Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-11 / 214. szám
Pártmunka — papírmunka liszleletkörök léikül ' „MENNYI A PAPÍR!” — sóhajt fel a pártbizottság munkatársa, végighordozván tekintetét íróasztalán. Hát, szó ami szó, akad belőle éppen elég. Feljegyzés, jelentés, előterjesztés, határozat, munkaterv, cselekvési program, tájékoztató, jegyzőkönyv — sok-sok oldal, megannyi ember fáradozásainak, erőfeszítéseinek terméke, gyümölcse. Mennyi a papír! — mondják a pártmunkások, szelíd beletörődéssel, avagy indulatosan kifakadva. És mondjuk mind gyakrabban kérdő hangsúllyal is: valóban, mennyi hát a papír? Sok-e, vagy csak éppen annyi, amennyire múlhatatlanul szükség van? És a vizsgálódások egyre inkább azt látszanak kimutatni, hogy bizony több, egyes esetekben jóval több a kelleténél. Éppen ezért, ha a pártmunka stílusában az indokolt megújítást véghez akarjuk vinni, figyelmünket ez a témakör sem kerülheti el. Nyilvánvaló persze, hogy mi sem lenne oktalanabb dolog, mint ha valamiféle általános hadjáratba kezdenénk az írásbeliség ellen. A mai viszonyok között korszerű szervezeti tevékenység semmiképpen nem képzelhető el a tapasztalatok papíron történő rögzítése és elemzése, az intézendő és elintézett ügyek feljegyzése, a döntések írásba foglalása nélkül. A „zsebből” történő vezetés kora a pártmunkában is réges-régen letűnt: a pártszervezeti élet minden szintjén szükség van az írásos tevékenységre, ha úgy tetszik, a papírmunkára. Milyen esetben kap hát a „papírmunka” kifejezés rosz- szalló kicsengést? Akkor, amikor elburjánzik, „rátelepszik” a párt aktivistáira, amikor már nem egyik szerény eszköze az érdemi politikai munkának, hanem annak mindenható céljává kezd válni. S mi tagadás, érzékelhetők ilyen jelek mostanában. AZ ELŐTERJESZTÉSEK, TERVEK, JEGYZŐKÖNYVEK, nyilvántartások terjedelmének és mennyiségének csökkentése közvetlenül az erre illetékes — helyi és felsőbb szintű — szervek elhatározásának függvénye, s ennyiben ez a kérdés akár egy viszonylag szűk kör belső ügyének is tekinthető. De ha összefüggéseiben nézzük a dolgot, akkor már ennél jóval többről, sokkal szélesebb kört érintő problémáról van szó. A papíráradat mögött ugyanis a pártmunka stílusával, módszereivel kapcsolat tos gondok húzódnak meg, melyek részben okai, részben következményei is az írásos anyagok elharapódzójának. Rengetegszer elhangzik mostanában, hogy. erősítenünk kell a pártmunka politikai, mozgalmi jellegét. Ennek a jogos követelménynek semmiképpen sem tudunk érvényt szerezni, ha nem változtatunk bizonyos megközelítési módokon, ha nem alakul át a szemlélet. Annak a szemléletnek, annak a megközelítésnek kell hadat üzennünk, amelyik a tényleges cselekvést a követelmények papíron történő felvázolásával, a valóságos erőkifejtést pusztán annak szorgalmazásával, a folyamatokba történő érdemi beavatkozást azok leírásával és ele- mezgetésével igyekszik helyettesíteni. Ez a szemlélet szüli a terjedelmes előterjesztéseket, a dolgokat min- duntalarí Ádámnál és Évánál kezdő jelentéseket, az országos és megyei állásfoglalások megállapításait más vagy ugyanazon szavakkal megismétlő helyi határozatokat. Az ezek „előállítására" fordított erőfeszítések pedig elvonják az időt és energiát attól, ami a pártmunka lelke: az emberekkel való közvetlen és mindennapos kapcsolattól, a velük folytatott folyamatos párbeszédtől, a politikai vonatkozású jelenségek időbeni észlelésétől, és a rájuk történő gyors reagálástól. ' Valahol itt kereshető az oka annak, hogy miért nem tudunk szakítani bizonyos beidegződésekkel, sablonokkal. Például azzal, hogy kötelezőnek érezzük a jelentésekben, előterjesztésekben a hosszadalmas „tiszteletköröket”, a sokszor elmondott dolgok újbóli és újbóli megismétlését. Alighanem attól tartanak a szerzők, hogy egyoldalúsággal vádolják őket, ha nem törekszenek az adott kérdésben az „extenzív teljességre”, a helyzet minden- oldalú felvázolására. Pedig mennyivel hasznosabb lenne kiemelni — ha úgy tetszik, egyoldalúan — azt a néhány pontot, ahol szükség és lehetőség van a cselekvésre, s említés nélkül hagyni minden egyéb területet, ahol jelenleg nem indokolt vagy ném tudunk változtatni. Mindjárt lényegesen rövidebbek lennének az előterjesztések, szűkszavúbbak a határozatok, a cselekvési programok. S ez nemcsak az erre fordított papírmennyiséget csökkentené, hanem az érdemi munkát is hatékonyabbá tenné. MEGFONTOLÁST ÉRDEMELNE egy másik probléma is. A jól működő hivatalt valóban a részletekre is kiterjedő, pontosan dokumentált írásos ügyintézés jellemzi. Csakhogy egy pártbizottság, egy pártszervezet nem hivatal! S ami a hivatali munkában erény, az a politikai munkában nemegyszer inkább tehertétel lehet. A precíz iratkezelés persze itt is épp annyira elengedhetetlen, de magának a munkának a jellege mégis más. S gondjaink nem utolsósorban abból is adódnak, hogy mintha a hivatali jelleg néhol túlságosan eluralkodott volna, a politikai tartalom és módszerek rovására. Nem általában a papírnak kell tehát hadat üzennünk, nem egyszerűen az írásos anyagok számának meghatározott százalékarányú csökkentésére kell törekednünk. Mindenekelőtt a pártszervezetek, pártszervek munkastílusát indokolt mérlegre tennünk, hiszen a politikai, mozgalmi jelleg erősítése, az emberközeli politizálás felértékelése szinte önmagától is a papírmunka csökkentésére, a feleslegesnek bizonyuló iratok készítésének abbahagyására késztet. Gy. L. 4 gimnazisták a gimnáziumba mennek, mi a telekre, ősz van. A gimnazisták már tanulnak, mi betakarítunk. Beérett egy és más. Stohanek a kukoricába köztesként babot vetett. Dudva termett. Most azzal szöséöl. Ha itt-ott mégis talál néhány tő babot, örömében felüvölt. — Van itt paszuly, szomszéd! Lesz még ebből bableves! — Csülök is bele? — Ezzel meg mire céloz? Nem célzok semmire, csak bosszant a Stohanek optimizmusa. Nem lát, vagy nem is akar a dolgok mélyére látni. Nem hallgat rádiót, nem nézi a tévét, nem olvassa az újságot, nem tudja, hogy a jövő bableveséből már régen kiettük a csülköt. Időnek előtte fogyasztottunk. Igen, ez a helyes kifejezés. Többet fogyasztottunk, mint amennyit termeltünk. — Csülökből? — Abból is. De főként általában. — Ezt nem 'értem. Ha megmagyarázná, boldoggá tenne. Fflctóe hórmiinlfáhan Kevés helyen működik hazánkban olyan festőberendezés, mint amilyen az IbrárcOlCO UCl í 11U11 r\a Ua 11. nyj Rákóczi Termelőszövetkezet ipari üzemében az Epoplast elektrosztatikus konvejorpályás berendezéssel különféle alkatrészeket festenek. A szövetkezet a Taurus Vállalat megrendelésére légrugóedényeket készít, ezeket is az új berendezéssel kezelik. Kapacitása lehetővé teszi, hogy társszövetkezeteknek, vállalatoknak is végezzenek festést bérmunkában. (Elek Emil felvétele) Szeptemberi kezdés a 107-esben Kétezer diák Megyénk egyik legnagyobb középfokú iskolájában, a 107. sz. szakközép és- Ipari Szakmunkásképző Intézetben is megkezdődött a tanítás. Kétezer diák 'tanul itt: amíg a tanulók fele az iskolában egy hétig az elméleti tantárgyakat tanulja, a többiek szakmai gyakorlaton vesznek részt, majd váltják egymást. A tanév kezdetére három új tanteremmel és egy edzőteremmel bővült az iskola. A saját anyagi erőből felépített tantermekre nagy szükség volt a magas létszám miatt, s mert az első évfolyamosok a magyar és a matematika tantárgyat csoportbontásban tanulják. A levelezős hallgatók részére szeptember 7-én tartották meg a tanévnyitó ünnepséget. Az idén a szakmunkások szakközépiskolájára kétszer annyian jelentkeztek, mint tavaly, így az intézet két ilyen elsős osztályt is indít. Ez a nagy számú jelentkezés azt bizonyítja, hogy a fiatal szakmunkásoknak van kedvük és igényük a továbbtanulásra, egyre több fiatal célja az érettségi bizonyítvány megszerzése. (m. I.) Mit tehetnénk? Ülünk a paszulyon és okítom Stoha- neket. Az egyébként bonyolult gazdaságpolitikai képletet egy egyszerű példával vezetem le. — Maga megtermelt itt cirka egy kiló babot. Menynyiért és hogyan termelte? Elmondom. A földet műtrágyázta, felásta, a babot elvetette, kétszer bekapálta, most a babot begyűjti, kifejti. Hatalmas energia, rengeteg idő és mi az eredmény? Egy kilogramm paszuly. Mennyit ér? — Fejtve nyolcvan forintot. Zölden negyvenet. A szárazbab ára is, lesz legalább nyolcvan forint. — Na, ja. De a műtrágyáért kétszázat adott, az új kapát hetvenért vette és a maga órabére szimplán számítva is legalább 20 foEgyikük úgy fogalmazott, hogy rég elmúlt az az idő. amikor a tanuló bélyegragasztással takarékoskodott. ma már a tanintézetekben is a gazdálkodás lépett előtérbe. Ehhez nyújt tág teret az iskolaszövetkezeti mozgalom, amelyről nem kis büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy Szabolcs-Szatmár megye az ország legjobbjai közt szerepel. Dombrád, Hodász például országos elsőséggel dicsekedhet. Kópé és Méhecske A táborozás pércei előtt nagy derültség fogad: az ötnapos tábor programjait ugyanis képmagnóra vették és most nézték vissza a gyerekek az eseményeket. Nem pusztán saját maguk szórakoztatására videóztak, hanem a táborban készült film rint, így az élőmunka, amit a babra fordított, megintcsak kétszáz. Egy kiló bab tehát ér nyolcvan forintot, viszont a költség 500 forint. Hol itt a gazdaságosság? — Ne etessen. Nálam az ilyesmi nem számit. A bab. a kukorica, a zöldség és gyümölcs nekem csak hobbi. Nem a piacra termelek. Én az egészségemre, a szórakozásomra költők. Ez a kis paszuly itt, ez csak a mellékes. — Kész. Befejeztem. Ez a Stohanek nem ért semmit. Nem a piacra termel, neki a munka hobbi, szórakozás, a paszuly mellékes. Aki a hétvégi telkén- így gondolkodik, az a munkahelyen is ilyen. Az ott sem a piacra termel, az ott is szórakozik. Enyhén, de mindezt Stohanek szemére vetem. Leint. — Mit okoskodik? Magáegyúttal ízelítőül szolgálhat más iskolaszövetkezeti csoportok szervezéséhez is. — Mi számtalan érdekes dolgot találtunk — meséli a sok fagylaltozás miatt suttogva Szűcs Gábor, a hodá- szi iskolaszövetkezeti csoport vezetője. — A bolt, amelyet mi üzemeltetünk, igen népszerű. Van egy őrsünk, amelynek a tagjai a termelőszövetkezetben almát szednek, egy másik őrs takarékszövetkezeti jelleggel egészítette ki hagyományos tevékenységét. A Kópé őrs — a Skála Kópé mintájára — a bolti eladásra szakosodott. A Méhecske őrs papírt, vasat gyűjt. Valamennyi ilyen munkából az iskolaszövetkezet kasszáját gyarapítjuk. Tavaly 1,2 millió forintos forgalmunk után 153 ezer forint tiszta nyereséget könyvelhettünk el! Szakács Ildikó, a fehér- gyarmati 2-es iskolából azt fejtegette, hogy év végi kinak hány dinnyéje termett? Kettő, vagy három talán? — Négy — mondom büszkén. — De mekkorák? — Mekkorák, mekkorák? Na és azt kiszámította, maga nagyokos, hogy amit maga erre a négy dinnyének nevezett tökre költött, azért a piacon akár egy szekérre való dinnyét is vehetett volna? Valódi mézédeset és dinnyét Ilyen ez. Nem bírja a kritikát. Ha sző éri a háza elejét, rögtön személyeskedik. De ez egyszer nem vágok vissza. Mondhatnám pedig, hogy a száz tő tengerijén húsz cső kukoricája sincs. Abból is elloptak tízet. De nem mondom. Nem rontom a hangulatot, hiszen olyan szép őszünk van. 4 dózzunk a természetnek, gyönyörködjünk az elmúlásban — javaslom Stohaneknek. Jó, mondja rezignáltan. Adózzunk a természetnek. Ma a természetnek, holnap az á ... Ne folytassa! — kiáltok rá, Ma már nem lesz több szeminárium. Seres Ernő rándulásra fordítják a közös pénzt. A legjobb boltosok könyvet, pénzjutalmat is kapnak. Jakab Andrea, a mátészalkai gépészeti szaikkö- zépiskola végzőse annak örül, hogy ők már akár helyettesíthetik is a „hivatalos” eladót, még az iskolai diszkón is árusítottak szendvicset, süteményt. Ésszerű takarékosságot! A táborozókkal szakképzett szövetkezetisek foglalkoztak. Csernyák Ida, a rakamazá takarékszövetkezet belső ellenőre vezette a nyolc csoport egyikét. — Tapasztalatcserének kiváló volt ez az öt nap, de annál többet jelent az, hogy az iskola takarékszövetkezeti csoportja otthon, a szülők körében, ingyenpropagandát fejt ki az ésszerű takarékosság mellett. Azért hangsúlyozom az ésszerűt, mert — nem akarom lebecsülni a takarék- bélyeget — de a takarékszövetkezeti csoport jobban ösztönöz a pénzzel való gazdálkodásra. Zakor Ernő, a fehérgyarmati közgazdasági szakközépiskola szövetkezeti csoportjának tanárelnöke azt emelte ki: sok jó ötletet vettek át a hodásziaktól. Például az ő működési területükön. ha valaki nagyobb vásárlásra készül, felkeresik az iskolaszövetkezet tagjai és propagálják, hogy miért lenne előnyös a szövetkezettől venni mosógépet, tévét, hűtőt. Bővítés szolgáltatásokkal — A munkára nevelés szempontjából felbecsüllhe- tétlen értékű az iskolaszövetkezeti mozgalom — ez Király Lajos, a SZÖVOSZ tanácsosának. az ifjúsági bizottság titkárának véleménye. — Partnert találtunk az úttörő- mozgalomban, rivalizálás helyett szeretnénk a gyermekekben elültetni az ésszerű takarékpsság, a gazdálkodás, a munka szeretetének szellemét. Felelősséggel végzik önként vállalt munkájukat az iskolaszövetkezet tagjai, zárójelben teszem hozzá, sok felnőtt megirigyelhetné ... Tóth Kornélia 1987. szeptember 11. 3 „Van, aki azért jön hozzánk, mert otthon is ezt látta, van aki azért, mert otthon nem ezt látta” — ugye ismerős még a nemrégiben sugárzott OTP-s reklám a televízióból? Ea jutott eszembe, amikor a napokban a dombrádi úttörőtáborban beszélgettem az iskolaszövetkezeti szaktábor lakóival. Bélyegragasztás helyett gazdálkodás ✓ Iskolaszövetkezeti szaktábor — először
