Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-26 / 252. szám
1987. október 26. Kelet-Magyarország 3 SZERKESZTŐI o ooooooo notcAf \ Érdekek Vajon érdekében áll-e egy társashoz lakójának, hogy szó nélkül hallgassa, amint az odahívott mesterember vasárnap korán reggel kopácsolni, zörögni, csattogni kezd a lépcsőházban, mert valamit szerel egy szomszédos lakásban? Mert annyi bizonyos: az említett mesternek kifejezetten érdeke, amit csinál, hiszen üzletről van szó; érdeke annak is, akinél a munkát végzi, mivel a megrendelt dologra szüksége van. Nem vagyok ellenben bizonyos az első kérdésre adandó válaszban: hogy ki-ki szótlanul eltűrje a csinnadrattát, amikor pihenni szeretne. Nem másról van hát szó, mint érdekek ütközéséről — ami bizony napjainkban nem ritkaság. Apró és lényegében semmitmondó példát hoztam fel, hiszen vannak ennél lényegesebb ütközések is. Csakhogy — s ez itt a fontos — a sok kicsi sokra mehet. Ha a bérházi lakó kutyát tart, s az állat folytonosan vonít, ugat, az nyilván idegesítő a többiek számára, fia túráztatja a tehergépkocsiját a fuvarozó éjt nappallá téve a ház előtt, az se kimondottan örömmámor annak, aki nem erre vágyik. Ha az üzletben becsapják a vásárlót, az bizony nem örvend a dolognak, ha ..., ha... Ez az utóbbi két szócska a feltételes módon kívül más benyomást is kelt, mintha nevetnénk, ugye? Nem véletlen, hogy így írtam. Sajnos, már-már 'nevetséges vagy annak tűnő dolgok borzolják idegeinket, amikor a mindennapok során ezek a bizonyos egyéni érdekek összecsapnak. Igaz, azt mondják: érdektagolt társadalom vagyunk, hogy az érdekek vezérlik tetteinket. De én azt hiszem, nem szabad mindent alárendelni ezeknek az érdekeknek. Hiszen ott azért nem tartunk, hogy a „ki kit győz le” elv legyen az uralkodó, hogy mindig az erősebb hangú kutya ugasson. Tolerancia is van a világon. Ez pedig nem annyit jelent, hogy „tűrj, mert én így akarom” — hanem azt: tűrjük egymást! Ami kölcsönösséget feltételez, olyat, melynél az emlegetett érdekek „egyéni” helyett nem válnak „önössé”. Mert igen nagy különbség van a két szó tartalma között ___ Tarnavölgyi György Szokás szerint az elmúlt héten is a közlekedéssel, a kereskedelemmel, a közművesítéssel, a városrendezéssel és a közvilágítással foglalkozó kérdések érkeztek legnagyobb számban szerkesztőségünkbe. Olyan sok telefonhívást, illetve levelet kaptam, hogy kénytelen vagyok szelektálni. Ezért elsősorban azoknak válaszolok, akik közérdekű kérdéseket tettek fel, s nem burkolóztak a névtelenség homályába. Hadházy Tibor, a Kond utca 7. szám alól arról érdeklődött, hogy mikor lesz végre közvilágítás Nyíregyházán, a Kond és a Botond utcában. Mint a városi tanács műszaki osztályán megtudtam, egyelőre nem számíthatnak gondjuk megoldására az említett utcák lakói. Az idén 45 millió forint, jövőre ennél is kevesebb jut erre a szolgáltatásra a megyeszékhelyen. Ezért, ahelyett, hogy bővítenék, mintegy 20—30 százalékkal kénytelenek csökkenteni a közvilágítást Nyíregyházán. Természetesen úgy, hogy ezzel sem a közlekedés, sem az állampolgárok biztonságát nem veszélyeztethetik. Csökkentésről ott lehet szó, i ahol túlzott a kivilágítás — mint például a Kossuth vagy a Tanácsköztársaság téren. Ez az intézkedés az év utolsó két hónapjában lép életbe, egyelőre kísérletként. Az idei tapasztalatok alapján alakítják ki a jövő évtől kezdve a közvilágítás új rendjét a városban. Lencsés Sándor sóstóhegyi lakos azt tette szóvá, hogy Nyíregyházán, a Korányi Frigyes és az Üttörő utca között a vasúttal párhuzamosan célszerű lenne utat építeni. A bejelentő tudomása szerint az út megépítésére nincs pénz. „Mellesleg” megjegyezte, hogy Pa- szabcsúcson mintegy húsz házért két kilométer hosszú utat építettek — erre miből futotta? Ügy vélem, méltatlan az utóbbi megjegyzés. Hiszen Paszabcsúcs népe az új út átadásával is lényegesen kevesebb kényelmet élvez, mint a sóstóhegyiek út nélkül. A bejelentő egyébként jól tájékozott: ebben a tervidőszakban ugyanis nincs szó a kért út megépítéséről. Pristyák Andrásné, Nyíregyháza, Simái út 12. szám alatti lakos azt szeretné tudni, hogy mikor lesz vezetékes vizük, és mikor kapcsolódhatnak rá a városi gázhálózatra? Ezen a környéken csak társulati szervezésben van lehetőség a közművesítésre. A hálózatépítést tehát a lakosságnak kell kezdeményeznie. Déri Albert Cigánybokorból több kérdéssel kereste szerkesztőségünket, melyeket a Volán Vállalat illetékeseihez továbbítottunk. Többek közt szóvá tette, hogy mióta életbe lépett az új menetrend, a tájékoztató táblácskák hiányoznak a megállókból. Kifogásolja, hogy Nagycserkeszen kritikán aluli a megállók állapota, mert csapadékos napokon bokáig merülnek a sárba, lucsokba. Nem ért egyet azzal, hogy a Tiszavasvári út irányából érkező buszjáratok kikerülik a városközpontot. Javasolja, hogy legalább a piacig közlekedjenek ezek az autóbuszok, mert így kedvezőbb lenne az átszállás az utasoknak. A Volán illetékesétől megtudtam, hogy a vállalatnak valóban komoly adósságai vannak az utastájékoztatásban. Ez nemcsak az említett Házi Zsuzsa újságíró válaszol útvonalon okoz gondot, hanem a megye számos más pontján is. A menetrendi táblák készítése sokba kerül, ráadásul a kihelyezett táblákat gyakran leszaggatják, elviszik. Szinte lehetetlen valamennyit pótolni. A vállalat keresi a megoldást az utastájékoztatás megoldására. Tény, hogy a Tiszavasvári út irányából érkező járatok nem érintik a városközpontot. Ez az új buszpályaudvar átadása óta van így. A járműveket fölösleges a piacig közlekedtetni, mert az utasoknak jelenleg is bőven van lehetőségük az átszállásra. Ezen változtatni tehát nem fognak. Ami pedig a megállók állapotát illeti: ezek rendben tartása a helyi tanács feladata. Szabó Mihály, Nyíregyháza, Vöröshadsereg utcai lakos arra kíváncsi, hogy a Malomkertben mikor foghatják a városi televízió adásait. Az illetékesektől arról értesültem, hogy terv szerint 1988-ban teremtik meg a helyi adás vételének feltételeit ebben a városrészben. A telefonáló másik kérdésében azt panaszolta, hogy a Kert közi iskolánál — feltehetően műszaki ok miatt — nincs közvilágítás. A panaszt a TI- TÁSZ szakembereihez továbbítottam, akiktől ígéretet kaptam a gyors intézkedésre. Dudás Jánosné a Ságvári-te- lepről egy illegális szemétlerakóhelyet ajánlott a figyelmünkbe, a Dugonics közben. A telefonáló elmondta, hogy többször jelezték gondjukat a tanácson, de végleges megoldás nem született. A tiltó tábla nem riasztja el a szemetelőket. Talán segítene, ha elhelyeznének egy konténert az utcában. A közterület-fenntartó vállalat tájékoztatása szerint mindennek egy akadálya van: ki fizesse a konténeres szemétszállítás költségeit? Csak egy fuvar 950 forint, S hetenként legalább 2—3 fordulóra lenne szükség. Mivel nem valószínű, hogy a környék lakói vállalnának ilyen nagy anyagi terhet, ezért a közterület-ellenőrök segítségét kell kérni, akik megbüntethetik az illegális szemetelőket. Rákosi János, a Keskeny utca 16. szám alól arról érdeklődik, hogy ha a nyíregyházi Domus Aruház felépül, mi lesz a Keskeny utca sorsa? Az építkezés — mint megtudtam — nem veszélyezteti a Keskeny utca létét. A tanács tervezi ugyan a környék fokozatos átépítését, melyről egyelőre nincs konkrét döntés. Telefonálónk másik, személyes kérdését a biztosítóhoz továbbítom. Figyelmet érdemlő javaslattal fordult szerkesztőségünkhöz egy nyíregyházi asszony. Véleménye szerint nagyon helyes, hogy szigorúan megbüntetik az ittas vezetőket. Amit kifogásol: hogy a büntetés legtöbbször borsos pénzbírság, ami sokkal inkább a családot, mint a szabálysértőt érinti érzékenyen. Nem lenne helyesebb, ha inkább a jogosítványt vonnák be akár hosszabb időre is? — kérdezi. Megfontolandó javaslatát ezúton továbbítom az illetékesekhez. A névtelen telefonálók közül a Kossuth utca 50/a alatt lakó érdeklődőnek üzenem, hogy jelenleg is van lehetőség az épületben kisebb korszerűsítésekre. Ez ügyben forduljanak a Nyíregyházi Városi Tanács műszaki osztályához. Örömmel értesíthetem azt a fiatalasszonyt, aki a hiányzó gyermekcipők miatt reklamált, hogy hamarosan nagyobb mennyiségű bébi- és gyermekcsizma, száras cipő kerül a boltokba, özvegy Szóláth Istvánná tiszá- eszlári levélírónk személyes kérdésére levélben válaszol szerkesztőségünk Fórum rovata. Elégedett az elnök # Egy forduló — egy tartály — Nem az ízére vagyunk kíváncsiak — magyarázzák —, hanem arra: hogyan pattan a fog alatt. Abból lehet tudni, mennyit kell szárítani. Lehet vagy 27 százalékos — összegzik a tapasztalatokat. Fellépnek a pótkocsi oldalára, és beletúrnak a sárgáspiros szemözönbe. Láthatólag elégedettek. A nyírmadai Béke Termelőszövetkezetben félezer hektáron vetettek a tavaszon kukoricát. Ahhoz képest, hogy a hely a Nyírség szélén, elég sovány földekkel „megáldva” fekszik, elég sok. A termés pedig öt-hat tonna körül van eddig hektáronként. Másutt kevesebbel is elégedettek. Itt azonban ennyit vártak, mert... pontos volt, hogy a vasút megirigyelhetné. — Pedig közben vetünk is, megy a szárzúzás, a tarló el- dolgozása, még az alma sem ért véget teljesen — sorolja a párhuzamos teendőket Czip- ták Csaba. — Egy kis rugalmas átcsoportosítás azért nem árt. Ha valahol — mint például most a tengeriben — nagyon jól együtt van minden, akkor máshonnan átvezényelünk egy-egy traktort. Ha itt gyorsabban haladunk, hamarabb mehet később másutt is. Nagyon igyekszünk, mert olyan rövid az ősz ... Esik Sándor Címképünkön: egy kis szemkóstolás a tábla szélén. Czip- ták Csaba ágazatvezető és Mudri Barnabás elnök. Ketten szorongunk a jó kilátást nyújtó „magaslesben” Veress András kombájnossal. Keze a kormányon, szeme a zörgő leveleken, közben arról mesél, hogy mire gondol, míg naphosszat ugyanezt cse- lekszi: „a család jár az eszemben, a boldogulásunk... meg az: milyen jó, hogy minden fordulóban megtelik a tartály.” Pattan a fog alatt Utánunk gyötri magát előre a hatalmas porfelhőben még két monstrum Magyar László és Jóni Árpád „vezetésével”. A sor végére mindenki bekapcsolja a sárga villogót, jelezvén: jöhetnek a szemszállítók. Az elnök, Mudri Barnabás és az ágazatvezető, Czipták Csaba a sorok között kóstolgatja -a szemet. Ha bezárjuk a vezetőfülke ajtaját, nemcsak a por marad kint, hanem a zaj is. A vágóasztalsor között járó ékei feltartóztathatatlanul törnek előre, egy-egy megpattanó cső kongása hallatszik csak. A két szakember ezután a termés sorsát rendezgeti. Még az elején tartanak, hiszen csak néhány napja kezdtek hozzá, de 150 tonnát már nedvesen tettek el az állatállomány részére. A módszer jóságáról meg vannak győződve. Jobb az étrendi hatása, az energiatakarékosság pedig nyilvánvaló. A várható 3000 tonnából ezer lesz a háztáji ágazaté, hogy a tagság szemesterményigénye a közös által be legyen biztosítva. Hét-nyolcszáz tonna \ megmarad, a többit eladják ... Kész a takarmánymérleg „kukorica” feliratú strigulája. Pontos csatlakozás A kombájnok ismét nekilendülnek immár üres tartályaikkal. Hatalmas területet fognak fel egy menetben, ütemesen fogy a tábláról a lábon álló termés. A csatlakozás a tábla szélén olyan A laza szerkezetű, már-már futónak nevezhető homokon nemcsak a tápanyag-utánpótlás, de a szerkezet javulása is számottevő e módszer által. A műszaki feltételek közelmúltbéli megjavulásáról az ágazatvezető: — Az idén cseréltük le régi vetőgépeinket modernekre. A szolnoki Gabona és Ipari - növénytermelési Rendszer, amelynek szaktanácsadásában termeljük a kukoricát, lízing formájában segített hozzá új gépekhez. Megkapjuk tőlük a legmodernebb hibrideket, és ami a legfontosabb : technológiájukat táblánként részletességgel dolgozzák ki. A mi meglehetősen változatos talajainknál és kis táblaméreteinknél ez döntő fontosságú. Ezer a háztájinak — ... a terület harmadát minden évben szervestrágyával szórjuk meg — elemzi az eredmények hátterét az elnök. — Átvesszük a sertés- hizlaldában „termettet”, de a közösből és a háztájiból egyaránt gondosan kiszórjuk. A dohányszárítóban a tengeri is megszabadul a felesleges nedvességtől. (A szerző felvételei) Az olyasó kérdésére
