Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. július 11. o A szentelt kútnál ki pohárral, ki üveggel meri a vizet. (A szerző felvételei) hírt tud meg és ad tovább. De itt jut egy-egy pillanat az áhítatnak is, s egy meggyújtott gyertya ki tudja kinek a lelki üdvéért ég. Lehet, második világháborúban elesett fiúért, lehet, hogy tegnap halt férjért. Kultikus helyek ezek, s messze nemcsak az idős emberek találkozóhelyei. Rajzol itt ikont, templomot nem látnám a buszokat a múzeumi parkolóban, talán nem is hinném, hogy a XX. század vége táján látom mindezt. És hasonló az érzés, ami a ^Kremlben lévő templomban fog el. Vagy az, amit hetett a film szereplője. Megüti itt az embert az emlékezés, mely nemcsak az itt járókelő orosznak mond valamit, de mindenkinek, aki megtalálja az itteni sír és Európa nagy kapcsolatát. A novogyevigát. Ez líra itten, s a síremlék is lírára késztet. Minden puha és lágy, s Jeszenyin arcának mása olyan mintha élne, s figyelné a futó napot. Nem messze innen újra egy híres ember síremléke. Viszockij nyugszik itt, virágoktól borított sírban. A színész, a költő, a dalnok BARANGOLÁS Templomok, kolostorok, temetők atyánk itt egészen más, mint máshol a világon, valami bús, szenvedő, s mégis erőteljes szenvedély árad dalból, racitált szent szövegből. öreg és fiatal, nő és férfi áll, térdel, vagy éppen arcra borulva imádkozik, a szakállas papok kórusa pedig énekel. Van valami megismételhetetlen a pillanatban, az emberi képzelet ezer évet száll vissza a múltba, olyan időkbe, amikor az első keresztény jelent meg a nagy, hatalmas orosz síkon, hogy vele együtt megérkezzék egy újféle szellem is.'És itt, Zagorszk - ban, alig nyolcvan kilométerre Moszkvától, minden fal a történelemrőf mesél. A szentről, aki éppen a vallás, az egyház erejével fékezte ' meg az addig külön utakon járó ruszokat, fejedelemségeket, s egyesítette * 'őket a tatárok elleni harcra. Itt épült minden későbbi Kreml első modellje, itt tanulták meg a várbéli védekezés módját, innen indult a nyírfakéregre írott tudomány, vallás, irodalom, kereskedés. Zagorszk ma egyszerre vallási központ és állami múzeuim. A Lavra, a „nagy” kolostor az államiság kezdete is, de egyben őrzője a mai országban is megtalálható hitnek. Csodálatosak a templomok, kolostorok hangulatai. A szakállas, magasan művelt papok alakjai át-átsu- hannak az udvarokon, a szentelt vízzel teli kútnál mindig sokaság, üvegbe, pohárba szedi a vizet. A temetői templomokban' melyek mind működnek, úgy érzi magát az ember, mint érezhette a görög ago- rán, ahol gondolatot cserél, a diákleányka, látni itt-diá- tal kamaszt, nyakában kereszttel, jönnek messzi falvakból, városokból zarándokok. Goszpogyi, pomiluj! — zeng az ének, árulják a szentelt kenyeret, s számo- latlanuil adják az adományt. Zászló, szentkép, bizánci fegyelemmel ülő Madonna és gyermeke, arany, pompa, aranyozott hagymakupola — minden olyan, mintha egy régi film peregne, vagy egy régi könyv lapja nyílna ki előttem. Ha nem hallanám a levegőben robbanó hangot, amit a repülőgép hagy maga után, ha a Vaganszkoje temetőben, az ottani kápolnában tapasztalok. Temetők! Orosz temetők! Kis falvak mellettiek, ahol minden sírt kerítés vesz körül. Váltakozik egymással a vöröscsillagos, az András-keresztes, a súlyos vas emlékművel díszített és a szerény, csupán egy nyírfácskával ékesített. És nagy temetők Moszkvában. Á nemrég megnyílt Novogyevicsi, a kolostor mellett. Ha úgy tetszik, történelemkönyv ez, s benne jár, lépten-nyomon izgalmas dolgokra lel. Itt Salja- pin, a világhírű énekes síremléke. Ott, az a csoda, Csehov sírja, mintha ő maga tervezte volna magának. Suksin emléke túlzó, ő beérte ‘volna márvány helyett egy vörös kányafával. És Sztálin felesége, a megfejthetetlen sorsú Alulijeva emléke, friss virággal. És Majakovszkij! Szegény, öngyilkos zseni, aki valáhol csalódott, pedig de jó előre megírta, hogy „farkasként'gyűlölöm a bürokráciát”. Látogatók hömpölyögnek a sírok között. Érteflen fiatalok, akiknek sejtelmük sincs, ki volt Anasztáz Mj- kojan. És tisztelgők Nyiki- ta Szergejevics Hruscsov síremléke előtt, aki mellett szerény sírban nyugszik Nyina, a felesége, ez az oly egyszerű aszonyka. Az egyik kolumbáriumban Zalka Máté felesége. Amott Varga Jenő, a híres közgazdász. Aztán annak a repülőgépnek a személyzete, amely a párizsi légiszálo- non zuhant le, s halt hősi halált. És tábornokok, al- tábornagyok, háborús hősök, amott írók, színészek, nagy bohócok, festők. Egyszerű sírkő alatt Levitan, a rádióbemondó, aki oly sokszor mondta a háború alatt: govorit Moszkva! Milyen hatalmas panoptikum! Áldozatok, egyszerű halottak, mások haláláért felelősök nyugszanak itt egymás mellett. Kaganovics sírja vi- rágtalan. Csak lassan, barangolva lehet járni e temetőt. Idézni iskolai tanulmányokat történelmi eseményeket, elképzelni a felröppenő sirályt, elképzelni, milyen leViszockij síremléke a Vaganszkoje temetőben ma zarándokhely esi élmény után senki ne higgye, hogy a Vaganszkoje temető élménye kisebb. Igaz, itt koránt sincs any- nyii híresség. Külön parcellában a katonák, a másikban a művészek. Jeszenyin sírjához zarándokolok, hogy elmondjam kedvenc verssoraimat: Békébe, harcba-e? Indulok messze tájra, ! nyomok csábítanak láthatatlanul. / Elfut a nap, villog arany bokája, / s munkánk az évek kosarába hull. Élt harminc évet. Sírján csupa friss virág, s jönnek, végtelenül jönnek a zarándokok, a fiatalok és az öregek, hogy az örökké fiatalnak, ki csak a költészetre született, szép szaváért újra letegyék a hála viráMegrepedt élet — ezt szimbolizálja Ny. Sz. Hruscsov márvány síremléke ba, templomba, temetőbe. Nagy lecke ez, egy nép jobb megértésének nagy segítője. Síri barangolások után visszatérni az élet zajló forgatagába furcsa. De hát nem így zajlott az élet akkor is, amikor ők még mind éltek ? Bürget Lajos Csehov sírja, mintha ő tervezte volna magának ná ide az embereket, hogy megadják azt, amit a hivatalos kritika, intendatúra, nem adott meg neki életében. Síremlékén ő maga látható, hátán az elmaradhatatlan gitár, s ő, úgy feszül neki a világnak, mintha csak Jeszenyintől kölcsönözte volna a szót: Békébe, harcba-e? Idő, s szerencse 'kell ahhoz, hogy az ember a szokványos látnivalók kétségtelen lenyűgöző élményei mellett arra is kapjon időt, hogy ellátogasson kolostorsírja több, mint egy ember végső nyughelye. Pontosan talán meg se lehet fejteni a kultuszt, ami körülveszi. Könyve száz rubelért kapható a feketepiacon. Lemezei szólnak ma is az ablakokból, éppúgy, mint amikor még nem volt hivatalosan elismert élő. Mintha valami kései bűntudat hozA kolostorban szakállas, fiatal pap tájékoztatja a látogatók nem szűnő csoportjait KM Z agorszk. A Dmitri j Uhtomszkij építette harangtoronyban tizet kongatnak. A Mária mennybemeneteléről elnevezett templomban felzúg a kórus. Száll, hömpölyög, úszik az ószlávnyelvű könyörgés: Goszpogyi, pomiluj! — Uram, segíts! A tömjén füstje lengi be a templomot, vékony gyertyák százai égnek a Pankrator, Mihály arkangyal, Szent Miklós tiszteletére. A pravoszláv Rómában, ott, ahol Szent Szergius sírja található, századokat lépünk vissza a hangulatban. Lúd- bőrös lesz az ember karja, háta, az Ocse nas, a Mi-
