Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET ■ ■ 1987. augusztus 29. Bíró Miklós a megyei népi ellenőrzési bizottság elnökhelyettese 46 éves, Kolozsvárott született, de igazából szabolcsinak tartja magát. Mezőgazdasági mérnök, három gyermek apja, s egy unokája van. Jelenlegi beosztásában 1985. július 1-től dolgozik, korábban mezőgazda- sági területen dolgozott, előbb a nyír- tassi termelőszövetkezetben, majd a megyei tanács mezőgazdasági osztályán, később az állami gazdaságok megyei központjában, 1979. évtől pedig az Agrár- gazdasági Kutató Intézetben, mint üzem- és munkaszervező. A Évek, talán évtizedek óta mindenki ^ tudja, hogy nálunk a szerződéses kapcsolatok enyhén szólva komolytalanok. Miért éppen most vállalkoztak rá a népi ellenőrök, hogy megvizsgálják azt? — Szándékunk az volt, hogy a szerződé- • ses kapcsolatok terén tapasztalható fegyelemlazulás okainak, mértékének feltárásával, annak jelzésével segítsük elő a gazdasági kapcsolatokat zavaró tényezők megszüntetését, a verseny kibontakozását, mozdítsuk elő a gazdálkodó szervek szerződéses viszonyait szabályozó rendelkezések végrehajtását; szükség esetén átgondoltabb és szigorúbb feltételeket tartalmazó felülvizsgálatát, új alapokra helyezését. S hogy miért most? Nem titok, hogy az elkövetkező évek nem lesznek könnyűek senkinek, így a gazdálkodó szerveknek sem. Ha ki akarjuk mozdítani a mostani helyzetéből az ország szekerét, azt csak fegyelmezettebb munkával lehet. Ennek része, hogy a szerződéseket, sőt az adott szót is mindenki komolyan vegye. A Nézzük akkor, milyen tapasztalatokat ™ szereztek. Kérem mondja el: hogyan választják meg a szerződéses partnereiket a gazdálkodó szervezetek? — Általános tapasztalat, hogy különösen a termelő üzemeknek a szerződéses partner megválasztásában nem sok választási lehetőségük van. Vagy kialakult a szállítóik és vevőik köre, és ezen az üzem nem kíván változtam, vagy változtatna, de erre nincs meg a lehetősége, mivel egy-egy termék előállításával, forgalmazásával, illetve felvásárlásával csak egy, az erre specializálódott szervezet foglalkozik. Különösen a szállítói oldalról nem megnyugtató a helyzét, a vevő oldaláról a partnerek megválasztásában mór nagyobb a szabadság. Mindez ösz- szességében azt jelenti, hogy egyes szállítók és vevők monopolhelyzetben vannak, s ez meghatározólag hat a kapcsolatra, amely úgymond nem tekinthető „partneri”-nek! Ennek eredménye a megengedő jellegű szerződések kötése, mely végső soron gyakori késedelmet, nem a szerződés szerinti teljesítést eredményezi. — A kiskereskedelemben ez a helyzet lényegesen jobb. Ezek a vállalatok szabadabban választják meg partnereiket, a partnerekkel való együttműködés szélesebb skálán figyelhető meg. Meg kell azonban jegyezni: egy bizonyos erőfölény érvényesül a szállítóikkal szemben és ez talán nem is rossz. Melyek a szerződéskötések jellemző vo- ^ násai? — A szerződések tervezetét az esetek többségében az előbb említett monopolhelyzetben lévő alapanyagszállítók, illetve megrendelők, felvásárlók készítik el és így annak tartalmában, a feltételekben, a felek 'jogaiban és kötelességeiben elsősorban az ő érdekeik tükröződnek. Sok esetben „blanketta” szerződéseket alkalmaznak. A szerződések a lényeges kérdéseket — mennyiség, minőség, szállítási határidő, akadályközlés, fizetés, kötbér — tartalmazzák, ugyanakkor tapasztaltuk azt is, hogy elsősorban agrártermékeknél hiányzik a konkrét átvételi ár, s a minőség meghatározása, a szortiment szerinti átvétel kikötése. Ezekben a szerződésekben a felelősséget és kockázatot a termelőknek kell vállalniuk. Hétvégi interjú Bíró Miklóssal, a megyei NEB elnökhelyettesével a szerződéses fegyelemről Lehet-e változtatni az előre elkészített ^ szerződések tartalmán? — .Nehéz erre akár igennel, akár nemmel válaszolni, mert a változtatás lehetősége függ elsősorban az ajánlattévő pozíciójától, de függ a fogadó szervezet igényétől is. Tapasztaltuk: gyakori, hogy a szerződések előkészítése, esetleges módosítása jogi képzettségű szakemberek bevonása nélkül történik, a szerződéskötések mellőzik a személyes kapcsolatfelvételt, s ezek bizony kihatnak a változtatás lehetőségeire. Ugyanakkor tény az is, hogy monopolhelyzetben lévő partner nem szívesen fogadja egy „kis” partnerének egyedi módosító indítványát. Sok esetben az agrárterméket felvásárló vállalatok esetében nem él a mezőgazdasági üzem a kiegészítés jogával, mert vagy másfelé nem tudja értékesíteni a terméket, vagy tart a még előnytelenebb kényszerszerzödéstől. — Kedvező tapasztalatokat szereztünk. Például az utóbbi években a TESZÖV érdekképviseleti jogát e téren is gyakorolja. Azoknál a termékeknél pedig, ahol többcsatornás értékesítés, vagy beszerzési lehetőség van, ott érdekegyeztetéssel, kiegészítéssel jönnek Létre a szerződések. Sajnos ugyanakkor kevés az a termék, ahol ennek lehetősége megvan. Vállalja-e a szállító a megrendelő által W igényelt határidőt, estleg ütemezést? — Gyakori, hogy a szállítók vállalják a megrendelt anyagok leszállítását, azonban kisebb-nagyobb kikötésekkel, megjegyzésekkel fenntartják maguknak a lehetőséget az eltérő módon történő teljesítésre. Például a műbőrt szállító GRABOPLAC minden szerződésében megtalálható az a kitétel, hogy „A szerződés hatálya akkor áll be, ha szállítóink a készáru alapanyagát rendelkezésünkre bocsátják.” Hasonló a helyzet az előszállítási jog egyoldalú kikötésével is, ami ráadásul a forgóeszköz-finanszírozásban is többletterhet ró a megrendelőre. A Tiszai Vegyi Kombináttal kötött szerződésekben szerepel, hogy a teljesítési időszakon belül (a negyedév) joga van előszállítást végezni. Gyakori, hogy a szállítók a visszaigazolásokban a szerződésektől eltérő határidőket közölnek. A Egyensúlyban vannak-e a szerződésekben szerződő felek jogai és kötelezettségei? — A szerződések nagy részénél megállapítható, hogy a felek kockázatvállalása nem nevezhető arányosnak, ami a szállítási határidőben, az árban, a minőségben épp úgy megmutatkozik, mint például a garanciális szolgáltatás esetében. (A cipőkkel kapcsolatos reklamációkat a kereskedelem bírálja el, azt teljes egészében a gyártóra terheli visz- sza). A minőséggel kapcsolatos kikötések sok esetben nem eléggé egyértelműek, az árak gyakran csak védőárak. Mezőgazdasági termékértékesítésnél gyakran nem érvényesül az, hogy a termékátadás helye a termelő telephelye. Az agrártermékeknél különösen, de ipari alapanyag szállító szerződésekben is gyakran csak a mennyiséget állapítják meg, a minőségre csak általános utalás van. Sajnos, ez a majdnem minden szférában tapasztalható mennyiségi szemléletre vezethető vissza! A Hogyan teljesítik a megkötött szerző- ^ déseket? — Általános tapasztalat, hogy a szerződések nem teljesülnek úgy, ahogy megkötötték. A szántóföldi és kertészeti kultúráknál a lekötött mennyiség nagyban függ az időjárás kedvező, vagy kedvezőtlen alakulásától. Ennek függvényében a lekötött és az értékesített mennyiség között lényeges különbség van. — Ipari termékelőállításnál — különösen a magas belföldi anyaghányaddal dolgozó üzemeknél — saját teljesítésük mindig ösz- szefügg az alapanyag-szállító teljesítésével. Például, ha a Dunai Vasmű a megrendelt és visszaigazolt koracélt nem szállítja le az AGROGÉP-nék, akkor a gyár hogyan tudja teljesíteni tartálykocsi-szállításait? Számtalan példát sorolhatnék fel, tény, hogy mindez kihat a termelés szervezésére, saját vevői kapcsolataira, rengeteg szellemi és anyagi energiát köt le feleslegesen. — Kevés kedvező tapasztalatunk is volt. A Nyírség Ruházati és a Szamosmenti Ruhaipari Szövetkezet szerződéses kapcsolatára mind a bel-, mind a külföldi partnerekkel a szerződéses fegyelem a jellemző. Igaz, ezekben a szövetkezetekben a külföldi cégek bérmunkában termeltetnek, ők biztosítják az alapanyagot és a rendelt termékhez szükséges összes járulékos anyagot. A A szerződések megszegésének melyek a ^ fő okai? — A szerződésszegések fő jellemzői a mennyiségi és minőségi eltérések, a határidők meg. nem tartása, a nem szállítás, vagy részbeni szállítás, valamint a késedelmes fizetés. A szerződések általában tartalmazzák az „akadályközlés”-ki kötést, s ezzel a felek szükség esetén élnek is, sőt visszaélés is előfordul! Mondvacsinált akadályközlési indok mögött sok esetben a konkurens cég kedvezőbb ajánlata húzódik meg. Ez főleg keresleti piac esetén rendszeres, s ennek eredménye a szerződés nem, vagy kis százalékban való teljesítése. Például az egyik szatmári tsz a Zöldért-tel 1300 tonna termést, a Hun- garofruct-tal 110 tonnát szerződött. A teljesítés ugyanakkor a Zöldért-nek 318 tonna volt, 1027 tonnát a másik félnek szállított. A Milyen hatással van a partnergazdáiko- ^ dásra a szerződésszegés? — Egyértelműen kedvezőtlen hatással. Hiszen a szállító mennyiségi-minőségi nem teljesítése, a határidőcsúszás a termelésben fennakadást okoz. De nem kizárt a magasabb ár, a mérettőLvaló eltérés, a többletidőráfordítás, a magasabb szállítási költség, vagyis jelentős többletköltség, mely végső soron kihat az eredményességre, a vállalt feladatok teljesítésére. Szinte általános jelenség a késedelmes fizetés, még az „erős, stabil” gazdálkodók esetén is. A pénzét várónál ez a termelésben közvetlenül fennakadást nem okoz ugyan, de végső soron kihat a pénzgazdálkodásra, s gyakran továbbgyűrűzik. A szerződésszegésért érvényesített igé- ^ nyéknek melyek a fő jellemzői? — Általánosnak tekinthető, hogy a megkötött szerződések feltételeinek megszegésére vonatkozó szankciókat (kötbérezést) tartalmazó pontokat a szerződő felek nagy része formálisnak tekinti, nem élnek a jogszabály által biztosított lehetőségekkel. Akadályközlés bejelentésével kölcsönösen eltekintenek annak szerződés szerinti teljesítésétől. Akadályközlés hiányában sincs különös jogkövetkezménye a szerződésszegésnek. A felek a másik gazdálkodó szerv monopolhelyzetére, vagy jó partneri kapcsolatra hivatkozással eltekintenek a szerződésen alapuló jogos igényük érvényesítésétől. Különösen óvakodnak attól, hogy vitáikkal bírósághoz forduljanak. Ha mégis perre kerül sor és valamelyik fél vétkes, 'ez esetben formális okokra hivatkozással kölcsönösen kérik a per megszüntetését, és ezzel megakadályozzák az esetleges szankciók érvényesítését. Példaként említhetem a megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnak a Raoita Cipőipari Szövetkezettel szemben 10 évvel ezelőtti 30 ezer forintos kötbér érvényesítését, mely a partneri kapcsolatok megszakadását eredményezte. A Mennyi volt a kapott, illetve az adott ^ kötbér, kamat és kártérítés ősszege? — Mint említettem, általában fizetési késedelem miatti kamatfizetéssel találkoztunk. Ennek összege gazdálkodó szervezetenként változó. Például a jánkmajtisi Áfész a vizsgált időszakban 57 017 forintot fizetett, míg 574 243 forintot kapott. A Szamosmenti Ruhaipari Szövetkezet csak 3063 forintot, a Racita Cipőipari Szövetkezet 1 millió 523 ezer forintot fizetett, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 1 millió 919 ezer forintot adott, ugyanakkor 2 millió 311 ezer forintot kapott. A Felelősségre vonják-e a szerződésszegé- ^ sekért felelős személyeket? — Tekintettel arra, hogy a szerződésszegések miatt a felek nem támasztanak egymással szemben követelést és igényt, a szerződéses feltételek nem teljesítését kiváltó okok vizsgálata és a személyi konzekvenciák levonása is elmarad. Tapasztaltuk azt is, hogy a kötbérigény érvényesítéséről való lemondás gyakran vezetői elhatározás volt — ki és kit vonjon így felelősségre az elmulasztás miatt? A vizsgált gazdálkodóknál csak egy esetben találkoztunk személyes felelősségre vonással: a Nyírbátori Üj Barázda Tsz-ben, amikor 61 750 forint meghiúsulási kötbér miatt az állattenyésztési ágazatvezető év végi prémiumát 3 ezer forinttal csökkentették. Késedelmes fizetések miatti személyes felelősségrevonással sem találkoztunk. Többségében ezt átmeneti fizetésképtelenségre, mint objektív okra vezetik vissza. Megjegyzem, zavartalan pénzgazdálkodás mellett sem volt jellemző a mulasztó személyének vizsgálata, a felelősség megállapítása. A Hogyan ítélik meg a gazdálkodók szer- ^ ződéses partnereik és saját szerződéses magatartását? — Annak ellenére, hogy kiszolgáltatottnak érzik magukat, általában jónak ítélik meg partnereikkel a személyes kapcsolatukat. Kevés kivétellel saját magatartásukat „al- kalmazkodónak” minősítik. Külön is említést érdemel a külföldi partnerkapcsolat megítélése, melyet szinte kivétel nélkül minden érintett üzem példásnak tart, akár szállítói, akár vevői oldalról. Egy adott alkatrész, anyag egy telex alapján már másnap Ferihegyen van — igaz, hogy 10 napig is intéződik a vámolás. Sok esetben elmaradnak a szokásos formaságok, gyakran elegendő egy telefonon, vagy telexen történő egyeztetés és biztosítva van mind az alapanyag, mind a termék fogadása, átvétele. A fizetések rendben, időben megtörténnek. Ezt kell átültetni a hazai gyakorlatba! Köszönöm a válaszait. Balogh József ... sokat fecsegünk. Valaki azt mondta, hogy aki öt perc alatt nem tudja elmondani azt, amit akar, az sok mindenre képes. Sok esetben még akkor is nyomjuk a „sódert”, hajtjuk a magunkét, ismételgetjük magunkat imamalomként, amikor már percek óta bóbiskolnak, szunnyadoznak, fel-f elhorkannak körülöttünk, s csak ilyenkor döbbenünk rá, hogy már megint túlgerjesztettük magunkat. De rá sem fütyülünk. Folytatjuk. Ismételünk, ismételünk, raboljuk mások idejét fecsegéseinkkel. Részt vettem egy igazgatótanács ülésén. Előtte kezembe adták az előre gondosan legépelt előterjesztéseket. Elolvastam, s beültem a vendégek részére fenntartott helyre. Vártam, mi történik. Nem hiszik el: az illetékes előadó felállt és szépen hangsúlyozva felolvasta az előterjesztést. Azt, ami ott feküdt valamennyi igazgatótanácstag előtt. Fél órát loptak. Egymástól. Heten voltak. A jegyzőkönyvvezetővel, s velem kilencen. Ha jól számolom, ez összesen 270 perc. No, de nem fecsegek. Bizonyára sejtik, mit kellett volna a szócséplés helyett tenni. Szerintem nemcsak a termékszerkezetben, hanem a fejekben is feltétlen váltani kell, intenzívebb vágányra átállni. Ebben talán még előbb, mert feltétele lehet annak a másiknak, hiszen a gazdasági-társadalmi kibontakozás programja is erre ösztönöz. Lejárt a szócséplés és a szócséplők, a beszélőgépek ideje. Röviden, velősen, célratörően kell szólni. Érdemben, a lényegre törve a teendők végrehajtásához szükséges feltételeket ismertetve, a feladatokat akadályozó tényezőket feltárva, s a kiküszöbölésükhöz szükséges eszközöket meglelve. És cselekedni! A sok beszéd valóban szegénységet takar, s mint a közmondás tartja: sok beszédnek sok az alja. Csakhogy nagy úr a beidegződés, a megszokás, a demokrácia elvével való „játék”, a látszat. Mert köny- nyebb beszélni, ülésezni, tárgyalni, feleslegesen vitatkozni, a munkát mímelni, mint cselekedni. Szerintem még mindig sok a tiszteletkor. Ugyanabban a körben hónapról hónapra vitatnak ügyeket egymást győzködve, hogy miért nem sikerül az új terméket gyártani, s miért nem célszerű ezt vagy azt az újítást a technológiai sorba beállítani, s a korszerűbb műszaki megoldást alkalmazni, a drága importgépet munkára fogni, s miért nem, nem, nem. De hogy miért igen, s mi lenne annak a haszna, előnye egyénre, vállalatra, népgazdaságra? Ez a fajta elmélkedés még mindig hiányzik. Születnek ugyanarról a kérdésről határozatok, emlékeztetők, vitatják különböző fórumok, csak a cselekvés késik. Sok a szóból élő, s nem a szóból értő. És ha ők alkalmasint szóhoz jutnak, bizony elveszik az oxigént a lényeget mondók elől. Csakhogy amazok megengedhetik maguknak a semmitmondást, mert a beosztásukkal jár, s bizony kinek milyen a sarzsija, olyan a hangja, addig beszélhet. Ölök, előszobázom a szoba párnázott ajtaja előtt. Béniről már egy fél órája ömlik a szóáradat. Végül kiszédül az igazgató. „Ugye nagyon fontos ügyről tárgyaltak X-szel?” — kérdezi valaki. „Igen, de öt perc alatt is el lehetett volna mondani a lényegét” — summáz az igazgató. Tudok olyan vállalatról, ahol a megszabott hozzászólási idő percenkénti túllépéséért 2 forint perselypénzt fizetnek. Lehet, hogy ezt most felemelik? Ha valaki a beszédéhségét akarja csillapítani, fizessen. Csakhogy közismert: a felesleges beszéd, a fecsegés a tett, a cselekvés halála. És ami lényeges: elfedi, eltakarja a vezetés gyengéit, intézkedési képtelenségét, a felelősségek vállalását, a kockázatot, a vállalkozási hiányt, az önállóságot, tunyaságot, restséget. Szerintem a csevegés helyett cselekedni, dagályoskodás helyett a lényegre kell törni. Rábeszélésekkel, ráol v asáso bkml, h rgyi srérmto t- kal egy tapodtat sem juthatunk előre. KM
