Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
1987. augusztus 29. Kelet-Magyarország 3 i Előtérben a jövő évi szabályozás Változó vagy állanió? ALIG JUTOTTUNK TŰL az év első felén, de már mindenki az 1988-as esztendőről beszél. Mi lesz az adóreformmal, bevezetik-e január elseje ufán vagy sem? A kérdés természetesen nemcsak az adót fizető állampolgárok számára húsbavágó kérdés, ha a tervek valóra válnak, alapvetően megváltozik a vállalatok helyzete. Az általános forgalmi adózás gyökeresen átalakítja a köztük évek-évtizedek óta kialakult struktúrát: egykor csak vegetáló vállalatok megszabadulva az irracionális elvonás terhétől, az elsők közé kerülhetnek. A számtalan előnyt, támogatást élvezők viszont csak a saját erejükre támaszkodhatnak maid. A várakozás érthetően nagy, ayogy a félelem is. A hatásokat csak nagy vonásiakban lehet körvonalazni, ám vállalati szintre lebontva az egyes számokat, már-sok- kal bizonytalanabb előrejel- »é£l'3kaphatunk. És kfmon-i dadámul ott lappang a félelem a vállalatok vezetőiben, vajon mennyire lesz tartós az új szabályozás? Évek óta visszatérő és jogos panasz ez. A szabályozók kiszámíthatatlan változása, az év közben született módosító intézkedések, váratlan elvonások hihetetlen szűkre szabták a vállalatok tervezési lehetőségeit, mozgásterét. A gazdálkodók egyre inkább egy viharos tengeren hánykolódó hajóhoz hasonlítanak, ahol a kormányos csak ösztöneire hallgathat, mert a víz alól váratlanul fölbukkanó sziklákról nincsen térképe. ILYEN HELYZETBEN a legbiztosabb döntésnek a helyben maradás látszik, és ahogy ezt a statisztikák is mutatják, a vállalatok közül jó néhányan inkább ezt a megoldást választották. Az irányítás évről évre a teljesítmények tudatos visszatartását hányta a vállalatvezetők szemére, azt, hogy változatlanul óriásiak a tartalékok a gazdálkodás legtöbb területén. S még mindig nem elég szigorú a szabályozás, hogy ezek feltárására és kihasználására szorítsa a vállalatokat. A másik oldalon viszont védekezésként számtalanszor elmondták, ilyen kiszáMthatatlan, bakugrásokat -toályozás mellett egy- nincs más lehetőség, jgy öt évre, de még egy _-vre sem lehet előre lát- a gazdasági környezet változását, s csak egy vailami biztos: a szabályozás minden egyes változtatása csak szűkítheti a cégek mozgásterét. ÉRTHETŐEN NAGY A ■' ' *w,-OZÄS, tehát a most -+t. ám még pon- m nem ismert "án>t. Bár az képviselői elilent- képvicsaládi fesztivál Családi fesztivált tartanak ma a budapesti Népstadionban. A fesztiválon mindössze két vidéki település, Győr és Nagykálló képviselteti magát. A nagykállóiak mintegy hat- vanan utaztak el Budapestre a község Alkoholizmus Elleni Családvédő Egyesületének képviseletében. Az egyesület az idén alakult, de máris csaknem 800 tagja van Nagykállóban. A családi fesztiválon — a többi résztvevő- höz hasonlóan — ők is kaptak helyet, ahol bemutathatják az egyesület tevékenységét. Százhuszonöt szabolcs-szatmári község százötvenezer lakója él a többi területhez képest rendkívül mostoha viszonyok között. Helyzetükért nem ők a felelősök. H. H. H. A halmozottan hátrányos helyzet, amit a három H betű jelez nem túl szép. de igaz szókapcsolat. Kicsit bélyeg is, hiszen akik nem ismerik a valós helyzetet, úgy is tekintik ezt, mint olyan púpot, melyet a társadalom visel. Holott éppen arról van szó, hogy egész mai helyzetünk megítélésekor, a kibontakozással, a gazdasági rendezés folyamatával egy időben keli felzárkóztatni mindazon területeket, melyek részt vállalnak az értékteremtésből, de rendkívül méltánytalanul részesülnek a visszaosztás során. Ami a három betű mögött yan Elég leülni beszélgetni Ari Sándorral, a Rozsályi Nagyközségi Közös Tanács elnökével, hogy megismerjük a H. H. H. minden jellemzőjét. — Kezdem azzal, hogy nincs munkalehetőség, s nem is nagyon kínálkozik. A termőföldek alig 10 aranykoronásak, ami eleve eldönti, mit lehet és érdemes termelni — ezt se könnyen. Lehetetlen a térségben a közlekedés, a távközlés, az ellátás. Rozsá- lyon kívül hozzánk tartozik Zajta, Cacsály, Tisztaberek, Méhtelek, Garbolc, Nagy- és Kishódos, s jóllehet a körülmények nem mindenütt egyformák, a sokszoros hátrány mindenütt jelen van. Hadd tegyem ehhez a szállítás nehézségeit, a pénztelenséget, a hitelképtelenséget, s máris kiderül: ha lenne is ötlet a kilábalásra, egyszerűen nincsen hozzá anyagi erő. Ha most azt hiszi, hogy a felzárkóztatás programjához adott 3 milliárd, amiből a megyére 850 miLlió jut, valamire is elég, az téved. Országosan az derül ki, hogy a hátrányos térségek egy-egy tsz-e a támogatás ideje alatt fejenként egy traktort tudnának venni', ami így egyszerűen sértő. Arról, hogy jusson másra, radikális szanálásra, szó sincs. — Ügy vélem, hogy a jövőben talán az olyan megöl- . dásokat kell előnyben részesíteni — így Ari Sándor —, melyek a térségekben lévő gazdaságok valamiféle társulásos rendjét hozzák létre, mint például itt a csegöldi konzervüzem esetében tapasztalható. Igaz, ez bizonyos részfeladatot old meg csupán, a holtpontról elmozduláshoz ez kevés. A mi térségünkben 44 üres lakás jelzi, az emberek innen elmennek. Egy tsz-vezető egyenesen úgy fogalmazott: bűn gyermekeink ellen, ha itt élünk. Elkeseredés, bizonytalanság, ami itt tapasztalható. A gondok nem enyhülnek Fehérgyarmaton a város; pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő, László Béla ad még bővebb áttekintést. Előre bocsátja, hogy amit Rozsályról mondtam, az nemcsak ott érvényes, a Lencsék Mátészalkáról Több mint nyolcmillió darab szemüveglencsét készítenek ebben az évben a MOM mátészalkai gyárában. Jelenleg műanyag és üveglencsék készülnek, az év második felében beindul a fényre sötétedő lencsék gyártása is. Képeinken: Automata gépeken csiszolják a lencséket (fent). Szalzcsi Márta a rádiuszt vizsgálja (balra). A késztermék minőségét Gergely Lászlóné -------.. ___ **_*»'-, (Jávor L. felvételei) szatmári térségben éppúgy igaz, mint Beregben. — Azzal kezdeném — mondja László Béla —, hogy ebben a térségben az élethez való kenyér biztosítása a legfontosabb. Vagyis a munkalehetőség. Olyan ipart kell létrehozni, mely az itt termett javak feldolgozását végzi, haszonnal. Ehhez viszont múlhatatlan, hogy olyan egyszeri megsegítést kapjanak a gazdaságok, melyek átlendítik őket a holtponton. Ezzel egy időben kellenek az olyan vezetők, akik személyükben is garanciát jelentenek arra, hogy hozzáértőn, sikeresen, határozottan irányítják a termelőszövetkezeteket. Kétségtelen, hogy o sok kis szövetkezet, melyek önállósághoz való jogát nem akarom megkérdőjelezni, sokkal jobban együtt kell, hogy működjék, társulásos viszonyban, egy- egy feladatra szövetkezve. Hadd tegyem hozzá: jelenleg kétségtelen, hogy ez a térség lakóit nem tudja megtartani, Tiszabecs környékén 93 üres ház van, de sorolhatnám a többi elnéptelenedő területet is. Egy másik beszélgetés jut az eszembe. Gulyás Gyula, a beregdaróci tsz főker- tésze, képviselő mondta: — Még nagyon hosszú ideig szükség lesz arra, hogy a mezőgazdaságban emberek sokasága dolgozzék. Egyszerűen a technikai háttér indokolja ezt, amely a jelen körülmények között nem valószínű, hogy gyorsan kicserélődjék, minőségileg javuljon. De ha az emberek elmennek — így Beregből is —, akkor az lesz, hogy majd a városból járnak ki kaszálni, kapálni, metszeni? Értelmiség kell De vissza Rozsályba. A tanácselnök, Ari Sándor mondja: — Ha arról beszélünk, hogy fellendülés kell, akkor gondolunk a pénzre, a segítségre, mely nélkül nem megy. És ehhez hozzá tartozik az, hogy a térségben legyen kellő számú hasznos, okos, türelmetlen értelmiségi. Olyan, akit megfizetnek, aki hajlandó arra, hogy alkotó energiáját itt hasznosítsa. Míg képesítés nélküliek tanítanak, míg kevés a diplomás a gazdaságokban, addig aligha képzelhető el, hogy hosszú távon sikereket érjünk el. Rárímel erre az, amit László Béla magyaráz Gyarmaton: — A térség segítsége lenne az is, ha végiggondolná valaki, hogy a tsz-ek- nek adott korábbi preferenciák differenciált visszaadását meg lehet-e oldani? Volt idő, amikor a frontvonalba menő gazdasági szakember kiemelt bért kapott. Ha ma ezt meg tudnánk adni, természetesen megfelelő érdekeltséget követelne, akkor lehetne olyan fellendülés, mint Tisztaberekén vagy Ga- csályban. Ma nem elég az elszántság, bár ez nélkülözhetetlen. Mint ahogy a hit is. De fejek kellenek, melyek nem termelik újra a hátrányt, nem vesznek bele helyi szövevényekbe, képesek távlatokban gondolkodni. Gulyás Gyula Beregdaró- con a problémát és S IT!?gol- dást latolgatva így beszél: — Egy feldolgozóipar létrehozása az egyetlen. Bizonyítja a törekvés helyességét a mi szövetkezetünk példája, a tejfeldolgozó kialakítása. Ez társulásos, mint ahogy ez kínálkozik a legjobbnak. És itt egy lélektani tényezőt is be kell kalkulálni. A beregi ember, ha bajban volt bármikor, az egymást segítő ösz- szefogásban talált kiutat. Ez ma is kínálkozik, jó és hasznos. Ez embereket is megtart, mi több, vonz, mégpedig alkotó embereket. De egyet tudomásul kell venni: ha nincs meg az az egyszeri támogatás, mely lökést ad, a startot segíti, akkor minden illúzió. Nem termelhetjük újra... Ezeken a beszélgetéseken, s máskor is világosan megfogalmazták az e térségben élők: egyszerűen ábránd arra gondolni, hogy ma, amikor a gazdaságosság minden mást megelőz, valaki is komoly ipart telepít abba a térségbe, melynek közlekedése fejletlen, vasútja nincs, mindentől távol van, nyersanyagot nem kínál, s munkaereje olyan, hogy az kimondottan kvalifikált munkára alig alkalmas. A jelentkezők az olcsó munkaerőre spekulálnak, a régi technika leadására, olyat kínálnak, ami zajos, büdös, máshol nem kell. Ez azonban ide se kell! Képviselőink így fogalmaznak: az itt élő ember számára az az anyag nyújt biztonságot, melyet jól ismernek. Minden, ami a mezőgazdaságból származik, legyen az hús, gyümölcs, zöldség, bőr, állat, takarmány. Ez és a nyersanyag együtt olyan bázis, mely mindennemű feldolgozás mellett szól, ami hasznot hoz, hiszen a ma primér termékként eladott áru helyett feldolgozottat, drágábbat, értékesebbet, nagyobb hasznot adót kínálhat. — A saját erő, ha megszakadunk, akkor is kevés — mondta Ari Sándor. — Nem kétséges, nekünk is tenni kell, mégpedig sokat. De amikor tőke nincs, akkor egy ponton zátonyra futunk. — Nem termelhetjük újra a hátrányt — ezt László Béla mondja — azzal, hogy elodázzuk a radikális megoldást. A hátrányos térségek helyzete nem független az ország egészének helyzetétől. Az itt termelt javak nem nélkülözhetőek. Az viszont tarthatatlan, hogy előállítóik másodosztályú állampolgárok, hátrányok, megkülönböztetések miatt. — Ne szaladgáljunk soha megszerezhető ipar után, az felesleges — így Gulyás Gyula — erősítsük a meglévőt, s gondolkodjunk a feldolgozóiparon, távlatokban a turizmuson. Kínáljunk lehetőséget és feltételt a szellemi erőnek, hogy ide áramol- jék, s ne meneküljön. Hazánkban hét megye 23 térségének 574 települése tartozik a H. H. H. kategóriájába. Ez az ország lakosságának négy százalékát, 431 ezer embert jelent. Nálunk Szat- már, Bereg, a Dél-Nyír, Észak-Szabolcs tartozik ide. Érthető, hogy sajnáljuk a másfél évtized alatt elvándorolt 26 ezer emberünket. Nem vitatható a türelmetlenség jogossága, hiszen megyénkben a lakosság egynegyede, 150 ezer ember él hátrányos területeken. Nem ők tették üZZ*- Sorsuk hazánk fejlődésének egc°z®t' *s befolyásolják. És ez, éppen most> nem lehet mellékes. Bürget Lajos selnek, abban mindenki egyetért: csak egy hosszú távon is állandó szabályozás adhat biztonságot az önállóan gazdálkodó vállalatoknak Amelyeknek persze nemcsak jogokra, hanem pénzre is szükségük van. Az eddig megjelent elképzelések szerint a költségvetés jelentősen csökkenti az adónemek számát, és- az elvonás is mérséklődik. A korábbi 80 százalék helyett — minden száz forintból átlagosan 80- at kellett valamilyen adó címén befizetni — jövőre 50 százalékra csökken a központosított vállalati jövedelmek aránya. S ez már lehetőséget ad a jobban gazdálkodó vállalatok számára a lehetőségek jobb kihasználására, gyors alkalmazkodásra, sőt talán fejlesztésre is. A nyertesek mellett viszont szép számmal akadnak majd vesztesek is. Akikről egyház' mar kiderül, az eddig bőven -osztogatott állami támogatásból tartották a felszínen magukat, s a nyereség a közös kasszából, s nem a munkájuk eredményéből származott. S ha az önkéntes fogyókúra nem segít rajtuk, valószínűleg szembe kell nézniük a megszűnés lehetőségével is. Ám még mindig kisebb veszteséggel jár néhány vállalatot a sorsára hagyni, mintsem állandóan a jobbak nyereségéből a gyengék veszteségeit finanszírozni. MA MÁR MINDENKI számára nyilvánvaló, hogy nehéz, átmeneti korszak előtt áll a gazdaság. • De csak a meghirdetett elvek szigorú és következetes érvényesítésével juthatunk közelebb a tőlünk egyre jobban távolodó világgazdasághoz. L. M.
