Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-29 / 255. szám
1937. október 29. Kdet-Magy»M»ág 3 Már több mint egy éve új felállásban dolgozik Nyíregyházán, a Moszkva utcán, az AKKUVII, Ipari Szolgáltató Kisszövetkezet. ötven emberrel a megye területén, és azon túl is, széles skálájú a szolgáltatásuk. A fő profil — az akkumulátor — mellett vasszerkezeti munkákat, elektromos tervezést és szerelést, laprugó felújítást végeznek, és targonca akkumulátorokat is árulnak. A megyében sok HT—20 kézi emelő targonca van, melyeket eddig meghibásodás vagy elhasználódás esetén többnyire eldobtak, ezeket most a szövetkezet felkutatja és kijavítja. Képeinken: Közeleg a tél, ez mutatja, hogy havonta mintegy ötezer személygépkocsi akkumulátort helyeznek üzembe. — Eladás előtt ellenőrzik az akkukat. — Eddig ötven darab HT—20-ast újítottak fel. (Jávor László felvételei) Pályakezdő patikusok Miből gazdálkodik a művelődési ház? Vállalkozás hozza a pénzt Töri a fejét a népművelő A megváltozott gazdasági körülmények a kulturális intézményeket is újfajta követelmények elé állítják. A gazdasági megszorítások célja, hogy a közművelődési hálózat rendszere előbb-utóbb önmagát finanszírozza. Sajnos, a művelődési házak is kisebb összegből gazdálkodhatnak, és bizony törheti a fejét a népművelő, hogy honnan teremtse elő a színvonalas működéshez a hiányzó összeget. A gyógyszerészetet érintő aktuális kérdéseket tárgyalt legutóbbi ülésén az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Gyógyszerész rétegbizottsága. A bizottság tagjai a fiatal pályakezdő gyógyszerészek beilleszkedését, az új szabályozóelemeknek a gyógyszertári központok gazdálkodásában játszott szerepét, valamint az intézeti gyógyszertárak működési feltételeit vitatták meg. Rózsási Juditnak, a nyíregyházi gyógyszertári központ szakelőadójának személyében szabolcsi felszólalója volt az ülésnek. Hangsúlyozta: a megfelelő gyógyszerellátáshoz sok alapvető tényező érvényesülése szükséges. Ilyen a szakemberellátottság, s ezen belül is fontos a pályakezdők helyzete, beilleszkedése. Az utóbbit illetően felelősség- teljes munka hárul a gyógyszertári központokra, a közvetlen munkahelyi vezetőkre. A szakmára, a hivatásra nevelés alapvető szempontja ugyanis, hogy a fiatat megfelelő munkahelyen, jól képzett, etikus magatartást tanúsító oktató gyógyszerész mellett kezdje munkáját. A gyógyszerészek nagy része szakgyógyszerészi képesítést szerez. A képesítés megszerzésében nemcsak az Orvostovábbképző Egyetem tanfolyamai, hanem a megyén belül szervezett szakvizsgára felkészítő konzultációk is nagy szerepet játszanak. Általános tapasztalat, hogy a fiatalok többsége már a pályakezdés éveiben igényli a szakosodást. Általános igény a szakkönyvtárak bővítése, amely a nyelv- tanulást segítő eszközöket is jelentené. A felmérések azt tanúsítják, hogy á szakmai vezetés fontos feladatának tartja a tudományos tevékenység kibontakoztatását, a doktori disszertációk elkészítésében való segítést. Az utóbbi megvalósulásában természetesen közrejátszik az egyéni érdeklődés, valamint az egyetemektől, gyógyszertáraktól való távolság. A szakmai tevékenységen kívül nagy fontosságú, hogy a pályakezdők mennyit vállalnak a közélet alakításából, az egészségmegőrzés társadalmi programjából. Végezetül Rózsási Judit felhívta a figyelmet a gondokra. Mint mondotta a gyógyszertári központok egy része szakemberhiánnyal küzd. A végzett gyógyszerészek nagyobb hányada nem a központoknál helyezkedik el, vggy ha ott vállal is munkát kezdetben, 2—3 éven belül új munkahelyet keres minden, számára kedvező támogatás — letelepedési segély, szolgálati lakás, kiemelt bérezés stb. — ellenére is. Egyes megyékben a fluktuáció olyan mértékű, hogy fenyegeti a színvonalas gyógyszerészellátást. Az eltávozások okai között elsősorban családalapítás, magasabb jövedelmet garantáló állás vagy a tudományos munka iránti vonzalom szerepelnek. Gond az is, hogy a gyógyszerészi pálya elnőiesedett. Magas a gyeden, gyesen lévők aránya. A pálya presztízse csökkent, vonzóvá tenni pedig rsakis úgy lehetne, ha megfelelő bérezés valósulna meg. Erre sürgetően szükség van a szakemberek megtartása és utánpótlása érdekében! KÉ. A szezonkezdés elején három művelődési ház vezetőjét kerestük meg, vajon ők hogyan csinálják. Pályázni, kilincselni , Bizony ráférne a festés, tatarozás a tarpai művelődési házra. Annál is inkább, mivel az elektromos hálózatot felújították, de a kivésett vezetékek bevakolására, a falak újrafestésére már nem jutott pénz. — Nem is igen jut — mondja Szabó László, a művelődési ház vezetője. — Előzetes becslés szerint kétszázezer forintba kerülne, de karbantartásra csak kilenc- venezrünk van. Ez is három községre jut, mivel Tivadar és Gulács is hozzánk tartozik. Az igazgató egyébként alig több mint félmillió forintból gazdálkodik, a bér és a tiszteletdíj további 300 ezer forintot visz el. — Az ember már az év elején a tervezés pillanatában tudja, hogy nem fog kijönni a pénzből. Fűtésre például 30 ezret terveztünk, — vakarja a fejét Szabó László. — Olajkályhákkal fűtünk, s az áremelkedés bizony áthúzta a számításainkat. — Hogy honnan pótolhatnánk a hiányzó pénzt? — kérdezi vissza az igazgató. — Igyekszünk pályázatokon pénzt nyerni, így csurran- cseppen valami. A klubunk felszereltsége viszonylag jó. Aztán kilincselünk az áfész- nél, szövetkezetnél. Nívódíjas népdalkörünket, cite- razenekarunkat így is ők tartják el. Utazgatás, ruha — bizony nem kis pénz. Csak hát, nekik sincs sok: 15 éve vagyok népművelő, megszoktam már, hogy kérni, kilincselni kell. Presszó, kölcsönző A vásárosnaményi művelődési központ kívül is, belül is kellemes benyomást kelt. Már a bejáratnál érezhető az új idők szele: seregnyi tábla különböző rendezvényt, foglalkozást ígér. — Költségvetésünkből 260 ezer forintot vontak el, az évi keretünk hat százalékát — mondja Sánta Miklós igazgató. — Mit tehetünk így? Elsősorban több közhasznú klubot és különféle tanfolyamokat indítunk. Egyre többen jelentkeznek például szabó-varró, nyelv- és gyors-gépíró tanfolyamra. Ezek eltartják magukat, sőt még valami kis pénzt is hoznak. A takarékosságot leginkább az öntevékeny moz-i galom sínyli meg. Ahhoz például, hogy elvigyük vala-< hová a Liszt Ferenc pedagógus vegyes karunkat, legalább 30 ezer forint kellene. — Persze, a kultúráról nem mondhatunk le, vállalni kell, még ha ráfizetünk is: például a Filharmónia koncertjeit, a színházi előadásokat, és egyéb igényesebb programokat. Igyekszünk viszont újszerű vállalkozásokba is kezdeni. Olyanokba, amelyek pénzt hoznak. Egy alkohol- ellenes pályázaton például 70 ezer forintot nyertünk. Az összegből kialakítottunk egy szeszmentes presszót, amely egy kis forgalmat is csinál, emellett rendezvényeket is lehet ott szervezni. De szívesen foglalkoznánk video, vagy akár takarítógépek kölcsönzésével is. Jó helyzetben Legkevesebb gondja Tom- sics Józsefnek, a baktalórárit- házi művelődési ház igazgatójának van. — Két évvel ezelőtt a nagyközségi tanács (és a moziüzemi vállalat) a művelődési házat irigylésre méltóan rendbehozta. Olyan modern, 200 férőhelyes színháztermük lett így, ahol a legtöbb rendezvényen telt ház van. Minden hétre jut egy-két nívós előadás. Nemrég például a Mikroszkóp Színház látogatott el a községbe, szerveztünk gyermekszínházat, és szovjet filmek fesztiválja is lesz. A rendezvények bevételt is hoznak, amiből mást is lehet szervezni. A baj csak az, hogy nincs klubfoglalkozásra alkalmas kistermünk. Talán majd akkor lesz, ha elkészül az új iskola, és az ifjúsági házban megszűnik a tanítás. Bodnár István 113 szalma a lakosság szolgálatában Tímár csak egy van A KIOSZ mátészalkai szervezetéhez közel negyven település kisiparosai tartoznak. A határmenti Csengersimá- tól Rohodig — mutatja a kimutatáson Opre László a KIOSZ vezetője. A lakosság igényéit 113 szakmában igyekszenek kielégíteni. A kisipari munkát végzők között vannak, akik mellékfoglalkozásként, vannak akik nyugdíjasként dolgoznak tanult szákmájukban, összesen közel kilencszázan igyekeznek a mindennapi gondokon segítem. Termelési értékük ■ is jelentős, évi 140 millió forint. AZ építőipari szakmák évek óta tartják vezető pozíciójukat Szatmárban, de az utóbbi idők kedvelt szakmája lett a közúti szállító. Elsősorban gépesített formája kedvelt. Vannak nagy hagyományokkal rendelkező, de napjainkra méltatlanul hátrányba szorult szakmák is. A hiányszakmák között van a cipész, a bádogosba gumijavító és a tímár. A két utóbbi szakmában egy-egy iparral rendelkező dolgozik a szálkái szervezetben, de az előbbiek sem dicsekedhetnek széles utánpótlással. Nem jelentkeznek ezekre a szakmákra a fiatalok, — mondja kesernyésen Opre László — pedig az idős szakik szívesen átadnák tudásukat. Ennek ellenére foglalkoznak a szakmunkásképzéssel és a keresettebb szakmák mesterei sem zárkóznak el a tanulók alkalmazásától. A tavalyi 27 tanulóval szemben ebben az évben ötvenen kezdték meg a tanulóéveket ács, kőműves, autószerelő, órás és asztalos szakmákban. Más formában is igyekeznek a lakosságnak segíteni. Négy évvel ezelőtt hozták létre Mátészalkán a város- központban a diszpécserirodát, melyben a gyors javításokat — 48 órán belül — vállalják. Ezen kívül segítenek az építkezőknek típustervekkel, kisiparosok ajánlásával az építkezés minden fázisához. A helyi szervezet az új szakmák kisipari tevékenységét is segíti. Mostanáig az autójavítást csak szövetkezeti formában végezték a városban. A lakossági igény azt mutatta, hogy szükség lenne az említett mellett a kisiparosok tevékenységére is. A közelmúltban két autószerelő kezdte meg munkáját a KIOSZ segítségével. (zsoldos) 5 zörnyű csapás ért a tavasszal. Csapás? Tragédia. Tíz évi házasság után rájöttem, hogy nem szeretem a feleségemet. No meg ő sem szeret engem. Mert ha szeretne, mivel várná haza a családjáért éjjelnappal géemkázó férjét? No mivel? Mit tudom én, de semmiképp nem azzal a szí- nehagyott, gusztustalan hálóingével. Mert csak azt látom belőle, meg a kócos haját. Este tizenegy óra, mire hazaérek. Föl se kel az ágyból, csak kiszól a dunna alól: „ott a kajád a tűzhelyen, melegítsd meg!” Aztán amikor hozzá bújna az ember, akkor meg „hagyj békén, szúrsz! Különben is fáradt vagyok . . . Adj ötszáz forintot, mert a Józsikának szétment a cipője!” Házasság ez? Csoda, ha a felesége szuszogását hallgatva a gépiró Jucikéra gondol az ember? Mert hát ő is gé- emkázik ... Elég volt, elválok tőle. Randa, házsártos vénasszony lett. Ha én ezt sejtem tíz évvel ezelőtt, dehogy vettem volna feleségül, de hát ki láthat a jövőbe? Még alig múltam » negyven éves. Jóképű, jól kereső, alapjában véve fiatal ember vagyok. Igaz, néha szúr a szívem, de ez manapság még nem betegség. Kortünet. Annyit beszélnek az egészséges életről, hát itt az ideje, hogy új életet kezdjek — nélküle. Elhatároztam, hogy még a nyáron elmegyek vele üdülni, hiszen ő kapta a beutalót, aztán az ősszel beadom a válókeresetet. El is mentünk a Balatonra. Már a készülődésnél feltűnt, hogy ismeretlen ruhákat szed ki a szekrényből. Igaz, két éve nem nyitottam ki a szekrényajtót. Nem volt rá időm. Egészen jól nézett ki, ahogy felöltözött. Különösen a hálóinghez képest. Mondhatni csinos volt. Még a haját is kibodorította. Dunna se volt rajta. Nem is olyan öreg, mint este az ágyban. Hmm ... Mig a fiamnak felfújtam az úszógumit, ők Lenkével a kislányunkkal előre mentek a strandra. Sebaj — gondoltam —, hadd menjenek, legalább jól körülnézhetek az üdülőben, hátha találok valakit, akivel érdemes megismerkedni. Találtam is, nem is egyet. Sok ott a csinos nő. Amint nézelődtem a strandon, egyszer csak látom ám, hogy a zuhany alatt kelleti magát egy észveszejtőén csinos nő. Éppen háttal állt, jól megfigyelhettem anélkül, hogy ő észrevett volna. Micsoda formás lábak, szép, hosszú nyak . . . No meg az a ringó csípő! Egy életem, egy halálom, odamentem hozzá, és megkérdeztem: — Segíthetek, hölgyem? — Persze — mondta ő, és megfordult. — Légy szíves ad ide a szappant! Igen, a feleségem volt teljes életnagyságban. Hát nem tragédia ez? Egy perc alatt beleszerettem a saját feleségembe. Állítólag ő is belém. És mit gondolnak, mit csinálunk reggeltől estig? Beszélgetünk. £ gészen jól el lehet vele beszélgetni. Nem is gondoltam volna. Igaz, három éve nem beszélgettünk. Mióta géemkázom, csak éjszaka találkoztunk. Biz' isten, sokkal csinosabb, meg okosabb, mint a gépíró Juci. De jó, hogy még nem adtam be a válópert! Elváltam volna tőle anélkül, hogy tudnám, milyen asszony is valójában az én feleségem. T. L.
