Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
•tte. Aztán szépen ágyba is ■ktette, de imádkozni már :m tudott érte, mert új lá- gatók jöttek, akik mind tö- itten ülték körül az ágyat, ajd a sor végén János is egérkezett, hogy a halált ne- >gy lekésse. Idejében is jött, ;y találta, mert a helyzet mcsak egészen siralmas volt, inem maga Mihály bácsi is végső szóhoz folyamodott. — Hagyatkozni akarok! — ondta nehezen. S mindjárt ki is nyilvánítot- . hogy a jelenlévő tanuk itt s lelkiismeretes szokás érint minden vagyonát Já- sra hagyja, aki viszont, en- k ellenében, két dolgot meg- mi tartozik. Nevezetesen rtozik azzal, hogy illendő fejtésről gondoskodjék; má- iszor pedig tartozik azzal, gy húsz pengőforintot rög- í lefizessen. Ennyit és nagy nehezen el- mdhatván az öreg, végső gerőltetéssel félig felült az /ban, és János felé fordult. — Így jó lesz-e? — kérdez\ megtört szívüek mind Já- sra- néztek, a szerencsés ro- ira, s a hála kibuggyaná- megilletődve várták. S út vártak, abban nem is ilódtak, mert János fáj- mas szavakkal jelentette hogy az illendő temetésről idoskodni fog; majd a sza- í után sújtottan felállt, és íúsz pengőforintot ájnyúj- ta Mihály bácsinak. Az g megnézte a pénzt, majd markába szorította, mintha ájdalom görcsébe!) tette na. Aztán visszaereszke- t lassan a párnára, és úgy ;te fektéből a gerendát, itha ott a tetőn egy nyílást esne, amelyen a lelke el- llhasson az egekbe. Így öregasszony sírni kez- t. >e akkor hirtelen, mintha da történt volna, az öreg ínyűszerrel felült az ágy- i, és biztos mozdulattal le- ett a földre, elkezdett öltözködni. ) lyan erőben és egészséggel mozgott, hogy egy darabig szólni sem tu- t senki. De aztán János fel- ott a helyéről, s nagy szem- ányással szólott az öregre, adván:- Mért hazudta, hogy egy jrautó keresztülment ma- ?!- De bizony, kersztülment! mondta az öreg.- Magán?!- Hát nincs magának sem- baja!- Nincs, mert a híd alatt am — nevetett az öreg. nevettek mások is, az íz gyülekezet. Mihály bácsi ig bort vett elő, hogy a z forint háta mögül az ő lelmes vendégeit megkí- a. zás ‘TÓI, 1, ítán, lökdös, oes: csinálom ... ímes, e, \y emelt, íom utána, t. keccsel ízül. nt jó komondor, i ttal, ybe, ie: zen ismerői! Új színészarcok Játszani és játszani Ha az előadások még nem is kezdődtek el, javában folynak viszont a próbák a Móricz Zsigmond Színházban. A szezonkezdés minden színész számára izgalmas feladat. Hát még a társulathoz került új színészeknek. Hiszen újra el kell fogadtatni magukat, s akár további sorsuk is eldőlhet, egyiküknek az üstököspálya adatik meg, másnak esetleg a csillaghullás. A nyíregyházi színházhoz az idén négy fiatal színész került. Ketten a Madách Színházból igazoltak át. Velük készítettük az alábbi beszélgetést. Orosz Helgával meglehetősen nehéz a beszélgetésihez megfelelő időpontot egyeztetni. Folyton úton van. Naponta 600 kilométert utazik. Esténként taxi viszi fel Pestre, ahol a Denevér című tévéfilm felvételei folynak, és ő Ida szerepét játssza, a fárasztó próbák után rövid alvás, aztán újra utazás és színházi próbák Nyíregyházán a bemutatásra váró Ármány és szerelemben. Irigylésre méltó vitalitás. Még- jobban elcsodálkozom, amikor végülis három napi szaladgálás után találkozom vele. Bájos, törékenynek Látszó fiatal lány. Kicsit ismerősnek tűnik, csakhamar ki is derül, hogy a Nyolc évszak című filmben ő alakította Gittát, de láthattuk egy másik tévésorozatban, a Falu jegyzőjében és más filmekben is. Annak ellenére, hogy most került a Móricz Zsigmond Színházhoz, a szabolcsi színházkedvelők már hazai színpadokon is találkozhattak vele, hiszen nagyon hálás szerepet kapott nyáron a II. Rákóczi Ferenc fogsága című darabban a kisvárdai várszínházban. ő volt a fejedelem kedvese, hitvese. Szolnokon érettségizett és — kicsit röstelilkedve mondja — csak negyedszerre vették fel a Színművészeti Főiskolára. Az ottani akadályokat azonban sikeresen vette, plyannyira, hogy kétéves gyakorlati ideje után, amit a Madách Színházban töltött, a rangos színház rögtön szerződtette is. Játszott a Szeget szeggel című darabban, a Salemi boszorkányokban és a Romantikus komédiában. — Tulajdonképpen nem panaszkodhattam — mondja elgondolkodva. — Nézőpont kérdése, hogy sokat játszottam-e vagy sem. Nekem nem volt elég annak ellenére, hogy jól éreztem magam. Szerencsésebben alakultak a színházon kívüli dolgok. Sokat hívott a televízió, talán több lehetőséget is kaptam ott, mint az osztálytársaim. — Ennyire vonzotta volna Nyíregyháza? Nehezen hiszem eL — Nyughatatlan vagyok, nem vagyok az a megülős fajta — neveti el magát. — Nagyon szeretem a színházat és nem akartam évekig várni, hogy egy rendesebb szerepet kapjak. Léner Péter, aki tanárom volt a főiskolán, már tavaly is hívott. Most újra megkeresett és rövid gondolkodás után igent mondtam, hiszen azzal biztatott: itt szükség lesz rám és nekem való szerepeket kapok. — Nem lesz messze Nyíregyháza Pesttől? Esetleg kevesebb szerep jut a tévében ... — Ki fogok onnan kopni, biztos, hogy elfelejtenek lassan. Számolnom kellett vele, hogy a pestiek nem fárasztják majd magukat, hogy szabadidőmet egyeztessék, hozzanak, vigyenek. Ezt fel is mértem magamban, de ezt is vállalnom kellett. Nagyon szeretek színpadon játszani. A próbákat is imádom, csodálatos, ahogy a mű megszületik, már a folyamat is örömmel tölt el. Nagyon szép szerepet kaptam áz Ármány és szerelemben. Orosz Helga hosszasan fejtegeti az új szerepével járó feladatokat. A legjobban az egészből az tetszik, úgy próbál azonosulni a szereppel, hogy az első szerelem idejét idézi vissza. Beszél arról is, hogy meg kell szokni Nyíregyházán majd a másfajta életmódot. — Pesten egy nap rengeteg dolog történik, — mondja.—, Szinkronszerep, tévéfelvétel, saját színház. Meg aztán ott már megvolt a társaságom is. Itt majd csak két dolog létezik, a színház, aztán megint a színház. Jó megjelenésű fiatalember Rékasi Károly. Rokonszenves, szerény, de magabiztos fellépésű. Hangja fülbemászóan kellemes. Csakhamar kiderül: romantikus alkat. Akár a talányos mesebeli hős, itt is van Nyíregyházán, meg nem is; színész is, meg nem is. — Februárig még hátralévő katonai szolgálatomat töltöm az egyik nyíregyházi laktanyában. Feljebbvalóim lehetővé tették, hogy a próbákon, majd az előadásokon részt vegyek. Napközben kiképeznek, délután pedig próbálhatok, majd estére újból a laktanyában kell lennem. Nem lehet könnyű Rékasi Károlynak. Meglehetősen furcsa, páros szereposztást kapott. Délutánonként főúri környezetben, hercegfiit játszik, hajlongó szolgák hada veszi körül, este pedig takarodó után bakaként fekszik az ágyában. Nevet. — Nem, nem emiatt nincsenek lelkitusáim, bár igaz, hogy már kicsit együttélek a szerepemmel. Inkább az a bajom, hogy az intenzív próba után nehezen tudom leállítani magam, és csak sokára alszom el katonatársaim között. Rékasi Károly Jászberényben érettségizett. Már óvodás kora óta verselget, mégis csak a szakközépiskola végefelé határozta el, hogy színész lesz. Az első felvételije nem sikerült. Mindenesetre Pesten maradt az amatőr színjátszó csoportban, így készült a színészi mesterségre. Csak másodszorra vették fel, 1986-ban végzett Szinetár osztályában. Ritka szerencséje volt, hogy a Madách Színházhoz került. — Bizonyára nagy öröm lehetett jó nevű pesti színházhoz kerülni. — Sojnos, csak az öröm maradt, ami munkával nem párosult. Dolgozni szerettem volna, de az egész évadban csak a Caligulában kaptam egy epizódszerepet. — Talán türelmesebbnek kellett volna lenni. Hiszen egy évad a bizalomhoz és a bizonyításhoz is kevés. — Való igaz. De szörnyű dolog nézni a próbákat, mások próbáit — és rendre kimaradni a szereposztásokból. A színész játszani szeretne, hát még a pályakezdő. Bizonyítani akar. Keserű, boldogtalan ember lettem egy idő után. Enyhe gyógyír volt, hogy jelentős szerepet kaptam Gál István Isten teremtményei című tévéfilmjében. Szerettem forgatni. Bár jó kritikát kaptam, valahogy azonban ez sem sikerűit. Kapott viszont szinkronszerepeket, nem is akármilyet. Az ő hangját hallhattuk a Házibuli folytatódik és a Kék laguna című film főszereplőjének szimkronhangjaként. Jelenleg éppen a Koráll-sziget ausztrál kalandfilmsorozatban hallhatjuk a hangját a televízióban. — Természetesen a szinkron mellett más feladatokra is vágyott ... — Azért örültem, amikor egykori tanárom, Léner Péter Nyíregyházára hívott. A mel ■ lőzés után örömmel jöttem, annál is inkább, mivel ígéretet kaptam, lesz munkám. Persze bizonyítanom kell. Remélem jó alkalmam lesz erre az Ármány és szerelem című darabban, amelyben az egyik fontos szereplőt alakítom. — Hallott már előzőleg a nyíregyházi színházról? — Nagyon jó híre van szakmai körökben. Az „Évad Társulata” kitüntetés már csak a korábbi munka megkoronázása volt. Tudtam, itt igazi közösségi munka folyik. Az sem közömbös, hogy a kollégák is szeretettel fogadtak. Mégis nehéz egy új társulathoz alkalmazkodni. — Mit vár Nyíregyházától? — Munkát, munkát és munkát. Azt, hogy kipróbáljanak, hogy bizonyíthassak, már 25 éves vagyok, és úgy érzem, hogy eddig még nem csináltam semmit. Folyópart — Krutilla József tusrajza. A Duna-Tisza köze, a legújabb kori színes kalocsai nép művészet kivételével, nem tartozik a látványos és közismert népművészeti tájaink közé. Az utóbbi évek kutatásai azonban feltárták, hogy a kiváltságos jogállású Kiskunság és a nagy autonómiára szert tett Kecskemét is rendelkezik a tárgyalkotó népművészet emlékeivel. Mezővárosi népművészetnek is nevezhetjük e két terület anyagát, hiszen a kiskunsági települések is mezővárosi jogállásnak voltak. A Kiskunság és Kecskemét népi kultúrája egyaránt fejlett, polgárosult kultúra, mely a népművészetben is a polgári minták követését tartja kívánatosnak, különösen azokban a jelenségekben — öltözködés, a lakás berendezése —, amelyek nagydbb közönség előtt is megjelennek. A pásztorművészet darabjai, az apróbb használati tárgyak ritkábban kerülnek szélesebb közönség elé, így ezek díszesebbek, s többet megőriztek népművészetünk régi stílusának elemeiből. Ezekből a tárgyakból, használati eszközökből látható az év végéig kiállítás a nyírbátori Bát- hori István Múzeumban. Kiskunsági Madonna. A pásztormű vészét néhány darabja. Szépen diiaített használati eszközök. A népi zenekultúra egyik ismert hangszere a tekerő lant, avagy tekerő nyenyere. (Császár Csaba felvételei) Bodnár István 1987. szeptember 19.
