Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-27 / 201. szám

1987. augusztus 27. Kelel-Magyarország — Nyíregyházi Elet 3 Fontos a bizalom A gyógyítás frontvonalában állnak a körzeti orvosok, ők az úgynevezett alap­ellátás. Ami azt jelenti, hogy elvben min­den megbetegedő, minden megelőzésre vá­gyó ember velük találkozik, s az ő dön­tésük, elhatározásuk, tudásuk adja az ala­pot ahhoz, hogy a további lépések követ­kezzenek. Elvben, mondom, s hogy .miért, az majd kiderül a következőkben. Nyír­egyházán jelenleg 36 felnőtt, 25 gyermek, 26 fogászati körzet van, s ötven védőnő. Elvben ez is, hiszen három felnőtt, négy gyermek, három fogászati körzet betöltet­len, s hét védőnő is hiányzik. Még ha minden rendben lenne is, akkor se mond­hatnánk, hogy a megyeszékhelyen az el­látás tökéletes, hiszen az országos átlag­tól, a többi város szintjétől még mindig jócskán elmaradna az itteni helyzet. Így az egy körzetre jutó mintegy 2,5 ezer be­teg mindennek mondható, csak kevésnek nem. Azaz pontosítsunk: a két és fél ezer ember nem mind beteg, csupán po­tenciálisan, hiszen az orvoshoz fordulók között is sok olyan van, aki csupán ta­nácsot, meghallgatást vár. Mindez talán szépít, de alapvetően nem \"> toz'at azon a tényen, hogy a körzeti orvosok túlter­heltek. Kétharmada szakorvos A dolgok természetes rendje az lenne, hogy a körzethez tartozó emberek szá­mára a körzeti orvos jelentse a bizalom forrását. Elmondhatjuk: ma Nyíregyházán a körzetben dolgozó orvosok kétharmada szakorvos, ami mindenképpen minőségi ja­vulást jelent a korábbi időkhöz képest. Néhány rendelő épületét leszámítva kor­szerű körülmények között dolgoznak, ko­moly műszerekkel rendelkeznek. A rend­szeres szakmai továbbképzés azt is elő­segíti, hogy haladjanak a korral, a mű­szerek adatait szakszerűen értékeljék, a kórházi képzések során a beteg további sorsának útját is jobban megismerjék. Per­sze csak azok, akikben erre igény van, akik felismerték, hogy jó munkájukhoz ugyancsak kevés az egyetemen szerzett is­meret, de még az évek alatt szerzett ren­delői gyakorlat is. Az integráció révén Nyíregyházán a körzeti orvosok a megyei kórház hatáskörébe kerültek, onnan kap­ják a szakfelügyeletet, a képzést, ott fo­lyik a gyakorlatuk, ezen a réven élvezik a konzultációk lehetőségét is. A városban élő körzeti orvosok többsé­ge él is az adott lehetőségekkel, elsősor­ban a beteg érdeke miatt. Ugyanakkor ki­derült az is, hogy a körzetben vállalt mun­ka a szakismereteken kívül más képessé­geket is feltételez. Az emberek a körzeti rendelőben olyan légkört, hangnemet, tü­relmet és meghallgatást várnak, ami fel­tételezi azt, hogy az orvos kontaktusteremtő lény. Ma már arra is van mód, hogy a körzetbe pályázók kiválasztásánál figye­lembe vegyék ezt is, így ne csak jó szak­ember, de egyben bizalmat ébresztő em­ber is legyen. Hivatásnak választják Az ötvenes—.hatvanas években körzetbe kerülni száműzetés volt. Igen kevesen vol­tak olyanok, akik ezt a munkát hivatás­nak választották volna. Ide „kerültek” az emberek. Ebből adódott, hogy a szakma, az egészségügy se tekintette egyenrangú­nak a körzeti orvost. Szakmailag, embe­rileg meglehetősen ferdén nézték őket, ami mindenképpen kihatott a munkára. A be­teg ezt szükségszerűen megérezte, s így ő se mutatott fenntartás nélküli bizalmat orvosa iránt. Ez pedig maga a csőd, hi­szen az orvoslás egyik alapja az orvos­beteg kapcsolat, a bizalom. Ezen a téren kellett a frontot áttörni.- Kellett és kell ma is, hiszen a beidegződésök nem köny- nyen oldódnak. Jóllehet ma már a körzet­be készülők hivatásnak választják ezt az immár szakorvosi munkának tekintett pá­lyát, a tolongás nem túl nagy. Nyír­egyházán így a legnagyobb siker az a vál­tozás, ami ezen a téren bontakozik ki. A kórház belgyógyászai már teljes jogú és értékű partnernek tekintik a körzeti kol­légát, a többi osztályokon még csak el­vétve van ennek jele. Elvben az ember azt gondolná, hogy a körzeti orvos az, aki az ember életét vé­gigkíséri. Sajnos a valóság teljesen más. Éppen az információhiány okozza a leg­több gondot. Sajnos, ma nincsen olyan egységes, számítógépes nyilvántartás, amely összefoglalóan tartalmazná egy-egy ember életútját, illetve az egészségével kapcso­latos történéseket. Mi több, még a gyer­mekkörzetből kikerülő se visz magával Műhely a kecses mozgáshoz Délelőtt a Szamuely lakótelep körzeti orvosi rendelőjében. olyan összefoglalást, ami a későbbiekben is hasznosítható lenne. De az is furcsa, hogy ma egy körzethez tartozó beteg a körzeti orvos nélkül is eljuthat más ke­zelésekre. Így a nyitott szakrendelések — szemészet, baleseti sebészet, fülészet — be­utaló nélkül fogadnak. De intézkedhet a körzeti orvos helyett az éjszakai ügyelet, beviheti a mentő. A körzeti orvos sem­milyen információt nem kap az ilyen ese­tekről, ami azt is jelenti, hogy tökéletes képe a betegről nincsen. Kiderült: a leg­drágább dolog az információhiány, amin sürgősen változtatni kell. Világos ezek ismeretében, hogy a körze­ti orvos presztízse nem a legfényesebb. Tegyük hozzá: ma már igaztalanul. Az el­ső és legfontosabb, hogy a szakma fogad­ja el őket teljes értékű, tudású, felkészült­ségű partnerként. Sajnos, az egészségügy hierarchiája bonyolult dolog, ezért ezen deklarációkkal változtatni nem lehet. A körzetiek dolga elsősorban, hogy kivívják a szakmai elismerést. A másik oldal a beteg és orvos kapcsolata, a beteg részé­ről megnyilvánuló tisztelet. Ezt is az or­vosnak kell megteremtenie. A jól felké­szült, emberileg is kifogástalan orvos tud­ja csak megteremteni ezt, saját munkája, példája minősíti a legjobban. A kedvező jelek az sejtetik, hogy valami változik, de ehhez kellene még valami. Az érde­keltség. Nem a pénzről van effektive szó, hanem arról, hogy a beteget és a leendő beteget meg kell győzni arról, hogy a kör­zet időben képes felfogni a jelentkező bajt, a körzeti orvossal tartott kapcsolat az ember érdeke. Durván szólva: akkor jó egy körzeti orvos, ha nem betege van, hanem csak karbantartott ügyfele, ,aki sa­ját egészségének is gazdája Gyógyító> megelőző színtér És itt eljutottunk oda, ami a jövő, még­pedig a közeli jövő nagy feladata. Az egészséget megőrző nemzeti program kulcs­emberei is a körzeti orvosok lesznek, ök, akik ismerik a beteget, környezetét, élet­módját, anyagi lehetőségeit, szokásait. Nem véletlen, hogy Nyíregyházán a komplex szűréseket zömében a körzetekben végzik majd, hogy világos kép alakuljon ki az ott élők egészségi állapotáról. Ilyenformán nemcsak a körzetben jelentkezőről derül ki, hogy béteg-e vagy sem, hanem lesz egy általános kép, mely az egészségmeg­őrzés stratégiáját' körzetenként teszi lehe­tővé. Itt viszont elképzelhetetlen siker anél­kül, hogy az emberek is keressék az együttműködés lehetőségeit, alkalmait. Kicsit úgy is fogalmazhatnánk: olyan viszonyt kell kialakítani az orvos és a körzetben lakók között, mely emlékeztet a házior­vosi rendszerre. Ez pedig olyan volt, hogy egy-egy találkozás arra is módot nyújtott, hogy a bajt megelőzzék, a folyamatos kon­taktus volt jellemző az alkalmi találko­zásokkal szemben. Az alapellátási szakemberek szerint er­re Nyíregyázán megvan a lehetőség. Ez nem számszerű fejlesztésen múlik, hanem elsősorban azon, hogy az orvosok a kör­zetekben miként igyekeznek súlyukat, te­kintélyüket növelni, illetve az emberek a körzetben mennyire tekintik első és leg­fontosabb fórumnak orvosukat. Egy jól működő egészségügyi rendszerben a körzet nem egyszerűen szakrendelésre továbbító hely, hanem gyógyító, megelőző színtér, amely bizalmat érdemel. Ma Nyíregyházán 90 ezer felnőtt, 30 ezer gyermek van a körzetekre bízva. La­kos és orvos közös érdeke, hogy a kör­zeti orvosi ellátás minél magasabb szintű legyen, s az integrált egészségügy kere­tein belül méltó helyet foglaljon el. Meg­valósulása nem egyoldalú erőfeszítést ki-, ván. Része van ebben az orvoshoz fordu­lónak is, aki egyre 'inkább érezheti: ma­gas színvonalú, lelkiismeretes, emberi fo­gadtatásra talál a rendelőkben. B. L, Három vizsgaelőadáson mutatta be jú­nius végén műsorát a megyei művelődési központban az amatőr balettiskola. A há­rom előadást két dolog is indokolta. Egy­részt az ifjú balerinák nagy száma — a megyeszékhelyen több mint háromszázan igyekeznek elsajátítani a kecses mozgás titkait —, másrészt a balettművészet iránti nagy érdeklődés városunkban. A balettoktatás 30 évvel ezelőtt kezdő­dött városunkban. 1957 őszén egy kis hír jelent meg a Kelet-Magyarország hasáb­jain, amely azt adta hírül, hogy a „József Attila Művelődési Házban balettiskola nyí­lik”. A balettoktatás indulása a város kul­turális életének megpezsdülését is jelen­tette egyúttal. Nyilvánvaló, hogy a kultu­rális élet csak akkor igazán pezsgő, ha a lehető legtöbb műfajjal képviselteti ma­gát. Az irodalom, zene, színház és sok más egyéb mellett természetesen nem hi­ányozhat egy város kultúrájából az ősi művészet, a balett sem. A már említett újsághirdetésre közel öt- venen jelentkeztek, hogy megismerkedje­nek a klasszikus balett elemeivel. A Jó­zsef Attila Művelődési Ház akkori igaz­gatója, Kórody László indította el az is­kolát, az ő ötlete nyomán kezdődött el megyénkben a balettoktatás. Balettmestér- ként Molnárné Maresch Lilit sikerült meg­nyerni, aki Debrecenből hetenként két al­kalommal járt át Nyíregyházára tanítani. (Molnárné Maresch Lili előzőleg Grade Ede operaházi balettmesternél vett órákat, hogy másokat taníthasson.) A balettmester vá­rosunk egyik közismert alakja lett. Veze­tésével húsz év alatt közel kétezren sajá­tították el a kecses mozgás alapismere­teit. Az első növendékek és szüleik szá­mára bizonyára emlékezetesek maradnak az első vizsgaelőadások. A legelső 1958. június 28-án volt, amelyet a szabadtéri színpadon próbáltak ugyan, de az előadást végül is a kedvezőtlen időjárás miatt a József Attila Művelődési Ház nagytermé­ben kellett megtartaniuk. A vizsga egész estét betöltő balettjáték volt, „Mese a tűzpiros virágról”. Bár az ifjú növendé­kek balett-tudása bizonyára nem volt még kiemelkedő, mégis nagy sikere volt az el­ső balettvizsgának. A művelődési ház nagy­terme zsúfolásig megtelt. Talán ennek is köszönhető, hogy a következő évben, az 1958—59-es tanévben már két évfolyama volt a balettiskolának. (Második vizsga­előadásként a Hófehérke és a hét törpe című mesejátékot koreografálta a balett- mesternő.) A balett-tanfolyamokra évente általában ötvenen, százan jelentkeztek, s az ifjú ba­lerinák az évek során egyre többet tanul­tak meg, és egyre komolyabb bemutatók­kal jelentkeztek. Sajnos az amatőr moz­galom velejárója a türelmetlenség is. Egy művészet alaposabb megismeréséhez hosz- szú évek munkája kívánatos; de sok szü­lő is türelmetlen a balettoktatást illetően, a gyerekek kitartásával is vannak gondok. Így aztán nehéz komolyabb eredményt fel­mutatni. A baletthez is idő kell, sok nö­vendék viszont még mielőtt elérte volna a megfelelő technikai szintet, abbahagyta a balett-tanulást. A hatvanas évek végén a balettmozgalomban némi visszaesés volt tapasztalható városunkban. Üjabb fellen­dülést csak az 1975—76-os tanév hozott, amikor Feketéné Kun Ildikó személyében új munkaerő lépett a balettiskolába. Asz- szisztensi minőségben kezdte meg munká­ját. Feketéné Kun Ildikó maga, is harminc éve táncol. Ott volt az első nyíregyházi növendékek között. 1957-ben, aprócska lány korában kezdett ismerkedni a balet­tel Lili néni irányítása alatt. Később az Állami Balett Intézetben elvégezte a mes­terképző iskolát, majd rövid kitérő után visszatért Nyíregyházára. Molnárné az 1978—7Q-p« tanév-hpn elbúcsúzott növendé­keitől, s ekkor egykori tanítványa vette át az amatőr balettiskola vezetését. Nyíregyházán még egy helyen, a szak- szervezeti székházban folyik balettoktatás, ahol szintén szép eredményeket érnek el. Ebben a csoportban a balerinák vezetője Vízhányó Katalin, s az ő irányítása alatt is több mint százan ismerkedtek meg az évek során a nemes művészettel. Az amatőr balettiskoláknak nem az a feladatuk, hogy balettművészeket nevelje­nek, ehelyett azonban van sok egyéb hasz­nuk is. Elsősorban mozgáskultúrát és rit- musérzéket fejleszt a balett. Nem elha­nyagolható szempont, hogy a táncosok na­gyon szép testtartást sajátítanak el. Ta­nulmányaik során megismerkednek a klasszikus zene- és balettirodalommal. És talán ami a legfontosabb, a balettoktatás balettet értő és szerető közönséget nevel. Feketéné Kun Ildikó így fogalmaz: — A balett a világ legszebb művészete, amire a gyerekek is hamar ráébrednek. A ba­letthez kell viszont a legnagyobb akarat­erő. Míg a festőnek csak ecsetre, a szob­rásznak vésőre van szüksége; a balettos a saját testét nyüstöli. Testével kell ki­fejeznie azt, amit más művész szoborral vagy festménnyel ábrázol. Természetes, hogy a balettosok, ha más­hol nem, hát a vizsgaelőadáson a közön­ségnek is megmutatják tudásukat. A leg­tehetségesebb gyerekeket a húsztagú Pri- mavera balettesgyüttesbe válogatják be. A Primavera is nemrég ünnepelte tízéves jubileumát. Megyeszerte ismerik az együt­test, sok helyre hívják meg őket, a megye legkülönbözőbb helyein és rendezvényein lépnek fel. A Primavera missziós feladatot is felvállal. Olyan vidékekre is eljuttat­ják a klasszikus balettet, ahol kevéssé is­mert e művészeti ág. Több gyerek eleve komoly céllal kezdi meg az ismerkedést a balettel, és nem is eredménytelenül. Feketéné tanítványai kö­zül már hárman kerültek be az Állami Balett Intézetbe. Marozsán Erika negyed­éves, Bácskái Ildikó harmadéves, Oláh Dó­ra pedig első évfolyamos. A pécsi művé­szeti szakközépiskolában pedig Kiss Rober­ta kezdi el tanulmányait. A balettiskolák­ban ki-ki ízlése szerint válogathat, mivel dzsesszbalettot is oktatnak. Az egyik nö­vendék — igaz, némi segítség, kapcsolat révén — épp most kapott szerződést egy zürichi diszkóba. A megyei művelődési központban isko­lai tanév szerint folyik a tanítás ősztől nyárig. Szerdán, pénteken és szombaton 2—9-ig hangzik fel a zene a szép balett­teremben, és kezdik el a különböző kor­osztályú gyerekek és felnőttek a tanulást, gyakorlást. A legfiatalabbak ötévesek. Ko­rábban nem érdemes kezdeni a balettot. Viszont ebben a korban már figyelmet és fegyelmet tanulnak a gyerekek, s azt is kezdik elsajátítani, hogyan bánjanak a tes­tükkel. Az iskolákban dicsérik a baletto- zó gyerekeket, mert sokkal fegyelmezet­tebbek, mint a többiek. Akad harminc éven felüli dzsesszbalettos is, akinek az orvos javasolta ezt a harmonikus moz­gást. Most is a szebbik nem közül kerül ki a legtöbb jelentkező; a kétszáz balet­tos között mindössze tizenöt fiú akad. A nyíregyházi balettoktatás az eltelt há­rom évtized alatt országosan is ismertté vált. Az Állami Balett Intézetbe került gyerekekről nagyon jó véleményt monda­nak. A múltkorában az intézet egyik mes­tertanára itteni látogatása alkalmával meg­állapította, hogy a balettoktatás jó kezek­ben van. A balettmester, Feketéné Kun Ildikó a megyei művelődési központban tartott Pri­mavera jubileumi előadásán a Művelő­dési Minisztérium Szocialista Kultúráért kitüntetését kapta meg. Bodnár István A balettművészet nyíregyházi műhelyében. A három évtized során közel négyezren ta­nultak. Á gyógyítás élvonala Jubiláló balett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom