Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-12 / 215. szám

1987. szeptember 12.

VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN

1. számú megközelítés.

Ezt a falut az élet halálra ítélte. A romlás jelei még alig mutatkoznak, hiszen virágos utcák .mellett takaros ortálk sorakoznak, a statisztika szerint a lakosság száma sem változik lényegesen. Csakhogy az egyetlen igazi munkahelyet jelentő termelőszövetkezetben egy komolyabb gépesítés után akár a tagság felének útilaput köthetnének a talpára. És akkor hová menjen az itt élő 6—800 ember? A látszólagos meg- áillaipodottság úgyis attól van, hogy a falu barmiadat kitevő cigánylakosságnál sűrű a gyerekáldás. A község közepén viszont üres házak mutatják: kihaltak az öregek, elköltöztek a fiatalok.

2. számú megközelítés.

Csodálom Tisztaberekét. Ráillik, hogy a végeken található, Fehérgyarmaton is túl. A helyi Petőfi Termelőszövetkezet pedig dacol az élet viharaival, bebizonyítja — ellentétben a környék jó néhány közös gazdaságával! —, hogy szolid gazdálkodással, bármilyen természeti feltételek között kijut a karéj kenyér az itt dolgozóknak. Kemény igyekezettel, a háztájival pótolva, kikerül a kalács is, van mit a tejbe aprítani.

★

Nyáridő van, izzasztó július. Ha a Túr túlsó partjáról nem fordulnának feszt a széniabálákkal rakott pótkocsis teherautók, leginkább a kazal tövében, az árnyékban lenne érdemes heverészni. Csakhogy ez a „luxus-’ legfeljebb egy-’két percet tehet ki, ha megkésik az egyik teherautó. Különben Sipos Lajosnak és társainak a kazal tetején a helye. Egyikük alul, a platóról villával a felhordószalagra (ennyi a gépesítés) dobálja a 30—40 kilós bálákat. Fent helyreigazítják őket, úgy kell rakni, szilárdan álljon, majdani őszi eső, téli havazás ne bántsa, különben nem marad takarmány a jószágnak.

— Kitart az jövőre is — szól az egyik kazlazó.

— Van annyi, hogy itt rohad el, a kazalban — trom- foilrtak hozzá.

Szentigaz, az esős .tavasz megáldotta a tisztabereki határt. Majd harmada rétlegelő a földeknek, bőven adott kasza lóival ót, eladásra is termett, ha volna, aki venné.

— Az a jó, ha van — fogalmazza meg a paraszti bölcsességet a főkönyvelő.

— A nincsből nem jut semmire.

Am a szer űsker then ezzel ellentétes a vélemény:

— Valami mást kellene termelni. Ha nem kellany- nyi széna, feleslegesen dolgozunk.

Annyi biztos, valameny- nyien korosabb férfiak, akik kazlaznalk. Családjuk van, gyerekeket neveltek, akik aztán többnyire túlnéztek a falun, másutt kerestek boldogulást.

— Még a műhelybe esak- csak elmegy a fiatal, úgy marad meg a faluban — jegyzi meg Matiz Sándor, az egyik teherautó pilótája.

Saját családján érzi mindezt. Lánya a szomszéd faluba, Rozsáiyba ment férjhez, fia szerelőnek tanult, visszajött a szülői házba. Most éppen katonaidejét tölti, a gépműhelybe visszavárják.

1. számú leírás: JJj“:

rek társközség, a hajdani fehérgytarmati járásiban. A tanács székhelye Rozsály. Az 1984-es adatok szerint lakónépessége 636, ebben az évben nyolcán születtek,

14-en haltak meg. Az elköltözők száma 102 volt. A községnek van postája, két vegyesbolt működik, van egy kocsma és egy presszó, összesen hat alkalmazottal. A vegyesboltnak 11 millió forintos forgalma volt. Az óvodának 25 helye van. Az iskola két tantermében négy tanító irányításával 61

birtokos akadt. A lakosság csúcsát 1970-ben érte el, azóta folyamatosan fogy a népesség. A Petőfi Termelőszövetkezet mindvégig nyereségesen gazdálkodott, kitartott önállósága mellett, miközben a közigazgatási változások miatt a járási székhely módosult, a körzetesítés elvitte a felső tagoemberek lakják, a tsz-ben következetesen gazdálkodnak, nem hazárdíroztak soha. Viszonylag jól választották meg a termelési szerkezetüket, mindig a legszükségesebb ten ni vallókra koncentráltak. A vezetők segítik a szakembereket, egységes az irányítás, ezzel

— Jól megvagyunk mi magunknak.

Megbízatása szerint éppen a hídmérleget kezelte. Kivágott egy fasort a szövetkezet, a nyugdíjasoknak hordták a béli tüzelőt a szemerkélő eső ellenére.

— Mindig kerül valamilyen munka — folytatta. — Ezelőtt ládát szegeztünk,

Leltár egy faluról

gyerek tanult az alsó tagozaton. A faílu gazdasági egysége a Petőfi Termelőszövetkezet, amely 1340 hektáron gazdálkodik, 40 millió forintos termelési értékkel. A 250 tag közül 90—100 a nyugdíjasok száma. Az idősekről öregek klubja gondoskodik. Van egy református temploma, most épül a római katolikus templo- mocska, a hívek .adakozásából. A községben 1984-ben egy lakást építettek, tavaly három új házát vettek birtokba. A villamos fogyasztók száma 213, vízvezeték 63 lakásban található.

Széljegyzetek a ldráSll A statisztikát erősen torzítja a már említett egyharmados cigány lakosság, mert közülük az ingázó férfiak nem tartoznak a lakónépességhez. Ennél a rétegnél nehezen követhető nyomon a költözés is. A presszó hosszabb ideig zárva tartott, mert a rendszeres ran dal írozások miatt nem volt, aki vállalja vezetését. A körzeti iskola az öt kilométerre található Ro- zsályban van, a felső tagozatosaik odajárnak autóbusszal. A megyei tanács vb munkaügyi osztályának felmérése szerint 334 a munkaképes korúak száma, tavaly 188-ian dolgoztak helyben, vagy napi ingázással, közülük 158-an a mezőgazdaságiból élték. A község életrevalóságát jelzi, hogy saját erőből, még az árvíz előtt építették meg a vízvezetéket.

2. számú leírás (csa- pongás a múltban):

írásos dokumentum 1332- ből származik, Ghyzaberug néven, 1486-iban Berek néven említik. A XIV. század elejétől egyházas hely. Miajd száz évvel ezelőtt, 1892-ben 91 házban élt a 634 lakos. Az 1941-es népszámlálás 143 házban 740 lakost mutatott ki, ekkor református elemi népiskola és továbbképző működött. Harminc év múlva, 1970-ben, 182

házban 965 lakost regisztrálhattak, ebben az évben 18-an születtek a faluban. Ezelőtt harminc évvel, 1957-ben a Petőfi Termelő- szövetkezet 437 kaUasztrális holdon, 23 család összefogásával gazdálkodott és 552 ezer forint vagyont mondhatott magáénak. Húsz évvel ezelőtt már termelőszövetkezeti község volt Tisztaberek, 211 családdal, 12 traktornál rendelkeztek. A 71 bevándorlóval szemben 102 elvándorló volt. Az általános iskola négy tantermében hét tanár keze’alatt 181 gyerek okosodott.

Széljegyzetek a leírásk.jy A múlt századi köny- uu/j" vek szín magyar faluiként említik Tisztaberekét. Feltehető, hogy a zivataros évszázadok ellenére legalább hatszáz éve apáról fiúra szélit a földművelés, a kicsiny határban néhány, itteni mértékben nagyobb

zatos iskolásokat is, majd a gyerekek számának csökkenése meg is indokolta a döntés helyességét.

★

Igazából magam is úgy voltam ezzel a faluval, mint annyi más, „idegen” ember. Ha elvetődtem a szatmári, erdőháti végekre, akkor is legfeljebb átutaztam Tisztaberekén, annyit láttam belőle, amennyit néhány perc alatt átölel a szem. Nem hívta fel magára a figyelmet semmivel, se túl jót, se túl rosszat nem hallani felőle. Egyiíke a tucatnyi kisközségnek, amely magának él.

Egy valami .mégis szeget ütött a fejembe: valahányszor gazdálkodási adatokait böngésztem, Tisztaberek termelőszövetkezete a térségen belül mindig valahol középtájt sorolt be. Kicsinysége miatt nem tűnt fel, hogy él, mi több, olyan érzés kísértett, hogy legszívesebben elbújnia a „felsőbb” megítélés elől, jobban esik neki, ha hagyják magában, magának. Pedig biztosan megérintette a köz- igazgatási összevonások, a tsz-egyesítések idején ezen változások szele ezt a kicsiny falút is. Talán túl messzire volt ahhoz, hogy az íróasztalnál kiókumlált egyesítési törekvéseket

megússza. Talán az itteni emberek, a vezetőik miatt történt a különállás. Talán ők döntöttek jól, hiszen a környéken a „nagyok” se csillognak, ám annyi biztos, hogy a közipont nélküli falvakban csak tsz-motor maradit hírmondónak. Talán ... — a sor folytatható.

Okokat lehet sorolni, pontos következtetést ne várion az olvasó. A Vélemények azért sorjáznak egymás ultán. hogy a pro és kontra szabályainak meg- feleliünk.

Kezdtük a ..hivatalos” dicsérettel. Károly László, a fehérgyarmati városi nárt- bizottság titkára mondja:

— Tisztaberek sajátos helyzetben lévő település, gazdaság. Nagyon dolgos

az energiával akár kétszer ennyi területet is elirányítottak volna.

S iitt álljunk meg egy szórá, hadd idézzek egy nyíregyházi párbeszédet:

— Tisztaberekre mégy? Igen, ők ügyesen lavíroztak, elkerülték az egyesülésit. Csak nem ezt akarod feldicsérni?

— A boldogulás receptje ezen a hátrányos térségen — hla van ilyen —, az érdékel.

— És a jövő? Az a falu elsorvtad. Egy ilyen kis tsz a mai körülmények között nem tud beruházná, egy nagyobb gépvásárlás elviszi az éves keretet. Hosszú távon csák egyhelyben topoghatnak.

— Van ellenpélda is. Akadt néhány hely, ahol köt kis rosszból egy nagy csődtömeg lett, azóta is nyögik. A mai fejlődés nem kívánja feltétlenül az egyesülést, inkább az együttműködést á környezettel.», És ha az megvan...

Kiderült, hogy megvan. Olyan egyszerű dolgokban is, hogy a szemem láttára pattant motorra a fiaital fő- agronómus, kért kölcsön rendrevágöt az aratás kezdéséhez. Adtaik, mert tudták, hogy holnap tőlük kérhetnek gépet, bízhatnak bennük. De folytathatjuk az elnök, Urr Géza beszámolójával :

— A csegöldi konzervüzemet bővítjük összefogással. Hét tsz közösen pályázott szántóföldi zöldséggyümölcsfeldolgozásra, ebbe tettük be a fejlesztési alapunkat. A Hlasznia a biztos piacban található, meg abban, hogy ezzel a tagoknak, az asszonyoknak állandó munkát adunk. Az uboritóatermeszbés tíz hektáron a közös irányításával, de egyénre mért parcellákkal megy. Alimét szintén termelünk, a közösben is és a háztájiban, igazság szerint ez adjia a fő jövedelemforrást.

Egy másik napon, másik beszélgetésen Puskás József né, a 11 tagú vezetőség két nőtagjia közül az egyik egyszerűbben fogalmaz:

aki ügyes, egy nap megkeresi vele a 180—200 forintot is. Az uborkaszedés után jön az almaszüret, szedéssel, csomagolással kitart az ősz végéig. Jártunk a csegöldi konzervüzembe is, busz jött értünk, de az mégsem olyan, mint itthon, a ház körüli munkát . így nem lehet elvégezni.

Néki, mint családanyának, aki kisiskolás gyerekről (hatodikba menő kislányról) is gondoskodik, ugyancsak nem mindegy az időbeosztás. A többi asz- szony szintén bizonygatja, hogy találnak nékik a vezetők elfoglaltságot.

— Nekünk most a meszelés jutott — mondják négyen a majorban.

Egyikük, özv. Kovács Je- nőné már a napokat számolja. Elmúlt 61 éves, mégsem mehet nyugdíjba, hiszen korábban mint családtag a férje nevén dolgozott, neki még kell száz- vaJa’hóny munkanap ahhoz, hogy meglegyen a nyugdíjas ideje.

— Négy gyerekét szültem, elég volt a család ellátása — szabadkozik, mintha ő lenne a hibás, hogy kevesebb az ideje.

★

Igazság szerint papíron egykor kidolgozták, hogy ez a kis termelőszövetkezet egyedül nem képes a nagyüzemi gazdálkodásra — a méretei miatt. Győzködték is a helyieket, a szomszédos Rozsállyal, Méhtelekkel együtt már elfogadható méretet lehetett volna kialakítani. Csakhogy volt egy nyakas elnök, Fórizs Miklós, aki kitartott a maga álláspontján (a többiek csendes helyeslése melllett). Tehette, mert évtizedeken át megbecsült vezetője volt a gazdaságnak, a sikerek őt igazolták, ráadásul nyugdíj előtt nem kellett mitől félnie, legfeljebb hamarabb veszi a kalapját.

Ám folytassuk a megítélést Károly Lászlónak, a városi pártbizottság titkárának szavaival:

— Tudom, hogy sok kedvezőtlen tapasztalat riasztotta őket az egyesüléstől. A tanácsi körzetesítésnek is voltaik rossz oldalai. De ezen mégis túl kell nézni. Nemhiába mondtam, hogy az itteni vezetés kétszer ennyi területet is elirányítana. Ugyanis hosszú távon egy ilyen kis gazdaságban valamirevaló szakember nem marad meg, egyszerűen kinövi a tsz-lt.

Bér nem kimondottan a papír muítatjia meg, menynyire ért valaki a gazdálkodáshoz, de tény, hogy a tavasszal beállt főagronómus, Váradi István — aki Nagy- szekeresről jött át — az egyedüli, akinek agrármérnöki diplomájia van. Látszik Viszont az erőfeszítés, hiszen a fiatal középvezetőik megcélozták levelező úton a főiskolát.

— Csak az olyan marad meg nálunk, aki idegyökerezik — ismeri el az elnök, Urr Géza. — Kell, persze hogy kell a mi fizetésünk mellett a szakembertámogatás, de ha körülnézünk, minden vezető helybelinek számít, abban bízhatunk, aki itt építkezett, nem amelyik nagy mellénnyel jön, azután odébbáll.

Különben — a környezethez képest — tisztességesen fizet a Petőfi Tsz. Azonban az itteniek is tudják, hogy vannak gazdagabb szövetkezetek, ahol másfélszer annyit ér a mun- ikialbér, mint náluk, ugyanolyan, vagy a gépesítés miatt esetleg könnyebb, de szakértelmet kívánó munkáért.

Az elismerés — és ezt vehetjük egy felismerésnek — a tagság és vezetés között kölcsönös. Megbecsülik azokat, akik az állattenyésztés időt nem kímélő feladatát vállalják. A szakértelmet mutatja, hogy a Szatmár- kert termelési rendszerben másodikak lettek a gyümölcstermesztők, akiknél a permetezéssel megbízottaik a nyári hőségben az éjszakai műszakot is vállalták, nehogy megperzselődjön az alma.

Hagyjuk abba a felsorolást, a vélemények ütköztetését. Azonban mégis illik következtetéseket levonni — bizonyára megteszi az olvasó iis. Döntse el ki-ki, hogy e sorok írójának szívéhez melyik álláspont áll közelebb — mégha az igazság esetleg valahol a kettő között húzódik.

1. számú következtetés.

Tisztaberek is a hátrányos helyzetű térséghez tartozik, ahová messze esik szakbolt, iskola, művelődés, szórakozás. így érthető, ha a fiatalok jó része elpályázik. De nincs is szükség arra, hogy ennyien maradjanak hosszabb távon, mert az egyetlen gazdasági egység, a termelőszövetkezet az egyszerű termelési szerkezettel — gabona- és takarmánytermesztés, állattenyésztés, gyümölcsös — több géppel és kevesebb emberrel ellátja feladatát.

Indokok a következtetécJipy Blég megnézni a tcsucz.heiyi vegyesbolt sivár választékát. Elég tudni, hogy a nagyobb iskolás gyerekeknek a szomszéd faluba kell járniuk. Elég ránézni a keresetekre. (Ugyan ki szegezne ládát Pest környékién húsz forint alatti órabérért?) Elég itájéko- zódini arról, hogy a tlaroul- tabbaknak másutt nyílik kii a világ. (Sipos Zsigmondék kertészmérnök .fia főiskolán tanít.)

2. számú következtetés.

Tisztaberek és annak termelőszövetkezete akár modell is lehetne, hogy a tisztességes munka, a tisztességes magatartás az ország bármelyik szegletében meghozza gyümölcsét. Ott, ahol nemcsak beszélnek róla, haniem tettekben mutatkozik a tulajdonosi érzés, az egymásra utaltság, távlatokban is az életképességet bizonyítják.

Indokok a következteféslipv Ebben a gazda- iCMicz,. Ságján akármelyik tag az enyém, a mienk jogán szól hozzá a termeléshez, van véleménye mindenről. Itt figyelnek az emberre, a 70 éven felüli alacsony nyugdíjasoknál már valamnnyien megkapják a kivételes elbírálásit jelentő" pótlékot. Hivatalos ügyben az egyszerű ember bizton fordulhat a tsz-iro- dához, mert segítenek rajta. A gazdálkodásban pedig kincs, hogy minden jól átlátható, rögtön születik az intézkedés, ki lehet használni a kicsinységben a gyors alkalmazkodás előnyeit.

Lányi Botond:

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Paszabi földház. (Csizmadia Attila metszete.)