zésedet. „Mennyivel kü­lönb ő . . .?” A mester, aki sokadik ígéretét elfelejt­ve még mindig nem javí­totta meg a holmidat, s mikor felemeled a han­god, még meg is sértődik. „Mennyivel különb...?” A kisablaknál ülő, aki nem szakítja félbe társal­gását, hiába növekszik előtte a sor, míg rá nem formed a legtürelmetle­nebb. „Mennyivér... ?” Az újságíró, akihez pa­naszkodni mész (mert a pincér, az ápoló, az eladó, a mester, a kisablaknál ülő ...), de nem hallgat meg, igyekszik lerázni magáról... S emennyivel. Tény­leg, semennyivel nem különb egyik a másikánál, vagy ha mégis, az más lapra tar­tozik. A Nagy Rendező azonban különböző szere­peket osztott ránk, játsz- szuk el. Ha alkatunktól idegen jelmezbe kénysze- rített, akkor is próbáljuk meg. Szolgáljunk, ha szol­gálni kell, várjuk el a szolgálatot, ha olyan a szi­tuáció. Egyszer fenn. egy­szer lenn? Igen, de ettől még nem csorbul a de­mokrácia. Sőt. Papp Dénes > __________________________> Rend, fegyelem, ésszerűség Tudomány és gyakorlat —tz ai gyár az esztendő, elején pontosan úgy állt, mint a népgazdaság — mondja Sichna György, az Ipari Szerel­vény és Gépgyár mátészalkai szerelvénygyárának igazga­tója. Aki csak egy kissé is benne él mindennapjaink hír- özönében, az valószínűleg sejti: nem dicsekedni akar. A kérdés amire válaszolt, így hangzott: milyen cselekvési programmal csatlakoztak az MSZMP KB nyáron meghir­detett céljaihoz. — Pontosan körülhatárol­juk a hatásköröket, megte­remtjük a tevékenységhez szükséges feltételeket — csatlakozik a párttitkár. Vagyis minden jogkört oda helyeznek, ahol élni kell vele. Rendezik az anyagi ösz­tönzést, máris emelkednek a fizetések. A kifizetésekről egyébként Guti Lajosnak van egy története: — Korábban a fizetésen felül jövő bért, prémiumot mindig a vezetők vették fel elsőként, a munkások vár­hattak egy, vagy másfél he­tet. Sokszor még azelőtt fel­vették, ami előtt a központ biztos lehetett abban, hogy a feltételeket egyáltalán telje­sítették-e. Mindketten megerősítik, hogy ez már a múlté. A je­len viszont az, hogy a bér- színvonal 67 ezerről néhány hónap alatt 70-re emelke­dett. Új gyártmányok Vajon miből, kínálkozik a kérdés. Átalakították a gyártmányszerkezetet, még­pedig olyan gyorsan és olyan mértékben, ami joggal ne­vezhető gyökeresnek. A ho- zadék, a jövedelmezőség és korszerűség szempontjainak a 425 millió forint termelési értéket adó gyártmányokból nagyon sok nem felelt meg. Nem kevesebb mint 72 mil­liót képviseltek az öntvé­nyek, a belőle készülő szele­pek. Ezt már át is adták a vajai tsz-nek és egy pásztói üzemnek, amely a saját költ­ségszerkezetében, kisebb re­zsijével gazdaságosan tud velük termelni. A kapacitást ami ezáltal felszabadul, nyil­ván nem könnyű kitölteni, a szálkái gyárnak azonban si­került. Piackutatásuk felde­rítette, hogy egyedi szerel­vényekkel, amelyekkel jöve­delmezőbben foglalhatók el az emberek és a gépek, je­lentős igényt elégíthetnek ki. Máris 65 milliós rende­lésállománnyal bírnak. És ami még nem érett be, de máris nagy sikerrel és nye­reséggel kecsegtet: a KGST- szakosodásban lehetőség van úgynevezett biotechnikai szerelvények gyártására. Ez­zel tovább ésszerűsíthetik a gyártmányszerkezetet, és ami fő, nem kell a létszámhoz nyúlni. i Ennek ellenére jó néhá- nyan elmentek a gyárból. Csak a beszélgetésünket megelőző napokban négy em­bernek szüntették meg a munkaviszonyát, mert az al­koholszonda mást „mondott”, mint aki megfújta. A mun­karend és a fegyelem meg­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom