Kelet-Magyarország, 1987. augusztus (44. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-18 / 194. szám

1987. augusztus 18. Kelet-Magyarország 3 A minőség cseréje Jó ütemben halad a Balkányi Állami Gazdaság központjában a tehenészeti telep rekonst­rukciója. A MEZÉP a kivitelezője a rekonstrukciónak és a bővítésnek. A várhatóan 36 millió forintos beruházás a terv szerint 1988. június 30-ra készül el. Közben részátadá­sokkal elérik, hogy a tehenészeti telep munkája zavartalanul haladjon. Csernyiszki Sándor művezető és munkatársai — mint a képen is látható — az aljzatbetonozást és a telep fe­dését végezték. (Császár Csaba felvételei) Hivatása: népművelő Ha ómódi, csődöt mond A szocialista reform­kor egyik legna­gyobb dilemmája az, miként lehetne gyorsan és hatásosan mozgásba hozni a szellemi életet. Sajnos, az a folyamat, mely tartósan le­értékelte az értelmiségi munkát, csak lassan ér vé­get. Kiderül menetközben az is, hogy egész nemzedék hiányzik az értelmiségi ré­tegből, mely korát, tudását tekintve ütőképes lehetne. Sokan az elmúlt években kikerülték a szellemi pályá­kat, abból kiindulva, hogy más, képzettséget alig kívá­nó pályákon jobban tudnak keresni. Más kérdés az, hogy sokak számára ez meghasonlást is hozott, mégis ez az irány volt a re­latíve jobb élet egyik alter­natívája. Jelenleg az a gondunk, hogy a magyar társadalom általános műveltségi és kép­zettségi szintje nem éri el azt a nívót, ami a megúju­láshoz elengedhetetlen len­ne. Ennek egyik oka az, hogy az iskolai képzés mesz- sze elmaradt attól a meny- nyiségtől — és minőségtől is! — ami korunkban kívá­natos. Az általános iskolát végzettek csupán 67 száza­léka tanul tovább középfo­kú oktatási intézményben, s az itt végzettek csupán tíz százaléka kerül egyetemre vagy főiskolára. A nemzetközi összehason­lításban így igazán nincs mit dicsekedni, hiszen a fejlett országokban ez az arány teljesen más. A kö­zépfokú oktatásban csak­nem kivétel nélkül minden­ki részesül 18 éves koráig, a felsőfokú intézménybe ke­rülők száma pedig a 25—30 százalék között mozog. Ért­hető, hogy a kiválasztódás is más, sokkal több jó ké­pességű kerül egyre tovább, s a társadalom ezeken a he­lyeken még a fizikai mun­kás szinten is az általános­nál magasabb képzettségű emberekhez jut. Természetesen a mennyi­ségi kérdés csak egy része A Fehérgyarmati Városi Tanács és a Hazafias Nép­front városi Bizottsága évek óta eredményesen működik együtt. Közösen rendezik meg a tanácstagi beszámolókat, a városkörzeti tanácskozáso­kat, rétegtalálkozókat. E fó­rumok részvevői tájékozta­tást kapnak a tanács és a nép­front munkájáról, valamint a várospolitikai célkitűzések­ről. Jelenleg a szakigazgatási szerv 196 közérdekű javasla­tot és 63 közérdekű bejelen­tést tart nyilván. A javasla­tok döntő többségének meg­valósítása nagy anyagi erő­ket igényel, az összes javas­latnak 113 millió forint rá­fordítással lehetne eleget ten­ni. Mivel ennyi pénz nem áll rendelkezésre, a javaslatok rangsorolásáról a tanács és a népfront testületé együttesen határoz. Azok egy része be­épül az ágazati célkitűzések­be. Emellett a fehérgyarmati tanács évente 300 ezer forin­tot biztosít a közérdekű ja­vaslatok megvalósítására. A kisebb anyagi eszközöket igénylő, a választókerületeket érintő feladatok elvégzésére tanácstagi alapot hoztak létre, választókerületenként évente 10—10 ezer forint áll rendelkezésre. Sajnos nem vált rendsze­ressé a tanácsi bizottságok és a népfront munkabizottsá­gainak együttes ülése az egyes teendők egyeztetése, koordinálása, szervezése és a végrehajtásának ellenőrzése a problémának. Ha ez nem jár együtt a minőségi okta­tással, akkor semmit nem ér az, ha mondjuk a középis­kolát kötelezővé tesszük. Az oktatás reformja ezért is kényszerül arra, hogy a ta­nító-, tanárképzés egész te­rületén a minőségi munka­erő kinevelésére koncentrál­jon, s így, fokozatosan épít­kezve jusson el arra a pontra, amikor a képzés bővítése realitás lesz. Amiért erről elmélkedni keli, annak egy oka van. Megyénkben a kis gimnázi­umok lassan, de biztosan megszűnnek. Sajnos. Lé­nyegében éppen azok a bá­zisok szűkülnek be, ahol a falvak tehetséges emberké­it a jövőben nagyobb fel­adatokra lehetne felkészíte­ni. Félek attól a szellemi kiürüléstől, ami a dél-nyíri, beregi, szatmári végeket fe­nyegeti. Vajon lesz-e ele­gendő szellemi ember a jö­vőben, aki a fellendülés időszakára hadrafogható? Nem sikkadnak-e el túl so­kan csak azért, mert nin­csen nagyobb kínálat, tér, kibontakozás a számukra? Á jelen helyzetben, tudjuk jól, megyénk így is túl sok, jól képzett embert exportál, ép­pen a munkalehetőségek hi­ányában. Jogos a kérdés: termeljünk még többet? Ügy vélem, a realitás az: hinnünk kell abban, hogy itt is végbemegy a minőség cseréje. Túl szkeptikus vé­lekedés lenne az, amely Szabolcs-Szatmár jelen helyzetét végérvényesnek tekintené. Ugyanakkor az se lesz baj, ha jut másnak is az itteni emberekből, hi­szen a jövőt illetően nem lehet csak megyében gon­dolkodni. A magyar szelle­mi életről van szó, s csak büszkék lehetünk arra, ha hozzá tudunk járulni egy általános fellendüléshez. (bürget) területén. Ezen változtatni szeretnének. A fehérgyarmati népfront­bizottság és a városi tanács együttesen készítette elő a fiatal házasok és a nagycsa­ládosok lakáshoz jutása fel­tételeinek javítását szolgáló programot. Kiemelt feladata cigánylakosság élet- és mun­kakörülményeinek javítása, társadalmi beilleszkedésének segítése. Fehérgyarmat lakos­ságának 3.4 százaléka cigány. A lakások közműellátottsága biztosított, de nem kielégítő azok környezetének rendben tartása. A cigányok részére rendszeresen tartottak egész­ségügyi előadásokat, melyet a helyi Vöröskereszt is tá­mogatott. A városi tanács és a nép­front figyelemmel kísérte a bejáró dolgozók helyzetét. A tanács végrehajtó bizottsága a népfront jelzéseinek figye­lembevételével állítja össze az éves beszámoltatási ter­vet, és vizsgálja, hogy a mun­kahelyek mit tettek a dolgo­zók érdekében hozott műve­lődésügyi, egészségügyi, szo­ciális és munkaügyi jogsza­bályok végrehajtásáért. Eredményesek a tanács és a HN által hirdetett akciók, versenymozgalmak, például a Tiszta, virágos Fehérgyar­matért. az Egy üzem. egy gyermekintézmény, hulladék- gyűjtés, lomtalanítás, fásí­tás. .. Az ezek keretében tel­jesített társadalmi munka ér­téke évente általában eléri a 3,5 millió forintot. (csgy) Sajnálatos jelenség: a kul­túra egyre többet veszít presztízséből. Sajnos, nem di­vat manapság művelődni, a gazdasági kényszer egészen másféle, pénzszerző tevé­kenység felé hajszolja az em­bereket. A valóság meghami­sítása volna az is. ha elhall­gatnánk, hogy a közművelő­dés feltételei egyre rosszab­bak. Egy országos felmérés szerint a művelődési intéz­mények egyharmada műkö­désképtelen. Az épületek fel­újítására nincs pénz, sőt még a fenntartási és energiakölt­ségeket sem tudják sok he­lyen előteremteni. így hát nincsenek irigylésre méltó helyzetben a népművelők. Az idén harminc hallgató végzett nappalin a nyíregy­házi tanárképző főiskola nép­művelés tanszékén. (A hall­gatók másik szakja földrajz vagy történelem.) A végzősök közül csupán heten pályáztak közművelődési intézménybe, további nyolc hallgató pedig „köztes" területre, iskolai sza- badidő-szervezőként, vagy kollégiumi nevelő tanárként végez majd kulturális tevé­kenységet. Versenyben a vendéglátással Dr. Mankó Mária, a nép­művelés tanszék vezetője, a kultúra presztízsvesztésé­ben látja a kedvetlenség egyik fő okát. — Naiv ábránd, hogy ab­ban a megyében, ahol a HVG adatai szerint az átlagfizetés közel kétezer forinttal keve­sebb az országos átlagnál, és a lakosságnak komoly meg­élhetési gondjai vannak vagy lesznek, a kultúrára költik majd a pénzű A közművelő­dési intézmények is annyira leromlottak, hogy egy részük már nem tudja felvenni a versenyt azokkal a vendég­látó egységekkel, ahol eset­leg tekepálya, biliárd, szu­per hi-fi. vagy videó talál­ható, és ráadásul még meleg is van. Számolni kell azzal, hogy a kulturális intézmény- rendszer kénytelen lesz ki­vonulni a légelhagyatottabb területekről. — Mit tehet a népművelő? A főiskola fel tudja készíte­ni őket erre a nehéz feladat­ra? — Népművelőnek ma már megszállott, elhivatott ember megy. Ma a népművelőnek olyan rugalmas, sokszínű egyéniségnek kell lennie, aki a társadalmi igényekre. változásokra azonnal vála­szolni kész. Együtt kell élni a nem könnyű gazdasági, tár­sadalmi jelenségekkel. Aki csak hagyományos formában dolgozik, az csődöt mond. A népművelőknek gazdasági és kulturális szempontokat ál­landóan ütköztetniük kell úgy, hogy nem szolgálhatják ki a giccset, szakmai tartá­suknak meg kell maradni. Eltűnnek a klubok? Megváltozik az igény a nép­művelés iránt más értelem­ben is. A tanszékvezető el­mondja, hogy a hagyományos formák, a klubok ismeretter­jesztő előadások háttérbe szo­rulnak. Úgy tűnik, a minden­napok kultúrája iránt na­gyobb az igény. • A közélet, belpolitika is egyre jobban érdekli a ma emberét. Egyre nagyobb feladatot vállalnak a közművelődés, a humán szolgáltatások terén is: alko­holizmus. bűnözés-megelőzés, utógondozás. Megannyi ten­nivaló, amelyek a népműve­lőkre is várnak. A művelő­dési intézmények segítő, tá­mogató partnereik lehetnek ezekkel a jelenségekkel fog­lalkozó intézményeknek A nyíregyházi tanárképző főis­koláról kikerülő hallgatók a gyakorlati életre is felkészül­nek. Az orosi művelődési ház kitűnő tanműhely, ahol a hallgatók rögtön élvezhetik a szervezésük gyümölcsét, vagy szembe kell nézniük esetleg kudarcával. Szolgálat — este is Chlumetzky Ágnes egyike a most végző ..megszállott" népművelőknek, aki a pályán marad. Elmondja, hogy a legtöbb csoporttársa azért megy szívesebben tanárnak, mert itt hamarabb érik si­kerélmények. Az iskolákban a technikai teltételek adot­tak, a művelődési intézmé­nyekben ezeket többnyire a népművelőknek maguknak kell előteremteniük. Kilin­cseléssel, kitartással. A nép­művelő pálya is egyre inkább elnőiesedik, és bizony nem vonzó perspektíva egy csalá­dos nőnek az esti szolgálat. Ö viszont a vizuális nevelés­ben lát nagy fantáziát, amit az iskola egymagában nem tud megoldani. A népművelésnek ha szű- kebb körben is. de (maradtak még hívei. Becsülendő, hogy a kultúra közkatonáinak jó része nem veszítette el a ked­vét. igyekszik alkalmazkodni az új körülményekhez. Re­mélhetőleg partnereket is ta­lálnak maguknak, akik mun­kájukat segítik. Bodnár István Tejkereskedelem számítógéppel A tej- és tejtermékek ér­tékesítésében immár számí­tógépeket alkalmaz a Sza­bolcs megyei Tejipari Válla­lat nyíregyházi üzeme, amely mintegy 1200 kereskedelmi partnerrel áll kapcsolatban. Korábban, az üzletekből a tejipari vállalathoz naponta beérkezett megrendelések kézzel meg számológéppel való összesítése, valamint az igények teljesítése egyre több problémát okozott. Mindezek elkerülésére (az elavult módszert száműzen­dő) most már számítógépeket használnak. Hogy ezt beve­zessék, az kellett, hogy vala­mennyi bolt az általa igé­nyelt termékekre a napi he­lyett állandó, hosszú távú megrendelést készít, melyet a keresletingadozás vagy más ok miatt naponta, vagy ha­vonta módosíthat. A tejipari vállalat az új árurendelési módszer alkal­mazásában együttműködik a Számítástechnikai és Ügyvi­telszervező Vállalattal. Az üzletek állandó megrendelé­seit a számítástechnikai vál­lalat számítógépébe táplál­ják. Az esetleges napi módo­sításokat a tejipari vállalat személyi számítógépein rög­zítik, majd pedig az adatok mágneses adatrögzítő segít­ségével a SZÜV gépeire ke­rülnek, amely valamennyi adatot összesít, valamint el­készíti a szállítójegyeket. Mindezek révén a tejipar­nak a másnapra szükséges komplett termelési informá­ciók időben rendelkezésére állnak. — Az újfajta bizonylatozás n megrendelőktől is a koráb­binál pontosabb munkát kő- vetel — közli Ricz László, a fejipari vállalat számítás­technikai vezetője. — Kez­detben voltak zökkenők, de már mindenki kezd belejön­ni. E módszert már több me­gyében bevezették, alkalmaz­zák — sikerrel. Októbertől hasonló tej- és tejtermék-ér­tékesítést Mátészalkán is sze­retnénk bevezetni, (cs.) Konténerek Tengizbe Hatvan lakókonténer gyár­tásához kezdtek a napokban a Fémmunkás Vállalat nyír­egyházi gyárának balkányi gyáregységében. A sajátos funkciójú konténerek a szov­jetunióbeli Tengizben dolgo­zó emberek kényelmét szol­gálja majd. A hatvan lakó­doboz gyártásával ebben a hónapban végeznek is a bal- kányiak. Munkájuk értéke: hozzávetőleg 10 millió forint. A kombájios búcsúja Kicsit szomorú volt. ami­kor beszélgetni kezdtünk. Pedig alapvetően nem bús­komor ember. sőt. ahogyan a szeme elárulja, ugyan­csak víg tud lenni, ha oka van rá. Hogy most mégis vonakodva elegyedett be­szédbe velem, annak egy oka volt. Búcsúról kellett beszámolnia. Csürke Béla kombájnos Tarpán ugyanis az idén aratott utoljára. Sok-sok éven át szállt nye­regbe ilyenkor nyár táján, hogy kezdje az árpával, folytassa a repcével, majd a búzával, S mindennek a vé­gén a tengeritáblában ve­zesse gépét. Most ötvenhárom eszten­dős. Vagyis lenne még ideje bőven, hogy nagy tudásával és szorgalmával szolgálja a szövetkezetét. Nem is jó­szántából száll le a gépről, egészsége rokkant meg. így aztán szomorúan mondja: még néhány hektár, s aztán jön a búcsú. A géptől, az aratástól. Pedig — vallotta — aligha van nagyszerűbb érzés, mint az, amikor a kombájn megindul az érett táblákon, s amikor a tar­tályból sugárba ömlik a termény a pótkocsis teher­autóba. Csürke Béla nem jóked­vű. Pedig azt hihetnénk, hogy amikor az ember ne­héz munkának mond bú­csút, derűs lesz, a könyebb napok reményében. De ez nem így van. Aki mestere a gépnek, akinek élmény, hogy munkája nyomán ke­rül biztonságba a termés, az nem a könnyebbséget vagy nehézséget nézi. Azt a siker, a felelősség hajtja. Csürke Béla át-átnéz a szomszéd táblára, ahol a húsz esztendős Fekete Sán­dor arat gépével. Ö most másodszor ül kombájnon, tanul, figyel, hiszen körbe- körbe öreg szakemberek 'dolgoznak. Csürke figyeli az utódot, kritikusan szem­léli. miként arat a fiatal Fekete. Hogy vigasztalja-e. hogy jól! Ki tudja. Az utol­jára arató ember erről nem szól. Csendes, mert érzi, va­lami visszavonhatatlanul elmúlt. A fiatalság, az egészség, a mindig győzel­mei jelentő aratás. Ősztől az üzemanyagte­lepre kerül. Oda, ahová be­gördül majd teherautó, traktor, kombájn. Biztos, mindig eszébe jut majd a sok szép tavaszi nap, ami­kor szántott, a forró nyár, amikor aratott. És a gépek, melyek hozzá jönnek, jó is­merősök lesznek. Biztos, olyan gonddal veszi majd őket körül, mint akkor, amikor még velük dolgo­zott. S hogy közben mire gondol? Az maradjon az ő titka most és akkor, (bür­get) Fehérgyarmati együttműködés Pénz, felmérés, szervezés

Next

/
Oldalképek
Tartalom