Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
1987. augusztus 1. Kelet-Magyarorsxág 3 Elterjedt a hír, hogy a kisvárdai Császy László Szakközépiskola postaforgalmi szakán az idén érettségizett fiatalok sem tudnak elhelyezkedni. Egyesek túlképzést, a valóságos utánpótlási idények és a képzés arányainak eltávolodását emlegetik. Mi az igazság? Merre tart a kisvárdai postaforgalmi szakközépiskola? Mit tudnak a végzősök elhelyezkedési nehézségeiről az iskola vezetői? — NÉGY-ÖT ÉVVEL EZELŐTT már voltak olyan hangok, hogy érdemes-e tovább folytatni a postaforgalmi képzést, mert a fiatalok nem tudtak zökkenők nélkül elhelyezkedni — vázolja a korábbi helyzetet Kovács Lászióné, a szakközépiskola igazgatója. — De az elhelyezkedés körüli bizonytalanságok mégis elcsitultak, a fiatalok többsége megtalálta a helyét, igaz, egyesek nem a megyében, hanem távolabb, esetleg a fővárosban, ahol nagy hiány van érettségizett postai dolgozókból . . . Az előzményekből még kiderül: a kisvárdai középiskolában 1972-ben kezdődött el a postaforgalmi szakképzés azóta megközelítőleg 600—700 fiatal szerzett az érettségi bizonyítvány mellett postaforgalmi alapismereteket, dönti többségük a postahivatalokban dolgozik. Az ide jelentkezők elsősorban lányok, egy- egy osztályban alig van mutatóban öt-hat fiú, akik a2 iskola után vagy továbbtanulnak a győri távközlési főiskolán, vagy a vasúti mozgópostánál helyezkednek el amely az egyik legjobban fizetett munkakör a szakmár belül. Az iskolában évente körülbelül hatvan fiatal fejez be tanulmányait a postaforgalmi szakon, s az idén történt meg először, hogy a postahivatalok nagyjából anny helyet kínáltak a végzős fiataloknak, mint amennyier munkába kívántak állni. A; előző években ennél több álláshelyet kínáltak, nagyobt lehetőség volt a válogatásra ... —í Az idén eppen az említettek miatt az első nekifutásra mintegy tizenöt-hús; fiatal nem talált magánál megfelelő helyet. Valójábar mindenkinek lenne állása csak nem a szülőhelyén, hanem távolabb, esetleg má: megyében és kisebb postahivatalokban. Érthető, hogy t fiatalok a számukra legked vezőbbet szeretnék választa ni, nem szívesen menne! messzire a szülői háztól. Ezér van egy kis kivárás is, dt úgy szeptember körül bizo nyosan többen rákényszerül nek a döntésre. Van olyan lehetőség is, hogy állandó he lyettesként a tartósan sza badságon lévők helyére álljanak be, később pedig a megpályázott község, város postahivatalában is kopoghatnál állandó állásért... AZ ELHELYEZKEDÉS! GOND ezek szerint valós, árr az iskola igazgatója azzal i: kiegészíti, hogy tulajdonképpen minden végzős elhelyezkedhet, ha megalkuszik a felkínált helyekkel és távolabb is vállalja a pályakezdést Telexkezelési gyakorlaton a szakközépiskolások (vincze) EZ MÁR TECHNIKAI CSÜCS! Mesterséges eső programvezérléssel Huszonhatmillió forintra becsülik az aszály okozta kárt a tiszadobi Táncsics Termelő- szövetkezet szakemberei. Említették, hogy a zöldborsó egyik napról a másikra megfőtt a hüvelyében és már nem volt jó hűtőházi feldolgozásra. A hőség okozta kár az is, hogy a zöldbab első szakasza ledobta virágainak nagy részét. Közvetett kiesés, hogy a tehenek tejtermelése visszaesett. A jószág nem evett, csak vizet ivott, vízből viszont nem lesz tej. Az idei szezonban állt munkába a nagy teljesítményű Pixall zöldbabkombájn. A 8,5 milliót érő gép nem csak gyorsan dolgozik, de a betakarított bab tisztasága és minősége is jobb. A teljesítményre jellemző, hogy egy műszakban 10—15 hektár zöldbab betakarítására képes. — Milliókat menthettünk volna meg, ha az AYAMAT időben érkezik. A keserű szavakat Bán György, a termelőszövetkezet elnöke fogalmazza. Magyarázatot viszont Huszár István termelési főmérnök ad. Késve érkezett — Az IKR-en keresztül kaptunk két izraeli import öntözőberendezést. Csodálatos egy szerkezet. Az öntözőszárnyak fesztávolsága 80 méter. A két berendezés 30 milliméter csapadékot 12 hektárra 20 óra alatt szór ki. Ez azt jelenti, hogy a 120 hektár zöldbabot, avagy az ugyancsak 120 hektár szuper intenzív kukoricát 10—10 nap alatt bőséggel öntözhetjük. — De miért nem érkezett meg időbeiy a feldicsért két öntözőberendezés? Ha most a választ szó szerint jegyeznénk, hosszú lenne a sor. Az elnök és a főmérnök mindenekelőtt a huzavonát, a bürokratikus eljárásokat említik. Sok volt a pepecselő papírmunka. Ha csak egy hónappal korábban érkeznek be az öntözőberendezések, az áruk már a kánikula okozta károkból megtérül. Eső után köpönyeg. — Mi mindig késve tanulunk. Ettől függetlenül az alatt a néhány nap alatt is, ami még a forróságból hátra volt, felbecsülhetetlenül nagy hasznot hajtott az öntözés. A berendezések július 23-án érkeztek meg konténerekben. Azonmód hozzáláttunk az összeszereléséhez és megkezdtük az öntözést. Izraelből is jöttek szerelők, de mire ők a helyszínre értek, már működtek a gépek. — Ennyire egyszerű a szerkezet, hogy elég a, műszaki leírás a gyors és pontos szereléshez? A mm _ ■■ wr r Az ontozoviz hajtja — A szerkezet tényleg egyszerű, de én jártam Izraelben —- mondja Huszár István — és ott alaposan tanulmányoztam az üzemeltetést. Szóval a két gép a legnagyobb forróságban már bizonyított. Előbb a szuperin- tenzív kukoricát öntöztük vele, aztán átvittük a zöldbabba. Két nap alatt 22 hektár kukorica és 13 hektár zöldbab 40—40 milliméter vizet kapott. Ennek hatására a növényzet állapota szinte órák alatt megváltozott. A két öntözőgép praktikus egyszerűségére jellemző, hogy nincs bonyolult és nehéz szerkezete. A két negyvenméteres szárny között az önjáró rész három gumikerék, ezeket program szerint maga az öntözővíz nyomása hajtja előre. A programozó energia- forrása a nap. A program nullától 80 milliméter csapadék kiszórásáig állítható. Amint a meghatározott víz- mennyiséget a gép kiszórja, automatikusan előre megy. Kijelölt pályáján addig halad előre, amíg a feladatát nem teljesíti, akkor önmagától leáll. A kijelölt pálya vége lehet egy, a nyomvonalon leszúrt karó, vagy bármi. így akár napokig is eldolgozik az öntözőberendezés emberi segédlet nélkül. És az embert Huszár István hangsúlyozottan említi. — Mi eddig is öntöztünk. Van öntözőberendezésünk, de a teljesítményét és munkaerő-szükségletét össze sem lehet hasonlítani a most érkezett gépekével. Szerintem, hogy csak keveset és kevesen öntöznek, annak egyik oka az elavult, nehézkes és sok munkát igénylő öntözőberendezés. Nálunk is nyolc ember egynapi munkája szükséges ahhoz, hogy a csöveket széthordja, a szórófejeket felszerelje az egyszeri öntözéshez. És ahány öntözőberendezés, annyiszor nyolc ember. Erre nincs elég munkaerő és nincs elég bérkeret... Hint a csendes eső... Közben már a határban járunk, a beszélgetés a Nyugati főcsatorna partján a hatalmas zöldbabtábla közepén folytatódik. Az önjáró csodaöntözőgép távolról hatalmas szitakötőnek tűnik. A terebélyes acélváz-szárnyakról méterenként csüng egy-egy szóró- és porlasztófej, a víz ködszerűen, mint az áztató, csendes eső hull a növényzetre. A látvány közepette Bán György a már megöntözött babot szemlézi. Találomra kihúz egy szárat és húsznál több kötődést, zöldbabnöve- déket számol. — Itt már meglesz hektáronként a nyolc-tíz tonnás termés. És ez a tábla az aszályban már majdnem kisült. Jól jött a természetes csapadék is, ebben a térségben az elmúlt napokban 25 milliméter eső esett, de ez még nagyon kevés. Ha már a babban járunk, megnézünk még egy másik csodagépet is. Az idei szezonra érkezett meg a Pixall elnevezésű amerikai gyártmányú zöldbabbetakarító kombájn. Erdős Imre, aki főállásban gépüzemeltető, szakirányító. mérnök társával Csanádi Csabával felváltva kom- bájnolta eddig a zöldbabot. — Nyolc és fél millió forintot érő gép, sokat tud, de kezelése nagyfokú figyelmet, szakértelmet kíván. Teljesítménye 10—15 hektár egy műszakban, ami 80—100 tonna zöldbab. A teljesítményen kívül az eddig használt betaka- rítókhoz viszonyítva minimális a veszteség, jobb a minőség. Korábban a hűtőházi levonás, tisztaság és minőség miatt 15 százalék volt, most 3—5 százalék. Az öntözőgépek, a szuperkombájn révén a beszélgetésben odáig jutunk, hogy a holnapról is szó essen. Mi lesz ezután, például jövőre? „Rajtunk múlik..." — A technikában — mondja az elnök — már eljutottunk a csúcsra. Rajtunk a sor, hogy hasznosítsuk: Az öntözés új eszközeire alapozva növeljük jövőre a borsó és zöldbab területét, de kidolgozzuk annak is a módját, hogy kenyérgabonánál, kukoricánál és minden más növénynél öntözéssel, hogyan fokozzuk a termésátlagot. Víz, víznyerési lehetőség bőven van, csak a megfelelő gép hiányzott. A Tiszadobon látott öntözőberendezésekből tizenhárom érkezett az országba és csak kettő a megyébe. Száz számra kellene az ilyen gép és akkor a tavalyi és az idei aszályokhoz hasonlóak miatt kevésbé fájna a fejünk. Seres Ernő 900 ezer naposcsibe Hybro A Hunniacoop Baromfi- feldolgozó és Értékesítő Közös Vállalkozás nyíregyházi baromfikeltető üzeméből pénteken mintegy 43 ezer Hybro-naposcsibét szállítottak ki a kistermelőknek a megyébe. Ez Volt a júliusi termelés utolsó tétele, s így ebben a hónapban összesen 900 ezer napos csirkét adtak át felnevelésre. Fonyód, 1947. augusztus 1. „Holnapra megforgatjuk...” 4 NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) egyik nyári táborát 1947-ben Fo- nyód-Bélatelepre szervezte. Akkor a Kecskeméti Parasztfőiskola hallgatója, a Szántó-Kovács János Népi Kollégium lakójaként néhány társammal két hétre én is beutalót kaptam az országos táborba. A tábort magunk építettük a honvédségtől kapott sátrakból a bélatelepi hegy tetején az erdőben. Katonai kondérok- ban főztük a „bébe” levest (borsópüréből) kétszer-há- romszor naponta. Burgonyából és az UNRA (nemzetközi segély szervezet) húskonzerveiből készítettük a laktatóbb ételeket. A napjaink magunk alkotta szigorú órarend szerint teltek. A fizikai munkát váltogatták a politikai előadások, önképzőköri felolvasások, daltanulások. Rendszeresen jártuk a környező falvakat, pusztákat, ahol szociográfiai felméréseket végeztünk. Délután 1—2 órás fürdésre is futotta a Balatonban. Este tábortűz. Ilyenkor egy-egy munkabrigád adott műsort. Felejthetetlen két hét. . . A legemlékezetesebb esemény július 31-éről augusztus 1-re virradó éjjel történt. Pontosan éjfélkor a szolgálatos éjjeli őrök riadóztatták a tábort. Csákánnyal, lapáttal a gyülekező téren sorakoztunk. A táborvezető egy tízperces beszédben méltatta az akkor kezdődő 3 éves népgazdasági tervet. Utána elénekeltük a NÉKOSZ-indulót és munkához láttunk. Üj sátorhelyeket készítettünk, szélesítettük az ideiglenes Állásért kopognál Merre tart a postaforgalmi szakközépiskola? Különösen a főváros postahivatalai küzdenek létszámhiánnyal. Ezért is keresik meg minden évben a szabolcsi fiatalokat — amolyan toborzásként — elég magas. 700 forintos havi ösztöndíjról, olcsó IBUSZ-szobáról is gondoskodnak a budapesti helyközi távbeszélő igazgatóság vezetői. Egyébként a kisvárdai Császy László Szakközépiskola az egész megyére kiterjedő hatáskörrel veszi fel a tanulókat, érthetően elsősorban a megyében lévő postahivatalok érettségizett dolgozóinak utánpótlását hivatása segíteni, de mint szóbakerü'lt, nem egy fiatal távolabb, a debreceni postaigazgatóság másik két megyéjében — Hajdú, Szolnok — megyében keres és talál magának állást. Az idei elhelyezkedési gondokat talán az is növeli, hogy a postahivatalok is — akárcsak minden munkahely — ésszerű, takarékos létszámgazdálkodásra törekszenek, s a már sok éve ott dolgozó — de esetleg nem érettségizett — munkatársaktól, akik a szakma minden titkát ismerik, nem kívánnak megválni. Így a megüresedő helyek egy részére várni kell .. . ALIGHA BESZÉLHETÜNK HÁT TÚLKÉPZÉSRŐL, elhibázott arányokról, hisz a posta további fejlesztése, korszerűsítése, a technikai eszközök térhódítása is igényli az érettségizett és postaforgalmi alapképzést is szerző fiatalokat. Olyan praktikus formákkal is kiegészítették Kisvárdán a képzést, mint az igen kelendő telexkezelöi ismeretek megszerzése, ami szintén segíthet az elhelyezkedésben. A postaforgalmi szakközépiskola iránti érdeklődésre jellemző, hogy az ősszel kezdődő két osztályban — a hetvenkét helyre — csaknem mégeqyszer annyian jelentkeztek. Két gondot is említ az igazgatónő, az egyik a szűkös kollégiumi elhelyezés; ugyanis végre emberibb körülményeket sikerült teremteniük az elmúlt években a kollégiumban, de ezzel csökkent a helyek száma, jelenleg 78 fiatal lakhat a kollégiumban, a korábbi 110 helyett. Legalább öt-hatmillic forint kellene a további korszerűsítésre, ami a létszám bővítését is eredményezné. — Tartalmi, tantervi kérdőjelünk is van — mondja az igazgatónő —. a postaföldrajzi és szállításszolgálati tárgy tankönyve egyről kettőre növekszik az új tanévben, de az óraszámot ezzel ará- : nyosan nem bővítették. Ennek még utána kell járnunk ... ÉLETÜNK VÁLTOZÁSAI a posták házatáját sem kerülik el, amiben nincs semmi meglepő. A nagyobb tudás, a magasabb követelmények és az emberiesség szempontjai kívánnak itt is megfelelő összhangot és zöld utat. Mindez nem ment fel senkit, hogy lehetőleg minden végzős fiatalt révbe juttassanak, hisz az iskola a négyéves tanítás után már kevésbé tudja irányítani a volt növendékek útját... Páll Géza erdei ösvényeket, a virágágyakat köszegéllyel díszítettük. Hajnal négykor szakaszokba sorakoztunk és nótaszóval, pattogó indulókkal végig vonultunk a villasoron. tudtára adni, az akkor még nem éppen proletár üdülőknek, hogy valami új kezdődött, amivel gyorsabbá, szervezettebbé tesszük a fejlődést. 5 záz torokból harsogtuk az újjáépítés himnuszát: „A tett töltse most be a lelkeket, Az élet a romból kinő .. Egy-egy induló, dal között kórusban éltettük a 3 éves tervet. A villasor lakói csendzavarásért a községi elöljáróságon fel is jelentettek. Büntetésre nem emlékszem. Arra igen, hogy a két hét elteltével — amikor a vasútállomásra vonultunk — végig énekeltük a villasort, többek közt azt is: „Holnapra megforgatjuk az egész világot!’’ Csikós Balázs
