Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-01 / 205. szám
1987. szeptember 1. KeleMAagTuonxáK 3 Megdolgoztak érte S zövetkezeti vezető barátom, akinek édesapja valamikor tszalapító volt, kicsit kesernyésen mondta el gondolatait. Arról volt szó, hogy vajon megbecsüljük-e a régi tagokat, azokat, akik ma nyugdíjasok egy-egy közös gazdaságban. — Nézd — mondta a főkertész —, azok az emberek, akik a hatvanas években beléptek, földjükön, eszközeiken kívül vittek még valamit, ami megfizethetetlen volt. Tudást, szorgalmat, emberfeletti akarást. Nem ilyen körülmények között dolgoztak, mint mi. Gép helyett ember feszült minden nehéz munkának. És mi lett a vége? Ma háromezer forint körüli nyugdíjat kapnak. — Háromezer forint körülit — mondom —, ami igazán nem túl sok. Ehhez jön az, amit a szövetkezet, anyagi erejéhez mérten segíteni tud. Fuvar, takarmány, tüzelő. Ez jó, de ahogy adjuk, az egy kicsit furcsa. Mindig büszkélkedünk — folytatta barátom —, hogy a tsz ezt adta, azt adta, mi több, még vacsorára is meghívta az időseket. De kérdem én: talán kegy, amit gyakorlunk? Hiszem, megdolgoztak ezért, de talán még többért is! Egykoron a legjobb gazdák voltak az alapítók. A szegényebb, vagy aki nem vállalta az újat: elment. Ma ezek lényegesen nagyobb nyugdíjjal térnek haza a faluba. Alig tagadható, nagy munka után, hasznos tevékenységet követően. Viszont az is igaz, kevesebb törődés, lelki tusa és küzdelem után jutottak a megérdemelt nyugdíjhoz. Ma ott a drámai kérdés: vajon a szövetkezetek mai öregjei, az alapítók, a nyugdíjasok miért kell, hogy azt érezzék, hogy őket valamiféle kegy segíti hétköznapjaikban. Deklaráljuk sokkal bátrabban, hogy egyszerűen megdolgoztak azért, amit ma pluszként élvezhetnek. Hallottunk már módos tsz-ekről, melyek nyugdíj- kiegészítést adnak a tagoknak, éppen ezt a tényt elismerve. Ezzel egyszerűen oszlatják szét azt a tévnéze- tet, miszerint minden plusz- juttatás szociális kedvezmény. Mert nem az. Az öregek megbecsülése nem gesztus, hanem kötelesség. Anyagi helyzetük, életfeltételeik javítása annak a gazdaságnak is ügye, melynek alapjait ők rakták le. M egértettem főkertész barátom keserűségét. Nemcsak a gyermeki szeretet késztette gondolkodásra, hanem egy kicsit a maiakért érzett felelősség is. Mert bizony mindannyian megöregszünk. Sorsunk a múltból ível át a jövőbe. Tanulságokkal, (bürget) Bortermelő gazdaságok és a TÜZÉP megrendelésére készítenek 20 ezer szőlőkarót a nyíregyházi műszaki erdészet fűrészüzemében. Képünkön: Lakatos Gábor és Kamenár Sándor szállításra készítik elő a szőlőkarókat. (Farkas Zoltán felvétele) Fémszerkezetek Szaboiesbói Kohófelújítás a Rába-parton A magyar népgazdaság két fontos beruházását ezekben a hetekben jelentősen segíti a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat egy maroknyi kollektívája. A SZÁÉV fémszerkezeti üzemében mostanában a Rába Vagon- és Gépgyárnak, valamint a Lenin Kohászati Műveknek is dolgoznak. A Rába egy monumentális méretű, 100 ezer négyzetméteres acélszerkezetes üzemcsarnokot épít. A beruházóik, az építtetők itt, az ország másik végén találták meg a megfelelő partnert a nehéz acélszerkezetek gyártásához. A SZÁÉV lakatos-, illetve fémszerkezeti üzeme ugyanis az elmúlt években az ország több városának végzett gyors és jó minőségű munkát. A győri nagyvállalatnak most öttonás, átlagban húsz méteres szerkezeteket készítenek 9 millió forint értékben. A késztermékeket vasúti kocsikon szállítják Nyíregyházáról Győrbe. Egy kormányprogram keretében felújítják a miskolci Lenin Kohászati Művek 3. sz. kohóját. A SZÁÉV-esek csaknem 8 millió forint értékben acélszerkezeteket és technológiai szerkezeteket gyártanak a kohó felújításához. Mindkét nagyvállalat megrendelése júniusban érkezett, s mindkét megrendelésnek szeptember végéig eleget tesznek a nyíregyházi vasas építők, (n) Ä ajnos meg kell állapítanom magamról, hogy kimondottan íróasztal- ember vagyok, akinek még annyi kézügyessége sincs, hogy egy szögei beverjen a falba. Szerencsére azonban akad megfelelő szárny szakember. Egyik jobb, mint a másik. Erre a felfedezésre hétvégi házam építésénél jöttem rá. Az egész az alap betonozásánál kezdődött. — Nézze, uram — mondta a mester. — Az én csapatom négy emberből áll. Mindegyikük nagyon ért ahhoz a munkához, melyet éppen végzünk. Az összhang teljes közöttünk. Ha az egyik befejezi, a másik azonnal folytatja. Jelszavunk: Minőségi munka — megfelelő fizetség.' Még aznap közölték velem, hogy mit neveznek ők megfelelő fizetségnek: —■ Kétezer márka, uram, A kibontakozás programjáról Célprémiam a Munkásnak Elkészült a nyíregyházi Sóstói úti kórház 200 ágyas pavilonjának Univáz-szerkezete. Az Építő és Szerelő Vállalat kivitelezésében közel 100 millió forintos beruházásból valósul meg a kórházbővítés, (elek) — Piacorientáltság, rugalmasság, a változó igények gyors, pontos kielégítése — adja meg a választ Szokolay Sándor, a Nyírszaikszer igazgatója, majd hozzáfűzi: — Ezt erősítette meg a párt július 2-i, a gazdasági-társadall- mi kibontakozás programja, amely bátorítást adott, s bizonyította számunkra is: helyes úton járunk. J6 partneri kapcsolat — Dolgozóink létszáma megközelítően 380, etbbőil a fizikai munkás 300, s a programot 150-nek „rágtuk” át, s már nem is tudom, hányadik olvasásiban tanulmányozzuk az eljövendő vállalati adórendszert — magyarázza Szokolay Sándor. Tevékenységük kiterjed Szabolcs-Szatmárra, de Debreceniben is vállalnak munkát. A HÁÉV-val és a KE- MÉV-vel alakul a gyümölcsöző partneri kapcsolat. A leányvállalatot 1984-ben hozták létre, azóta minden esztendőben nyereséget ért el. — Fő célunk, hogy az anyavállalat megrendeléseit pontosan, jó minőségben teljesítsük. Korábban ugyanis ezzel gondok voltak. Ügy tűnik, megoldódik, s még így is a kapacitásunknak csak 50— 60 százalékát köti le. Nos, a megmaradóval kell gazdálkodnunk okosan, s úgy „elhelyezni” a piacon, hogy gazdaságos legyen. Ennek érdekében ,a programra is alapozva bátorkodunk vállalkozási politikánkat fejleszteni, újabb .piacokat felkutatni, újabb partnereket keresni. Kockáztatnak? Igen! Észszerűen? Bizonyára. Tanúsítja, hogy a TIGÄZ- tól tavaly átvették a gázszerelési kivitelezői részleget. Ezt most továbbfejlesztik. Jövőre a szakipari főüzemben építőmesteri üzemet létesítenek. Hogy ennek ml az értelme? Felújítási, bővítési, átalakítási munkákat korábban „albérletbe” adtok ki, s bizony gondjaik voltak: Egy kézben — „Égtünk”, mert késtek az átadással, csúsztunk munkákkal, minőségi kifogások voltak. Most egy kézbe vesz- szük. így is szeretnénk kapacitást biztosítani szakszerelő iparunknak. Egyelőre ■ilyen elképzelések születtek a gazdasági-társadalmi kibontakozás programja nyomán. A SZÁÉV leányvállalatának fantázianevét már jól ismerik a piacon. Pontos, megbízható, kiváló minőséget termel a Betomix (a BVT). Kezdik meg- és elismerni a közületek, a lakosság, s ma már az anya(!), a SZÁÉV is. Születési bizonyítványuk 4 esztendős. Eddig minden évben nyereséget produkáltak, s az igen rossz (idei évkezdet ellenére is, megközelítően 50 millió az árbevételük, s a nyereség csaknem 4 millió. Vajon minek köszönhető a dinamikus fejlődés? — Egyértelműen a rugalmasságnak, minden tekintetben! Számunkra első a vevő — vallja Molnár László, a BVT igazgatója. „Megyünk a munka után...“ Legalább 40—50 féle egyedi terméket gyártanak. Kiszolgálják a kedves vevőt nyersbetonnal, egyedi vas- betonelemeket szállítanak a SZÁÉV-nek, iközületeknek, lakásépítkezőknek. Tevékenységükhöz tartozik, hogy műköveket, virágtartókat, sírköveket, teljesen kész, mindennel berendezett fürdőszobákat szerelnek — szállítanak, tükörrel, mosdóval. — Mindent vállalunk, amivel felkeresnek bennünket, persze mi is megyünk a munka után. Ugyanis a változó igényekhez igazodnunk kell. Ennek ad zöld utat a gazdasági-társadalmi kibontakozás programja, amelyet munkás- gyűlésen vitattunk meg. Itt olyan javaslatok hangzottak el, amelyeket már a II. féléves tervünkben kamatoztatni szeretnénk — magyarázza az igazgató. — Ügy ítélem meg: számol ezzel a programmal az anyavállalat is, mert a korábbi évekhez viszonyítva most kétszer annyi megrendelést kaptunk előregyártott vasfoetonelemekre. És többet is igényelnek tőlünk! — fűzi hozzá. S ne legyen meglepő: éppen a kibontakozási program adott és ad ösztönzést arra. hogy a leányvállalat is „kilépjen'' külföldre termékeivel. A Közlekedésépítő Egyesülés részére a tengizi építkezéshez most támfalelemeket gyártanák. — Jó érzéssel vettem részt a munkásgyűlésen. Megerősített, bizalmat adott. Ügy érzem, a munkások megértették: feszültebb feladatok vannak, s ennek neki is kell feszülnünk, túlórázni kell. Csatlakoztak a KISZ által szervezett hétvégi műszakokhoz. Piackutatásra ösztönöztek, s a SZÁÉV új mixer gépkocsiparkjának (10 nagy teljesítményű gép) szombatonként! kiszolgálására, a nyersbetontermelésre a lakosság részére is. Erre természetesen nekünk is fél kell készülnünk. A gyártókapacitás növelése érdekéhen gyártópadokat vásárolunk, javítjuk a vasbetongyártás technológiáját, s Javítjuk a dolgozók élet- és munkakörülményeit is. Mert erről sem szabad megfeledkeznünk — magyarázza Molnár László. Differenciáltan Vívmány, új jelenség? ítéljék: bevezették a fizikai munkások célprémiummal való elismerését. Az első fél évben már személyenként ilyen címen 4800 forintot fizettek ki részükre. Ez az ösztönzési forma bevált. — Folytatjuk a finomítását, tovább differenciálunk a minőség alapján. A BETOMIX távlati .tervei most vannak megszületőben. Egy bizonyos: a piac igényeinek a változásait nyomon követjük, h.a szükséges, elébe megyünk, s a termékeink minőségét javítva akarunk megélni. Reméljük, s bízunk magunkban: sikerül. Mert akarjuk — mondta bizakodva Molnár László igazgató. Farkas Kálmán Klaus Lettke: Minőség természetesen készpénzben bökte ki a brigádvezetö. Három óra múlva kész is volt az alap. — Ezt bombával sem lehetne felrobbantani — mondták. — Alighogy elmegyünk, nyugodtan falazhat. Jóllehet én rettenetesen kiváncsi voltam erre, mégis inkább úgy döntöttem, várok egy hetet. Reméltem ugyanis, hogy addig megköt a beton. Egy hét után egy zsaludeszkát óvatosan levettem, természetesen azonnal leomlott egy kis darab az alapról, egy kráterszerű lyuk keletkezett a helyén. Ezért inkább szakemberre bíztam ezt a munkát is. Hívtam egy kőművest. Neki először azonban a félig széthullott alapot kellett újra elkészítenie a falazáshoz — természetesen megfelelő plusz pénzért. A falak felhúzása után újabb szakembert kellett hívnom, aki meglepetéssel állapította meg, hogy egyik tégla jobban kiáll, mint a másik. — Ki falazott itt? — kérdezte. — Egy kőműves — válaszoltam bizonytalanul. — Na, ha ő kőműves volt — felelte —, akkor én a római pápa vagyok. Ilyen ferde falat még nem láttam. Azt sem tudom, hogyan lehet ezt majd kiegyenesíteni. Sajnos uram, ez önnek többe fog kerülni, mint amennyiben megegyeztünk. Mit tehettem, el kellett fogadnom az ajánlatát, így újra duplán fizettem. A következő szakember, a vízvezeték-szerelő, ugyancsak bosszúsan fogott munkához. — Uram, ebben a lakásban nincs egy hely, ahol valami derékszögben lenne. Hogyan helyezzem el a csöveket, ha minden ferde és görbe. így valószínűleg jóval többe kerül majd, mint amire számított. Nem sokáig habozott, kimondta az összeget: 500 márka. így nagy nehezen elkészült a hétvégi házam, a bukszám azonban teljesen kiürült, még kölcsönt is fel kellett vennem. flz önkéntes véradó... Családi hagyomány 1958-ban a szabadságolás reményében adott először vért Bodnár János, a kisvár- dal rendőrkapitányság főtörzsőrmestere. Szombathelyen, a határőrségnél volt akkor katona, s bizony friss be- vonulóként a távoli szülőföld iránti vágyakozás erősebb volt benne, mint a másokon segítés gondolata. Amikor a seregben önkéntes véradókat kerestek, elsőként jelentkezett. Leszerelés után a kisvárdaí öntödében kezdett el dolgozni, majd 1968-ban végképp megállapodott. Rendőr lett, s azóta állandó véradó. Tavaly három alkalommal is szükség volt az áldozat- készségére, hiszen igen ritkának számító AB vércsoportja miatt gyakran kérik fel véradásra. Bizony sokszor megesik, hogy megáll házuk előtt az autó. Rá azonban mindig lehet számítani. A legnehezebb helyzetben is készen áll. hogy segítsen másokon. Mostanra családjában is hagyományt teremtett. Felesége és fia is véradó. Utóbbira igen büszke, hiszen a gyermek katonatisztként apja nyomdokaiba lépett. ö is rendszeres segítője a bajbajutottaknak. Mi a humanitás? A kérdésen csak mosolyog. Szerinte a véradás minden állampolgár kötelessége. Mert ugyan ki az, aki tudhatná, mikor szorul ő maga is segítségre? Bodnár János a közelmúltban vehette át a harmincszoros véradóknak járó megtisztelő kitüntetést. (k. é.) Menedzseriskola Tanuljon vezetni! Ez lehetne a mottója annak az egyéves; menedzser iskolának, amely szeptemberben nyitja képzeletbeli kapuit a Taurusban A nagyvállalat valamennyi így a nyíregyházi gyárában ismerkednek meg a pályázatot elnyert vezetőjelöltek a vezetési munka gyakorlatával. Az elméleti képzésre tavasszal kerül sor az ipar vezetőképző intézet szervezésében. Két évi nyugalom utár: azonban reménytelenül eldugult a szennyvízlefolyó Újra szakember, hívtam. Az a vízvezetékszerelő jött el aki korábban az egész rendszert készítette. Miután megállapította, hol a baj, órákon keresztül szidta azt az embert, aki ilyen munkát végzett. Mjmikor elmondtam, hogy iWM ö volt az, először csak hallgatott, majd így szólt: — És mondja, mennyit fizetett akkor mindezért? Mikor megmondtam az összeget, nevetett és legyintett egyet: — Ugyan, uram, ilyen éh- bérért csak nem gondolja, hogy minőségi munkát lehet végezni. Nézze, egy valamire való szakember jelszava csak az lehet: Minőségi munka — megfelelő fizettség. Elégedett-e a lányukkal? — érdeklődtem anyavállalat) csak 2 millió nyereséget pro- Tóth Páltól, a Szabolcs-Szatmár megyei dukáltunk az első fél évben, a Nyírszakszer Építő és Szerelő Vállalat igazgatójától. A vá- pedig 8 milliót, lasz: „Nagyon. Elképzelheti, amikor mi (az Okai?
