Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-24 / 225. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1987. szeptember 24. Thália hajléka A közműtérkép Város a föld alatt Á 115. évad A színház régen és most. Jó másfél évtizede áll már színházunk előtt Kis Kovács Gyula Tháliát idéző szobra. Az istennő-múzsa híres kordáján már a múlt század elején jártak színészek Nyíregyházán, de csak alkalmi dobogókon, kocsmák, vendéglők tákolt színpadain mutatkozhattak be. A levéltár irataiból, de olykor már a helyi újságokból is értesülhetünk, hogy az első. önálló, állandó színház épületet éppen 115 évvel ezelőtt, 1872. augusztus 3-án nyitották meg a Hubay Gusztáv és Sztupa Andor igazgatása alatt álló társulattal. Ez az aréna, színkör, kedvetlenebb stílusban: fabódé a mai Tanácsköztársaság tér déli részén foglalt helyet. A Hősök szobra helyén, a megyeházával párhuzamosan húzódott az, a kb. labdarúgópálya nagyságú telek, amelyiken az akkoriban százéves nagyvendéglö állt Ennek udvarán épült fel, két fakereskedő vállalkozásában ez, az állandó színháznak becézett faalkotmány, amelyet már 1869 óta sürgetett a város színházkedvelő lakossága, vezetősége. A megnyitás utáni héten már a Hamlet, majd a Hl. Richárd szerepelt a műsoron, könnyebb műfajú darabok társaságában. Az épületet azonban, másfél évi működés után a hatóság ,,a külső csín hiánya és a tűz- rendőri szempontok miatt” bezáratta, illetve kötelezte a tulajdonosokat a színkör átépítésére. Ez meg is történt, s így 1874 elején Károlyi Lajos társulata újra játszhatott benne, de a sáros környezet, az épület kietlen nézőtere, a sok beázás, sem a közönséget, sem a társulatokat nem vonzotta. 1875 tavaszán érkezett újabb játszási kérelem, s az akkor márcsak deszkabódénak titulált színkört lebontották; helyén a nagyvendéglő bérlője májusban már nyári „étkező helyiséget” pyitott, természetesen Benczi Gyula zenekarának hangversenyével. Úgy látszik'egy ilyen faszínkör építése nem rossz üzlet, mert már 1874-ben jelentkezik két új vállalkozó új épület építésének engedélyezéséért a tanácsnál. A végül is engedélyezett, második épületről már többet tudhatunk. A nemrég lebontott Véső utcai kollégium épületrészeiben foglalt helyet akkoriban a Hárs (Hársfa) vendéglő. Ennek udvara, előtere ma is követhető, felismerhető: a Szabadság tér innenső sarkánál, a művelődési központ nyugati szegleténél, a parkoló gépkocsik helyén. Erre a telekre kapott színkörépítési engedélyt Rosenzweig Dávid, a Hársfa akkori bérlője, hogy üzlettársaival oda arénát építhessen. A száz évvel ezelőtti leírás szerint: „szárazmalom sátorához hasonló épület. Egyik oldalánál, mint a malomháznál van hozzácsatolva a színpadot, öltözőket, ruha- és diszlettárat magába foglaló szárny, szintén fagerendából, deszkából". A deszkafalakat be kellett vakolni a tűzveszély csökkentése érdekében. Az 1875. május 16-án megnyitott épületben először Miklóssy Gyula társulata szerepelt. Ez a második aréna, már nagyobb és kényelmesebb is. A földszinten 11 páholy, középen támlás- és körszékek; a páholyok fölött erkély: kevés zártszékkel, mögöttük állóhelyekkel. A páholyok 4—4 személyesek, a földszinten 180 néző ülhetett; a külön bejáratú emeleti részen a 90 állóhely előtt 30— 35 zártszék állt rendelkezésre. így, ha teljesen megtelt a nézőtér, negyedfélszáznál is többen szoronghattak a színkör nézőterén. Ez, a majdnem két évtizeden át működő színházépület közönsége avatta neves művésszé a kisvarsányi születésű Hunyady Margitot, (az író H. Sándor édesanyját), és itt kezdte „hivatásos” pályáját a nyíregyházi műkedvelő színjátszók üdvöskéje, Eszéky Emma is, akinek emlékét mai színházunk is őrzi: Cyőrfi Sándornak, az épület emeleti dohányzójában látható bronzportréjával. Csak kettőjük említésére van itt hely, s a vendégszereplők közül is csak két nagy művész kerüljön most ide. Jászai Mari többször járt itt, majd a kőszínházban is; Blaha Lujza csak kétszer, de hallatlan nagy sikerrel. Az 1882-i vendégszereplése alkalmával, a Piros bugyellárisban hatalmas ünneplés kíséretében, s az egész város napokig énekelte, zongorázta, fütyülte — ki-ki vérmérséklete és zenei képességei szerint, a híres dalt: „Be szeretnék rámáscsizmát viselni”. Sőt, magára a Hárs vendéglőre egy hatalmas rámáscsizmát is festettek, új cégérrel: Kocsma a rámáscsizmához . .. Ezt a második, fából ácsolt színkört eredetileg öt évre engedélyezték —, majdnem két évtizedig működött. 1893-ra érett meg az idő, hogy egy lelkes polgári kezdeményezés nyomán magántársulás alakult, és az akkoriban itt gyakran megforduló Alpár Ignác- tól szerezve a terveket, Vojtovics Bertalan és Barzó Mihály építészek irányításával felépítették Thália harmadik hajlékát, a ícőszin- házat. Harmincéves működési engedélyt kaptak rá, s bár sokszor tatarozták, kétszer alaposabban át is építették — ma is működik, 1894. február 6-i kapunyitása óta. Az épület életének nagyobb része már sok régi nyíregyházi előtt ismerős. 1923-ban végeztek rajta nagyobb átalakítást, de küllemében semmit sem változott. Majd, hosszú engedélyezési-tervezési, kivitelezési huzavona után, végre 1960-ra nyerte el azt a külsőt, amelyet ma is láthatunk. Rendkívül értőn, ügyesen kelti azt a látszatot. mintha lényegében semmit sem változtattak volna rajta. Pedig nemcsak egy-egy harmaddal szélesítették, hanem a meglehetősen szegényes, régi esővédő nyúlvány helyett impozáns szélfogót építettek elé, s ezzel nemcsak a bejáratot nagyobbították meg. hanem a szélfogóra kialakított erkéllyel a homlokzat összképének szépségét növelték. Változatlanul megmaradt a három medallion: Moliere, Shakespeare és Szigeti József arcmása is. Ugyanekkor alakították ki azt a belsőt, amely manapság is, egy kedves ékszerdoboz alakját, hangulatát őrzi: ezt hívják úgy, közkeletű szóval, hogy kamaraszínház. Ez a meleg, intim hangulat bizony- teljességgel hiányzott a régi. kétemeletes fatornácos-páho- lyos eredetiben. Az ezután következő, 1981-re végzett belső átalakítások a társulat állandó működéséhez szükségesek. Hamarosan elkezdték a színház mögötti kiegészítő részek építését is: itt a stúdiószínpad, azaz a Krúdyról elnevezett miniszínházban izgalmas, érdekes, afféle kísérleti előadások kaphatnak helyet, s időközben felépült a színészház is, hogy a város, a megye vendégszeretetét még zavartalanabbá élvezhessék színházunk, a Móricz Zsigmond Színház művészei. Reméljük, ők is így érzik ezt. Végül, még egy adat kívánkozik ide a történelmi időkből. Előbb azonban idézzük a nemrég megtartott, hetedik évadnvitó társulati ülést, amelyen egy megtisztelő címet és díjat is átadtak — az 1986/87. színházi év legjobb társulata nak. Ekkor ismertették az új terveket is. Ezek szerint az őszi első bemutató Gaál Józsefnek (1811—1866), az egykori híres színpadi szerzőnek 1838-ban ' írt, A peleskei nótárius c. darabja lesz. modernizált változatában. Ez a darab adott alkalmat a hajdani hírlapi előd színikritikusának, hogy 1875-ben kritikát írjon ennek az akkori, nyíregyházi bemutatóról. Az olvasható, hogy az előadáson ., a maradi világ nevetséges képviselőjét játszó Bercsényi nevű színész, aki az országban járva ezúttal három- százharminchatodik alakította sikeres szerepét, mint ezt a darab magával hozza, lóháton jelent meg a színpadon”. No, ez csak adalék, történelmi tény, amelyiknek felidézése nem kívánja befolyásolni a mai rendezőt. Margócsy Józzsef A szakemberek régen megmondták: egy település attól város, ami nem látszik. Vagyis mindaz, ami a föld alatt lapul. Mert a csatorna, a vízvezeték, a villany, a telefon, a távhő, a gáz vezetékhálózata bizonyítja: valóban fejlett infrastruktúrája van-e egy lakott területnek. Tegyük ehhez hozzá, hogy ami a föld alatt nem látszik, valahol mégis láthatóvá kell hogy váljék, hiszen minden további építés, netán rombolás elképzelhetetlen ismeretük nélkül. Nem hiszem, hogy példákat kell hozni arra, hogy hány de hány esetben szakított el kábelt a gép, hányszor tört cső csak azért, mert a közművek helyéről nem tudott az építő. Miután sokmilliárdos értékekről van szó Nyíregyházán is, nem véletlen, hogy az 1975-ös rendelkezés után itt is nekiláttak, az országban harmadikként ahhoz, hogy felfektessék az addig nem létezett közműkatasztert és elkészítsék a térképet. Régen egy- egy városi mérnök emlékezete őrizte a csatornák,. vezetékek nyomvonalát, de hát ez tarthatatlannak bizonyult. Emlékeztessünk arra, hogy húsz éve milyen meglepetést okozott, amikor a Dózsa György út elején téglacsatornára bukkantak, vagy amikor a Centrum előtt, és nem olyan régen a Zrínyi utcán találtak olyan régi csatornát, aminek nyoma sehol nem volt. Adatok pótlólag Minden azzal kezdődött, hogy a városi tanács által e munkával megbízott Geodéziai Vállalat bekérte az üzemeltetőkről, hol és mennyi föld alatti és föld feletti közművel rendelkeznek. Kiderült, hogy 500 kilométernyit jelentettek csatornát, vezetéket, csövet a föld alatt, és 200 kilométernyi föld felettit. Amikor aztán kezdték felmérni, kiderült, hogy ez a szám nem pontos. A föld alatt 1980-as adatok szerint 811 kilométernyi, a föld felett 300 kilométernyi közmű található. így aztán a térképekre pótlólag kerültek fel az adatok, s lassan de biztosan kialakult egy már elfogadható közműtérkép. Ehhez viszont az is kellett, hogy a közművet építőket rászorítsák arra, hogy be is jelentsék, ha valamit csinálnak. Mert a rendelkezés nem volt elég, a legtöbben fittyet hánytak arra. Amikor aztán olyan szabály született, hogy a bank közműépítésre pénzt csak akkor fi- ■ zet, ha a geodézia igazolja, hogy a létesítményt bemérették, megváltozott a helyzet. Azóta az építő, de a majdani üzemeltető is csipkedi magát, hogy az új vezeték, cső rákerüljön a térképre. A helyzet alapvetően nem rossz tehát, a TIGAZ, a TAVHÖ, a SZAVICSAV jó partner, késlekedve de informál a TITÁSZ is, a posta mint állam az államban egyáltalán nem töri magát, de előbb-utóbb kiderülnek az ő munkáik is. Több gond van viszont azzal, hogy a közműnyilvántartást ritkán, vagy nem értesítik a javításokról, a közben történő módosításokról, pedig ezek nélkül a térképek nem tökéletesek. Gond az is, hogy a régi, a rendelet előtti vízbekötések stb. nincsenek a kataszteren, de nem is valószínű, hogy rákerülnek, hiszen senki nincs, aki a költségeket viselné. Így aztán olyan helyzet állt elő, hogy a Geodéziai Vállalat, mint a téma gazdája Nyíregyházán, minden eszközt felhasználva keres, nyomoz, gyűjti az információt, hogy tökéletes legyen a helyzetet bemutató térkép. mm Ot perc a döntéshez Sok ügyféllel van dolga a geodéziának. A vízmű, a gázosok, az elektromosok, a posta, a tanács, a távhősök tartoznak a közművek üzemeltetői közé. De épít más is, így a vízügy, a magánépíttető. Rendkívüli fegyelem kell tehát ahhoz, hogy mindent nyomon lehessen követni, hiszen a hibák következményei kiszámíthatatlanok. A meglévő térképek ugyanis mindenkinek a rendelkezésére állnak Nyíregyházán, a Szabolcs utca 9. alatt. Vannak a szakági térképnek nevezettek, ezek egy-egy közmű nyomvonalát mutatják be, a mélységet, keresztmetszetet, anyagot, a közbeeső műtárgyat pontosan megjelölve. Kiderül ebből a lejtés szöge, iránya. Vagyis minden, ami ahhoz kell, hogy valaki, aki épít, tudhassa, hol nem szabad a talajt géppel piszkálni. Magyarul: minden kábel- és csőátvágás megelőzhető lenne, ha használnák is a térképet. De a szakági térképek végül összeállnak eggyé, ami aztán az egész város föld alatti helyzetét mutatja be. Aki úgy kívánja, fillérekért juthat a térkép fénymásolt változatához, hiszen ezzel nagy bajok elejét lehet venni. A tervezők élnek is ezzel, élniök is kell, de bizony egy- egy munkát nézve kiderül, hogy éppen, az operatív munkát végzők nem is tudják, hogy ilyen lehetőség kínálkozik. Példa volt erre, amikor az egyik nyíregyházi utca alatt kellett átfúrni, s egy napot töltöttek azzal az építők, hogy keresték, hol nincs kábel és cső. Amikor a térképet meglátták, kiderült, a döntéshez öt perc kellett. Nem mondható túl szerencsésnek, hogy Nyíregyházán vannak olyan vállalatok, melyek az épülő közművek beméretését nem a geodéziánál rendelik meg. Ez tetemes késlekedést jelent, így a térképek vezetését is lassítja. Pedig a Gedoáziai Vállalat, a saját munkáját azonnal regisztrálja, s naprakészen vezeti a nyilvántartásba, a központi közműnyilvántartó iroda .aktái közé. Izgalmas dolog egy ilyen térkép megszemlélése. Kiderül ebből: a város alatt olyan a föld, mintha pók szőtte volna be. Látható ezen minden akna, minden villanyoszlop, minden átemelő, elosztó, minden vezeték nyomvonala. Gondos női kezek rajzolják, s a különböző színek jelölik a különböző közművet. Leolvasható, a város mely területein szegényes a közműellátás, merre a legsűrűbb a rendszer. Nem kell bizonygatni, hogy ez a térkép a tervezőnek, az építőnek és a közmű üzemeltetőjének elmaradhatatlan segítője. De még így is előfordul, hogy olyan dolgokra bukkannak, amiről senki nem tud. Ilyenkor, ha fémes csatornáról van szó, műszerrel nyomozzák az irányt. Máskor idős emberek szaktudása és emlékezete segíti a mai embert. A közműtérképek 1:500 méretarányban készülnek, tehát jól áttekinthetőek, használhatók. N?fn is érdemes nagyobb munkába fogni anélkül, hogy ezt ne forgatná az építő. De jó hasznát veszik akkor is, ha nem beruházásról, csak éppen javításról, fenntartásról van szó. Nyíregyházán is okozott már több milliós kárt egy kábelátvágás, ami miatt üzemek sora állt le az Orosi úton. Pedig a térképen ez a kábel is megtalálható volt, csak éppen senki nem nézte meg. Más szóval, azok a költségek, melyek ezzel kapcsolatban felmerülnek, elenyészőekké válnak, ha a hasznot nézzük. Éppen ezért a most előírt nyíltárkos felmérés még inkább kényszerít arra. hogy minden változás rá is kerüljön a közműtérképre, hiszen katasztrófákat lehet ezzel elkerülni. Érdemes szemügyre venni, mi is van tehát Nyíregyháza alatt. Hegbénulna minden A távhő vállalat kezelésében 23 kilométernyi vezeték van, ezen szállítják a meleget. Á TIGÁZ 55 kilométernyi gázvezetéket üzemeltet. Az ivóvízcsatorna hossza 161 kilométer, a szennyvízé 169. Elektromos vezeték 239 kilométernyi hosszban húzódik az utcák, terek alatt, míg a postakábelek hossza 164 kilométer. Légvezeték 250 kilométernyi, plusz a posta 64 kilométeres levegőben feszülő drótjai. Mindez a helyzet 206 egyesített, és 1200 szakági térképen található meg, ezek közül másolják a megfelelőt kérésre. Ez év második fél évétől új adatok sokasága is a térképekre került, így újabb 15 kilométer villanykábel, 23 kilométer csatorna, 21 kilométernyi telefon, 28 kilométernyi gáz, 0,4 kilométer távhővezeték, 21 kilométer ivóvíz- vezeték került a nyilvántartásba. Ehhez jön az újabban szépen szaporodó fogyasztói bekötések jelölése, ezekből 3300-at regisztráltak. A mai munka sok évtizedre, mondhatni talán, hogy a következő évszázadra is szolgáltat adatot. Egyszerűen megbénulna minden építkezés, fejlesztés, ha nem lenne tiszta és világos kép arról, hogy hol, mi található. A Geodéziai Vállalat kiváló partnere a városi tanácsnak, s így megvan a garancia arra, hogy a műszaki emberek a jövőnek megbízható adatokat hagynak. Mert annak az időnek vége, hogy valaki fejben tudja tárolni a közműveket. Most már csak egyet kell megtanulni: használni azt, amit kínálnak, mindőnk javára és hasznára. Bürget Lajos „Itt valamilyen vezetéknek kell lennie..
