Kelet-Magyarország, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-02 / 206. szám

1987. szeptember 2. Kelet-Magyaromig 3 Szárnyra bocsátás N ézem, mint tanulnak repülni a kis fecs­kék. Hosszú út előtt állván az idősek okos példamutatása nyomán tanulnak körözni, ívben bukni, sebesen cikázni, erőt beosztva siklani. Nagyszerű látvány, órá­kig lehet csodálni. A ta­nulás példás fegyelme, a fiatalok idősekre hallga­tása érezhető, annak fel­ismerése, itt minden apró rezzenésnek jelentősége van, itt minden az életet, a sikert, a célba érést szol­gálja. De szeretnék mindebből egy csomó dolgot átpalán- tálni az emberekbe! A szülőkbe, akik ki tudja ho­gyan röptetik gyermeke­iket az iskolákba. A gyer­mekekbe, akik ki tudja milyen indulattal hall­gatnak az okos szóra, pe­dig ők is az életre, a cé­lokra készülnek. Igen ezek már tipikusan szeptembe­ri dolgok, csupa olyan gondolat, amit a tanuló fecske és a tanulni induló nebuló látványa ébreszt az emberben. Az etológusok mondják: a madár is pontosan tud­ja, hogyan és kit kell di­csérni. De azt is, hogy mikor kell a fejre koppin­tani, ha valaki túlontúl is rakoncátlan. Tudja a ma­dár, mert tapasztalta: túl­jutni hegyen, síkon, ten­geren csak akkor lehet, ha minden fegyelemmel, renddel történik. Tudja azt a pedagógus, a szülő, hogy van fegyelmezés, dicséret és fejre kopin- tás. De miként élünk ezekkel? A gyermek lehet csak később érti és érzi, mi­lyen nagyszerű dolog volt valamit megtanulni. A biztonságot, a sikert csak így érheti el, s ilyenkor lesz hálás a tanítónak, a szülőnek, a felnőttnek, hogy szárnya bontogatá- sakor olyan sokat segített. Legyen hát mély felelős­ségünk, hogy ez az útra- bocsátás most is sikeres legyen. M a reggel a mi kis fecskéink is útrakel­nek. Hátukon, ke­zükben táska. És mennyi de mennyi remény, vágy, akarat, hit. Terelgessük őket egész éven át. Ad­junk nekik erőt, okos ta­nácsot, sok szeretetet, di­cséretet és fejre koppin­tást, ha kell. A mi kis ra­junk ez, mely szárnyat bontogat, a mi jelenünk­ből az ő jövőjük felé. (bürget) A MÁV záhonyi üzemorvosi rendelőjének laboratóriumában havonta 1400—1600 beteg el­látásáról gondoskodnak és a szakrendelői szintű vizsgálatokat is helyben elvégzik. A ké­pen Szabó Károlyné, Bogár Csabáné és Legény Sándorné szakasszisztensek enzimvizsgá­latot végeznek. (Császár Csaba felvétele) r Uj formák a közművelődésben Szívklub és akupunktúra Hanyatlik az érdeklődés a művelődési házak hagyomá­nyos tevékenysége iránt. Az alapvető okok ismeretesek: az embereknek egyre kevesebb a szabadidejük és a szabadon elkölthető pénzük. Ilyen körülmények között a népműve­lőknek — ha nem akarnak fellegjárók lenni — alkalmaz­kodniuk kell a valóságos szükségletekhez és lehetőségek­hez. Nemcsak járható, de szinte elkerülhetetlen útnak látszik, hogy a maguk eszközeivel a a művelődési intézmények is csatlakozzanak az emberek testi-lelki egészségét szolgáló törekvésekhez. Fiataloknak, időseknek Ez a szándék vezette a nyíregyházi Váci Mihály mű­velődési központ munkatár­sait is, amikor — a megyei tanács egészségvédelmi prog­ramjának elkészülte után — felmérték saját mozgásterü­ket, és összeállítottak egy tervezetet. — Ez a program különös figyelmet fordít a gyerekek­re és a fiatalokra, hiszen ők egyrészt eredményesebben formálhatók, másrészt sok mindenben segítségre szorul­nak — vázolja az elképzelé­seket Kézy Béláné, a megyei és városi művelődési központ igazgató-helyettese. — Támo­gatni szeretnénk azokat a felnőtteket is, akik egyedül nem tudnak megbirkózni tes­ti vagy lelki problémáikkal. — Ilyen, vagy ehhez ha­sonló kezdeményezéseik ed­dig is voltak, hogy csak a népszerű szülök klubját vagy az ugyancsak sikeres pszic­hológiai tanácsadást említ­sem. Sorozatban készülnek a csőbútorok — asztalok, tv- és vi- deoállványok az Elekterfém Ipari Szövetkezet kállósemjéni üzemében, (elek) , — Vagy például már ko­rábban is szerettünk volna elindítani egy dohányzásle­szoktató kurzust, de ez akkor nem sikerült, mindössze egy jelentkező volt. Talán az ezer forintos részvételi költséget sokallták az érdeklődők — teszi hozzá önkritikusan Illés Balázs osztályvezető. — Azért nem adtuk fel, most a ko­rábbinál olcsóbban, és új módszerrel, akupunktúrával próbálkozhatnak a jelentke­zők, dr. Lipóczki Imre osz­tályvezető főorvos é.s egy pszichológus irányításával. Dr. Szilágyi Attila kardio­lógus kezdeményezésére tá­mogatni kívánja a művelő­dési központ a szív- és ér­rendszeri megbetegedések el­leni küzdelmet is. A helyszín a városmajori művelődési ház lesz, ahol „szívklub'' ala­kítását tervezik, valamint előadássorozat és telefonos tanácsadó szolgálat szervezé­sét. Á lélek épségéért Nem is kell hozzá szakem­bernek lenni — a családban, a munkahelyen, de akár az utcán is nap mint nap ta­pasztalhatjuk, milyen sok a neurotikus ember, hányán küzdenek beilleszkedési, kap­csolatteremtési zavarokkal, milyen sokan képtelenek megoldani, de legalább elvi selni a konfliktusokat. — Tapasztalataink szerint a legtöbb gonddal talán a szülők és a gyerekek küzde­nek, akik gyakran nem talál­ják meg az egymáshoz vezető utat — folytatja Kézyné. — Ezért a szülők klubja melleti most szülők szemináriuma is indul. Itt szakemberek segít­ségével igazodhatnának el a szülők olyan témákban, mini a gyermek első kapcsolatai, a szorongás és az agresszió, tiltás és engedékenység, ezek korlátái, és így tovább. Folytatódik a pszichológiai tanácsadás, amely a kezdeti idegenkedés után az egyik legfontosabb „szolgáltatása" lett a művelődési közoontnak — elsősorban a fiatalok ra­gadják meg ezt a lehetőséget. A társadalom peremére szo­rult tizenéveseket várja szep­tembertől a csövesek klubja. Középiskolások, szakmunkás­tanulók számára szervezik az önismereti kört. Értelmes, kellemes időtöltés, emberi kapcsolatok kialakításának lehetőségét kínálják a magá­nyosok klubjában; a válás okozta nehézségeket segíthet leküzdeni az elváltak szemi­náriuma, ami szintén új kez­deményezés. Nem vadonatúj forma ugyan, de annál fontosabb a cigánylakosság életmódjának formálására hivatott előadás- sorozat (ahol természetesen el is beszélgetnek az érdeklő* dokkéi, tanácsokkal segítik a rászorulókat), valamint a ha­sonló indíttatású, ugyancsak hagyományos nyári tábor ci­gánygyerekeknek. Hasznosítani, amit lehet A fenti felsorolás persze nem teljes, hiszen nem szól­tunk például arról az évek óta tartó, szép eredményeket hozó tevékenységről, amely­nek célja mindenekelőtt a gyerekek, azaz a majdani felnőttek „környezet- és ter­mészetbarát” magatartás- mintáinak kialakítása, vagy mint az alkoholizmus vissza­szorításáért folytatott küzde­lem. Gyűjtik és a helyi adott­ságokhoz igazítják a jó ötle­teket, bárhonnan is származ­zanak azok. S a művelődési központ munkatársai szándé­kuk szerint azon igyekeznek majd, hogy minél többet át­adjanak ezekből a megye más településein dolgozó, egyelő­re sötétben tapogatózó kol­légáiknak is. mert nekik is szembe kell nézniük ez új feladatokkal. Gönczi Mária A hétéves kislány a reg­gelinél még mindig a Delfin napja című amerikai filmről faggatja szüleit. Nem érti semmi­képpen, hogy a delfin ho­gyan tudott megtanulni az emberek nyelvén. Sőt, ho­gyan tudott megtanulni ma­gyarul, ha a film amerikai? A szülők magyarázatba kezdenek: — Tudod kislányom — kezdi a mama. A delfin csak tátogott és valaki köl­csön adta neki a hangját. Jól tudod te is, hogy az ál­latok nem tudnak beszélni az emberek nyelvén. — Dehogy nem — mond­Leosztott árak ISMERI-E A KEDVES OL­VASÓ a huszonegyes nevű kártyajátékot? Ne szégyell- je, ha nem. Meglehetősen primitív szabály szerint ad­dig húzogatják a lapot, míg legközelebb jutnak a név­adó számhoz. A huszonket­tő viszont már fuccs. Lehet azonban tizennyolccal is nyerni. És még egy kikö­tés: a tétet előre a kasszá­ba kell tenni. Ezt azért te­szem még hozzá, hogy elő­adjam bizarr ötletemet: én addig egy fillért sem tennék a kasszába, míg meg nem győződnék arról, hogy nve- rő-e a lapom. Hogy nemigen ülne le velem épeszű em­ber kártyázni? Ne hamar­kodjuk el a következtetést! Itt van mindjárt példá­nak hatalmas kollektív kár­tyajátékunk az almakeres­kedelem. Hárman játszák: a termelő, a kereskedő és a fogyasztó. A termelő ugye berakja a kalapba a vizit — hogy szakszerűek le­gyünk — rögtön még a já­ték előtt. Ez nem kis ösz- szeg, mert egyre többe ke­rül Szabolcs aranya. A kártya szabálya szerint ezért már legalább egy la- ,pot kellene kapnia, hogy tudja mihez tartani ma­gát. Erről azonban még szó sincs. Következik a keres­kedelem, aki szintén nem kap lapot, viszont a tétet se guberálja le. Becsüle­tes hazárdjátékos ilyen­kor kiteszi az asztalra a kést. Nosza ki is osztja va­lami ismeretlen kéz a la­pokat, de egyelőre lefor­dítva. A harmadik játékos azonban, mármint a fo­gyasztó nem kap lapot. A kereskedelem ekkor meg­nézi mit kapott, és bár­mennyit lát közli: ez a nye­rő. SOK A LOGIKAI BUK­FENC? Na és? Ez a való­ságban sem zavar senkit. A szerződések megköttet­nek anélkül, hogy a terme­lőnek sejtelme lenne a vár­ható árról. Aztán közölnek vele egy összeget,' amikor már szedi a gyümölcsöt. Hozzáteszik, hogy ennek alakulásáról senki sem tehet. A fogyasztó pedig ta­lálkozik az almával néha háromszoros árán. Node mivel ez nem já­ték, nézzük a való ténye­ket. Papolunk a megújulás­ról és zászlónkra tűzzük a jelszót: a piac értékíté­letét hagyni kell érvénye­sülni és hűen kell közve­títeni a termelőhöz. Hát ide nekünk a piacot! Csak lát­nánk már érvényesülni Bu­dapest Nagy kőrútjának 30— 40 forintos értékítéletet itt Szabolcs-Szatmárban. Ott legalább kapni lehet. Az ország más részein meg egész télen esszük a húsz forintos kubai narancsot — már akinek telik rá — vitamin gyanánt. És hol van egyáltalán az a funk­ciója a kereskedelemnek, ami a piaci jelzések közve­títése lenne? Az árfolyam- változás, és a szubvenció megvonása nem az elmúlt hetek történése volt. A kö­vetkezmények már akkor megjósolhatok voltak. Mi­ért kell egy ilyen kérdés­ben a kormányzatnak ex­ponálnia magát? És ráadá­sul az utolsó pillanat után? Mert így a kereskedelem mossa a kezeit... Követ­kezhet akármilyen alma­ár, abból csak egy számta­ni művelet az árrést le­vonni. Közben a termelő lassan tönkremegy, de- hát törődik-e a fagyöngy azzal, hogy mi lesz a tölgy­gyei amelyből él... EGY MÁSIK TAJNÖVÉ­nyDnk, a burgonya sorsa pontosan példázza az egyenlőtlen kártyajáték menetét. A kereskedelem itt sem vesztett. Igaz, hogy a burgonyatermelés elsor- . vadt. de attól még lehet kereskedni. Mondjuk im­portálni Lengyelországból. Az is bejön X áron ami­re még rájön Y árrés és megtörtént a kereskede­lem. Előírásosan, jövedel­mezően. A kereskedők egy másik kasztjába tartozó ember a kofa. Nem akar­tam hinni a fülemnek: sze­gyein a piacon, hogy tizen­öt forintot kér a krumpli­jáért augusztus végén. Itt Szabolcs-Szatmárban, ahol szezonban még a szeszgyár is turkált valamikor az áruban, nemhogy a házi­asszony. A TERMELŐK ELKESE­REDÉSE határtalan. Egy kistermelői fórumon köny- nves szemmel beszélt egy kistermelő. Meglett férfi. A tsz-elnököt lincshangu- lat veszi körül, mert kiad­ta az almát maszekba, a kárvallott vállakozó be akarja perelni az elveszett ötven fillérért. A higgadt ember próbálja végiggon­dolni mi is történik itten? E sorok írója pedig meg­kockáztatja: nemcsak hu­szonegyes van a világon, hanem ulti is, amelyet szin­tén hárman játszanak, de ésszel. . . Ésik Sándor Munkásőrpark Jánkmajtison A jánkmajtisi munkásőr alegység tagjai elhatározták, hogy a nagyközség közepén lévő fás, bokros területen munkásőr-emlékparkot ala­kítanak ki társadalmi mun­kában. A leendő park mel­lett nemrég megépítettek 150 m járdát, munkájuk értéke kb. 50 ezer forint. Ősszel még ja erre a kicsi — hiszen a papagáj is tud. — A papagáj csak utá­nozza a beszédet, de nem tud gondolkodni. Ö csak a hangokat utánozza. A gyerek elgondolkodik, majd újra kérdez: — Már csak azt nem ér­tem. hogy az amerikai del­fin hangját, hogy tudták a tévében magyarra fordí­tani. — Biztosan egy magyar delfin kértek meg rá, hogy rendbeteszik a területet, ké­sőbb virágosítanak, padokat helyeznek el. S a jövő év elején, a fehérgyarmati mun­kásőr egység megalakulásá­nak harmincadik évforduló­ján emléktábla avatásával adják át a parkot a nagyköz­ség lakóinak. beszéljen helyette — szólal . meg a nagyobbacska lány. | nfci szemmel láthatólag már unta húga kérdéseit. A fűből hirtelen egy lep- j ke szállt fel az arrajáró két I gyerek lába előtt. — Mi ez — kérdezte a I kicsi? I — Ez molylepke — felelt ] tudálékosan a nagyobb. — És mit eszik a moly- ( lepke? — kérdezi újra a } kicsi. — Mit. mit? — gondolko- I dik néhány másodpereik a 1 nagy, majd kivágja: ruhát. (császár) ( DELFIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom