Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-08 / 159. szám
1987. július 8. Kelet-Magyarország 3 I lavarozólt értékűit védi Szervezőiroda, szerviz Indul a második szalag ■■ Otven asszonyt keresnek A magánfuvarozók érdek- védelme, érdekképviselete céljából az országban az elsők között Nyíregyházán jött létre a fuvarozók önálló alapszervezete. A szervezet a Kisiparosok Országos Szövetsége helyi alapszervezetéből vált ki, amely 2600-nál is több tagot tömörít. A tagság egynegyedét a fuvarosok — a személy-, teher- és egyéb fuvarozók, valamint a szekeresek — alkották, s különválásukra e magas létszám miatt volt szükség. A július elsején alakult KIOSZ fuvarozó alapszervezet a jövőben Nyíregyházán egy fuvarszervező irodát és egy mosó-javító szervizt szeretne létrehozni. Segítséget nyújtanak majd tagjaik számára a gépjármű beszerzéshez és vizsgáztatáshoz, valamint a parkolóhelyek megszervezéséhez is. Hozzájuk fordulhat a lakosság a magánfuvarozók elleni panaszokkal. Az alapszervezet a, magánfuvarosokon kívül tagjai között tartja nyilván a Korona^ és a Viking Taxi sofőrjeit is. — Nincs üres hely! Tessék másutt érdeklődni. Ha adódik valami, majd értesítjük. Többnyire ilyen válaszokat hallanak a munkahelyeken azok, akik szakképzettség nélkül szeretnének állást találni. Különösen nőknek nehéz elhelyezkedniük. Ezért is akadt meg a szemem egy hirdetésen: „Az újfehértói Lenin Termelőszövetkezet cipőfelsőrész-készítő üzemébe új munkaszalag indításához női dolgozókat keres, egy műszakos munkarenddel is.” A kánikulából jó belépni az üzem tágas műhelycsarnokába. Benn is meleg van, de legalább nem tűz a fejünkre a nap és ventillátorok kever- getik a levegőt. Mégis csupán néhány lány és asszony szorgoskodik a munkaasztalok mellett. Gép mellől a gyümölcsösbe — Ennyire kevesen vannak? — fordulok Szabó Istvánná üzemvezetőhöz. — A többség kinn dolgozik a gyümölcsösben — szól a fiatalasszony. — Aki itt helyezkedik el, annak vállalnia kell egy évben három-négy hétig a mezőgazdasági munkát. Mi néhányan azért maradtunk benn, mert sürgős megrendelés érkezett. Évente hatvanezer gömbcsapot készítenek az Ipari Szerelvény és Gépgyár mátészalkai gyáregységében. Képünkön: Páskuly Ferenc a gömbcsapok minőségét ellenőrzi. (Farkas Zoltán felvétele) Mint a legtöbb termelőszövetkezetben, itt is gondot okozott a tagság egész éves folyamatos foglalkoztatása. Ez tette szükségessé az üzem létrehozását. — Több céggel is tárgyaltunk, végül a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezettel kötöttünk megállapodást — tájékoztat Gyetvai József főkönyvelő. — 1985 őszén készült el az épület, s érkeztek meg az első gépek. Kezdetben harmincán dolgoztak a tüzödé- ben. Később ahogy gyarapodott a géppark, úgy nőtt a létszám. Most 80—90 nő keresi itt a kenyerét. Egy szalagon, két műszakban dolgoznak. Idén újabb berendezéseket vásároltunk, ezért lehetőség van a második szalag indítására is. Ehhez toborzunk jelentkezőket. Nyíregyháziakat is várnak Az átadáskor annyi érdeklődő jött, hogy nem tudtak mindenkit azonnal felvenni. Sokan a háztartást cserélték fel az ipari munkával. Mások az ingázás helyett választották az üzemet. Néhányan az Újpesti Gyapjúszövőgyár helyi gyáregységéből szerződtek ide, mert a család miatt nagy terhet jelentett számukra a három műszak. Üjfehértón és környékén bőven van szabad női munkaerő, Szabóné mégis bizonytalannak látja, hogy mikor indíthatják az új szalagot. — Egy hét alatt legfeljebb hatan, heten jelentkeztek a hirdetésre — panaszolja. — Voltak köztük nyíregyháziak is. Magam vagyok rá a példa, hogy lehet vállalni a kijárást. A városból vonattal utazom a faluba, a központi telepre pedig a szövetkezet autóbuszával érkezem. Ami a körülményeket illeti: mindenünk van, amit egy üzemben kívánni lehet. Kényelmes pihenőhely, öltöző, fürdő áll az asszonyok rendelkezésére. A telepen büfé működik. Aki akar, befizethet üzemi ebédre is. Cél: a 30 millió... — Én megtaláltam a számításomat — állítja meg a tűzőgépet Lárcsovics József- né betanított munkás. Évekig a Debreceni Ruhagyár bedolgozója voltam. A varrógép után nem könnyű átállni erre a munkára, de megéri. — A cipőfelsőrészen elsőre stimmelnie kell minden öltésnek — kapcsolódik a beszélgetésbe Szilágyi Sándor- né. — Bele lehet jönni. Nincs panaszom a'keresetre: legkevesebb 4500—5000 forintot viszek haza havonta. Volt, aki nem tudta megszokni a szigorú követelményeket. Akadt olyan is, aki néhány hónap után visszatért az üzembe. — Szerintem nagyon fontos, hogy mindenki értsen valamennyi művelethez — folytatja az üzemvezető. — Csak így tudunk megfelelni az el• várásoknak. A kollektívában sok az ügyes kezű, lelkiismeretes ember, akikre lehet számítani. Másképpen aligha sikerült volna tavaly 8 és fél millió forint értéket termelni. Idén 4 millióval szeretnénk túlszárnyalni a múlt évi termelést. Megrendelés bőven van. Időközben több cipőipari szövetkezettel is szerződött az üzem. Ezekben a napokban pedig a Szabolcs Cipőgyárral tárgyalnak egy több éves együttműködés feltételeiről. Ám ehhez legalább ötven dolgozóra lenne szükség. A létszám tovább bővíthető, mivel összesen 160 nőt tudnak foglalkoztatni a munkahelyen. Ha sikerül a második szalagon is beindítani a két műszakot, éves szinten akár 30 millió forintos termelésre is lehetőség nyílik. Házi Zsuzsa Ilyen még nem volt! Akkor hogyan lehet? Az esetek nagyrészt azt igazolják: csak elszántsággal, kitartással, nagy szorgalommal és bizonyos lemondások árán. Ezt erősítették meg annak a TIT-nyelvtanfolyamnak a résztvevői is, akik az elmúlt kánikulai napokban szorgalmasan tekergették a nyelvüket, hogy csiszolják angol kiejtésüket, miközben akár a strandon hűsölhettek volna. Diákok és tanárok jelentkeztek a TIT nyelviskolája felhívására, amely intenzív tanfolyamot hirdetett: két hét alatt ötven órát. Ilyen még nem volt, hallottuk a TIT- ben, ilyen erős tempójú oktatási formával még nem kísérleteztek, de feltétlenül szerették volna kipróbálni, és ha eredményesnek bizonyul, akkor érdemes lenne népszerűsíteni. A tanfolyam zárónapján jártunk a kitartó csoportnál: 17-en indultak és 15-en maradtak a végére, de a két kimaradást sem a nyelvi nehézség, vagy a „léc leverése” okozta, hanem magánügy. A legnagyobb problémát az jelentette a csoportnak, de talán még inkább Ajtay-Hor- váth Magda tanárnőnek, hogy különböző szintű nyelvísme- retűek kerültek össze, kevésbé haladótól a nyelvvizsgára készülőkig. Jó nyelvtani alapozással jelentkeztek például a zrínyisek, akiknek a tagozatos osztályokban heti 8 angol órájuk van. Ugyancsak eléggé megalapozott már azoknak a nyelvtani jártasságuk, akik a nyelvvizsgára jelentkezés időpontját fontolgatják. Mellettük igen nehéz volt lépést tartani a kezdőbbeknek, például a legifjabb résztvevőnek, Kander Anikónak, aki még csak hetedikes volt, de sikeresen veheti az akadályokat, hiszen tehetsége szorgalommal párosul. Mire fordítottak a legnagyobb figyelmet az intenzív kurzuson? A legtöbbet a nyelvtant „nyúzták”, sok új szöveget vettek, és a nyelvvizsga előtt állók miatt óriási iramban tanultak új szavakat. A legkeményebb napokon napi 80 új szó megtanulása volt a feladat, aminek rögzítése többnyire sikerült — ez tűnt ki a visszakérdezések alkalmával. A tanfolyam végére pedig az derült ki: igazából csak így lenne' szabad nyelvet tanulni: teljes elszántsággal, mind a közös foglalkozásokon, mind pedig utána, otthon a szabad időben. Sajnos erős fék az angol nyelvet tanulóknál, hogy ma már egyre nehezebb megszerezni a nyelvvizsgát, a középfokúnál is már-már felsőfokúak a követelmények. Kár, hogy ez így alakult, és főleg az angol nyelvnél, amellyel a világon bárhol boldogulni lehet. Hiszen a cél, kis nemzetek esetében éppen az volna, hogy minél többen ismerjenek idegen nyelveket, ha nem is professzori szinten, de a megértetés színvonalán. Jó lenne, ha nyelvvizsga-szabályzataink inkább ezt ösztönöznék. Mindenesetre a TIT itt nálunk, a tanárnő és a 15 hallgató mindent megtett ezért. B. E. Vitrinek N ézem a nyíregyházi Lenin téren azt a háromszöget formázó üvegezett vitrint, melyet pár esztendeje állítottak fel. Leesve belül a neoncső, ami pedig a látnivaló volna: Orökösföld, a lakótelep távlati tervei — napszítta, láthatalanná vált papírok. Nézem a Tanács- köztársaság téren a városi műsorhíradó termetes vitrinjét: felgöndörödött, levált fotók szúrják a szemem. S nézem a város közepén most felállított új „híradó” fémállványát. Szép sötétbarna, divatos színű, tetején már látható, hogy a megyei művelődési központ programjainak fog helyet adni. De egyelőre még üres a belseje. Nézem, s töröm a fejem: mi lesz a sorsa ennek is? Az, ami a többié? Ebek harmincadja? Aztán — amikor újra elmegyek, mint mindennap — a Lenin téri városrendezési vitrin mellett, eszembe ötlik, hogy nem kell itt aggódni. Hiszen az említett üvegkalic- kában azok a bizonyos örö- . kösföldi lakásépítési tervek sajnos, kissé idejétmúltakká válnak lassacskán. Elszállt fölöttük az idő, nem egészen úgy alakul a városrész képe, mint azt tervezték. Jelképnek se rossz tehát: ember tervez — gazdasági helyzet végez __ (tgy) Pulóverek exportra Már az 1987. évi karácsonyi és újévi ünnepek közötti munkanapokat dolgozzák le ezekben a napokban a HÖDIKÖT fehérgyarmati üzeme lányai-asszonyai. A szombati műszakban csőnyakú garbók készültek a szovjet piacra. A kártolt gyapjú alapanyagú női pulóvereket arany lurex-szállal díszítik. Érdekes pulóvereket gyártanak amerikai megrendelésre. (m. k.) Hajrá a konzervgyárban Esőt vár a borsó Exportra is szállítják Mintha egy elvarázsolt világba toppanna az ember: ömlik a forró víz, gőzfelhők lebegnek, futószalagon csillogva rohanó befőttesüvegek és kpnzervesdobozok üdezöld borsószemeket nyelnek el. Mellettük verejtékező asszonyok teszik begyakorlott mozdulatokkal a dolgukat. Borsószezon van a Nyírség Konzervipari Vállalat nyíregyházi gyárában, minden perc drága ... Késésben — Teljes kapacitással folyik a feldolgozás, három műszakban négy gyártóvonalon 485 ezer borsókonzervet állítunk elő naponta — fűz kommentárt a látványhoz Buglyó Tibor, a vállalat termelési igazgatója. — Különleges helyzet elé állított bennünket az időjárás, hiszen rendesen június elején el tudjuk kezdeni ezt a munkát, ám most csak 21-én indulhattunk, lerövidült hát a feldolgozási idény. — Ez biztosan komoly szervezési teendőket ró a vezetőkre — vélem. — A borsó jelenti az egyik legnagyobb idényjellegű jeladatot, mert nagyon kényes zöldségfajta, hamar üvegekbe kell kerülnie. Ez, hogy csak a leglényegesebbeket említsem, gyáron belüli munkaerő-átcsoportosítást, állandó termelési ügyelet fenntartását, sőt „idegenlégiósok” bevonását is szükségessé teszi. Tehát állandó kontaktust kell fenntartani a borsót termelő gazdaságokkal, s ideiglenesen foglalkoztatunk olyan embereket, akik velünk kapcsolatban lévő termelőegységek dolgozói. Kevés a kapacitás A feldolgozócsarnok elé egymás után érkeznek a nyersanyagot szállító teherautók. összesen 7000 tonna borsószemre van szerződése a vállalatnak, ennyi a feldolgozási tervük is. Pillanatnyilag 3400 tonnányit tudhatnak már biztos helyen: üvegekben, alumínium dobozokban. — Harmincvagonnyi borsószemet tudunk naponta fogadni, de jönne 45 is, ha lenne rá kapacitás — mondja Török Pál, a termeltetési felügyelők vezetője. — Most van bőven mit konzerválni, de ha nem jön eső, alighanem rövidesen gondok lesznek. — Önöknek, akik koordinálják az együttműködést, egyszerre kell tekintettel lenniük a termelők és a vállalat érdekeire — gondolkodom hangosan. — Igen, nekünk „két malomban kell őrölnünk”, de nagyon jók a kapcsolataink a termelőkkel. Olyasmire például, hogy kötbérigényt érvényesítettünk volna egymással szemben, nem is emlékszem. Délután és éjszaka is — Hogyan bírják ezt a kemény munkát? — kérdezem Havacs Jánosnét, a délelőttös műszak vezetőjét. Nem töpreng sokat a válaszon : — Tudomásul vesszük, hogy ezt meg kell csinálni, hiszen a borsó fontos élelmiszer. Egyébként minden zöldségféle feldolgozásának megvan az előnye és a hátránya. Ebben a műszakban kisgyermekes anyák dolgoznak, de mennek a gépek délután és éjszaka is, szombaton, vasárnap. — Kereset szempontjából jó a borsó? — Aki egy hónapot végigdolgozik benne, az szépen kereshet, hiszen a délutános műszakra 20, az éjszakaira 50 százalékos bérpótlék jön, ezenkívül a szombati munkáért öt és fél, a vasárnapiért nyolcórai túlórát számolnak. ★ Ha sikerül teljesíteni a tervet, 10 milliónyi konzervben 11 ezer tonna késztermék lesz a borsószezon eredménye, melyből — a hazai felhasználás mellett — NDK és szovjet exportra is szállítanak. A most készülő borsótermékek tehát borsos áron kelnek majd el. Czine Gáspár Két hét: félszáz éra angolul Aki már próbálta, bizonyíthatja, mennyire naiv az egyik nyelvtanulásra buzdító könyvsorozat címe, az a bizonyos „Tanuljunk könnyen, gyorsan...” A nyelvtanulók nagy többsége valószínűleg amellett voksolna, hogy se könnyen, se gyorsan nem lehet idegen nyelvet tanulni. A kötelező oroszról persze szó se essék, hiszen érettségizettek nyolcévi nyelvtanulás után jó, ha tudnak kérni egy pohár vizet...
