Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-18 / 220. szám
1987. szeptember 18. Kelet-Magyarország 3 Folytatja munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka Erkölcsi érdekünk az ország boldogulása Grósz Károly miniszterelnök vitazáró beszéde Tisztelt Országgyűlés! A kormány és a magam nevében megköszönöm a felszólalásokat, támogatásúikat, s azt, hogy gondolataikkal hozzájárultak a helyzetelemzéshez, az útkereséshez, a módszereik kutatásához. Nagyon 'köszönöm a végrehajtásban való együttműködés szándékát is. Külön szeretném megköszönni Kádár János elvtársiak, hogy a párt Központi Bizottsága nevében támogatja a kormány 'törekvéseit. Felszólalásában megerősítette törekvéseink elvi alapjait és hozzájárult ahhoz, hogy a kormány széles körű politikai összefüggések szem előtt tartásával szervezze munkáját. Ugyancsak köszönöm a Szakszervezetek Országos Tanácsia, valamint az MTESZ képviseletében elhangzott, a kormány programját támogató képviselői gondolatokat. Ezek a .támogatások nagyon sokat jelentenek mindennapi munkánkban, erőt adnak nekünk. Úgy érzem, e két nap alatt jelentős lépéseket tettünk előre, annak az egységnek a kialakításában, amely nélkül nem lehet stabilizálni, sem egy kibontakozási programot előkészíteni. Benyomásom szerint a vita konstruktív volt, a valóság talajából táplálkozott. A felszólalók egyszerre fogalmazták meg az ország irányításának felelősségéből eredő teendőket, és képviselték választóik érdekeit. Milyen kérdések várnak még tisztázásra? Ügy látom, hogy a program végrehajtásának biztosítékait illetően maradt sok kétely és kérdés. Megfogalmazták: megvannak-e a gazdasági, társadalmi, politikai, erkölcsi feltételek ahhoz, hogy a programot végre tudjuk hajtani, a gazdasági, politikai intézmények alkalmasak-e arra, hogy befogadják a változásból fakadó követelményeket, a megújulást. Miért vannak bennem vegyes érzések, feszültségek? Mert a mai napig úgy érzem, hogy nem teremtődött meg az a szakmai, szellemi egység, amely a célok megalapozottabb megjelöléséhez, eléréséhez szükséges. Ezt még közösen kell kidolgoznunk. Ezért e helyről is szeretném kérni az elméleti és gyakorlati szakembereket, gazdasági vezetőket, segítsék a kormányt a ikor mai követelményeinek megfelelő munkastílus és munkamódszere kialakításában, hogy eleget tudjon ttenni a program által támasztott rendkívül nagy követelményeknek. Gazdaságunk ma olyan kátyúban van, amelyből csak úgy tud kijutni, ha a politika, az egész társadalom minden támogatást megad ahhoz, hogy úrrá legyen gondjainkon és ismét országunk szilárd alapjává váljék. Grósz Károly ezután kitért a kormányprogram vitájában felvetődött néhány kérdésre. Elsőként arról az indítványról szólt, hogy a Magyar Nemzeti Bank tartozzék közvetlenül az Országgyűlés irányítása alá. Mint mondotta, a törvényhozó testület dolga, hogy a javaslatot tanulmányozza és döntsön róla; addig is azt ajánlotta, hogy az MNB elnökét az illetékes országgyűlési bizottság — vagy ha szükségesnek látszik, akkor a teljes képviselőtestület — az eddiginél gyakrabban számoltassa be az intézmény munkájáról. — Ami a bős—nagymarosi vízlépcső építését illeti — folytatta —, felelősséggel végig gondoltuk és végig is számoltuk a beruházás jelenlegi helyzetét, annak anyagi előnyeit és terheit. S ennek alapján jutottunk arra a következtetésre, hogy nem visz- sza, hanem előre kell lépni. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökével konzultálva kértük: nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy a rendszer a tervezettnél 15 hónappal hamarabb termelhessen. Szó esett a tengizi beruházásról is. Szovjet partnereinkkel közöltük, hogy a harmadik technológiai sor építésében nem veszünk részt. Eddig vállalt kötelezettségeinket maradéktalanul teljesítjük, de szűkös anyagi lehetőségeink miatt a folytatást nem vállalhatjuk. Pedig nagyon nagy szükségünk volna a részvétel ellenében kapott földáz-szállít- mányokra is. Grósz Károly ezután elmondta, hogy vizsgálják az államapparátus, a párt- és társadalmi szervek anyagi támogatásával kapcsolatos kérdéseket. Gondos elemzéssel, alapos munkával megnézzük, mi az, amit át kell — át lehet — csoportosítani, mert e szervek működését nem veszélyeztethetjük. ( Ami az adósság átütemzé- sének kérdését illeti: erre nem készültünk fel. Nem ezzel a gondolattal terjesztettük elő a programot. Azon dolgozunk és azért dolgozunk, hogy ne kerüljön sor az adósság átütemzésére. Ennek a programnak az a célja, hogy az ország elkerülje azt a válságot, amelynek következményei beláthatatlanok lennének az egyes ember és az ország jövője szempontjából. A politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatban — nem mint miniszter- elnök, hanem, mint a Politikai Bizottság tagja, — azt tudom mondani, hogy ezen több munkabizottság dolgozik. Ezzel1 együtt a kormány kötelessége a maga munkastílusát és munkamódszerét is korszerűsíteni, egész intézményrendszerét is felülvizsgálni, mert úgy tűnik, hogy az élet naponta ott is új követelményeket támaszt velünk szemben. A kormány munkaprogramjának sikere nagyban függ attól, hogyan tudjuk befejezni az 1987-es esztendőt. A mai, illetve a tegnapi vitában erről viszonylag kevés szó esett. Ezért kötelességemnek érzem, hogy felhívjam szíves figyelmüket arra: ez évi terveink és az eddigi teljesítmény között meglehetősen nagy a különbség. Vissza van még ebből az esztendőből több mint három hónap. Ez alatt még nagyon sokat tehetünk azért, hogy a kibontakozási program jobb pozícióból induljon. Szir.tesné dr. Tomsits Erika a vitáiban nagy síikért aratott egy fontos gondolatsorával. Azt mondta, hogy a nyugati árak után a nyugati béreknek is be kellene gyűrűzniük az országba. Teljes mértékben egyetértek a felszólalóval, de két apró pontosítást szeretnék hozzátenni az elhangzottakhoz. Az egyik a sorrendiségre vonatkozik, a másik az észrevétel tartalmára. Először honosítsuk meg nálunk a „nyugati" munkát, termelést. Utána jöjjön a bér. majd azt követően az ár. Ha ezt a menetrendet közösen meg tudnánk valósítani, akkor nagyabb lesz a termelés, lesz mit, és miiből megvásárolni. Örülök annak a javaslatnak, hogy a kormány rendszeresen vizsgálja felül azoknak a nyugdíjasoknak a helyzetét, akik havonta még 4000 forintot sem kapnak kézhez, s amennyiben kívánatos, hozzon intézkedéseket anyagi helyzetük javítására. Ez kis híján egymillió embert érint, gondjaikkal a kormánynak megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkoznia. Több felszólaló is említette a bürokratizmust, ezzel kapcsolatban szeretnék beszélni az apparátusokról. Én azt az utíat látom járhatónak, amelyet Kádár elvtárs is említett: tevékenységi köröket kell felülvizsgálná és nem beosztásokat. A bérreformmal kapcsolatos észrevételekkel egyetértünk: 1988-ban megkezdjük •kidolgozását. De úgy érzem, ehhez * a bérreformhoz ma valamiféle illúzió tapad. Sokan azt hiszik, ha lesz bérreform, itöbb bér is. Ha következetesek akarunk maradni a programban megfogalmazottakhoz, akkor a reálbér nem növekszik automatikusan. Csak a 'termeléssel összefüggésben. Elhangzott — joggal —, hogy áldozatot kérünk a 'társadalomtól, most kikerülhetetlen, hogy kétszámjegyű inflációt vállaljunk, de terveink szerint 1989-ben 8—9 százalékos, 1990-ben pedig körülbelül 6 százalékos inflációval lehet számolni. Pontos számokat természetesen csaík akkor tudunk majd mondani, s felelősséggel csak .akkor tudunk nyilatkozni, amikor az első év eredményét látjuk. Azt azonban hangsúlyozni szeretném: az életszínvonal csökkenését csak olyan mértékben csökkentjük, amilyen mértékben az feltétlenül szükséges. S csak addig, ameddig az elkerülhetetlen! Az infláció nem ok, hanem következmény. Az okokat kell megszüntetnünk, s nem a következményekre kell koncentrálnunk. Higgy jék el nekem: nincs kedvesebb megbízatása egy kormánynak, mint az életszínvonalat emelni. Csökkentésében eddig még egyetlen 'kormány sem lelt örömet. Nekünk is csak addig és olyan mértékben kell tehát ez utóbbit felvállalnunk. ameddig, s amilven mértékben kikerüLhetetlen. Az embereknek el kell hinniük, hogy érdekükben nyeljük le ezt a keserű pirulát is. Sok reformjavaslat fogalmazódott meg, s egy sincs, amellyel ne értenék egyet. A reformot azonban nem önmagáért fejlesztjük, a reform nem cél. hanem eszköz. Tehát olyan ütemben kell előbbre haladnunk, ahogy az az egész társadalom fejlődését és felemelkedését biztosíthatja. Köszönöm türelmüket, fiGrósz Károly beszél gy elmüket. segítőkészségiüket. Szeretném még elmondani. hogy amikor a kérdés elhangzott: vian-e garancia arra. hogy előbbre jutunk, sokat töprengtem, mit is válaszolják. Én két garanciát tudok. Az egyik, hogy ez a nép élni. alkotni akar. nyugodt jövőt vár. így szeretnék tervezni holnapjukat. És ez nagy kényszerítő ierő mindiíg, minden vezető számára! A má- siik: áz ország, a szocializmus ügye mellett elkötelezett, áldozatkész, politizáló emberek nagy közössége dolgozik a pártban, a szakszervezetekben, a népfrontmozgialomfoan, a különböző társadalmi szervezetekben. Ezek az emberek egész életüket tették fel ügyünkre — s ha ez áldozat volt, önként tették! Tehát ha garanciát keresünk, -akkor én két következtetésre jutottam: az egyiik az érdek, a másik pedig az elkötelezettség, az öntudat. E házban a vita során számosán idéztek nagy gon- ■ dolkodókat. Én is idézem most József Attilát: „Az érdek, mint gazda, úgy igazgat, ezt érti rég, de ostobán a gazdag, és ma már sejteni kezdi so‘k szegény." A költő nekem azt üzeni, hogy nemcsak anyagi érdek létezik, hanem erkölcsi érdek is. A mi erkölcsi érdekünk — az ország boldogulása! Grósz Károly vitaösszefog- lalója után szavazás következett. Sarlós István, az ülés elnöke feltette a kérdést: az Országgyűlés támogatólag tudomásul veszi-e a kormány írásban benyújtott munkaprogram-tervezetét, a miniszterelnök .bevezető vitaindítóját és összefoglalóját. A képviselők egyhangúlag elfogadták a programot. Az Országgyűlés őszi ülésszakának második napja — amelyen Sarlós István. Cser- venloa Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — ezzel befejeződött. A képviselők péntek reggel a napirendnek megfelelően az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény- javaslatok 'tárgyalásával folytatják munkájukat. A törvényjavaslatokat Medgyessy Péter pénzügyminiszter terjeszti az Országgyűlés elé. Tv- és rádióközvetítés az Országgyűlésről A Magyar Televízió pénteken is kapcsolja a Parlamentet és közvetítést ad az Országgyűlés őszi ülésszakáról. A kiadott műsor az I. csatornán megváltozik. A műsor: 08,58; Az Országházból jelentjük — tudósítás a Parlament őszi ülésszakáról. 10,15-től a műsor változatlan. A Magyar Rádió a Kossuth adón ugyancsak helyszíni közvetítést ad az Országgyűlés őszi ülésszakáról, 8,58-kor kapcsolja a Parlamentet. Parlamenti tudósítónk jelenti: Mindannyiónk programja H a mindenki felnyújtotta volna a kezét a Parlamentben, akinek a kormányprogramról véleménye volt, még a jövő héten is ülésezne az Országgyűlés. Végül így is 43 vélemény hangzott el, s ha többségük nemcsak egyéni vélemény volt, hanem a mondandó egy része a felkészülés idején tartott képviselőcsoport-ülésen fogalmazódott meg, akkor is ma nadt mondanivaló a szünetekben. Moravszki Györgyöt egy kicsit meglepte, hogy mindenki támogatta a kormányprogramot. Meglepte, mert kétségei vannak arról: vajon kellően erősödik-e az értékteremtő munka megbecsülése. Vajon lesz-e olyan mozgástere a vállalatoknak, szövetkezeteknek, amelyben meg tudják valósítani feladataikat. Mert a célok korábban is jók voltak, csak a körülmények nem segítették az értékteremtést. — Nem tartom kielégítőnek az improduktív terület visszaszorítására tervezett intézkedéseket — folytatta tovább a képviselő. — Ezeket konkrétabban kellett volna meghatározni. Tehát, markánsabb intézkedéseket várok azért, hogy a felesleges fogyasztás megszűnjön. Véleményem szerint nem esik szó a programban a pazarlásról, a megtermelt értékek okszerű felhasználásáról. Nem látok differenciált előrelépést lehetőségeket a jól dolgozó vállalatok, szövetkezetek számára, Legfeljebb csak arra vállalkozhatnak, hogy ahol a munka eddig is jó volt, ott ezt megőrzik, fenntartják, de többlettermelésre nem látok garanciát. Óriási felelőssége van a pénzügyi kormányzatnak, egyszerű, mindenki számára érthető szabályozók kidolgozásában. Mert 'kevés, ha csak a képviselők ismerik. Ha nem fordítjuk le a fizikai dolgozók nyelvére, nem lehet a célok megvalósításához partnernek megnyerni őket. Nem lehet pesszimista az alaphang, hiszen a program sejteti, hogy komoly változás lesz. Ezt nagyon gyorsan a közvélemény elé kell tárni. Megkockáztatom: ha a programban leírt változások nem következnek be, és elmaradnak az eredmények, akkor a politika, és a kormány egyaránt elveszíthetné azt a bizalmat, amelyet a Parlament és a választók belé helyeztek. A szabolcsi képviselők arra számítottak, hogy felszólal Varga Gyula is. Ez elmaradt. Az ok egyszerű, olyan hírek érkeztek, hogy azok a megyei első titkárok, akik képviselők is, már jelezték, hogy felszólalnak, azt pedig Varga Gyula nem 'tartotta volna szerencsésnek, hogy a felszólalók jelentős része pártfunkcionárius legyen. Véleménye természetesen volt, e ezt lapunk számára el is mondta. — A képviselők roppant nagy felelősséggel kezelik a kormányprogramot, és kivétel nélkül lehet érzékelni a nagy támogatási egységet. Ugyanakkor volt olyan képviselő, aki száz- milliárdos programot hirdetett meg és nagy tapsot kapott érte. Ilyen programokkal külön .kívánságokkal .lehet élni, de most is tapasztalható, hogy vannak akik azt hiszik, hogy a kormány munkaprogramja kapcsán egyszerre lehet szerkezetet javítani, külföldi adósságot törleszteni, és meghirdetni más programot is, tehát a 15 év alatt felgyülemlett gondokat most kiigazítani. Minden megyei vezetőnek létérdekei fűződnek ahhoz, hogy a megye külön gondjait — mint a gazdaságilag elmaradott térség, a mezőgazdaság nagy súlya, a foglalkoztatottság gondjai — megoldják, csak arról nem szabad megfeledkezni, hogy itt most az egész ország kibontakozási programjáról van szó. Sok képviselő megfogalmazta: azt kellene elérni, hogy ebből a kormányprogramból — együtt a Központi Bizottság júliusi határozatával — az egész nép vállalkozása legyen. Azt érzékeltem, hogy a képviselők is ezen fáradoznak, ugyancsak ezt erősítette a két eddig elhangzott szabolcsi felszólalás is. 3 ó hír az is, hogy a kormány komolyan gondolja a gazdaságilag elmaradt térségek felzárkóztatására korábban meghirdetett programot, most, amikor a fogyókúra jön, amikor a költségvetést drasztikusan csökkenteni kell, akkor a területfejlesztési alapot háromszorosára emelik. Ha minden igaz, a mi megyénk az idei 106 millió helyett 1988-ban 300 milliót kap. Emellett lesz 1,2 milliárd átképzési, illetve új munkahelyek létesítésére költhető támogatás. Nekünk arra kell felkészülnünk, hogy pályázataink versenyképesek legyenek. Ha ebbőt a pénzből 100 milliót elnyerünk és megkapjuk a 300 milliót, akkor a 400 millió a megye számára már nagy lehetőség újabb munkahelyek teremtésére. Ez óriási biztatás nekünk, egy ilyen programért érdemes nagyon komolyan dolgozni. Balogh József
