Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-29 / 255. szám
4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1987. október 29. Tallózás lapokban Áz ország rólunk Be íröt fogtak Munkásőr, 1987 Gondolnánk-e, hogy Nyíregyháza kenyér - és vízellátásában részt vevő dolgozók között szép számmal vannak munkásőrök? Pedig szinte valamennyien kulcsembernek számítanak a szolgáltatás e két fontos ágazatában. S munkaköri kötelességük ellátása mellett _ szilárdító i az állampolgári fegyelemnek, a munkafegyelemnek, részt vesznek a város közrendjének és közbiztonságának védelmében is. Munkájuk és a szorosan vett szolgálat ellátása mellett jócskán áldoznak szabad idejükből, szerteágazó társadalmi munkát végeznek a város javára. Persze ez a jellemző minden munkásőrre. r»//tt am összhang Vajda András, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat 2. sz. gyáregységének rakodó- és szállítómunkása kereken negyedszázada munkásőr. Ügy ismeri a várost és környékét, mint a tenyerét. Ez a szikár ember naponta átlagosan negyven mázsa kenyeret rak fel és le. E jókora mennyiség mozgatása közben gondosan vigyáz a minőség megóvására. Hogy mennyire komolyan veszi és fontosnak tartja munkáját, azt bizonyítja: tavaly alig volt szabadságon, s idén még egy napra se ment el szabadságra. Hiába, kevesen jelentkeznek manapság szállítómunkásnak ... Ez is az oka, hogy rugalmas munkaidőben napi 8—10 órát dolgozik. Hajnali fél háromkor kel, s míg beér munkahelyére, nyitott szemmel jár. Egyszer például egy felborult gépkocsi mentéséhez adott rövid, de fontos segítséget. Négy órakor már indul a járattal. Először a kórházba szállítják a kenyeret, aztán következnek a közintézmények, a boltok. Szombatokon és ünnepek előestéjén mindig talpon van, igaz, havonta jár neki négy szabadnap. A sütőipari vállalat dolgozói társadalmi munkában nemrég sportpályát építettek. Ott lapátolt, ku- bikolt, csakúgy, mint munkásőrtársai. Mint például Makó László, akivél egy fedett IFA gépkocsival járják a várost. Teljes az összhang és a megértés közöttük. Jó hatással van fiatalabb társára. A szintén szorgalmas gépkocsivezető áz ő javaslatára jelentkezett a pártba, s az előképzés munkásőrök közé. A gépkocsivezető munkatársait szerető, fegyelmezett, precíz ember. Nem is oly régen veszélyes betörőket fogtak el a közreműködésével. Történt egy hajnalban, hogy a kórházba szállították a kenyeret. A sofőr felfigyelt arra, hogy a szemközti, 117. sz. ABC-áruházban valakik mozognak ... Nyomban hívta a rendőrséget. Míg az URH-s kocsi odaért, addig biztosította a helyszínt. Közreműködésével hamarosan bilincs kattant a betörők kezén, akik nagy zsákmánynyál akartak távozni... Nos, ez a cselekmény is közrejátszott abban, hogy a tapasztaltabb rakodótársa elkezdte agitálni: „Neked a munkásőrök között a helyed.” Nyár elejétől ott is van közöttük, januárban tesz munkásőresküt. Értelmiségi dolgozók is szép számmal tarr toznak a nyíregyházi munkásőregységhez. Van orvos, ügyvéd, tanár és mérnök. Köztük van Tóth Tibor, a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat műszaki igazgatóhelyettese. Tőle tudjuk, hogy a vállalat nyíregyházi munkahelyein nyolc munkásőr tevékenykedik. Bánszki András diszpécser a Tó utcai telepen, fontos szerepet tölt be a város vízellátásában. A diszpécser közvetlen munkatársai patronálják a vasutas óvodát. Ez abból áll, hogy időnként felújítják a vízvezeték-hálózatot, javítgatnak, tataroznak, szemléltetőeszközöket készítenek. A kétkezi társadalmi munkánál kell említeni: nemrég a kórház sterilizálóberendezése elromlott, s a nyugati importból származó gépre nem volt elég pénze a kórháznak, gyűjteni kellett a pénzt, az adományokat. A vízmű dolgozói — köztük a munkásőrök — a társadalmi munkájukért járó 16 ezer forintot átutalták a kórház számlájára. Túl a kétkezi munkán: a Nyíregyházi Tanácsi Szolgáltatóipari Ágazati Pártbizottságába a vízmű' két munkásőrét választották be, Marinka Jánost és Tóth Tibort. Közéleti munkájuk kitérjed a város egész szolgáltatására. Elismsréssk Kántor Zoltán, a városi egység parancsnoka átfogó tájékoztatást ad a munkás- őrökről. Azzal kezdi, hogy fontosak, meghatározóak a város életében. Sokan kiveszik részüket a közéleti munkából, noha maga a munkásőrszolgálat is kemény közéleti tevékenység. De van tanácstag, népfrontaktivista, vöröskeresztes az önkéntes testület tagjai között, többségük azonban főleg a pártalap- szervezetekben fejti ki tevékenységét. Sokan a városi tanács kasszáját gyarapítják társadalmi munkájukkal. A papírgyár és a TI- TÁSZ munkásőrei például óvodát patronáiBak Zsigmond orvos. Számos értelmiségi is tagja a munkásőrségnek. nak. Ugyancsak az áramszolgáltató vállalat munkásőrei évről évre társadalmi munkában kiépítik a rendőrség egyik kiképzőbázisának villanyhálózatát. A legtöbb munkásőr a lakókörzetében aktív résztvevője a környezet alakításának. A felsorolás természetesen még nem teljes. A nyíregyházi munkásőrök természetesen a fegyveres szolgálattal járó feladatokat is ellátják. Ez a felsoroltaktól is felelősségteljesebb feladat. Pisztollyal, géppisztollyal évente lőgyakorlatra járnak, ahol szigorú az értékelés. Egy-két egyéb gyakorlatot is tartanak az időjárástól függetlenül, néha, vagy inkább többnyire éjszaka. A parancsnokságon adott szolgálat is kötöttséggel, felelősséggel jár. Örömmel számolt be a parancsnok arról, hogy a munkásőrök többsége jól bánik a fegyverrel, az állomány jól sajátította el a kiképzési feladatokat. Végül, de nem utolsósorban a munkásőrök többsége példamutatóan, fegyelmezetten dolgozik munkahelyén. Mindezeket, vagyis a munka-, helyi helytállást, a közéleti tevékenységet és a munkásőri feladatok ellátását értékelik a különböző kollektív kitüntetések odaítélésénél. A nyíregyházi munkásőrök országos viszonylatban is figyelemre méltó kitüntetések birtokosai. Megkapták a Vörös Csillag Érdemrendet, ugyancsak kollektív kitüntetésként az országos parancsnoktól a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, s többször ítélték oda nekik a megye kiváló egysége címet. Az erkölcsi elismerést többnyire a munkahelyeiken is megkapják a munkásőrök. Köztiszteletben állnak szűkebb és tágabb környezetükben. Ezért is van az, hogy a megnehezedett gazdasági helyzet ellenére biztosított a városban a nem kevés lemondással járó szolgálat utánpótlása. A hagyományosan bázisüzemeknek egyebek közt a dohánygyár, a SZÁÉV, a KEMÉV, a Volán, a gumigyár, a HAFE és a papírgyár számítanak. Az egység állományának 75 százaléka munkás. A korösszetétel is kedvezőnek mondható. Nyomban leállította Jó tudni — hangsúlyozta a városi parancsnok —, hogy a munkásőrök civilben, szolgálaton kívül is fegyelmező erőt jelentenek munkahelyükön és szerte a városban. Szilárdítói a fegyelemnek és aktívan segítik a rendőrség munkáját is. Nemrég például egy munkásőr észrevette, hogy egy férfi feltört egy gépkocsit és megkezdte annak kirá- molását. Nyomban leállította_ az éppen arra haladó taxit, s kérte: CB-rádión hívja a rendőrséget. A rendőrök a munkásőr és a taxis közreműködésével elfogták a gépkocsi- fo-ztogatót. Egy másik munkásőr észrevette, hogy dülöngélő férfi száll be egy gépkocsiba és indítani akar. Felszólította a férfit, hogy szálljon ki és várja meg a rendőrséget. Jóllehet a munkásőr ezzel a cselekedetével komoly balesetet akadályozott meg. Kovács László, a munkásőrség megyei parancsnokhelyettese hivatalból figyelemmel kíséri a munkásőrség és a rendőrség együttműködését. Hangsúlyozza: egy 1978-ban született törvényerejű rendelet kimondja, hogy a munkásőröknek részt kell venni a közrend és a közbiztonság fenntartásában. A nyíregyházi munkásőrök az átlagosnál jobban tesznek eleget a rendelet előírásainak. Nyíregyházán a veszélyeztetett időszakokban /— általában hétvégeken — közös közrendvédelmi, közbiztonsági akciókat szerveznek. Egy- egy akció a tapasztalatok kicserélésére, a fegyverbaráti kapcsolatok ápolására is jó. Ennek is köszönhető, hogy az utóbbi öt évben hat nyíregyházi munkásőr lépett a rendőrség hivatásos állományába. Az is figyelmet érdemel, hogy a rendőrök és a munkás-- őrök kölcsönösen segítik egymás kiképzését és továbbképzését. Minősítésnek is beillik a város egyik vezetőjének kijelentése: „A munkásőrök fontos részesei a város gazdasági és politikai életének ...” Nábrádi Lajos „Törvényes vallást teszünk, hogy Nyíregyháza mezővárosa ezen szempillantástól fogva földesúri juss alá nem tartozik .. . Nyíregyháza elöljárói és lakosai a maradék javáért határtalan áldozatokat hoztak. Tartsák becsben ezután is a jó erkölcsöket és tegyék virágzóvá ezen várost a megye közepén ...” Üjvári Désy György megyei főszolgabíró 1824. október 26-án mondta ezeket a szavakat. Az ősök — nagyobbrészt tirpákoknak nevezték magukat, s verejtékezve robotoltak — birkóztak a homokkal, mocsarakat csapoltak, nádasokat irtottak, sziket törtek. A Nyírség összefutó útvonalainak találkozásánál rövid idő alatt beépítették, benépesítették a grófi pusztát, Nyíregyházát. A XIX. század derekára Nyíregyháza — a városhálózatban Debrecennel és Miskolccal alkotva egymást kiegészítő háromszöget — a Nyírség kereskedelmi és forgalmi központjává küzdötte fel magát. Krúdy Gyula találó szavaival szólva Nyíregyháza „száz esztendő alatt akart behozni mindent, amit a körülötte fekvő Debrecen, Miskolc, sőt még Kisvárda is századok óta produkált. És idegei egyszer sem mondták fel a szolgálatot (talán csak az idő szülte tiszaeszlári pör idejében, mely port ebben a városban tárgyalták), folytonosan megmaradt a régi farmerek példaadása mellett: dolgozni, takarékoskodni és megint dolgozni”. Innen indult újkori történelme elé az 1944. október 31-i felszabadulás napján a Nyírség fővárosa. Mi most mégsem a százados, vagy a négy évtizedes, hanem a nagyon is közeli múltat szembesítjük a jelennel. Országos hetilapokban, újságokban lapozgatva gyakran találunk olyan cikkeket, melyekben városunk élete elevenedik meg előttünk. Ebből adunk közre részleteket. „Mintha csak a futóhomokat akarná mind erősebben megkötni, napról napra épül, terebélyesedik a nyírségi főváros — olvasható a Népszabadság 1984. november 17-i számában. Se hegye, se folyója; a történelem sem hagyott rajta mélyebb keréknyomot. Így hát aki ritka látványosságokra, a múlt rekvizitumaira áhítozik, aligha itt keresi. Csak a lokálpatrióták szenvedélye ajándékozhatja meg idegenforgalmi vonzerővel. Mégis jó az utcáit járni. Aki tudja hogy a pénzek bővebb csordultával is megtartott önmérséklet, a kedvderítő szándék, a szerénység mily ritka adománya városainknak, az bízvást megvendégelheti itt magát. Mert ha múltja jogán kevéssé is vívja ki a figyelmet, a legutóbbi másfél évtizedben maradandót alkotott Szabolcs-Szatmár megye székhelye. Szerencsés kézzel, jó ízléssel rajzolták át arculatát. Ez a város nem volt, hanem lett: kényelmes otthona, kenyéradója már száztizenötezer embernek.” A település vonzerejében szerepet játszik az is, hogy az idetelepült új ipar új munka- lehetőségeket kínál. De milyen egy itteni gyár? — teszi fel a kérdést az újságíró az Ország-Világ 1983. március 30-i számában. „Amilyen bárhol az országban — gondolná az ember. Pedig nem egészen. Ide főleg a budapesti vállalatok telepítettek ipart. Vagyis leküldték azokat a gépeket, amik már kiöregedtek, s a fővárosnak nem kellettek. És tették ezt abból a meggondolásból, hogy akik majd itt dolgoznak rajtuk-velük, azok amúgy is csak most ízlelgetik a technikát, azoknak „ez is jó lesz”. A vállalatoknál azonban megindult valami mozgás. Az új gazdasági helyzet nem beletörődésre „ahogy van úgy jó” szemléletre vezetett, hanem gondolkodásra, tettekre serkentette a munkásokat. Bizonyítékul néhány cikk: „A Nyíregyházi Konzervgyárban immár másfél esztendeje külföldi szakemberek vezetésével zajló szervezési reform fogadtatásáról a krónikás semmi szenzációsat nem tud kihozni. — Hiszen nem egy rész- folyamatra maguk a külföldi szakemberek mondják, az akkor felel meg legjobban a követelményeknek, ha úgy hagyják, ahogy van.” (Népszabadság, 1984. december 8.) „A Taurus itteni gyáregységében elsők között alakult vállalaton belüli gazdaság munkaközösség és most szervezik az újabbakat. Az egyik épp munkaszervezéssel foglalkozik majd, tagjai a jelenlegi technológiában, munkarendben rejlő feltáratlan lehetőségeket kutatják, elemzik.” (Ország-Világ 1983. márc. 30.) A mai városokat gyakran éri vád: egyformák. Elég egyet látni, máris tudjuk milyer a többi. Nyíregyháza kilóg a sorból. És ez elsősorban új épületeinek köszönheti — ol vasható a Képes Újságban. Az új épületei — megyei művelődési központ, szakszerve zetek háza, színészház, borbányai templon — egyik tervezőjét, Bán Ferenc építészt mu tatja be a Magyar Építőművészet című szak lap 1986/4. száma. „Amit ő Nyíregyházán Szabolcs megyében az építészetért tett é tesz: kényszerű misszió, melyet tehetsége é; helyzete rótt rá ... gondolatairól, építés: »filozófiájáról«, teóriáiról nem tudok írni De van sok megépült épülete s még töbl terve ... Sok külföldi és fiatal magyar épí tész az ő épületei iránti kíváncsiság révéi ismerte meg az ország e távoli részét.” Krúdy egy nemzedékkel ezelőtt olyai Nyíregyházát látott, amelyben „... mindenk aludt... és mindenki magának élt”. Hol vai már e kicsinyes, tunya szellem? A váró gyors ütemű átalakulásában egyre erőtelje sebben érzékelhető szellemi erejének nőve kedése, aktivitása, kisugárzása a vele kap csolatban levő tájra. „A Bessenyei György Tanárképző Főísko la létrejötte óta — 1962 — több mint 15 eze diplomást bocsátott ki falai közül. Magyar országon egyedül itt képeznek főiskolai szin ten gyors- és gépírókat, harmadik évfolya mába lépett a német és francia nyelvű ta nárképzés... a nyíregyházi Magyarorszá egyetlen olyan felsőoktatási intézményt ahol az oktatókat anyagilag is érdekeltté te szik a tudományos fokozatok megszerzésé ben. Egyetemi doktorátusért 6 ezer, kandi dátusi címért pedig 15 ezer. forint jutalma adnak. Nyilván ennek a premizálási rend szernek is szerepe van abban, hogy a 27 oktatóból 130-an doktorátussal, 22-en pedi kandidátusi fokozattal rendelkeznek.” (Ma gyár Ifjúság, 1987. 35. sz.) „Nyíregyháza — és tágabb értelembe Szabolcs-Szatmár beváltotta ... a reménysi geket — írja Fasang Árpád, a Kóta 1987/' számában. Kevés megye büszkélkedhet olya kiterjedt és magas színvonalú köruskultm val, mint amilyet ez a terület mondhat i..„ gáénak. De e remények különösen szép, im pozáns megnyilatkozása volt a december 5 én tartott kórushangverseny, amelyen Bar tők egynemű kórusai megjelenése 50. évfor dulóján mind a 27 kórusművét megszólaltat ták. A hangversenyre a Korona-szálló nagy termében került sor... itt hangversenyezel Bartók Béla, itt szólaltak meg egykor Ko dály dalai, zongorára írt művei. A múlt é a jelen e találkozása szinte átforrósította hangulatot.” A Móricz Zsigmond Színház — fiatal, lel kés, tehetséges művészek társulata — nem egyszer felhívta magára a figyelmet kiemel kedő bemutatóival. A Színház című folyó irat idei szeptemberi számában értékeli a 1986/87-es évadot. Ebben olvashatjuk: „Nyír egyháza most fejlődött az egész színhál ■élet egyik legjobb társulatává, együttese jc szervezett, műsorpolitikája kezdeményező, rendezői munka és a színészi játék maga színvonalú, vezetése még egy kisebb válsá got is kibírt.” Egy Krúdy-írásban valami olyasmit ol vastam a régi Nyíregyháza jellemzésekén hogy ez a város az egyetlen olyan magya település, ahol mindenki a „múltjából aka megélni”. Krúdy kijelentése a múltra nézv vitathatatlan, a jelenre nézve azonban má nem áll. Hogy mit írna az új Nyíregyházé ról az író, azt a bemutatott szemelvénye után nem nehéz elképzelni. Itt ma minden kit a közeljövő lehetőségei éltetnek. És perspektívák valóban vonzóak. Orosz Szilár A gazdag „termés” egy része: Ország-Világ, Kóta, Népszabadság, Népszava.
