Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-15 / 217. szám

1987. szeptember 15. Kelet-Magyarország 3 Egy szép „FémmaaUa’'-termék: pavilonsor. valamit csinálni. Rendkívül nagy volt akkoriban a mun­kafegyelem. Odafigyeltek mindenre. Nem kerestünk mi jól, a MÁV abban az idő­ben nem volt túlfizetve. Én 3 forint 69 filléres órabérrel kezdtem az életet. De akkor ennek a pénznek imás volt az értéke, és mások voltak a mi igényeink is ... Döntött a lakás A szép, virágos Debrecent azért hagyta el, mert ott nem adtak 'lakást a családnak. A Fémmunkás Vállalatnál 1970 óta dolgozik, 1974-ben a munka és a gyerekek gond­ja mellett leérettségizett, sőt Miskolcon elvégezte a mű­szaki egyetem oktató szakát, s most — pár hónapja — a tanműhely vezetője lett. — Mikor pihen? — kérde­zem, látva fáradt szemét. — Gyakran meglátogatom édesanyámat — feleli gyön­géd mosollyal. — Ha tehe­tem, akkor halászni megyek. Nem horgászom, hanem me- rítőhálóval halászom. Ez na­gyon jó arra, hogy az ember kipihenje minden fáradal­mát — mondja, aztán arról beszél, hogy segítenek ebben a madarak. — Például egy- egy feketerigó, vagy egy- egy madár egész éjszaka kitart az ember mellett. — Színes, és meleg minden sza­va. — A feketerigónak gyö­nyörű hangja van! Viszon- zom, füttyel jelzem neki, hogy itt vagyok, és ő vála­szol. A kakukkmadárnak is szép a hangja. Aztán az es­téli, meg az éjszakai mada­rak ... ! — Elégedett embernek lá­tom — Igen. Sok nehézség volt az életünkben, s van ma is, de amikor az ember látja, hogy a gyerekek is lassan elérik a célt, akkor boldog — fényesedik meg a moso­lya és tenyerével megsimítja a fejét. Haja már ritkul, hisz negyvenihat éves. De a hom­lokánál felkunkorodik egy tincs, mint a gyerekeknek, azt simítja le. — Egyébként jó a természetem, nem va­gyok ingerlékeny, soha nem vetemedtem tettlegességre. Aki velem nem ért szót, ak­kor abban van a hiba. — Soha nem vitatkozik? Tétován Ingatja a fejét. — De igen. A munkában igen — válaszol. — Elvi dol­gokban vitatkozom, dé az nagyon ritka, amikor én kö- tekszem. Mindig alkalmaz­kodó voltam. Itt a gyárban nincs olyan ember, aki ve­lem rosszindulatú lenne... — Mit hiányol a munka­helyen? Mit hozna vissza a múltból ? — Az ünnepeket — mond­ja komoly arccal. ■— Régen a kitüntetéseknek jobban meg­adták a módját. Nagy ün­nepség volt, vacsora, tánc ... Mindegy volt, hogy járt-e a kitüntetéshez pénz, vagy nem. Az volt a felemelő, amikor az ember a közösség, a gyári dolgozók előtt átvet­te az oklevelet, a jelvényt. Az ünnepek hangulata — A külsőségekre sokat adtak, meg is érte. Saját da­lárdája, színjátszó- és támc- csoportjia volt majdnem minden üzemnek. Az ünne­pélyekre ismert színművé­szeket is meghívtak. Így ko- vácsolódtak össze az embe­rek. Ott volt az egész gyár­vezetés, mindenkinek volt egy keresetlen szava, gratu­láltak tiszta szívből. Nem úgy, mint ma. Több gyárban sok ünnepet meg sem tarta­nak ... — áll fel szinte szo­morúan a székből. Miközben kísér a kapuig, arról beszél, hogy nem jó óriásnak lenni. Kicsúfolják miatta, de ő már nem törődik vele. Szégyellős, visszahúzódó, mert még min­dig nem szokta meg, hogy felfelé néznek rá az embe­Tóth M. Ildikó A riporter igazi újság­író módjára nem hagy­ja annyiban. Talán még kíváncsibb lesz, mint ko­rábban. Rövidesen kide­rül, nem alaptalan a gya­nú. A panaszos azért szenved hátrányt, mert a tanáccsal, pontosabban annak képviselőjével nem értett egyet. Ne csodál­kozzon hát, ha most ügye nem az ő szája íze szerint intéződnek. Végül persze kiderül, az állampolgár­nak volt igaza. így aztán mégis remélhető, hogy sérelmére rövidesen kap kárpótlást. A riport azóta sem hagy nyugodni. Az eset ugyan­is ékes tanúsága annak, hogyan kevernek még ma is egyesek a hivatal ob­jektív ügymenetébe szub­jektív érzelmeket. Ho­gyan használják ki a be­osztásukkal járó helyze­ti előnyt egyéni érzel­meik érvényesítésére, s hogyan bánnak el — vagy csak szeretnének elbánni — a nekik nem tetszővel. Nem az ügyet, hanem a személyt tekintik fontos­nak. A Fővárosi Tanács hivatalnoka sem a bódét, hanem annak tulajdono­sát kifogásolta. Ügy tű­nik: a fővárosban most zátonyra futott egy ilyen kacskaringós ügyintézés. Csakhogy a probléma nem pusztán fővárosi, vidéken is akad ma még párja. Így fordulhat elő, hogy egy település, egy közösség hangulatát is befolyásolhatják a hiva­tal, pontosabban némely képviselőjének érzelmei. Holott ügyintézésről van szó. Ami nem azonos a jóindulat, — vagy ha az ügyfélnek nincs szeren­cséje — az elutasítás jo­gával. Kovács Éva Hirdetés jm lmot láttam. \ rt Mielőtt el- I aludtam, be- [ kapcsoltam a tele- l víziót és hallgattam I amint a rövid híradóban beol­vasták: másnap reggeltől a COM- PACK felemelte a tea árát. Idézem: „a felhasználásra I kerülő alapanya­gok és csomago­lóanyagok beszer­zési árnövekedé­se miatt.” Eszembe villant, egy héttel koráb­ban az Állami Pin­cegazdaságok tá­jékoztattak, hogy a költségek növe­kedése miatt eme­lik a Márka és Capri üdítőitalok árát. Még egy hét­tel azelőtt a fes­tékforgalmazó vál­lalatok adták tud­tunkra, hogy ' emelkedtek az alapanyagárak, amiatt ők is kény­telenek árat emel­ni. Az már csak ráadás volt, hogy a Fővárosi Autó­taxi és Volántou- rist is arról érte­sít, hogy a benzin árának emelése miatt ezután drá-\ gábban kocsikáz- hatunk. i Ott tartottam te-1 hát, hogy elalud­tam. Azt álmod-1 tam, hogy Al HÉT műsorában' almatermelő gaz-1 dák és nagy közös! gazdaságok veze-} tői elmondták: a i növényvédő sze-( rek, permetszerek ] és a csomagoló­anyagok árának j emelkedése miatt | ötven fillérrel csökkentik az al­ma árát. Csak azt nem tudták megmon­dani, hogy kik csökkentik. (balogh) Nyikorogva tárul ki a tanműhely fémaj- szez a csönd, de nagy a zaj, zsivaly, amikor taja. Nagy, fehér csarnok. Hosszú neoniám- a harminc szakmunkástanuló elfoglalja pák lógnak a kékre festett munkapadokhoz, munkapadját a nyíregyházi Fémmunkás Mindenütt pedáns tisztaság. A fémasztalo- Vállalat tanműhelyében, kon satuk és állványos fúrógépek. Most ne­— Hogy bír velük? — kér­dezném Gergely Miklóst a tanműhely vezetőjét, de ami­kor felnézek a piros köpe­nyű, kerek arcú, mosolygós óriásra, úgy érzem, felesleges a kérdés. Az erős emberek szelíd békessége van az ar­cán, és v-ilágasbama szemé­ben. — Nem könnyű nevelni őket — szólal meg, halkan, érti a gondolataimat is. — Ök már nem olyanok, mint mi voltunk „varjú” korunk­ban. Nincs bennük akkora tisztelet a munka, az embe­rek iránt. A gép vonzotta Gergely Miklós két évig viselte az ipari tanulók (var­júk) fekete egyenruháját Debrecenben, a MÁV jármű­javítóban. Áztán „inasévei” után is ottmaradt, a cívis vá­ros polgára volt 17 éven át. Nem a föld vonzotta, hanem a gép, a szerszám. — Szüleim vencsellőiek. A papi birtokon dolgoztak — kínál helyet a tanműhely „tanári szobájában”, amely pár lépésnyi, szűk (kalitka csupán, üvegablakkal elvá­lasztva a teremtől. — 1945- ben földet kaptak távol Ven- csellőtől. Amikor már na­gyobbacska voltam, néha hazahajtottam napközben a szekeret. Már akkor tudtam, hogy nem leszek földművelő, mert igazán csak a gépállo­máson és a cséplőgép mellett éreztem jól magam. Minden­nek izgatott a belseje, a szer­kezete. Láttam apró dara­bokra szétszedve a traktoro­kat, gépeket. Már akkor, tíz­évesen eldöntöttem, hogy géplakatosnak tanulok... — mondja, és megmoccan eres keze a térdén. Vaskos, széles ujján vékony karikagyűrű csillan meg. Huszonkét éve házasember. Két felnőtt gyermek apja. — Hát, hadd mondjam azt... — fűzi tovább szófor­dulatával — ebből telt ki az elhatározásom. De oda nem vettek fel. Unokabátyám mozdonyvezető volt, felnéz­tem rá, amikor megjelent abban a gyönyörű szép moz­donyban, a 328-as hegyesor­rú géppel. De amikor felsza­badultam a MÁV-nál, azt mondta: te fiú, ez a munka külsőre szép. De olyan dol­gokat követel, hogy már fia­talon tönkremégy bele. Ha teheted, válassz magadnak más szakmát! így a személy- kocsikhoz kerültem, aztán zárlakatos lettem... A műhely ablakán beszö­kik újra a napsugár. Szinte ugyanebben a pillanatban csengeni-bongani kezd két kalapács az udvaron. Két markos fiatalember vasdara­bot kalapál. Gergely Miklós fülének ez muzsika, érti a vas énekét. Itt a műhelyben még csak most tanulják a fiatalok, hogy a szerszám­nak, az anyagnak és a gép­nek is van lelke. Hegedű van benne, de csak annak szólal meg, aki tud játszani rajta. Ezt Gergely Miklós, a többszörös Kiváló Dolgozó, az Ifjúsági Szocialista Brigád vezetője, volt KISZ-titkár, sőt egy miniszteri kitüntetés büszke birtokosa idősebb munkatársaitól tanulta. — Bizony — bólint. — Mind egyszerű ember volt, de olyan tanácsokat adtak, aminek ma is hasznát ve­szem. Őszinték voltak, nyíl­tak. Nem irigyelték életta­pasztalatukat másoktól! — mondja. — Megtanítottak arra, hogy lehet a semmiből H allgatom a rádió népszerű szombat délutáni politikai műsorát, a 168 órát. Mint mindig, most is érdekes, aktuális, mondhatni iz­galmas témákat feszeget. Ilyen az a riport is, amely az egyik fővárosi kerüle­ti tanácson bizonyos el­árusító bódék áthelyezé­sének ügyében készült. Pontosabban csak ké­szült volna, mert illetékes nem hajlandó a témáról nyilatkozni. Mond egy előre betanult, hivatali stílusban szerkesztett körmondatot, s utána már csak azt ismételgeti ma­kacsul : nem nyilatko­zom. Évente 28 millió forint érték fi külső javítást végesnek nyír­egyházán a KEMÉV gépjavító üzemében. Képünkön: Róka Imre brigádja Fiat dózert újít fel. (f. z.) Szocialista üzletemherek SAJTÓTÁJÉKOZTATÓN dász szakon főként a tár- ISMERTETTÉK az elmúlt sadalmi-gazdasági irányi- napokban a Marx Ká- tás, tudományos kutatás és roly Közgazdaságtudományi felső oktatás számára képez Egyetem vezetői az új kép- szakembereket. A gazdálko- zési rendet, az oktatás kor- dási szak vállalatgazdálko- szerűsítését, amely 1988 dási vezető szakembereket, szeptemberében lép életbe, „szocialista üzletembere- Megyénkből is tanulnak fi- két” képez. A harmadik atalok a közgázon, s várha- szak a társadalomtudomá- tóan a következő tanévben nyi gazdaságszociológuso- is újabb szabolcsi fiatalok- kát, a gazdasági diplomák­kal gyarapszik a hallgatók ában működő szakembere- tátoora, hiszen Szabolcs- két nevel. A negyedik sza- Szatmár megyében az egyik kon közgazdász-tanárokat értelmiségi „hiányszakma” a képeznek a középiskolák' közgazdászoké, akikből a nak. megye ipari és mezőgazda- Az egyetem lehetőséget sági üzemei a jelenlegi lét- ad a hallgatóknak, hogy számnál lényegesen több személyes érdeklődésüknek képzett szakemberrel tud- megfelelően válasszák ki a nának sikeresebben dolgoz- szakirányokat, illetve azok ni. kombinációit és a szakirá­Az egyetem vezetői el- nyok mellé választható tár- mondták, hogy az elmúlt gyak „füzérét”. A szakmai két év gondosan megterve- képzés mellett nagy gondot zett, intenzív előkészítő fordítanak a szélesebb ér­munkájával újrafogalmaz- telemben vett értelmiségi ták a képzési célokat, ki- képzésre is, nem „szakbar- dolgozták az új, "korszerű bárokat” kívánnak kibocsá- képzési szerkezetet és az tani, hanem felelősen gon- ennek megfelelő új tantér- ’ dolkodó és viszonyaink job- vek irányelveit és követel- bításáért tenni tudó széles menyeit. A miniszter meg- látókörű értelmiségieket. szüntette a korábbi egyfo- Ez lenne a lényege a meg- kozatú, 11 szakra tagozódó újult közgazdászképzésnek, képzési rendszert és új ti- melynek kulcskérdése: a pusú, háromlépcsős képzési hallgatók mielőbb találkoz- rendet vezetett be. zanak a gyakorlati problé­Mi a változások lényege? mákkal, az élettel, de ne Az első két évben folyó adjanak fel sempiit az egye- alapozó képzés lehetővé te- temre mindig is jellemző szi a hallgatók természetes elméleti igényességből. szelekcióját — érdeklődé­sük és tanulmányi teljesít- A KÉPZÉS ÁTFOGÓ menyeik alapján-. A további KORSZERŰSÍTÉSÉRE azért „menetrend” a következő: került sor, mert az egymást egy részük a tanulmányok követő módosítások ellené­befejezéséhez vezető egy- re lényegében fennmaradt éves üzemgazdasági profilú a tervgazdálkodás kezdeti tanulmányokat végez, a má- szakában kialakított és a sik részük a felső szint felé direkt irányítás követelmé- orientálódik: magasabb el- nyeit tükröző túlzott és me- méleti és módszertani igé- rév szakosítási rend. A kép- nyeket támasztó tárgyakat zés jelenleg úgynevezett vesz fel, és a harmadik évi makrogazdasági jellegű, sikeres vizsgák után újabb miközben a végzős diplo- két év „ráfejeléssel” egye- mások mind nagyobb há- temi diplomát nyer. A -két- nyada vállalatoknál helyez- lépcsős képzés módot ad kedik el, s ott néhány év egyfajta egészséges ver- után irányító munkakörbe senyre a hallgatók között és kerül. Körülbelül négyszáz csak a tehetséges, nagyobb „gazdaságpolitikust” bocsát átfogó képességű diákok ki az egyetem évente, mi­célozhatják meg az egyete- közben hiányzik az üzleti mi szintet. életben való eligazodásra képes, vállalkozó szellemű MIT KELL TUDNI a gyakorlati közgazdászok képzési időszak második egész serege. Ezért jelentős két évéről? Az eddigiekhez a jövő ősztől kezdődő új- hasonlóan okleveles köz- szerű képzés . . . gazdászokat képez négy sza­kon. Az általános közgaz- (P) ÉRTI A VAS ÉNEKÉT Hegküzdött sikerek Hivatali érzelem p- 1 Kommentár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom