Kelet-Magyarország, 1987. október (44. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
Közelít a tél A klasszikus divat nagymestere Guy Laroche. Mindig a legcsinosabb manekenek mutatják be finom, ötletes és' gyönyörű kollekcióit. A divatparádék közönsége elragadtatással tapsolt a különösen szép kockás kosztümös együttesnek. Külön említést érdemelnek a meleg és praktikus szőrmével bélelt télikabátok, a csinos és célszerű lakkozott esőkabátok, melyek az idén 9/10-es hosszúságban divatosak. A neves divatházban látott modellekből mutatunk be néhányat. 3/4-es kosztüm — szürke (fekete) fehér-tyúklábmintás sthetland-szövetből; alatta piros jersey ruhát visel a maneken (balra fent). Eszterházi kockás kosztüm rózsaszín és fekete színösszeállításban, a szürke flanelt- szoknyát ötletes paplansteppeléssel díszítették. A blúz szintén tyúklábmintás — rózsaszín és fekete színösszeállításban (jobbra fent). Labdaformában szabott gesztenyebarna hasítottbőr bunda, szűkített vonalú barna bőrszoknya van alatta (balra lent). A vízhatlan fekete esőkabátot alul bordás kötésszegéllyel díszítették, alatta a pulóver Lycra anyagból készült, s divatos fekete-sárga „csipkemintázattal”. A fekete kötött szoknya térden fölül érő (jobbra lent). Kovács Mari A nagyobb elfoglaltság nem mentség Könyvek a lakásban Ne a sorba rakott látványért A könyvnek a porosodás, a sárgulás a sorsa. Emiatt vétek volna szekrény aljába láthatatlan helyre, vagy üveg mögé dugni. A könyvállományára mindenki büszke lehet, njég akikor is, ha az „sala-, tássé" vált, a lapok széle foszlott. A gondos háziasszonynak sem kell a könyveket minduntalan törülget- nie. Egyébként a könyvportalanításnak máig a legcélszerűbb módja 8—10 kötet körtegben való kiemelése, és nyitott ablaknál egymáshoz veregetése. A gyarapodó könyvtárat érdemes tartalma szerint csoportosítani, az áttekinthetőség érdekében jelzőkiartonnal elkülöníteni, netán katalógusba venni, és kölcsönadás esetére felírni,, hogy az odaadott könyv kihez került. Könyvet kidobni — piég ha használt tankönyv is az —, vétek. Sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükség megint. Ez a szellemi táplálék •— ha ízlett, ha nem — dísze a lakásnak, dícsérője fogyasztójának. Mindig divatos: a kötény ruha Az utóbbi évek különböző felmérései, megfigyelései szerint megcsappant a keresőkorú felnőttek, a gyerekek olvasási kedve. Ebben nyilván közrejátszik a nagyobb elfoglaltság, a .televízió, és nem utolsósorban a könyvek folyamatos drágulása. Jóllehet, kevesebb szempár „eszi” a betűt, a könyvnek, mint tárgynak megnőtt a becsülete. A korábban volt szokásokkal ellentétben rangos ajándékká lépett elő. A csökkenő olvasás és a könyv rangjának emelkedése közepette, ha lassan is, de valamiképp mégis csak gyarapszik sok család könyvállománya. Egyet-egyet megvesznek, hazavisznek, elolvassák vagy félreteszik, és az idők folyamán a kötetekből kupac keletkezik. Valahol helyet kellene csinálni nekik. Különösen azok vannak gondban a könyvek hováte- vésével, akik a szülői házban könyvvel nemigen találkoztak, nincs előttük példa a könyvek elhelyezésére. Ha nem ők váltak könyvolvasóvá, hanem hozzátartozójuk hordja haza a vékonyabb- vastagabb köteteket, akkor egymásra fektetve teszegetik egyik helyről a másikra a sok „porfogót”, s nem szívesein szorítanak helyet annak a szem előtt levő polcon. Sokan vannak olyanok is, akik ugyian hébe-hóba olvasnak, de a könyvet mégsem a tartalmáért, hanem a sorba rakott látványáért, „dekoratív Lakberendezési tárgyként” kedvelik, és hogy megóvják a portól, a portadástól,L a szekrény vagy polc üvege mögé rakják; elárulván ezzel, hogy könyveiket elsősorban „dísznek” tekintik. A bútortervezők, a bútorgyárak egy-két évtizede már tudomásul veszik, hogy .a kisebb-jiagyobb, .könyvtárak méltó elhelyezésének lehetőségéről elsősorban nekik! kell gondoskodniuk. A gyűj-| töményekre gondolva készül nek az egymásra állítható,] egymáshoz illeszkedő, aj mennyezetig magasítható! polcok. A kisebb — 100r200j kötetes gyűjtemények tárolá-j sának céljára a szekrényfaiban képeztek ki helyet. Ha a könyvmennyiség a polc hosz- szát nem tölti ki, akkor — nem a szín, hanem tartalom szerint összeillő — kötetek csoportja közé egy-egy dísztárgy kerülhet vele egy vonalba, a könyveket nem háttérbe szorítva. Változatlanul népszerű és divatos a kötényruha. Elsősorban kismamáknak célszerű, de szívesen viselik sokan, akik munkahelyükön egyszerűen, de elegánsan szeretnének öltözködni. Ez blúzokkal, és pulóverekkel változatosan . megoldható. Bemutatott kátén yruháok (96- os mellbőségre alkalmas szabásmintával) enyhén karcsúsított, nagyon csinos, fiatalos modelL, s a ferde irányú szűkitövarrás — mellvarrás — mindenkinek előnyös. Eleje zipzánra! csukódik, és két mélyen elhelyezett zsebe van. Egy lakásbán gyakran festünk. Ha nem falat, akkor ablakot, bútort, fűtőtestet és még sok mindent. Néhány ezzel kapcsolatos jó tanácsnak bizonyára hasznát veszik. Teltebbek öv nélkül viseljék, karcsú termetűek akár széles övvel variálhatják. Ha egyszínű szövetből varrjuk, a szélek és a zsebek körültűzéséhez elütő szálat alkalmazzunk. Varrhatj.uk szövetből, kordbársonyböl, vékony műbőrből stb. Ha a szövet túl vékony, érdemes bélelni, hogy szép tartása legyen. Rajz és szöveg: Bányai Katalin 1. Ha festékszóróval dolgozunk, nagyon fontos a festék megszűrése. Először mindig hígítsuk fel a festéket, s utána nyomban öntsük át tiszta edénybe, amelynek szájára öreg nylonharisnya ép szárából remek szűrőt köthetünk. 2. Nem lehet minden esetben megdöntve tartani az ecsetet, így például mennyezet festésekor gyakran több festék jut a hajunkra, szemünkbe, ruhánkra, mint a kívánt helyre. Húzzunk fel az ecset nyelére egy habszivacsdarabot, kitűnő cseppfogo. 3. Amikor hengerrel festünk, a hengert lapos edénybe, például tepsibe, lavórba töltött festékből kell feltöltenünk. Legcélszerűbb ehhez alufólia tárcát beszerezni, így elkerüljük az edénymosás hosszadalmas munkáját. 4. Megesik, hogy nagy felületek finom festésekor remeg a kezünk. Ilyenkor szokás a kézfej alá egy festőpálcát tartani a bal kézzel, és a kézfejet azon nyugtatva, biztonsággal kezelhető az ecset. 5. Akik barkácsolnak, ugyanazt az ecsetet többféle munkához is felhasználják, ezért használat után azonnal alaposan ki is mossák. Ha festék- és hígítófajtán- kéint külön egy-egy edényben összegyűjtik az elmosáshoz használt oldót, hígítót legközelebb „előmosónak” még jó lesz. 6. Főként á természetes szőrvagy sörteecsetek teljes kimosásához utolsó anyagként célszerű kenő- vagy mosószappant használni. Ez nemcsak eltávolítja az utolsó festékmaradványokat is, de védőréteggel vonja be, és együtt tartja az ecset szálait is. Az utolsó, befejező művelet langyos vízben való öblítés legyen. * Érdemes iisdní *** CSOKIS RECEPTEK A csokoládé családfája A jó minőségű kakaó vagy a csokoládé ugyan ma sem tartozik a legolcsóbb élelmiszercikkek közé, de luxusnak sem nevezhető. A tiszta csokoládék és vele készíteti desszertek választéka felsorolhatatlan. Jelenléte magától értetődő, olyan, mintha évezredek óta létezne. Holott száz évvel ezelőtt még igencsak a kiváltságosak élhettek vele. Nem ették, hanem itták, nem édesség vodt, hanem élénkítő orvosság, és az akkoriaknak sejtelmük sem volt róla, hogy hamarosan táblákba öntőit*, törhető desszert lesz belőle. Családfája, illetve története távirati stílusban időpontokba szedve igy alakult: AZ első fennmaradt adat szerint 600-ban a maják a Yukatan- félszigeten kakaótermesztéssel foglalkoznak. 1502-ben, Kolumbusz Kristóf a negyedik utazása során Nicaraguában megismerkedik a kakaóval, amelyből a bennszülöttek Ízletes italt készítenek. 1528-ban Cortez áthozza Európába az első kakaóbab-szál- lítmányt és a feldolgozásához szükséges eszközöket. Ez időben Amerikában a kakaóbabot pénzként használják, és egy utazó feljegyzi, hogy 100 szem kakaóbabért vett egy rabszolgát. 1615- bem Ausztriai Anna — spanyol- Hiabsburg hercegnő — XIII. Lajos francia király felesége lesz, és meghonosítja az udvarban a csokoládéivást. 1671-ben Plessis- Pnaslin francia őrgróf szakácsai odaégetik a mandulás desszertet, és emiatti idegességükben véletlenül ráborítják a forró, sűrű csokoládét, majd kényszerűségből ezt szolgálják fel desz- szertnek. Az édesség sikert arat, és az őrgrófról ,,pnaslme”-nak nevezik el, ami utóbb pralinéként készül. A XVIII. század beköszöntőre Európa-szerte a cso- koládéivás járja, és az amszterdami nevezetes orvos, dr. Stephani Blancardi arról számol be könyvében, hogy „alig van olyan betegség, amelynek gyógyításához ne írnának fél csokoládét.” (II. Rákóczi Ferenc naplójában sűrűn szerepel a „csukoláta”, amelytől felfrissül.) Linné, a nagy svéd természet- tudós a kakaóbab tartalmát theobrominként azaz „istenek eledele” névvel elemzi, így sorolja be növényrendszerébe. Az őrölt kakaóbab, majd a-szilárdításához felhasznált kakaóvaj igencsak kesernyés volt. Kezdetben nem is édesítővel, hanem borsozva, fűszerezve itták. Amikor megpróbálták táblákba önteni, durva, szemcsés és kemény masszát kaptak, amit nehéz volt megrágni, és a cukrászatban is csak őrölve lehetett felhasználni. 1875-öt írtak, amikor a svájci Dániel Peter kitalálta a mai édesített csokoládé egyik változatát, a tejcsokoládét, és megindult a csokoládék különböző változatainak nagybani gyártása. Nos, dióhéjban Így néz ki a csokoládé családfája, és most nézzünk néhány kipróbált receptet, amelyben a kakaó tölti be a csokoládé szerepét, de finomsága vetekszik bármilyen „igazi” csokoládéval készült süteményével. Pite torta: 6 tojás sárgáját habosra keverünk 6 deka puha vajjal, 6 púpozott evőkanál porcukorral, 5 deka őrölt dióval, 2 púpozott evőkanál kakaóval, 3 cent rummal. 2 lapos evőkanál morzsával. Ezt elegyítjük a tojások keményre - felvert habjával, és kikent, morzsával kiszórt, hosszúkás formába töltjük. Előre bemelegített sütőben, kis lánggal, a sütő kinyitása nélkül 25 percig sütjük. Tűt szúrunk bele, s ha semmi nem ragadt hozzá, a tésztát kivesszük, morzsával megszórt táblára borítjuk. Krémje: 3 deci tejet, 2 tojássárgáját, 2 púpozott evőkanál porcukrot, 1 vaníliás cukrot, 1 púpozott evőkanál kakaót állandó keveréssel buggyanásig főzünk, majd a tüzet leoltva 3 deka vajat keverünk el benne. A kihűlt, félbevágott tésztát a krémmel megtöltjük, azzal bevonjuk. Ha kockára vágjuk, akkor piteként kínálhatjuk, ha egyben marad, akkor torta. Tetejére díszül fél diókat rakhatunk. Csokoládétekercs: 20 deka finom lisztből, 14 deka vajból és 14 deka porcukorból 1 tojás sárgájával tésztát gyúrunk össze. Elfelezzük. Egyiket azonmód hagyjuk. a másikba beledolgozunk egy púpozott evőkanálnyi kakaót. A tésztákból egymás után egyforma hosszú és szélességű lapokat sodrunk, egymásra fektetjük, szorosan felsodorjuk, szeletekre. vágjuk, tepsibe fektetjük, közepes tűznél megsütjük. Mutatós és finom. Stefánia torta: fél kiló lisztbe belekeverünk fél csomag sütőport, majd belemorzsolunk 30 deka margarint. Ezt összedolgozzuk 2 egész tojással, 2 púpozott evőkanál porcukorral, s annyi tejjel, hogy könnyen nyújtható tészta legyen belőle. A fél órát pihentetett tésztát 6 egyenlő részre osztjuk; a kerek vagy téglalap formában a kinyújtott lapokat egyenként megsütjük. Krémjéhez: Egy literből levett kevés tejjel simára keverünk 3 púpozott evőkanál kakaót, 25 deka vajat, 10 deka lisztet, 1 vaníliás cukrot. Amikor ez a sűrű pép már csomómentes, hozzá- töltjük a többi tejet is, és kis lángon, folyton keverve sűrűre befőzzük, majd hűlni hagyjuk. A krémmel a tortalapokat megtöltjük, tetejét, oldalát bevonjuk, végül beszórjuk porcukorral el- kevert kakaóval, és legalább egy napig állni hagyjuk, hogy a krém és a tészta összeérjen. RM BTVfljipEKL r:X 1987, október 17. ©
