Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-10 / 187. szám
4 Kelet-Magyarország 1987. augusztus 10. Akire mindig felnéznek j Nincs rá egyenruha Köztiszteletben áll, felnéznek rá kollégái, még a főnökei is. Pedig éppen csak. hogy pályakezdő vasutas, s novemberben lesz 19 éves. Alig lépte át a nagykorúság határát, de egy icipici híján máris 2 méter magasra nőtt. Erős, egészséges, kiegyensúlyozott. Huzamosabb ideje csak három dolog okoz neki jelentős gondot: a sok-sok vasúti iroda ajtókereteit alacsonyra szabták, a gyári szabók pedig nem készítettek részére egyenruhát, s mivel nincs egyenruhája, magas termetét figyelmen kívül hagyva alacsonyabb beosztásba helyezték, így kevesebb a fizetése. A neve Szabó Imre, szolgálati helye Nyíregyházán van. A magasra nőtt fiatalember baktalórántházi otthonából szabadjeggyel jár be Nyíregyházára, ahol is forgalmi naplózó. Vagyis adminisztrál, rögzíti a vonatok mozgását és a rendelkező forgalmista utasításait. Vo- natmenesztő-térfelvigyázó szeretne lenni, részt venne a tolatásban, indítaná, szakszóval élve menesztené a tehervon atokat. Énhez azonban vörös sapkára és egyenruhára lenne szüksége. Sapkát találtak rá, de egyenruhát nem. Egy debreceni ipari szövetkezet szabóságán már kétszer volt próbálni, s a debreceniek ígérete szerint augusztusban végre magára öltheti a méretre szabott egyenruháját. Főnökei pedig azt ígérték, hogy ősztől új beosztást, s vele több fizetést kap. Lám, a magas termet néha anyagi hátránnyal jár. Szabó Imre jövőre megy katonának, addig talán még növekszik egy-két centit. Ott bizonyára hamar találnak rá egyenruhát, s az is lehet, hogy egy sporttiszt felfigyel rá és jól megtanítja kosárlabdázni . . . (nábrádi) Engedély a polgármestertől — Mit kapott a cérnáért? Az utolsó kézikocsis Esperes űr ikont fest Gaál Gyula ny. görög katolikus esperes reggel még csendes misét mond, s aztán siet haza Nyíregyháza, Rigó utca 26. szám alatti picinyke otthonába, s előveszi kedves barátja. Marinkás Mihály által készített, az országban sem kapható szerszámokat, s nagy áhítattal, műgonddal készül hozzá, hogy a kemény, de a fametszők által legjobbnak ítélt körtefába apró, alig látható vékony vonalakat faragjon nagy-nagy türelemmel késével, vésőjével, míg össze nem áll a megálmodott figura. Olyan alak, alkotás, amely esetleg az amatőr művészek kiállításán elismerésre, díjra is pályázhat. X A köztiszteletbenx álló esperes két éve adta a ,,fejét’’ a fametszés nagyon nehéz, de igen szép mesterségére. Csupán hobbiból, melynek azonban olyan előzménye van, hogy Nyírkárászban maga restaurálta a műemlék jellegű templom fool tárképét. Valójában a debreceni piarista diákkorba nyúlik vissza képzőművészet iránti elkötelezettsége. Ott a görög, borghesi ökölvívó című rajzával első díjat és 10 pengőt nyert. S most nyugdíjasként régi álmának él, hiszen amikor meghirdette a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ az amatőrök kiállítását, részt vett ezen fametszeteivel Gaál Gyula is. És díjat nyert. Metszetéről készült fotókat láthatták a Kelet-Magyarország olvasói is. S az arra hivatottak inspirálására Gaál Gyula esperes úr részt vett munkáival az idei XIII. Országos Amatőr és Iparművészeti Kiállításon Kecskeméten is. Felfigyeltek itt is munkáira. Nyolc fametszetével az induló több száz, 5 ezernél több munkája között a 45 egyéni díjasok között a két szabolcsi egyike Giaál Gyula. Újabban ikonok festésével kísérletezik. Most készült el fenyőfára készült három ikonja. Szépek gondosan vésett fametszetei, ex librisei. Készt vett a Ti* szavasváriban rendezett táborozáson is, hogy fejlődjön, képezze magát, s bizonyítsa: nyugdíjazás után még 69 évesen is friss lehet az ember, ha megtalálja örömét a munkában, az alkotásban. (farkas) ö az élő múlt. Chrenkó Mihály kézifuvarozó reggelente hóban, fagyban, esőben kánikulában kézi kocsijával a teherautók mögött megjelenik Nyíregyházán a Bizományi Áruház előtt. E foglalkozásnak minden bizonynyal ő az utolsó képviselője, ötvenkilenc éves. A fuvarozói engedélyét 1945-ben Fazekas János polgármester adta ki. Misa bácsi alacsony, zömök, szemüveges, nyugodt, rekedtes hangú, bölcs szavú. Sokat cigarettázik. Kossuthot szív. Arca, karja napbarnított. Beteges, de ha a szekrényeket, heverőket bírja cipelni, csak kell legyen benne erő. Sokat látott, hallott, tapasztalt. Nyíregyhaza lebontott, átalakított épületeire, tereire jól emlékszik, hiszen sokat tanyázott előttük, számtalanszor járta be őket. Egy Tanácsköztársaság téri pádon beszélgetünk. — Az első kézikocsit egyhónapi tehénpásztorkodásból vettem — emlékezik Chrenkó Mihály. — Eddig négyet nyúztam el. 1945-ben 13 kézikocsis volt Nyíregyházán. (A faáru bolt felé mutat.) A Racskó-kocsma előtt álltunk sorba, a Gyurecskó- kocsmánál pedig a konflisok várták a kuncsaftokat. Annak idején a konyháknak, óvodáknak a kézi fuvarozók szállították a lisztet, meg amit kellett. A fuvarért gyakran tűvel, meg cérnával fizettek nekik. — A piacon egy gombolyag cérnáért, vagy egy varrótűért 10 tojást kaptam — meséli Miska bácsi. — Egy liter petrónak ugyanannyi volt az ára. — Lovat sohasem akart venni? — kérdezem. — Nem volt anyagi lehetőség. Szegény családból származók. Amikor bejött a forint, innen a tértől a vasútállomásig 6 forint volt a fuvardíj. A háború alatt pedig ételszállítással segítettem a bujdosókat, ami kockázatos volt. Miska bácsinak jelenleg 3007 forint a nyugdíja. Most kevés fuvar jut neki. Azokat a teherautósok nem vállalják, mert az árut nem kell messzire vinni. Félnek, emiatt egy „zsíros vidéki” menettől eshetnek el. Miska bácsit viszont a megbízók gyakran becsapják. A bútort már csak ide kell vinni, jaj, már csak ott kell lefordulni, útmutatások még több kilométernyi iz- zadságos cipekedést jelentenek. — Már nem bírok, a szívem, a lábam „kivan” — mondja Chran- kó Mihály. — Ha éppen nem vagyok úton, ameddig a BÁV nyitva van, itt vagyok. Valamikor naponta 5—6 fuvart is megcsináltam. Szerettek, mert nálam a becsület, becsület. Sokan a lakáskulcsot is rámbízták, csak intézkedjek ... Ha valahol a heverőt elmozdítva találok egy forintot, azt is odaadom a tulajnak. / — Manapság többen szégyellnek velem szállíttatni. Inkább fizetnek a teherautósnak. Azért mindennap eljövök. Megszoktam, belémrögződött. — Hogy bírja a terhet, szalonnát eszik? — Jó nekem a parizer is. Reggel eszek, meg este. Egyébként a legidősebb fiammal lakom együtt. (cselényi) A LÁTVÁNY IS HÍVOGAT. Jugoszlávia idegenforgalma közismerten sok jó ötlettel vonzza — a természeti szépségeken kívül is — a turistákat. Mint képünk tanúsítja: a naturistákat is. A cél: 60 gyerek Nem halhatok meg, amíg legalább 60 gyermekem nem lesz — ebben áll egy ma 44 éves Abu Dhab-i férfiú életcélja. Szalim Mubarak eddig tizenegyszer házasodott és 32 gyermeke van. Egyszerre azonban mindig csak négy felesége van: tiszteletben tartja az iszlám rendelkezéseit, hiszen foglalkozása — müezzin. KOSSUTH RÁDIÓ 4.30— 7,59: Reggeli zenés műsor. — 8,20: Nyugdíjasok műsora. — 9,00: A hét zeneműve. — 9,30: A hét költője: Vas István (Ism.) — 9,40: Ki kopog? — 9,57: Hanglemez MK. — 10,05: Nyitnikék. — 10,35: Zenekari muzsika. — 11,34: Magyar Hölgyek levelei — 7. rész. — 12,15: Riport a fehérgyarmati evőeszközüzemből. — 12,45: Kísérletező emberek. — 13,00: Klasszikusok délidőben. — 14,10: Németh Andor: József Attila (Ism.) — 14,25: Verbunkosok, katonadalok. — 14,55: Édes anyanyelvűnk. (Ism.) — 15,00: Az olvasás gyönyörűsége. 83. (Ism.) — 15,30: Kóruspódium. — 16,05: Régi magyar világutazók nyomában. — 17,00: Gazdasági magazin. — 17,30: Ferencsik János 41/31. rész. — 18,0/: Népzene Ecuadorból. — 18,15: Mese. — 18,25: Könyvüj- donságok. — 18,30: Esti Magazin. — 19,15: A belpolitikai rovat műsora. — 21,59: Tíz perc külpolitika. — 22,30: Rádiónapi sétálókoncert. — 0,15—4,20: Zenés műsor hajnalig. PETŐFI RÁDIÓ 4.30— 7,59: Reggeli zenés műsor. — 8,05: Népdalok, néptáncok. — 9,05—12,00: Napközben. Zenés délelőtt. — 12,10: Operett-dalok. — 12,25: Kis magyar néprajz. — 12,30: Népi zene. — 13,00: Slágermúzeum. — 14,00: Kettőtől — ötig... — 17,08: Könnyűzene. — 17.30: ötödik sebesség. — 18,30: Tip-top parádé. — 19,05: Népdalok, néptáncok. — 19,30: Sportvilág. — 20,05: Rockújság IV. 13. szám. — 21,05: Nóták. 21,35: Hétfő este mindenkinek. — 23,20: Könnyűzene. — 0,15—4,20: Zenés műsor hajnalig. BARTÓK RÁDIÓ 6,05: Muzsikáló reggel. — 8,10: Kamarazene. — 9,06: Dzsesszfelvételek. — 9,33: Századunk zenéjéből. — 10,35: Rockpódium. — 11,05: Erkel operáiból. — 11,37: Vonósnégyesek. — 12,31: Fúvószenekari hangverseny. — 13,05: Híres magyar könyvtárak. — 13,35: Zengjen a muzsika. (Ism.) — 14,05: Zenekari muzsika. — 15,00: Operaáriák. — 15,25: Asconai Ünnepi Játékok VII/4. rész. — 17,14: A Rádió Dalszínháza. — 18,30: A hét zenemüve. (Ism.) — 19,05: Zenekari muzsika. — 20.30: Chopin zongoraművei. XV14. rész. — 21,30: Wagner: A walkür. I. felvonás. — 22,40: Magyar költők estje. NYÍREGYHÁZI RADIO 6.20—6,30 és 7,20—7,30: Hírek, tudósítások Észak-Tiszántúlról. (A reggeli adás szerkesztője: Veszprémi Erzsébet.) — 17,30: Hírek — Pprogramajánlat — Sportösszefoglaló. — Fészekrakás ’87. (Korpás Éva). — 18,00: Észak-tiszántúli krónika. — Lapszemle. — 18,28—18.30: Műsorelőzetes. (A délutáni adás szerkesztője: Bálint István.) NYÍREGYHÁZI VÁROSI TELEVÍZIÓ Adás: 20,00 órától Mese — Zöldsarok — Telekvízió — Kulturális program- ajánlat — Egy kis címertan — Korányi ládája — Boltkeringő — Mi lesz veled, Egyház utca? — Új helyen a taxiállomás — Garázs vagy játszótér? — önismereti tábor — Nosztalgiaaratás Tiszavasváriban — Sport (úszó vidékbajnokság) — fogathajtó országos bajnokság Má- riapócson — NYVSSC—Veszprém NB Il-es labdarúgó-mérkőzés). SZOVJET TV 14,00: Hírek. — 14,10: Az orosz beszéd. — 14,40: Látogatás Lenin dolgozószobájában. — 15,10: Hírek. — 15,15: Dokumentumfilmek. — 15,55: Rimszkij-Kor- szakov: Seherezade. — 16,45: Világhíradó. — 17,00: Gyorsítás és átalakítás. — 17,30: Hírek. — 17,35: Csehov: Ványa bácsi (színmű). Közben: 19,00: Híradó. — 19,40: Az átalakítás. — 21,10: Világhíradó. — 21,25: Dokumentumfilm. — 22,00: A magányos üzletember (film). — 23,30: Hírek. — 23,35: R. Pljatt, a Szovjetunió kiváló művésze. Érvok és oUanérvok Lesz-e magyar autógyártás? Hosszú ideje lehet, legalábbis pletykaszinten, hallani arról, hogy valamilyen formában Magyarország is bekapcsolódna a személygépkocsigyártásba. Hírek keringenek összeszerelő üzem létesítéséről csaJcúgy, mint részegységek és alkatrészek gyártásáról, mind szocialista, mind tőkés partnerekkel. Júniusban viszont már illetékesek is megszólaltak: az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága előtt Sós Gyula ipari miniszterhelyettes adott tájékoztatást, amit a képviselőcsoport megvitatott. A bizottsági ülésen nyert információk szerint ma mintegy •másfél millió autó fut a magyar utakon, átlagéletkoruk igen magas: kilenc év. Ez a kocsiáLlo- mány jellemzően nagy fogyasztású, magas szervízigényű, környezetszennyező. A Merkúrnál kereken háromszázezren állnak sorba új autóért. Egy OMFB-ta- nulmány szerint az ezredfordulóra 2,'l—2,5 millió kocsira lenne szükség, beleszámítva azt is, hogy addig a jelenlegi gépkocsiparkot teljes egészében ki kellene selejtezni. A szocialista országokból importálható meny- nyiség előreláthatóan ennek az igénynek csak körülbelül a kétharmadát fedezi. TlZMILLIÁRDOKAT IGÉNYELNE Egyfelől itehát a hiányhelyzet miatt merül fel ú)ra és újra a hazai gyártás gondolata. Másfelől azonban azt is számításba kell venni, hogy az autógyártás meghonosítása az ipari szerkezetváltást is szolgálhatná, hiszen együtt járna a robotizáciő, az automatizáció, az automata termelésirányítás alkalmazásával. Csakhogy az ellenérvek sem kevésbé súlyosak. Mindenekelőtt anyagi természetűek: a beruházás értéke több tízmilliárd forint nagyságrendű, amihez a számításba vehető vállalatok legfeljebb néhány százmillió forinttal lennének képesek hozzájárulni, és az általuk felvehető bankhitellel együtt sem rendelkeznének elég pénzzel. Tehát az amúgy is erősen deficites költségvetésnek kellene az összeg javát előteremtenie. Meggondolandó továbbá az is, hogy korszerűbb típusok gyártása magasabb fogyasztói árakkal járna. A szocialista országok autógyártói is magasabb áron fogják értékesíteni a kisebb fogyasztású autókat, ha majd — terveik szerint — gyártanak^ ilyeneket. Egy nyugati licenc alapján gyártott kocsi viszont azoknál is lényegesen drágább lenne. Kérdés, mennyien tudná- ak ilyen drága autókat megvásárolni? A kérdésre nincs válasz; nem tudni, hogyan alakul a lakosság fizetőképes kereslete az elkövetkező években, évtizedekben. Amennyiben valamelyik tőkés céggel lépnénk kooperációra, úgy a beruházás jelentős konvertibilis importot követelne: Ebben az esetben a gyártásnak nemcsak jövedelmezőnek kellene lennie, hanem egyidejűleg konvertibilis exportot is eredményeznie kellene. Az eddigi vizsgáltatok, számítások szerint viSZLOVÁK TV 1. műsor: 16,30: Sportmagazin. — 17,00: Katonák műsora. — 17,50: Találkozás Vladimir Minac íróval. — 18,20: Esti mese. — 18,30—19,10: Vitaműsor. — 19,30: Híradó. — 20,00: A hullámon (tévéfilm). —21,15: Aktuális kérdések. — 21,30: Charlotte nyaklánca (feliratos szovjet tévéfilm 1. rész). — 22,50: Grand Prix (tenisz, felvételről). 2. műsor: 18,10: A hét eseményei magyar nyelven. — 18.40: Nemzetközi kerékpáros verseny felvételről. — 19,00: Tévétorna. — 19,10: Esti mese. — 19,30: Tvhíradó. — 20,00: Dokumentum- műsor. — 20,30: Sportvisszhangok. — 21,30: Híradó. — 22,00: Világhíradó. — 22,15: Dokumentumfilm Szlovákia vízierőműveiről. ROMAN TV 20,00: Tv-híradó. — 20,20: Tudományos-technikai figyelő. — 20,35: A népzene kincseiből. — 20,55: Riportfilm. — 21,10: Fesz- tiváli kitüntetettek. — 21,50: Tv-híradó. MOZIMŰSOR Nyíregyháza Krúdy: ASTE- RIX ÉS KLEOPATRA. MOZIKLIP. Nyíregyháza Béke de.: PIE- DONE AFRIKABAN. Du.: PIE- DONE AFRIKÁBAN/ WA- LEVSKA GRÓFNŐ. Nyíregyháza Móricz: CSÓK, ANYU! UFO ARIZONÁBAN. Sóstói KISZ-iskola szabadtéri mozi: NINCS KETTŐ NÉGY NÉLKÜL. szont vagy csak az egyik, vagy csak a másik követelménynek lehetne eleget tenni. Amennyiben a termék exportképes, úgy — legalábbis kezdetben — nem képződne többletjövedelem, ellenkezőleg: a gyártás valószínűleg állami támogatást igényelne. Ha viszont nem exportálnánk, akkor az importra alapuló beruházás tovább rontaná az ország külföldi fizetési mérlegét. Egyébként egyes vélemények szerint a hazai gyártás megteremtése nem jelenti okvetlenül azt, hogy megszűnik a gépkocsihiány. E vélemény képviselői az autógyártó szocialista országokkal példálódznak, amelyekben szintén kielégítetlen a belső piac. Ezer lakosra az NDK-ban 200, Csehszlovákiában 190, Lengyelországban 100, a Szovjetunióban 40 autó jut; Magyarországon ez az arány 150. A hiányhelyzet megszüntetése nem annyira a belföldi gyártáson múlik, mint inkább azon, hogy általában van-e az országnak elegendő, bármely piacon jól értékesíthető, bármilyen terméke. Mert ha van, akkor annak ellenében korlátlanul lehet autót (is) importálni. KIKKEL TÁRSULHATNÁNK? Ebből a meggyőző érvelésből viszont az következik, hogy a döntésnek — legyen-e hazai gyártás, vagy sem, — nem a hiányból kell kiindulnia, hanem abból, hogy bekapcsolódásunk a gépkocsigyártásba egyáltalán lehet-e sikeres, kellően jövedelmező, az ipar szerkezetét jó irányba korszerűsíthető. Vagyis — majdnem függetlenül a hazai fogyasztói igényektől — azt kell mérlegelni, milvcn hatással lenne a gyártás a termelési struktúrára és a külkereskedelmi mérlegre. Ez viszont nagyrészt attól függ, hogy milyen konstrukcióban. mely autógyártó cégekkel, milyen feltételek mellett vennének részt valamiféle kooperációban. Mindezek ismeretében érthető, hogy a tárgyalások számos külföldi vállalattal folynak; részben a hazai potenciális termelők, részben a főhatóságok puhatolóznak a lehetőségekről szinte a világ minden táján, a Szovjetunióban csakúgy, mint Japánban. Van például olyan terv, amely szerint a szovjet ZAZ 1102-es típusú autót gyártanánk közösen a szovjet és-a bolgár partnerrel. A három partner — mint Sós Gyula ipari miniszterhelyettes a Figyelő munkatársának elmondta — felosztaná egymás között a főegységek gyártását, így a főegységek mindhárom országban évi 150 000-es sorozatban állítanák elő, ami gazdaságosabb termelést tenne lehetővé. Emellett szó van hazai összeszerelőüzem létesítéséről is. „Ennek akkor van realitása, ha létesítésével párhuzamosan. de nem később, olyan alkatrész- és részegységgyártó hazai kapacitás épül ki, amely képes lesz a gépkocsiérték több mint 30 százalékának hazai gyártására” — mondotta az ipari miniszterhelyettes. Folytak és folynak tárgyalások a japán Suzuki céggel is. Már- csak azért is, mert ha a ZAZ licencet vennénk meg, úgy a beruházás költségei egyedül bennünket terhelnének, a Suzukival viszont vegyesvállalatot létesíthetnénk egy összeszerelőüzem megépítésére és működtetésére. DILEMMÁK SEREGE Bár a vegyesvállalati forma azt jelentené, hogy lényegesen kevesebb hazai tőkét igényelne a beruházás. de ez egyúttal azzal is járna, hogy az összeszerelt gépkocsik egv részét a külföldi partner értékesítené; azzal fizetnénk vissza a beruházáshoz nyúi- tott hitelt, illetve az lenne a partner részesedése a közös termelésből. Ebben az esetben tehát viszonylag kevesebb késztermékkel rendelkeznénk. Az ilyen konstrukcióhoz azonban a hazai részegységgyártás feltételeit is meg kellene teremteni. Ellenkező esetben ugyanis az alkatrészeket tőkés importból kellene beszerezni, és ez alighanem több devizát igényelne, mint amennyit a gépkocsik exportjából szerezhetnénk. Tehát a következő kérdés: belevághatunk-e az összeszerelőüzem felépítésébe, vagy előbb inkább a részegységgyártásban és a háttériparban kellene valamire jutni? Elképzelhető, hogy csehszlovák és lengyel partnerekkel részegységgyártó bázisokat építsünk ki, s ezeken részben szocialista megrendelésre termeljünk, részben — esetleg később — tőkés exportra is gyártsunk. Mint látható, a dilemmák seregében kellene dönteni, méghozzá igen körültekintően, figyelembe véve a külső és a belső piacot, a gazdaságosságot, a jövedelemtermelő képességet, az ipari struktúra korszerűsítésének követelményét, szembeállítva az import szükségességét az export lehetőségeivel, s mindehhez megvizsgálni a partnervállalatok különféle ajánlatait. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha egy ilyen döntés meghozatala igencsak hosszú időt vesz igénybe. (ff. zs.) 1987. augusztus 10., hétfő Tm HALLGASSUNK CT NÉZZÜNK MEG *
