Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

1987. szeptember 21. Kelet-Magy arország 7 Exkluzív inturjú Balatonszéplakon Olimpiáról, pénzügyekről, Verebesről Az elmúlt héten Balatonszépla­kon a sportújságírók országos tanácskozását tartották. Sok min­denről szó esett: a pénzről, a reklámról, a versenyzők olimpi­ai felkészüléséről. A honi sport­élet számos vezetője is megje­lent a toliforgatók tanácskozá­sán, többek között DEÁK GA­BOR, az AISH elnöke, valamint SOMOGYI JENŐ, az MLSZ el­nöke válaszoltak a feltett kérdé­sekre. Ezeket gyűjtöttük cso­korba, vázolja a magyar sport keresztmetszetét. Deák Gábor válaszai — Hogyan ítéli meg az állam­titkár az olimpiára felkészülés állását? — Mindenekelőtt határozottan állítom, lesz olimpia és részt ve­szünk rajta. A világban nagy figyelem kíséri a játékok előké­születeit, hatalmas összegek szponzorálják a rendezést. Az utóbbi időben számos magyar sportoló eljutott Szöulba, kü­lönböző versenyekre, jó kapcso­lat alakult ki a dél-koreai szerve­zőkkel. Ami a mieink felkészü­lését illeti, megnyugtatónak mondható, versenyzőink nagy odaadással készülnek az olim­piára. Űjabb sportágak stabilizá­lódtak. Nyugodt vagyok tehát áz olimpiai felkészülést illetően, mert nem az edzők hajtják a sportolókat, látszik, ők maguk akarják a sikert. — Az AISH „szuper” anyagi elismerésben részesíti a világ- versenyeken jó eredményt elérő sportolókat. Az utánuk követke­zők viszont jóval kisebb támo­gatásban részesülnek. Jól van ez így? — Ez a dotálási rendszer bizo­nyos csúcsteljesítmények eléré­sére ösztönöz, ezért állapítot­tunk meg 500—700 ezer forintot egy világ- vagy olimpiai bajno­ki címet elérőnek. Hogy a me­zőny többi tagja kevesebb anya­gi támogatásban részesül, az an­nak következménye, hogy egye­lőre ennyi pénzt tudunk elosz­tani. — Nem egyenlő támogatást kap valamennyi sportág, egyik-má­sik pedig alig kap valamit. Nem félnek ezen sportágak megszű­nésétől? — Ha a meglévő pénzösszegét egyformán osztanánk el, min­denki szegény maradna. Ezért támogatjuk kiemelten az ered­ményesebb sportágakat. — Milyen az ön egyesületi mintaképe? — Híve vagyok az egyszakosz- tályos egyesületnek, olyannak, ahol egy-egy vállalat színeiben szerepel a csapat, vagy valame­lyik sportág. — Elkábítanak a világbajnoki sikerek, ugyanakkor a diáksport továbbra is mostoha gyerek ma­rad. — A diáksporttal kapcsolatban ezután sem változik az elképze­lés, nagy szükség van a pezsgő iskolai sportéletre, a mindenna­pos testnevelésre. Mi a jövőben is támogatjuk a diáksport egye­sületeket, a jobb eredményt el­érőket külön anyagi, erkölcsi el­ismerésben is részesítjük. — Mi a véleménye a Szent Ju- pát útjáról? — Igen nagy teljesítménynek tartom a két bátor sportember vállalkozását, mi is méltó elis­merésben részesítjük őket. — Mi a véleménye a sportsaj­tó munkájáról? — Hogy szimpatikusán fogad­ták az AISH megalakulását, ez­úton köszönetem fejezem ki. Aztán segítő tevékenységet ér­zek, a jó dolgok hamar publi­kálást kapnak. Jó partner a sportsajtó a diáksport ügyében is, viszont az erkölcstelenségek felszínre hozásában kevés a konkrét példa. Hogy mire gon­dolok? Nos, a bundák, a csúszó­pénzek, amelyek felderítésében a sajtó igen sokat segíthet. Nem szeretem viszont a sejtető íráso­kat, ezek igazságáért igen ne­héz harcolni. Kérdések Somogyi Jenőhöz — Milyen a közérzete mosta­nában? — Kiválóan érzem magam, mert tele vannak a magyar .szállodák, meg hetente 15—20 ezerrel többen ülnek a labdarú­gó-mérkőzések lelátóin. Ha ab­ból indulok ki, honnan jutot­tunk ide jó, ha arról beszélünk hová jutottunk, elszomorító. A labdarúgópályán kívül és belül rengeteg a megoldatlan kérdés manapság. Az NSZK-ban fél év­század során összesen 5 elnöke volt a labdarúgó-szövetségnek, nálunk két vereség után bizo­nyos, hogy váltás következik. Így nem lehet perspektivikusan dolgozni. Július 1. óta önállóak vagyunk, sok viszont a gátló, adminisztrációs szabályozás a magyar sportéletben. Rossz, ha az MHSZ munkáját csak a válo­gatott szereplésén keresztül íté­lik meg, pedig *ez az összes te­vékenység kis hányadát jelenti. — Az MLSZ új vezetése is megpróbálta meghatározni labda­rúgásunk további irányát. Több új határozatot hozott, ugyanak­kor alig változott valami a sportág rendszerében. Az új ve­zetés mindig új igét hirdet, de marad minden a régiben. — Ahol annyi a felesleges fék, a kuszaság, mint nálunk, bizo­nyos értelemben a sportág is fertőzötté válik. Véleményem szerint a sportot sem lehet kü­lönválasztani az ország morál­jától. Pedig sohasem volt annyi tehetséges fiatal a magyar lab­darúgásban, mint manapság, de félő, hogy lesz-e belőlük jó já­tékos. Az elmúlt évi labdarúgó­kongresszus óta sok új elem je­lent meg a magyar labdarúgás­ban, de még mindig kevés. — Mi a véleménye a Verebes­ügyről? — Verebes hibát követett el, amikor szellemileg akarta le­győzni a magyar sportsajtot. Jobban tette volna, ha ezt a pá­lyán bizonyítja, további eredmé­nyekkel. Verebes olyan típus, aki csak pillanatnyi dolgokat tud tervezni, hosszú távon nem íképes erre. Ami viszont mellet­te szól, ebben a rossz hangulat­ban is képes volt eredményt el­érni. Tanulság az is, nem sza­bad egyetlen ember kezébe ad­ni a hatalmat, az ő esetében ez különösen igaz. mert saját igaz­ságát az egyetlen igazságnak is­meri el. — Mennyit hozott végered­ményben a mexikói VB? — összesen 900 ezer dollárt. Ez az összeg — nem a Váci utcai tőzsdén — több mint 45 millió forint. — Miért a kettősség: az AISH és az MLSZ együtt intézi a kül­földre szerződő játékosok ügyét. — Sajnos, ez még a régi sza­bályozók szüleménye. Folynak a tárgyalások arról, hogy teljesen átvegyük ezt a tevékenységet, ha önállóak vagyunk. A szakmai véleménymondás eddig is a mi kezünkben volt. — Mondana véleményt a lab­darúgásban jelentkező „egyéb” pénzekről? — Olyan gazdasági vezetők, akik saját területükön egyetlen forintot sem fizetnek ki sza­bálytalanul, a sport terén száz­ezreket szórnak el szemrebbenés nélkül. Olykor az orgazdák pia­cává válik a futball, csak itt nem az áru, hanem pénz cserél gazdát. Nem ártana súlyos bün­tetést kiszabni elrettentő példa­ként. Az NSZK labdarúgásában törvény, hogy csak azt a pénzt lehet felosztani, amit megter­melt az egyesület. Nem is aka­rok belebonyolódni ebbe, nagyon elkeserít a dolog. Sajnos, most is folyik eljárás egyik élvonal­beli egyesületünknél a fekete­pénz miatt. — Verebes tényleg társadalmi munkában végezte a szövetségi kapitányi teendőket? — Olyannyira társadalmi mun­kában, hogy több mint 220 ezer forintot vett fel tőlünk kapitányi munkájáért. — A jelenlegi MLSZ-t két év­re megválasztották, ebből egy év már eltelt. Mi lesz ezután? Újabb vezetés következik? — Nem tudom, mi lesz, de ne­kem elég ebből két esztendő is. Az elnökség azért még viheti tovább azt az ügyet, amelyik egy éve elindult. — Kinek a vállán nyugszik a felelősség ai MLSZ vezetésében? — Az apparátusban személy szerint a főtitkár felelős az ügy­menetért, én külső ember va­gyok, nem felelhetek az MLSZ gazdálkodásáért. — Mindig felül akarnak lab­darúgást csinálni, ugyanakkor sorra szűnnek meg a kiscsapa­tok a falvakban. — Ha ez így van, akkor a me­gyéknek kell ezzel a kérdéssel jobban foglalkozni. — Az élvonalbeli edzők fizeté- se magas, az ificsapatok edzőié meglehetősen kevés. — Sajnos, ez elég szomorú do­log. — Mennyi a mindenkori szö­vetségi kapitány fizetése? — Komora havi 22 ezer forin- tot kapott, ebhez jön a prémi­um, ami annyi, mint a legjobb játékosnak járó összeg. — Miért nem tanítják a ma­gyar futballistáknak a labdarú­gás szabályait? — Most készül egy kiadvány félmillió példányban, eljut az iskolákba is. — Mi van a „Gól” című lab­darúgó-hetilap beindításával? — Egyelőre nincs konkrét idő­pont, nem ez a fő dolog pilla­natnyilag. — Miért nem egyenes adásban került képernyőre a közelmúlt­ban zajlott tv-interjú? — Sok volt a bizonytalansági tényező, így nem mertem egye­nes adásban vállalni a Verebes József társaságában készített műsort. — Mikor lesz új átigazolási szabályzat? — Most van kidolgozás alatt. . . — A korábbi MLSZ-elnökök nyomást gyakoroltak a váloga­tott csapat összeállítása terén, ön hogy van ezzel? — Nekem is vannak kedvenc játékosaim, de nem szólok be­le a válogatott csapat összeállí­tásába. Ha ezt tenném, jobban kellene értenem a labdarúgás­hoz. — Milyen folytatása lesz a szö­vetségi kapitány kinevezésének? — Remélem, hogy év végére kialakul ez is. Mindenesetre nem sztárkapitányokra van szük­ség, volt kapitányok nem ia jöhetnek számításba a kijelölés­nél. A szállodai szakmában is mindig fiatalokkal kezdtem és nem csalódtam bennük. — Ki ad az MLSZ-nek pénzt? — Van pénz! Több jó vállal­kozásba kezdtünk, hogy az anyagi háttér meglegyen. Az MLSZ éves költségvetése 34—35 millió forint. Kovács György Siker a szőnyegen, siker a szorítóban Nekem mindig a moszkvai olimpia jut eszembe róla. A birkózó döntő magyar arany­érmese a győzelem után olyan őszintén tudott örülni, amelyet sohasem lehet elfe­lejtem. A birkózó olimpiai bajnak, Növényi Norbert az­óta a szőnyeget egy másik küzdőtérre, a szorítóra cse­rélte fel. Kétéves kiok-boxos pályafutásának eddigi csúcs­pontja a párizsi full contact EB-n aranyérem. A közel­múltban Nyíregyházán járt, a világbajnoki válogatón. Ellenfél hiányában azonban nem állhatott szorítóba, hogy bemutassa tudását. Elegáns öltönyében úgy festett, akár egy filmsztár. Aki végig a ring környékén maradt, szurkolt, tanácsokat adott, buzdította válogatottbeli tár­sait. És szívesen állt lapunk rendelkezésére. Zsúr Kupa — mennyiért? Vállalkozásként először szer­vezte meg nemzetközi atlétikai viadalát az NYVSSC. Olyan szponzorokat keresett a klub, amelyek finanszírozzák a ver­senyt. A legfőbb támogatónak az egyesület a Nyírség Konzervipa­ri Vállalatot nyerte meg, amely az átutalt 150 ezer forintért ko­moly reklámhatást várt a há­romórás nonstop gálától. Ezért is kapta az eddig számmal jelölt viadal a Zsúr Kupa nevet, amely a nyíregyházi cég egyik termék­családját jelöli. Mellette a nagyhalászi Kender- juta Politextil készítette a rajt- számokat. a Taurus, a Balkányi AG, a Nyirlugosi ÁG, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat, a Kelet- magyarországi Faipari vállalat anyagiakkal szállt be a „zsúr- ba”. Valamennyi szponzor a programfüzetben és a stadionban elhelyezett feliratokon hirdette termékeit, szolgáltatásait. ök együttesen fedezték az atlétikai viadalt. Nézzük. mire költötték a ..zsúrpénzt”. A nevesebb ver­senyzők, magyar bajnokok, a világbajnokságon szerepelt meg­hívott versenyzők útiköltségét, szállását, étkezését térítették. Emellett a legjobbaknak pénzdí­jat. jutalmakat. Nem minden győztest, hanem azokat, akik­nek eredményeik megközelítet­ték a nemzetközi színvonalat. A kalapácsvető Vida 10 ezerrel, a férfi 800-as Szalai. valamint két külföldi, a női 800-as lengyel Glocz és a szovjet magasugró Priszavnyuk 5—5 ezer forinttal gazdagabban távozhatott. Ezen­kívül a rendezés költségei — versenybírók. pályamunkások stb. — is jelentősek voltak. Be­vételként a szervezők a jegy­árakból befolyt összegre gon­doltak. Mivel a verseny szűkkö­rű babazsúr volt. a 167 fizető né­ző 20—20 forintja elenyészőnek bizonyult. Ezek alapján kb. null­szaldós volt a Zsúr Kupa. Megkapták-e a remélt reklám­hatást a szponzorok? Erre hatá­rozott igennel felelhetünk. A versenyről kétperces tudósítást láthattak a nézők a Magyar Te­levízióban, ezenkívül bővebbet a városi televízióban. A Népsport, valamint lapunk is tenedelme- sen foglalkozott a gálával. A legfőbb szponzor is elégedett le­het, ezért is vállalta az NYVSSC másik, nemzetközileg is ered­ményes szakosztálya versenyé­nek, a Nyírség Süti Kupa úszó­viadalnak a finanszírozását. Sportszakmai szempontból már közel sem volt ennyire ered­ményes az atlétazsúr. A tervek szerint a versenyzők Nyíregyhá­zán megszerezhették volna a hiányzó magasabb minősítést, ezenkívül a külföldi kapcsolatok ápolása is célja volt a verseny­nek. Sajnos most is éreztük, hogy messze van a Nyírség a fővárostól. mert neves atléták mondták le a szereplést, vagy egyszerűen nem jöttek el. Má­sok az ejnyújtott római VB után pihenőre vonultak, hogy egy hó­nap múlva újult erővel kezdjék a felkészülést. A verseny ráadá­sul egybeesett a gátfutó és ügyességi ifjúsági CSB-vel. így a hazaiak leglobb fiatal atlétái a fővárosban álltak rajthoz. Ennek ellenére a nyíregyházi felnőtt versenyzők (Stefán és Vasvári kivételével) mellett a meghívott külföldi csapatok legjobbjáikkal indultak. A nők versenyszámából egyet sem, viszont a férfiakéból négy számot emelünk ki. amelyek lát­ványos, közönségcsalogató küz­delmet hoztak. Ilyen volt a ka­lapács, a diszkosz, a gerely és a 800. Más kérdés, hogy a mini­mális nézőszám mennyire sar­kallta jobb teljesítményre a ver­senyzőket. Az okok között sze­repelt, hogy akkor közvetítette a tévé a brüsszeli Grand Prix ver­senyt, amivel természetesen nem versenyezhetett a nyíregyházi viadal. Ügy érzem, reményteljesen vál­lalkozott az NYVSSC aUétikai szakosztálya. A pénzügyi oldalt a jövőre nézve is gondosan megszervezte, viszont az időpont egyeztetéssel gondok voltak. Rá­adásul egy év múlva kezdődik a szöuli olimpia, tehát mindenkép­pen augusztusban kellene, ha le­hetséges az IBV után (helyszín: Nyíregyháza) megrendezni az atlétagálát. Csúcsformában levő versenyzőket vár a szurkolóse­reg. közöttük egy-két nemzet­közileg is elismert atlétát. És hogy ez a verseny minél nép­szerűbb legyen, az kell, amit egyébként a klub vezetői is meg­ígértek, jegy nélkül becsalogatni a szurkolókat a nézőtérre. Máthé Csaba — Mindig így együtt él a szőri tóbe 1/iekkel ? — A küzdősportokban ver­senyzők számára az termé­szetes, hogy aki eredménye­ket akar elérni, az szurkol is a társainak. így van ez a birkózásban és a kick-box- ban is. — Hogyan ismerkedett meg új sportágával? — Még birkóztam, mikor az egyik angyalföldi taek- won-do klubba ellátogattam. Később egyesületemnél, a Budapesti Spartacusmál edző lettem, és egyszerűen nem volt időm teakwon-dozni. A közelben viszont volt egy kiok-box klub. — A szőnyeg és a szorító között jócskán van különb­ség. — Ha le akarom egyszerű­sítem a dolgot: a birkózás­ban nem kell spárgázni, a kick-boxban viszont nem kell hidalni. A lényegi elté­rés az, hogy a szőnyegen kö­zel kell csalogatni az ellen­felet, a szorítóban pedig tá­vol kell tartani. — Kétségtelen, hogy mind­kettő küzdősport, azonban másféle technikát, mozgás­formát követel. Milyen volt az átállás? — A birkózás olyan alapot adott, amely után nem volt gond az átállás. Az erőnlét­tel, a kondícióval nem volt probléma, csak a technikát kellett csiszolni. Ez termé­szetesen nem volt könnyű, ám sok segítséget kaptam. — Hogyan jellemezné a kick-boxot? — Kimondottan férfias sportág, amelyben a test és a szellem egyaránt fontos az ellenféllel szemben. — Mennyit edz? — Az a szabad időmtől függ, de a napi három edzés megvan. — A jövő hónapban Mün­chenben világbajnokság. Mi­lyen tervekkel utazik? — Célom minél jobban szerepelni, ezért mindent megteszek. Ennyi volt a rövidke be­szélgetés, amelyben termé­szetesen sok mindenről nem eshetett szó. Ezért, úgymond kiegészítésként dr. Hegedűs Csaba, a b i rkózóvá lógató tt kapitánya így vall Növényi­ről: „Mivel számára az élet a sporttal egyenlő, nyilván­való volt, hogy a benne lé­vő feszültségnyilvánulás, kibontakozás valahol ki fog csúcsosodni. Hát hogy éppen a karatét és ezen belül a kick-boxot választotta, azt hiszem, hogy ez magától ér­tetődő. Aki Növényi Nor­bertét ismeri, tudja, hogy Norbi egy hiú sportember, mégpedig ezt abszolút jó ér­teleimben mondom. Számára a teljesítmény, az eredmény, a hírnév egyenlő Növényi Norberttal, és ezt manapság nagyon jó érzés elmondani.” Mán László Fecsku újra itthon — Hová tűnt a torzonborz frizura? — Levágattam, de ennek tör­ténete van. Korábbi edzőm, Sülé István meglehetősen rossz szemmel nézte, hogy nagy sza­kállt növesztettem, én pedig ragaszkodtam ahhoz, hogy ma­radjon. Emiatt problémáim adódtak a mesterrel, amikor aztán az edző eltávozott Csa­báról, levágattam a hároméves szőrzetet. Köd előtte, köd utána . . . Megvallom, meglepett, amikor a napokban az átigazolási hí­rek között olvastam a nevét: Fecsku István (Békéscsaba) a megyei I. osztályban szereplő Tiszavasvárihoz igazol. Szélesre tárta az ajtót, ami­kor belépett hórihorgas alak­jával. Hallom, hogy sok NB I-es védő terítékes bankettel ünne­pelte a napot, amikor nyilvá­nosságra került az átigazolásá­nak híre. Nevetett. — El tudom képzelni. De utána, egyik pillanatról a másikra megkeményedtek vo­násai. Széket húzott maga alá. s kényelembe helyezkedett. Látszott rajta, talán tudta, mit kérdezek majd tőle. — Miért jött el Békéscsaba­ról, s főleg miért egy megyei csapathoz? — Mert öreg vagyok — mond­ta, de minden meggyőződés nélkül. Fürkésztem az arcát, erre ő kérdezett. — Miért? Nem látszom an­nak? Fecsku Pista üstökösként tűnt fel a magyar labdarúgás­ban. Temesvári edzősködése idején a honi labdarúgás ötö­dik vonálából került az NB I- be. Hamar megkóstolta a si­ker ízét. Első mérkőzésén, Pé­csett mutatkozott be a 188 cm magas játékos, mindjárt gólt is szerzett! Az ő találatával egyenlített az NYVSSC a 89. percben. Ezután további 80- szor kapott helyet a piros-ké­kek csapatában, húsznál több gólt szerzett. Emlékezetes ta­lálatai közé tartozik a Ferenc­város elleni távoli szabadrú­gásgól, majd 2:0-ás győzelem a Fáy utcában a Vasas ellen — Fecsku góljával. Jó teljesítménye révén a ma­gyar utánpótlás-válogatottságig is eljutott, 12 alkalommal ölt- hette magára a címeres mezt. Fecsku 1984-ben a Rabcsák— Fecsku cserével került Békés­csabára, három évig játszott a lila-fehérek között. — Hogyan illeszekedett be? — Negyvenötször szerepeltem a viharsarki csapatban. Sajnos, makacs sérülés kísérte a pályá­mat, három műtéten estem ke­resztül, legutóbb porccal ope­ráltak. A magasabb szintű munkához, további műtéteket kellett volna elvégezni, de ezt nem vállaltam, így került sor a kenyértörésre. Közös megegye­zéssel váltam meg Békéscsabá­tól. — Elküldték? Rázta a fejét. — Nem. Marasztaltak, de jobbnak láttam így . . . Augusz­tus óta a Tiszavasvári Lombik játékosa vagyok. — Eddig sikerekben volt ré­sze, most a foci ötödik vonalá­ban szerepel. Nem visszafejlő­dés ez? — Jelenlegi állapotomban nem minősíthető annak, aztán a labda itt is gömbölyű. — Milyen csapat a Lombik? — Jó gárda jött össze, itt ját­szik Kiss Miklós, Ambrusz, Varga Attila, Gáspár és jóma­gam, valamennyien megjártuk az NB I-et. Szeretnénk bajnok­ságot nyerni! — A család? — Három éve nősültem, van egy 14 hónapos Ottilia nevű kislányom. — Amíg a Csabában játszott, Nyíregyházán azt rebesgették a szurkolók: Fecsku nem szeret edzeni, azért nem játszatják. Igaz ez? — Ahogy elkerültem Nyíregy­házáról, új erővel, új remé­nyekkel kezdtem. Két éven ke­resztül kevés edzést hagytam ki, teljes intenzitással dolgoz­tam. Ennek ellenére sem lehet­tem biztos csapattag, a már említett szakáll miatt. — És ha magasabb osztályú csapat hívná? — Annak meg kell fizetnie az értem járó 900 ezer forintot. — Hány éves? — Most vagyok huszonhat. Játszott jól és rosszul is Bé­késcsabán, közben hívta a Rá­ba ETO is. A játékos mégis az alacsonyabb osztályt választot­ta. Végre — mondja —, lesz egy kis élet, nyugalom körü­lötte. (K. Gy.) m m [SPORTj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom