Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-12 / 189. szám

1987. augusztus 12. Kelet-Magyarország 7 olvasóink leveleiből Postabontás A tilalom kevés Voltaképpen érthető az a türelmetlenség, amely- lyel sokan tilalomfákért, a törvény teljes szigorá­ért kiáltanak a káros, előbb vagy utóbb beteg­séggé fajuló szenvedélyek megfékezése érdekében. Talán legtöbben az al­koholizmust vélik ilyen úton-módon felszámolan- dónak és fclszámolható- nak. Ennek is megvan a maga ésszerű magyaráza­ta, hiszen igen sok csa­lád szenved valamely tag­jának — netán több tag­jának — iszákossága mi­att, és egyébként is ez a betegség okozza a leg­több kárt a társadalom­nak. Tehát nem is nagyon lehet csodálkozni azon, amit „egy szocialista bri­gád” ír levelében: „Sür­gős intézkedést várunk, szabályozzák a kocsmák nyitvatartását! Mi szük­ség van arra, hogy este 9—10 óráig is nyitva le­gyenek? Ne legyenek nyitva vasárnap és ün­nepnap! A magán- és szerződéses kocsmárosok- nak persze érdekük, hogy nyitva legyenek __ Hány pincért büntettek azért, hogy az ittas embert ki­szolgálták és a fiatalko­rút? Büntessék meg pél­dásan, aki részeg, de a pincér urat is bírságolni kell, mert nem küldi haza egy-két pohár után azt az embert! Hol vannak az ellenőrök? Ne csak a munkahelyeken hozzanak intézkedést — az is vala­mi, hogy 9 óráig nem le­het kapni szeszes italt, de ez a lépés kevés... Az illetékes szervek nem ve­szik komolyan a sok sze­gény család sorsát. Ügy látszik, csak a bevétel számít...” A levélíróknak nagyon sok mindenben igazuk van. Például valóban ideje lenne betartani és betartatni a ittas embe­rek és a fiatalkorúak ki-v szolgálását tiltó rendel­kezést. Jogos az az észre­vétel is, hogy gyakran minden más szempontot megelőz a „könnyen, gyorsan, minél több pénzt szerezni” elve — lásd a növekvő italforgalmat. A nyitvatartást is bizo­nyára lehetne a jelenlegi­nél célszerűbben szabá­lyozni. Mindazonáltal il­lúziónak tartom, hogy ki­zárólag adminisztratív intézkedésekkel, rendele­tekkel, pláne teljes tila­lommal — akár az alko­holról, akár a dohányzás­ról legyen szó — egy csa­pásra száműzni lehetne a pusztító szenvedélyeket. Ez tüneti kezelésnek megteszi ugyan, de a be­tegség attól még ott lap­pang a szervezetben. Mindenekelőtt gyógyí­tani kell tehát — akit már szükséges. S akit még nem, annak olyan társadalmi, családi, bará­ti, munkahelyi környeze­tet kell teremteni, amely­ben nem virtus, hanem szégyen, ha valaki képte­len uralkodni kártékony szenvedélyein. Gönczi Mária MEGENGEDHETETLEN Soha nem szoktam a tollat felvenni azért, hogy pa­naszkodjam, most mégis ezt teszem, mert úgy érzem, ami történt, az felháborító. Húszéves fiúnk a napok­ban Vásárosniaményban járt. A vasútállomásnál lévő Utasellátó pavilonban vásárolt két darab tollaslabdát. Amikor az ablaktól ellépett, észrevette, hogy az egyik labda rossz. Kérte, cseréljék ki. Az eladó elkezdett kiabálni, hogy a fiam törte össze a labda tollát, majd sértő szavak kíséretében kidobta a Labdát az ablakon. Amikor legközelebb Vásárosnaményban jártam, szó­vá tettem a történteket. Az eladó velem is hangoskod­ni kezdett, s csak akkor szolgált ki, amikor megmond­tam, hogy panaszt fogak tenni. Persze ebben sem volt sok köszönet, mert Tni nősít heteden hangnemben volt részem. Egyébként én is a kereskedelemben dolgoz­tam (most már nyugdíjas vagyok), de mi az ilyen ma­gatartást sohasem engedtük meg. Muka Miklós Nagydobos (A panaszt kivizsgálta és jogosnak találta az Utas- elláltó Vállalat debreceni területi igazgatósága. A pa­vilon kezelőjét szigorú figyelmeztetésben részesítették, s utasították, hogy a hibás áruért postán egy hibát­lant küldjön a vásárlónak. A történtekért szíves el­nézést kérnek. A súlyosabb felelősségrevonástól azért tekintettek el, mert hasonló panasz még nem érke- . zett a pavilon kezelőjére.) TÁRSADALMI MUNKA AZ ÓVODÁNAK Szeretném az újságon ke­resztül is megköszönni Kon- ezos István képviselőnknek és a tyukodi konzervgyár Edison szocialista brigádjá­nak a csengersimai napkö­ziotthonos óvoda részére végzett nagy értékű társa­dalmi munkát. Ugyanis el­végezték az óvodában a hő­tárolós kályhák beszerelését, amihez az anyagot is ők biztosították. A mi költség- vetésünkből erre nem futot­ta volna. A gyerekek nevé­ben is köszönjük a segítő­készséget. Volkán Sándorné óvodavezető Csengersima CSERE NINCS... Két gyermekem akartam elvinni a Krúdy moziban ve­tített Astérix és Kleopátra című francia rajzfilmre. Az esti előadásra vettem meg a 4 jegyet, 80 forintért. Sajnos, csak már amikor fizetés után elfordultam a pénztár­tól, akkor vettem észre, hogy ezt a filmet csak 16 órától vetítik, a másik két előadás más. Ekkor visszamentem a pénztárhoz, és arra kértem a hölgyet, cserélje be a jegyet a másnapi előadásra. Azt a választ kaptam, hogy nem lehet. Kértem a panasz­könyvet, amit szintén nem kaptam meg, mert „ehhez minek?”. Dühömben össze­téptem a jegyeket. Azóta sem értem, miért nem lehetett becserélni a jegyeket. Ennyi segítőkészséget elvárunk egy kulturális intézménytől (ha hivatalosan vállalat is) — a ma már egyáltalán nem ol­csó mozijegyek fejében. S. L. Nyíregyháza, Szamuely ltp. MENNYI? Egyik reggeli sétám alkal­mával tapasztaltam, hogy egy idősebb férfi — mint ki­derült, nyugdíjas — takarí­totta a nyíregyházi Május 1. teret. Nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem, mit fizet a közterületfenn­tartó vállalat ezért a mun­káért. A válasz szerint öt­ven fillér négyzetméteren­ként, mert „ennyi jár egy nyugdíjasnak”. Furcsállom a hallottakat, s tudni szeret­ném, valóban így van-e? F. I. Nyíregyháza (A Nyíregyházi Közterü­let-fenntartó Vállalat tájé­koztatása alapján közöljük, hogy a munkadíjnak termé­szetesen semmi köze sincs ohhoz, nyugdíjas végzi-e a munkát vagy más. A mun­kadíj kizárólag a munka mennyiségétől függ. Ennek megfelelően négyzetméte­renként 50 fillértől 1 Ft 50 fillérig terjedő összeget fi­zet a vállalat a város bérbe adott parkfelületeinek gon­dozásáért.) SZERELEM A SZABADBAN Az utóbbi időben egyre több, autóban szerelmeske­dő párral találkozhat az em­ber a Sóstón. Eddig a gépko­csik diszkréten az erdő vala­melyik kevésbé látogatott helyén parkoltak, hiszen az intim együttlét nem kíván közönséget. Ám legutóbb egy Polski Fiat 126-os tulajdono­sa (egy hölgy ...) a tornapá­lyától vagy 60 méterre, a legforgalmasabb erdei úton próbált partnerének és ma­gának néhány kellemes per­cet szerezni 19 óra körül, megbotránkoztatva a sporto­lókat, sétálókat. Ennyire „modernnek” azért mégsem kellene lenni. Sz. A. Nyíregyháza Szerkesztői üzenetek K. J.-né, Vásárosna- mény(?): Kérjük, közölje nevét és címét, mert leve­lének adatai igen hiányo­sak, így még tanáccsal sem tudunk segítségére lenni. Takács Gáborné, Nyíregy­háza: Ha gyermekét a saját jogán nyugdíjas nagymama neveli, akkor a nagymamát a nyugdíjjal együtt illeti meg a családi pótlék, amennyiben egyedülálló. Ha a nagyszülő nem egye­dülálló (és más, családi pót­lékra jogosult gyermek már nincs a háztartásában), ak­kor csak jövedelempótlékra jogosult. A nagyszülőnek a budapesti Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól kell igényel­nie a családi vagy jövede- lempótlékot. a törzsszám feltüntetésével. Kézi Andrásné, Nyírma- da: Értesüléseink szerint a megyei földhivatal vezetője intézkedett, hogy a földmé­rő (akit azóta töröltek a névjegyzékből) által elmu­lasztottakat pótolják, s a la­kást az ingatlannyilvántar- tásba bejegyezzék. Kovács Péterné, Nyíregy­háza: Levelünk, amelyben kérdéseire válaszoltunk, „a címzett ismeretlen” jelzéssel visszaérkezett. Problémá­jára ezért csak Paragrafus- rovatunkban van módunk visszatérni. N agycserkesz-Cigánybokor lakói: A Cigánybokor 14. szám alatt található nyilvá­nos tanyai telefon 1987. má­jus 29-től segélykérő tele­fonként működik, tehát a nap bármelyik szakában rendelkezésre áll. K. M.-né, Mátészalka: A rendszeres nevelési segélyt és annak összegét a gyám­hatóság állapítja meg a család egy személyre jutó jövedelmének figyelembe­vételével. A nevelési se­gély folyósításának több feltétele van, ezekről a he­lyi tanácson kaphat részle­tes felvilágosítást. Áz illetékes válaszol SZAKISMERET SZÜKSÉGES A magánkereskedői tevé­kenység feltételeiről, konkré­tan a diákok által készített termékek árusításának sza­bályairól érdeklődött egyik olvasónk, akit kérésünkre a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács kereskedelmi osztá­lya tájékoztatott az előírá­sokról. A levélírónk által „diák- bolt”-nak nevezett üzlet mű­ködéséhez nem adható enge­dély, de a forgalmazni kívánt konkrét árucikkek megjelö­lésével lehetőség van cjyan magánkereskedői igazolvány kiadására, amelynek üzletkö­rébe beletartoznak a szak­munkástanulók által gyártott termékek is. Magánkereskedői igazol­ványt az' a nagykorú személy kaphat, aki a kereskedés folytatásához előírt szakké­K8 fizesse a költségeket? Bérrendezés a téeszben K. F. barabási levélírónk tanulmányi szerződést kötött a termelőszövetkezettel, ahol jelenleg is dolgozik. A mun­káltató vállalta, hogy igazolás alapján megtéríti levél­írónknak a tanulásával kapcsolatos szállás- és útiköltsé­geket. Olvasónk azonban többször is saját gépkocsijával tette meg az utat, így menetjegyet nem tudott bemutat­ni, s erre hivatkozva a termelőszövetkezetben megtagad­ták az útiköltség kifizetését. Jóllehet az iskola később adott igazolást, a tsz ennek ellenére elzárkózik a költség- térítéstől. Kinek van igaza? — kérdi olvasónk. Egyértelmű választ nem tudunk adni. Ugyanis a ta­nulmányi szerződésben részletesen és pontosan meg kell jelölni azokat a kedvezményeket, amelyeket a munkálta­tó nyújt a tanulást vállaló dolgozónak. Ezt a szerződést viszont nem ismerjük, így csak annyit közölhetünk, hogy amennyiben a munkáltató és a munkavállaló nem egyfor­mán értelmezi a szerződésben foglaltakat, akkor a felek feltehető szándéka a mérvadó, de az általában szokásos gyakorlatot is alapul lehet venni. Ha olvasónknak nem sikerülne megegyezni a termelőszövetkezettel, akkor a szövetkezeti döntőbizottsághoz fordulhat költségtérítési igényével. L. J. tiszalöki levélírónk éjjeliőr az egyik termelőszö­vetkezetben. Mivel munkahelye messze van a lakásától, kénytelen járművet igénybe venni. A termelőszövetkezet vállalta is, hogy ha a levélíró autóbusszal utazik, hozzá­járul költségeihez. Olvasónk azt szeretné tudni, amennyi­ben saját gépkocsijával járna dolgozni, akkor is megille­ti-e őt a költségtérítés vagy az átalány? A lakóhelyről a munkahelyre, illetve visszautazásra a munkáltató átvállalhatja a közlekedési költség egy ré­szét, ha a dolgozó távolsági autóbuszjáratot vesz igényűé. Ha azonban valaki úgy dönt, hogy ehelyett saját személy- gépkocsijával jár munkába, akkor nincs lehetőség a költ­ségek megtérítésére. Tehát a levélírót sem átalányban, sem pedig eseti elszámolással történő költségtérítésben nem részesítheti a szövetkezet. S. I.-né nyíregyházi lakos 1961 óta termelőszövetke­zeti tag. Tavaly 50 százalékos munkaképesseg-csökkenést állapított meg nála az orvosi bizottság. A termelőszövet­kezet azonban nem tudott számára olyan munkát adni, ami megfelelt volna egészségi állapotának. Ezért olvasónk most nem dolgozik, átmeneti járadékból él. Az iránt ér­deklődik, megilleti-e őt a 25 év után járó jubileumi juta­lom, mivel tudomása szerint az 1965 előtt belépett tsz- tagok már 15 év tagság után is megkaphatják a jubileu­mi jutalmat. Valóban létezik ilyen szabály, csakhogy a jubileumi jutalomra való jogosultsághoz még két további feltétel szükséges. Az egyik az, hogy a termelőszövetkezet alap­szabályé is rendelkezzen az olvasónk által megemlített le­hetőségről, a másik feltétel pedig az, hogy a tag nyugdíja­zás előtt álljon. Mivel a levélíró esetében ez a második feltétel hiányzik, ezért sajnos nem jogosult a jubileumi jutalomra. T. J. vásárosnaményi lakos férje termelőszövetkezeti tag. Munkadíjából nemrég — a háztáji föld javításának költsége címén — nagyobb összeget levontak. Levélírónk mind ezt, mind pedig azt méltánytalannak érzi, hogy ezt csak utólag közölték férjével. Kérdése továbbá, hogy a bérrendezéssel kapcsolatos jogszabályokat köteles-e a tsz alkalmazni a tagok esetében. A tagok háztáji gazdaságában a termelés és értéke­sítés feltételeinek megteremtése elsősorban a közös gaz­daság feladata. Az együttműködés keretében nyújtott szol­gáltatásokért a tag a termelőszövetkezet által megállapí­tott térítést fizeti. Ha a tsz olyan költségeket akar megfi­zettetni tagjaival, amelyek az együttműködés körén kívül esnek, akkor a szövetkezeti döntőbizottsághoz lehet for­dulni jogorvoslatért. Mivel olvasónk esetében sem ismer­hetjük pontosan ezeket a feltételeket, ezért számára is ezt ajánljuk. A bérrendezések területén kiadott jogszabály csak ak­kor vonatkozik a termelőszövetkezetekre, ha arról kifeje­zetten rendelkezik. Dr. Nyitrai Zoltán pesítéssel, szakmába 1 vágó gyakorlattal vagy szakmai ismeretekkel rendelkezik, az előírt egészségügyi követel - ményeknek megfelel, a ke • reskedésből nincs kizárva, és állandó lakhelye van. A fentiek alapján a keres­kedés gyakorlásához alapve­tő feltétel: a szakhatóság előírásainak megfelelő üzlet kialakítása, tiszta erkölcsi bizonyítvány, szakképesítés vagy szakmai gyakorlat. A szakképesítést szakmunkás­bizonyítvánnyal kell igazol­ni i. Az áruk forgalombahoza- taláról külön jogszabályok rendelkeznek, ami vonatko­zik a szakmunkástanulók ál­tal készített termékekre is (például igazolni kell az áru minőségét, mellékelni kell a használati, kezelési útmuta­tót, stb.). Ha tehát olvasónk megfe­lel mindezeknek a feltételek­nek, nincs akadálya annak, hogy magánkereskedői iga zolványt kapjon, és akár a diákok által készített-cikke két is árusítsa. A magánke­reskedői engedélyt az első fokú kereskedelmi hatóság (olvasónk esetében a helyileg illetékes községi tanács szak- igazgatási szerve) adja ki, s ott kaphat bővebb felvilágo­sítást a tervezett tevékenység konkrét feltételeiről is.. A HELYETTESÍTŐ HIBÁZOTT Több alkalommal is hiába kereste postaládájában az előfizetett hírlapokat — pa­naszolta a nyíregyházi Szarvas utca egyik lakója. Olvasónk észrevételét eljut­tattuk a megyei postahivatal vezetőjéhez, aki válaszleve­lében értesítette szerkesztő­ségünket, hogy a panaszt megvizsgálták. Megállapítot­ták, hogy a kérdéses körzet­ben az olvasónk által, emlí­tett időben (júliusban) több­ször is helyettesítő kézbesí­tette az újságokat. Az ez idő alatt felmerülő panaszokat a hivatal orvosolta, olvasónk sérelméről azonban nem ér­tesültek. A helyettes kézbe­sítőket figyelmeztették, hogy munkájukat figyelmesebben végezzék. Remélhetően olva­sónknak sem lesz oka újbóli panaszra, annál kevésbé, mert ebben a hónapban is­mét a régi kézbesítő viszi a hírlapokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom