Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-24 / 225. szám
4 Kelct-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1987. szeptember 24. „Én szőke városom" Nyíregyháza irodalma Krúdy-emléktábla Nyíregyházán. A város két óriást adott az országnak: Krúdy Gyulát és Váci Mihályt. E két nevet ismerjük igazán bz irodalomból, s hallomásból tudjuk, jártak itt, írtaik erről a városról mások is. De hogy kik? Az utcán megállított polgár merengve, tétován rázza a fejét, megvonja a vállát: Mikszáth, Gádor Béla, Szabó Pál .. .? Nyíregyháza irodalmi múltját csak kevesen ismerik igazán. A város aránylag fiatal, csak az 1830-as évék végén kapott városi rangot. Az irodalom számára először Krúdy Gyula fedezte fel, s előtte csupán három nagy nevet említhetünk. Madách Imre 1845. februárban Biharba ment, hogy eljegyezze Fráter Erzsit. Az örökváltság után gyorsan fejlődő Nyíregyházát így örökítette meg barátjának, Szontágh Pálnak szóló levelében: „Az optimizmus szörnyen meggyökerezett bennem; ily szív és reményölő képek után nem is állhatom, hogy egy fényesebbet ne tegyek: Nyíregyházán láttam egész nagyságában és jelentőségében az örökváltság eszméjét magát tanúsítani. A rövid idő alatti roppant haladás minden tekintetben, magyarosodás stb. kimondhatatlan.” Tompa Mihály azonban csöppet sem hízelgőén nyilatkozott a szellemi tunyaságban élő nyíregyházi urakról. Az 1847-es Pesti Divatlap egyik száma közli szavait: az urak a kiadó előfizetési felhívásálból a kaszinóban fidibuszt’ csináltak, (vagyis összecsavanták a papírlapot, és ezzel gyújtottak a kandalló parazsáról pipára, szivarra), mert nem becsülték semmire. 1883 nyarán Nyíregyházán tárgyalták a híres-hírhedt tiszaesZlári pert. Innen tudósította lapját, a Pesti Hírlapot Mikszáth Kálmán. A perben Eötvös Károly volt a védő. ö háromkötetes műben dolgozta föl a nagy szenzációt. Ám a Nyírség első irodalmi megszólalta- tója a „magányos tücsök”, a gödrös, fehér női váltak szerelmesének Rezeda Kázmér- nak és az örök bolyongásra ítélt Szindbád- nak a megálmodója, Krúdy Gyula volt. „A városban még nádasházak voltak, amelyekben kis ablákok mögött epedő fiatal nők, mániákus vénasszonyok, bogarászó, elgondolkozó öregemberek laktak . . . Az ablakok te voltok tfüggönyözve, soha egyetlen lámpavilágot nem láttam a házakban, midőn éjszaka néha egymagámban bolyongtam .. . Istenem, hányszor jártam éjféltájban a kisvárosi uccákat, a nádtetős, gtrbe-gurba, gödrös akácos, hosszant-hosszant alvó utcákat és sohasem találkoztam senkivel!...” — írta N. N. című regényében. A ködös-szeles, századéleji városika ihlette a Napraforgó, és a Valakit elvisz az ördög című műveit is, de korai dzsenifcrinovel-lái, kisregényei a nyírségi dzsentrivilágról, a nyírségi emberről szólnak (Pál apostol levelei, Nyíri csend, Pajkos Gaálék, Az álmok hőse stb.). Móricz .-— bár a megyében, Tiszacsécsén született —, Nyíregyházával először csak élete delén ismerkedett meg. A nagynevű író meleg hangon szólt a városról. „Ennek az ősvilágnák az élén ragyog, mint kultúr- központ, Nyíregyháza: a legrégibb vármegye élén a legújabb nagyváros ... Hamar nagyra növelte népének, a város derék tirpák lakosságának szorgalma és a hatalmas útvonal, melynek partján feküdt. Micsoda derék, szorgalmas és komoly nép lakja és helyenként miilyen nagyszerű felvirulás lehetőségeit mutatja...” — vetette papírra a virágzó akác édes illatától terhes tavaszon, 1924-ben. Forró mezők c. regényének első sorai a nyíregyházi Kossuth-szoborról szólnak, de városbeli emlékeit a Rokonok c. művében is felidézi. Az idősek közül bizonyára sokan ismerték a város fura, jellegzetes figuráját, Kállai Andrást. Móricz róla mintázta meg Semlyéni Bandi alakját. 1951-ben halt meg az ügyvéd, költő, lapszerkesztő Bodnár Jenő. Valódi Krúdy-figura volt. A városban mindenki B. Frütyőnek nevezte. Számos irodalmi díjat és pályázatot nyert. . . Gádor Béla emléktáblája a Kossuth gimnázium falón található. Ö is a város szülötte, 1923-tban érettségizett a Kossuth gimnáziumban. Legjobb kötete a „Néhány első szerelem története” ’diákéletének emlékeivel, ifjúkorának történeteivel van tele. „Bü- li” című novellájában emlékezik meg a jubileumi Madách-ünnepélyről, „Varsó bevétele” c. darabjában pedig bátyja (ö Görög László néven lett isment humorista), önképzőkört sikeréről* Karinthy Frigyes is járt Nyíregyházán. „Nyíregyháza, holló, vonatkésés” c. írásában olvashatjuk: „...meglepetve és örömmel konstatálom, hogy milyen szép, tiszta, világos város ez. Eszembe juttatja Jókai regényes világát, a Magyar Nábobot, s a többieket, ez a környék inspirálta — duhaj vadászatok és büszke tivornyák emlékét idézi, a régi magyar arisztokrácia isteni önérzetének megannyi példáját...” S Krúdy mellett talán Karinthy írja a legszebb szavakat Sóstóról: ......A kiserdőn át hajtunk, cél a tündéri Sóstó. Téli erdő. Elvarázsolt csodavilág csupa üvegből.^Itt gnómok.és törpék jártak... A fák megannyi felfordított üvegcsiWár, ezer, aprólékosán kidolgozott prizmájukkal, csengőnek és Dongának — üvegmadarak ütnek az üvégágakra, üveglombok és levelek fantasztikus szövevénye csillog dermedtem s lent üvegből van a pázsit, és minden fűszálat külön művész készít remekbe ..." . . Fábián'Zoltán író 1926-ban született Nyíregyházán. „Azon az őszön” című írásában a II. világháború pusztítását, a rombadőlt várost örökíti meg. „Körös-körül égett a város . . . Nem fújt a szél, de a tűzben felforrósodott levegő széjjelterelte az égett nyers fa és a petróleummal lelocsolt gabona dög- letes szagát... Az állomás előtt halott, csend fogadott. ,A lebombázott nagycsarnok rozsdás, összegabalyodott vastraverzei úgy meredeztek fel a hajnali szürkületben, mint egv ismeretlen őshüllő boádéi.” Váci Mihály rajongó szerelmese volt szülővárosának. „Én szőke városomnak” nevezte: „Szeretem lányos szeleid én szőke városom! kibontott hajú éjjeleid a felhővánkosokon; hullámzó szerelmeim ragyogását a .szélrázta rozson — valott róla versében a tragikusan korán elhunyt, nyíregyházi születését mindig büszkén valló költő. Versének címét viseli írása is, amelyben gyöngéden szól a város örömteli fejlődéséről: ......Nyíregyháza minden hazalátogatásomkor megható kedvességgel mutatja — di- csekszi fiatalabb, újuló arcát. Kicsiny dolgok. amelyekkel meglep, nem kohók, hidak, feltárt új bányák. A város parkjában, ahol egy évvel ezelőtt semmi sem volt, egyszer- csak szabadtéri színpad fogad ... a villany- vezetékek a város legszélére, a dűlőutakra dugják ki fényes, csigaszarv szemüket... fiókkönyvtár nyílik a városszélen, ahol ezelőtt villany sem volt...” Szabó Pál író is megörökítette nyíregyházi emlékeit a „Három látogatás Nyíregyházán" c. írásában. Szabó Lőrincz 1945 telén Sóstóhegyen írta meg önéletrajzi versciklusának 64 darabját. Garai Gábort versre ihlette a virágzó Sóstó. Rákos Sándor költő is Nyíregyházáról indult, Itit volt újságíró, akárcsak Sipkay Barna, akinek halálát ma éppúgy fájlaljuk, mint a nemrég elhunyt, fiatal tehetségét: Mester Attiláét. Bory Zsolt is elment már, s nagy veszteségünk Galambos Lajos is . . . Végh Antal a megyében született. Sok művében említi Nyíregyházát. Moldova György szintúgy. Ratkó József „Segítsd a királyt” című drámáját 1985. január 12-én mutatta be a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház. Nyíregyházát csak most kezdi igazán felfedezni az irodalom. A városban Katona Béla vezetésével irodalmi klüb működik, antológiák, novelláskötetek látnak napvilágot. A múlt még felfedezésre vár. De — Mátyás Ferenc költő-újságíróval szólva — „Talán már megszülettek az új Krúdy-pa- lár^ák, akik a megvalósult álmokat megírhatják. A Galambos Lajosok, a Váci Mi- hályok. Sipkay Barnák vagy az a tanyasi parasz:gyerek, aki most iparkodik a gimnázium első osztályába. Már kirajzolódnak a jelek a nyírségi porban . . ." Tóth M. Ildikó A maga kálváriáját mindenki sorolhatja: félórát caplatott, amíg megtalálta azt a cipészt, aki egy flekket tett a félretaposott sarakra. Ha valaki ruhát varrat, ugyancsak meggondolja, milyen határidőt kap a varrónőtől. Az autósok pedig valóságos rémregényeket mesélnek. Térhet be az úrvezető állami vagy szövetkezeti cégérrel fémjelzett műhelybe, maszek iparoshoz, sok helyen nem a kedves kuncsaftot, hanem az átej- tésre való balekot látják benne. Borravalót elváró udvariatlan fodrászról szintén hallani, a rádió-televízió műszerészek „nincs alkatrész!” felkiáltású megoldásaitól borzong az ügyfél. A kérdés jogos: ilyen rossz lenne a sokat emlegetett szolgáltatás? A válasz: vannak ugyan negatív példák, nem mindig tartanaik lépést az igények a lehetőségekkel, azonban ennek ellenére Nyíregyháza több tekintetben a nagyságának megfelelően nyújtja a szolgáltatásokat. Sokszínű a paletta, bár megesik, hogy egyik-másik szín halványabb, élmosódot- tobb mint amilyent várni lehet. Mindezt jól érzékeli Szakadi Géza is a városi tanácson, hiszen másfél évtizede a termelésellátás-felügyeleti osztály ipari csoportvezetője. Megszívlelendő mindenkinek, akit érint: tapasztalata szerint a szolgáltatások milyensége ä közhangulatot befolyásolja. Évek hosszú harcát kellett megvívni több-, kevesebb sikerrel a szolgáltatások frontján, hogy kialakuljon <a mai, viszonylag megnyugtató kép. Korábban itt ás érvényesült a központosítás, mamutvállalatokat hoztak létre, szövetkezetekbe tömörítették az iparosokat, mégsem javult a helyzet, mert megesett, hogy a piacot uraló cég összetévesztette az ügyfelek, megrendelők kiszolgálását a kiszolgáltatottsággal, ráadásul a kisebb jövedelmezőség sokukat arra kényszerítette, hogy inkább az ipari termelést növeljék éppen, a szolgáltatás rovására. Az igazi változás akkor következett be, amikor kiderült, hogy nem kell félteni az állami, szövetkezeti ipar jövőjét a vállalkozók megjelenésétől. Kiderült, hogy nem az a jó, ha egy tanácsi hivatalnok az íróasztal mellett ülve határozza meg, hogy melyik településen, városrészen éppen milyerr szakmában adható ki iparengedély. Teret követeltek az új vállalkozási formák is, mint a polgári jogi társaságok, a gazdasági munkaközösségek önállóan vagy vállalati keretek között működve. (Bár ez utóbbiaknál meg kell jegyeznünk, hogy a város ilyen formában működő közel négyszáz szervezetének jó, ha tizede végez közvetlen lakossági szolgáltatást. Örök vitatéma, hogy mikor éri meg igénybe venni valamilyen szolgáltatást, mennyire érdemes javíttatni, s mikor jobb újat venni a régi helyett. Sajnos az árviszonyok ma is sokszor torzultak, .nem tükrözik helyesen az értékek megőrzésére való törekvést. így -előfordul, hogy nem mindig az árak mutatják meg, mi a jó, mi az, amit nem érdemes igénybe venni. Példaként említhetjük a Patyolatot, hiszen ez a vállalat korábban jelentős állami támogatást kapott. Ahogy csökkent az összeg, úgy voltak kénytelenek az árat emelni, így történhetett meg, hogy míg korábban protekcióhoz folyamodtak azok, akik .bérágyneműt választottak, most inkább a kevés ügyfél jelent gondot a vállalatnak. A verseny megteremtése ugyan még nem jelenti egyértelműen az árak leszorító hatását, azonban mindenképpen mérsékli az árfelhajtásra való törekvést, a jobb szolgáltatás irányába hat. Jó példa erre a város másfélezres iparos táborának legnagyobb rétege, a maszek taxisok, fuvarozók sora, ahol megindult a kiválasztódás, a tisztességes, hosszabb távra gondolkodó emberek maradnak meg az iparban. Hullámhegyek, hullámvölgyek is történhetnék egyes szakmáknál. A szövetkezeti fényképészetre néhány évvel ezelőtt a kényelmesség volt a jellemző, többen kiváltak, ipart váltottak, megnőtt a konkurencia. Végül a kisszövetkezet újra fellendült, mert kereste a lehetőségeket, ha kell, házhoz megy a fotós. S közben a jó nevű, megbízható maszekok is tovább virágoztatták üzletüket. A másik Ilyen szakma az elektromos háztartásigép-javítás. Központi rendeletre szüntették meg a monopolhelyzetben lévő Gelkáit, aztán kiderült, hogy a nyíregyházi két kisvállalat mellett nemcsak alkatrészár usítással, hanem javítással is megkereshetik újra a céget. (Ami viszont ezen a fronton a csapnivaló alkatrészellátást jelenti, az sokszor nem írható a javítást végző vállalatok, szövetkezetek számlájára.) Amióta nemcsak beszélünk, hanem egyre több helyen tesznek is a munkaidőalap védelméért, nem mindegy, egy-egy javítóműhely meddig tort nyitva. A városi tanács — néha egy kis ráhatással — elérte, hogy mindenütt szombaton is fogadják az ügyfeleket, a csütörtöki hosszabbított nyitvatartás révén azok is eljussanak a műhelybe, akik sokáig dolgoznak napközben. Kár, hogy a forgalom nem minden helyen és szakmában indokolja ezt a lehetőséget, aminek pedig nyilvánvalóvá kellene válnia. Tény, hogy az utóbbi időben inkább a magánszektor terjedése volt jellemző a szol- eáltatásoknál. Éppen a munka jellege in'do-' kolja ezt, hiszen nem fontos túlszervezni, .túlbonyolítani egy-egy kevesebb eszközzel, kisebb rezsivel dolgozó tevékenységet. A nagy beruházást igénylő textiltisztítás viszont megmaradt az állami ipar keretei között. Az autójavításban iaz állami, szövetkezeti szervizek a drága műszerek beszerzésével, a fokozott gépesítései és szakosítással tartják a versenyt, s az sem közömbös, hogy náluk raktárról kap alkatrészt az ügyfél, nem kell neki -mászkálnia .a sokadik boltba egy-egy számára különben ismeretlen alkatrészért. • Nem árt azt* sem megnézni, milyen területeiken találhatók a műhelyek a városon belül. Óhatatlan, hogy oki csak teheti, a városközpontban szeretne műhelyt nyitni, hiszen itt várhatóan nagyobb a forgalom. Am a perifériákra is egyre több iparos jut, hiszen nem ritka, hogy magánházakban alakítanak ki egy-egy helyiséget, ahol az ipart gyakorolhatják. Az úgynevezett alapszolgáltatásokban — mint a ruha- és cipőjavítás, fodrászat, textiltisztítás, autójavítás — nagy a város vonzereje. így megesik, hogy a környék településeiről is ide jönnek, jobban bíznak a városi üzletben, amely általában rövidebb határidőre vállalkozik. Külön gond, hogy egy-egy szolgáltatás elvégzésére milyen helyiségek állnak rendelkezésre. A városközpontban kis túlzással fogalmazva nincs olyan lyuk, ahol ne nyitnának műhelyt, ahol ne várnák az ügyfeleket. Korábban az állami, szövetkezeti ipart .a szolgáltatásfejlesztési alappal is támogatták új helyiségek építésében, bérletében, manapság viszont megcsappantak a források. Az ipari szövetkezetek ugyan külön keretet különítettek el, ebből támogatják azokat, akik a szolgáltatásaikat bővítik, ám itt is jócskán szükséges mellé tenni a saját alapot. Különben is újabban nem egy-egy nagy szalont képzelnek el, hanem minél kisebb költséggel működő, de jól felszerelt egységeket. Ezt erősítette meg az is, hogy az utóbbi időben erősen megemelkedtek a műhelybérleti dijak. Azok, akik közvetlen lakossági szolgáltatást végeznek, kedvezményt kaphatnak. Ugyancsak kedvezményhez lehet jutni, ha valaki a saját lakásában alakít ki műhelyt, illetve adócsökkentést is lehet kérni ilyen esetben. . A kisiparosok és a városi tanács közötti együttműködés második hónapja megnyilvánuló új formája, hogy nemcsak az állami, szövetkezeti szervizek,, hanem a magániparosok is vállalnak hétvégi ügyeletet. _Nem árt közzétenni az októberi listát, hisz’en a címjegyzékből bárki megtudhatja, hogy a gyors javításhoz honnan várjon segítséget. Szombat-vasárnap hét szakmában várják az ügyfeleket. Elromlott záraikat, nyílászárókat javít Szabó András, Kun Beta út 35. alatt. Az asztalosmunkákhoz a Fészek utca 9. alatt Mezei Ernőt kell keresni. Vízvezeték-szerelési ügyekben Barsi Lajoshoz kell fordulni a Kossuth u. 64-ben. (Aki központifűtés-szerelői engedélyt is készül kiváltani.) Az elromlott rádiókat, televíziókat Mar- tyn Róbert a Dimitrov út 43. alatt javítja meg. Fehér László elektroműszerész a Gádor Béla köz 10. alatt várja hét végén a hirtelen bajba kerülteket. Annak, akinek lerobban a kocsija, Gerda József autószerelő áll rendelkezésre a Kert utca 24-ben, s a 19-485-ös telefonon. S a közelgő fűtési szezonban jelenthet segítséget, ha ismerik Pesti János gázszerelő Toldi utca 65. alatti címét, ahol hét végén is lehet segítséget kérni. Lehetne sorolni olyan speciális igényeket, mint a kerékpárjavítás, amire alig akad mester a városban. Féltenek minden cipészt, mert rájuk nagy szükség van. Hiányszakma a bádogos ís, kihalófélben van a kovács és a kádár szakma, pedig mindmind olyan ipar, amelyiknél még évek múltán is lesz rendelő. Lányi Bolond „Mindentudó gép” a Patyolat-szalonban. Műhelyek a városban Ha kilyukad a cipő...
