Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
Királygyilkosság Visegrádion Előrántotta meztelen kardját... A középkori Magyarországon a hatalmi vita eldöntésének nem a politikai gyilkosság volt elfogadott és gyakorolt módja, de előfordult ilyesmi is. A lovagkirálynak is nevezett, Anjou-házból való !.• Lajos királyunk, akit Nagy Lajosnak nevez a történet- írás, 1382. szeptember 10-ről 11-re virradó éjszaka, éjfél tájban, Nagyszombatban meghalt. Bár az ország nem lelkesedett a nőuralomért, Lajos utolsó akaratához híven mégis elismerték királyul elsőszülött, tizennégy- éves Mária leányát, akit szeptember 17-én Székesfehérvárott az esztergomi érsek megkoronázott. Miután azonban a kormányzásban a Garat Miklós nádorra támaszkodó Erzsébet özvegy királyné intézkedései elégedetlenséget keltettek (a kiskorú Mária helyett anyja fogta az ország gyeplőjét), erős ellenzék alakult politikája ellen. Már 1385-re három pártra szakadt az ország. Az egyiknek Garai nádor volt a vezére, aki Erzsébet befolyása alatt állt. Erzsébetnek nem tetszett Máriának Luxemburgi Zsig- monddal tervezett házassága, amely még Nagy Lajos akarata volt, s ezért a francia udvarral tárgyaltak Mária és Orleansi Lajos frigyéről, ami egyértelmű lett volna a Luxemburgok, Vencel német-cseh király, a nápolyi III. Károly király és a pápa elleni szövetséggel. Ilyen oktalan, háborúra egyenesen kihívó diplomáciai ballépésre korábban — sem az Anjouk, sem az Árpád-házi királyok alatt — nem volt példa. Nem csoda, hogy nyilvánosságra hozatala elkeseredést és elégedetlenséget váltott ki. A másik párt tagjai — Laokfi István horvát bánnal az élen — lovagi' kötelességüknek tekintették Nagy Lajos utolsó akaratának a végrehajtását, és Luxemburgi Zsigmond útját egyengették. A harmadik csoport, a Horváti-testvérek vezetésével a nápolyi III. Károly fiát, Nápolyi Lászlót akarta Mániával összeházasítani. Ugyanekkor III. Károlyt akarták a magyar trónon látni, hogy erős kezű férfiuralkodó irányítsa az országot. Ez a törekvés a hagyományos magyar jogfelfogásra támaszkodott, amely szerint az Anjou-ház nem volt idegen dinasztia; az Árpád-haz leányága, V. Istvántól származtatta. Ugyanis a nápolyi király ugyanannak az V. Istvánnak volt a leszármazottja, mint Nagy Lajos, és az Anjou-ház magyar ágán belül a Durazzói alágnak volt a feje. Mivel pedig az Árpád-ház férfitagjainak törvényes öröklési jogához kétség nem ■ fért, a törvényes magyar király az Anjou-ház Kis Károly király korabeli portréja A király pecsétjének előlapja A király pecsétjének hátlapja egyetlen nagykorú férfi tagja; III. Károly lehetett volna, .akit egykor a még gyermektelen Nagy Lajos is utódjául szemelt ki, udvarában neveltette, s 1371—1376 között a szlavóniai báni tisztet viselte. Horváti Pál zágrábi püspök tehát Nápolyba hajózott, és „az összes magyar főúr nevében-’ meghívta Károlyt őseinek „törvényes és jog szerint őt illető trónjára”. Károly megfelelő kísérettel 1385. október 23-án ért Zágrábba, ahol csatlakoztak hozzá Horváti János macsói bán csapatai. Az egyre népszerűbb király december elején megindult Budára, hogy — miként üzente a királynénak — segítségükre legyen a kormányzásban. Mária és Erzsébet a kedves rokon elé kocsizott, Károly lováról le- szállva átült a kocsiba, s így együtt vonultak be ünnepélyesen a fővárosba. A sebtében összehívott országgyűlés megválasztotta Károlyt kormányzóvá, Mária uralkodótársává. De Károly híveit nem elégítette ki a félmegoldás. A nép is izgatottan követelte a nőuralom megszüntetését. Károly szabadkozott, de a főurak a forradalmi hangulat miatt kérték, fogadja el a koronát. Bebizonyították, hogy a trón joggal illeti. Csak úgy biztosítható az ország nyugalma, ba ő veszi át az uralmat. Hogy Károly őszintén szabó- dott-e vagy sem, nem tudjuk. De végül engedett. Mária királynő és Erzsébet lemondott, mondván: „A büszke és féktelen magyar nemzetet asszonyi kéz nem vezetheti. Vedd át őseid országát!” Károlyt 1385. december 31- én Székesfehérvárott megkoronázták, s II. (Kis) Károly- ként került a magyar királyok sorába. II. Károly óvakodott egyoldalú párturalom létesítésétől, s kormányát a három párt embereiből állította össze. Már-már sikerült néhány hét alatt magához hajlítani az ei- lenpárti főurakat. Csak a nádori tisztéből elmozdított Garai és Erzsébet nem törődött bele az új helyzetbe. Elhatározták, hogy elteszik láb alól a királyt. _ 1386. február 7-én Erzsébet fontos megbeszélésre magához kérette Kis Károlyt, aki kíséretét hátrahagyva elvonult Máriával és Erzsébettel egy külön szobába. Ezalatt Garai, a két Bebek és For- gách Balázs pohárnokmester a szomszéd teremben várakoztak. Kisvártatva Garai elérkezettnek látta a pillanatot, intett Forgáchnak, aki fontos üzenet ürügyén a király elé járult, majd köpenye alól előrántotta meztelen kardját, s többször a király fejére sújtott. Az egyik vágás szinte átmetszette II. Károly koponyáját, és bal szemére is megvakította. A zajra, kiáltásra a szomszéd teremből is berohantak az olaszok és Garai is, s vad dulakodás támadt, amelyben Forgách és az olasz Naccarela is nehéz sebeket kapott. Ekkor hangzott el egy középkori népballada szerint Erzsébet királyné szájából: „Vágj, fiam, vágd, Forgách, tiéd leszen Gimes és Gács!” Egy XVI. századi följegyzés szerint Erzsébet így bíztatta Forgá- chot: „Balázs öld meg a királyt, Neked adom Gimes várát!-' A király nem halt meg azonnal. Egy hétig — a külvilágtól elzárva — a palotában tartották, majd átszállították Visegrádra, ahol február 24-én meghalt. Az egyik változat szerint belehalt sérüléseibe, a másik szerint megfojtották, a harmadik krónika úgy tudja, hogy megmérgezték. Tetemét egyházi szertartás nélkül földelték el a Visegrád melletti Szent András bencés apátságban. A hamisítás: jó üzlet Rembrandt! I a Hitler-naplókig Enyhén szólva parázs vita jellemezte azt a nemrégiben Bostonban tartott találkozót, amelyen körülbelül 30 amerikai és holland szakértő vett részt. Ám ezúttal nem politikai vagy kereskedelmi ügy állt a. szócsaták középpontjában, hanem egy — első pillantásra egyszerűnek tűnő — kérdés: valódinak tekinthető-e az az öt, különböző amerikai múzeumokban található Rembradt-kép, amelynek eredetiségét az elmúlt hónapokban jó néhány művészet- történész kétségbe vonta. Természetesen korántsem csupán esztétikai vagy kul- túrhistóriai kötélhúzásról van szó, hiszen a dilemma mögöi!. (Rembrandt vagy sem?) súlyos dollármilliók forognak kockán. A világhírű New York-i Metropolitan Múzeum vezetői számára sem mindegy, ki kell-e cserélni dig féltve őrzött műkincs mellett a feliratot; a holland szakemberek által javasa: szöveg szerint ugyan. csak a „Rembrandt műhe; -hez tartozó ismeretlen e otó” tábla tekinthető jogos, .!c. . Am: az várható volt, az eszmecserén nem sikerült közös evezőre jutni. Amíg a jelenlevő amerikai szakértők b onyos stílusjegyekre hivatk znak, s kitartottak az eredetiség mellett, addig a hollandiai székhelyű, 1969- ben alapított Rembrandt-ku- tató alapítvány jelenlevő tagjai (más festészeti motívumokat értékelve nyomatékosabbnak) kétségbe vonták azt. Persze nehezen is lehetne mindez másként. Hiszen sokszor korunkbeli vagy század eleji alkotók képei körül is bizonytalanság terjeng, hogyne lenne ez így sok évszázaddal ezelőtt tevékenykedő mesterek esetében? Nyilt titok, hogy napjainkban egyre kiterjedtebb a műkincshamisítás szférája: a bűnözés e sajátossága festők egész sorát foglalkoztatja. LÁTOGATÓBAK Soltész Albert, a nyíregyházi Bessenyei György Képzőművészeti Népfőiskolán kezdte el tanulmányait. A képzőművészeti főiskolán folytatta, ahol Főnyi Géza és Barcsy Jenő mellett tanult. Mintegy 30 önálló kiállítása volt. Több díjban is részesült. Aranyéremmel jutalmazták például New Yorkban, a lengyelországi Rze- szowban pedig a város nagy- díját vette át. Művészete némileg kapcsolódik az alföldi iskola legismertebb stílusjegyeihez. Soltész Albertre nem nehéz rátalálni.- Rendszeresen részt vesz a különböző kulturális eseményeken, vagy éppenséggel beszélget valakivel Nyíregyháza főterén. Mozgékony, robbanásra, kész ember. Tele van mondanivalóval. A nyíregyházi Kun Béla utcai nyolcadik emeleti lakásán is kifogyhatatlanul beszél. A ház egyik szobája egyben műterem is. A szobák tele képekkel. Sok a falnak támasztva. A vásárosnamé- nyi kiállítás anyaga rendezés alatt. A falakon is számtalan kép. A különböző alkotó periódusából valók. Rajzok, pasztellek, akvarellek, olaj- és temperafestmények. — A régebbről megőrzött képeim kilométerkövek. Azért is őrzöm őket, hogy az idő távlatában lássam, milyen utat tettem meg. hová, merre is tartok. Figyelem magam, hogy képeim egyre jobban letisztuljanak, hogy tömörebben, gazdagabban tudjak festeni. Természetesen emberileg is sokat kellett érnem. Ha mondanivalóm nem lenne, fölöslegesen áll- nék az állvány elé. Jo képre, és nem szép képre van szükség. Nem képet, hanem művet kell a művésznek festenie. Nem kékfestők vagyunk, hanem festőművészek. Azt- szeretném elérni, hogy a magam kis téglája ott legyen az egyetemes magyar képzőművészet csarnokában. Rajzok, vázlatok, aktok, portrék, arcképek. Meghökkentő lábtanulmányok. Látni, hogy a festő nagy jelentőséget tulajdonít a rajzolásnak. A dohánygyári képzőművészet tagjaitól hallottam, amelynek vezetője Soltész Albert, hogy állandóan rajzoltat. Eleinte alig engedte őket festeni. — A festészetet rajzzal kell megalapozni. Velem is rengeteget rajzoltatott egykori tanárom, Főnyi Géza. Rajz nélkül nincs piktúra. Aki nem tud rajzolni, az kétes minőségű festményt alkot. De aki tud, annak nincsenek kompozíciós problémái. Henry Moore, az egyik legnagyobb szobrász is a rajz fontosságát vallja. Mikor Pesten a műcsarnokban volt kiállítása, hároró terem csak a rajzaival volt tele. Ott fogadtam meg magamban, hogy mindenekelőtt rajz, rajz és rajz! Csendélet. Egy asztalon naturalista ábrázolásban kancsó, paradicsom és körte. Pontos ábrázolás, de semmi több. — Az ötvenes években a pályám elején — festettem. Akkoriban a rajzok mellett naturalista képeket készítettem. Az odafigyelések korszaka volt ez. Munkácsyt és Benczúr Gyulát vallottam példaképemnek. Alföldi tájak, tanyák. Hatalmas ég alatt hófehér ház. Lovak, parasztok munka közben. — Később realista korszakom következett. Rájöttem, hogy el lehet hagyni bizonyos dolgokat. Kevesebb ecsetvonással festettem. Tömörítettem. Mintegy húsz évig jellemezte ez a munkásságomat. Ebből a korszakból sok képem függ közintézmények falán. Kapások. A hajlongó figurákkal mozog az ég is. Minden követi a képen a kapások mozgását. Minden lendület. a munka irányába mozog. Örökösföldi dombok. Repül, robban a föld. Lüktet a domb, szinte fellöki a házat. — Később még tömörebben fogalmaztam, amit igyekeztem mozgással, expresszív mozgással segíteni. Az élet mozgás, minden mozgás, a föld belseje is mozog. Mozgás nélkül nincs élet. Legtöbb képének témáját az\Alföldről meríti. A végtelen magyar puszta, ágaskodó gémeskút, súlyos felhők békaperspektívában, parasztok munka közben. — Valóban kevés képet festettem hegyvidékről. Az is inkább a tokaji művésztelepen készült. Azt vallom, amit Petőfi: „Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája . . .” Az Alföldet szeretem, a megbúvó tanyákat, kedves szívű lakóit. — Ha már Petőfit említette, sokat jár irodalmi összejövetelekre, hangversenyekre ... — Egy közös tő három színes virágot hajt. A művészet tövén nyílik a zene, az irodalom, a képzőművészet. Mind a három közös, mégis egészen más. Ezért járok irodalmi találkozókra, mert az ott elhangzottak inspirálnak engem. Soltész Albertiéi ezután arról beszélgetünk, hogy milyen jó lenne, ha valóban lehetne Nyíregyházán egy olyan hely, ahol írók, költők, festők, zenészek és színészek találkozhatnának, hogy alkalmasint beszélgessenek a világ dolgairól, a művészetről. Ahol kicserélhetnék gondolataikat. Ahol közösen tehetnének esetleg valamit. — Befejezésül kérem, fogalmazza meg: ön szerint mi a jó mű. — A zenében, az irodalomban és a képzőművészetben egyaránt a jó mű az, ami egyszerre sok emberre hat, amive! azonosulnak, és amit mindenkor szívesen látnának, hallanának vagy olvasnának. A jó műnek újra és újra van mondanivalója. A jó és szép fogalmának együtt kell lennie, összefogobtan és tömören. Az alkotásba az élet igazságos élményeit bele kell sűríteni. A jó mű olyan legyen, mint egy erőteljes szív határozott ritmusa Hangja szinte ütés legyen. Az eleven hús és vér képzetét keltse. A művészet csalc egészséges lelki talajon terem, de még akkor is csak a bibliai idézet szerint lehet megközelíteni: „Mózes is csak úgy bocsáttaték a csipkeláng felé, saruját a küszöbén elébb levetkezé.” A képzőművésznek olyan művet kel! létrehoznia, megszülnie, amely nem folyik le az idő sűrűjén, hanem mint a legnemesebb fény, fennmarad, mert csak így hirdeti az élet célbamutató értelmét és örök igazságait. Bodnár István Valószínűleg a leghivatot- tabb tudósok is zavarba jönnének, ha végleges véleményt kellene mondani egy- egy vitatott hitelességű Picasso- vagy Dali-alkotás ügyében. Mi több, a hamisítás szinte külön „művészeti ággá” nőtte ki magát, s egyes alakjainak, például Clifford Irvíngnek, Tom Keatingnek, Van Meegeren- nek és De Horynak az „alkotásai" a maguk nemében kiemelkedőnek számítanak. Emlékezetes marad az a botrány is, amit Konrad Ko- jau, a Hitler-naplók szerzője kavart. A hírhedt figura, aki szélhámosságával súlyos presztízsveszteséget okozott az állítólagos dokumentumot közlő nívós nyugatnémet Stern magazinnak, ugyanis nem érte be e területtel, hanem a festmények világába is „átrándult". Kedvenc mestere — nyilatkozta többször — Chagall, Van Gogh és Dali volt. A festmények és műalkotásoknál általában nem az életkor körű! zajlik a vita, hiszen a mai keletű, ám középkorinak álcázott, mégoly tökéletés kivitelű képek hamisításai is könnyen kiszűrhetők. Az viszont, hogy a valóban 1630 táján festett alkotás kinek az ecset vonásairól árulkodik, más kérdés, s érthetően jóval tágabb teret hagy a művészettörténészek hadakozásának. Egy dolog épp ebből kiindulva bizonyosnak tűnik: a Metropolitan Múzeum illetékesei hosszabb távon is — vagy legalábbis amíg valamilyen ellentétes értelmű, perdöntő bizonyíték fel nem merül — a számukra kedvező döntést fogadták el, s a nagyhírű New York-i gyűjtemény leltárában a vitatott olajképek változatlanul Rembrandt műveiként szerepelnek. Soltész Albert műtermében ■H szeptember i2. m KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
