Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
Bundásnalc szólították Iskolák, emlékek Iskoláim közül kettőt már régóta nem tartanak nyilván az iskolák címjegyzékében. Mint iskolatípusok, végleg eltűntek a történelmi fejlő- •dés sodrásában. Az idő múlásával működési színterük, az épület megtalálásában is csak az emlékezés segít. A büdszentmihályi állami polgári fiú- és leányiskola 1924—1936 között állott fenn. Épületét a református egyháztól vette bérbe. Az öreg, múlt századi földszintes épület néhány éve még állott a nagy templom tövében. A szegény iskola a szegény tanulóké volt. A szűkös elhelyezést, a szertárhiányt, s mindazt, amire igen kevés költségvetési pénzből nem jutott, tanáraink lelkesedése igyekezett pótolni. A fizika szertára egy szekrényben elfért. Emlékszem az „egyszerű gépekre"’ és az indukciós kísérlet eszközeire. Semmi emlékem nincs a vegytani szertárról és a könyvtárról. Az iskola értesítője ugyan beszámol arról, hogy „az iskolai könyvtár rendeltetésszerűen működött", de ez valójában a köl- csön-tankönyvekre vonatkozott. Sok segélyezésre szoruló tanuló kapott innen könyvet, köztük én is. A költség- vetésből még a kötelező irodalomra sem tellett. Mecénás pedig nem akadt. Mint olvasó diák, egyik tehetősebb osztálytársamtól kölcsönöztem, aminek ellenében lucernát, répát hordtam nyulai- nak. Jellegzetesen maradandó élményem van Veress Gábor igazgató úrról. Mint iskola- szervezőt 10—13 éves fejjel nem nézhettem, csak negyedszázad múltán, tanügyi rálátásban döbbentem rá, milyen hősies küzdelmet folytatott az új szervezésű állami iskola létéért, elismertetéséért. Végül Is feladta, elment Büdszentmihályról, nem volt szíve bezárni azt az iskolát, amit ő nyitott meg A közgazdasági gondolkodás első leckéjét tőle vettem a 4. osztályban a köz- gazdaságtan órákon. Arra a kérdésre, hogy mit adott ez az iskola a környék társadalmának fennállásának 12 éve alatt, lehet számszerűen és következtetve válaszolni. Több mint 500 tanuló iratkozott be. A negyedik osztályt 291 tanuló végezte el. A végzetteknek talán 10 százaléka tanult tovább, s lett értelmiségi ilyen vagy olyan pályán, többen tanítóként, tanárként. A nagy többség helyben maradt: Büdszentmihályon," Tiszabü- dön (Tiszavasváriban), Ti- szalökön, Tiszadadán, Tisza- dobon. A község társadalmának értelmes gazdálkodójaként, iparosaként élte le életét. így két nemzedéken keresztül bizonyára hozzájárult ahhoz is, hogy ma Tiszavasváriban, Tiszalökön gimnázium, szakközépiskola működik életképesen, nagy társadalmi hatóerővel. Engem ez az iskola indított el pályámon . .. Korkedvezménnyel vettek fel a nyíregyházi állami tanítóképzőbe. Az intézet az én évfolyamommal kezdte el a 19. tanévét. Számomra a Széchenyi utca 6. szám alatti épület első emeleti folyosója történelmi levegőt árasztott. A félhomályból a 14 osztálytablón a tanítóvá képesített elődök képe nézett . vissza. Biztatóan és oldotta szorongásomat. Sajátosan ; szigorú nevelői légkörbe ke- ! rültem. Az intézet tanítót ; képző és a nehéz körülmé- ■ nyék közt is helytálló embert nevelő intézmény volt. Két összecsengő tényező inspirál- | ta a nevelés feszességét: az ! évfolyamok tekintélyhierar- i chiája és a tanár-diák vi- J szony. A diák tekintélyhierarchia I az osztályokon belül és az | osztályok közötti nagy kor- 1 különbségből és az íratlan rendszabályokból adódott. A tekintély a tanulók osztályjelölésében is kifejeződött. Az első, második osztályosokat a felső évfolyamosok vezetéknéven és „bundásnak ' szólították. Kötelező tiszteletadással tartoztak a felsősöknek. A harmadik osztályosok tanítónövendékké léptek elő. A negyed-ötödévesek tanítójelöltté minősültek és az úr megszólítás illette meg őket. Használatos volt a „bentlakó", „kintlakó” elnevezés is. A „bentlakó” az internátusbán elhelyezettekre vonatkozott. A „kintiaké” azokra, akik a szüleiknél vagy szállásadónál voltak elhelyezve. De az internátusi fegyelem a „kintlakókra" is érvényes volt. A kötelező tanulás délután 4-től 7-ig tartott, s tanulószobában, illetőleg otthon a lakásban kellett tartózkodni, ezt a kint- lakóknál a tanárok ellenőrizték havonta. Este 9 után a „kintlakó"" sem maradhatott ki, nem lehetett távol a szállásától. Az internátusbán s a tanulószobában és a hálóteremben a tanítójelöltek voltak a szobaparancsnokok, s az alsósok engedelmességgel tartoztak. A „bundás-ha- gyományok” közé tartozott, hogy az elsősök gondoskodtak a jelölt urak lábvizéről, s kívánság szerint a lábat is megmosni a mosdótálban. Egyik tanáromról sem mondhatom el, hogy országos hírű tudósnak ismerték el, de szakmájának mindegyik mestere volt. Vallották és gyakorolták is: a pedagógusmagatartás legfőbb követelménye, képesnek lenni a tanítvány magatartásának, gondolkodásának szintjére helyezkedni, azaz megérteni a diákot. Első helyen említem Aradvári (Téger) Béla tanár urat, mert őt sok méltánytalanság érte. Tanítványai közül senki sem emelt szót mellette. Azt hiszem, a diák megértésében őt a városban senki nem előzte meg. Anekdoták maradtak fenn róla. Publikáló, újságszerkesztő irodalom szakos tanárom rám bízta a tanári és a diákkönyvtár kezelését. Beleszabadított a szépirodalomba, az egyes szaktárgyak irodalmába. Értékelte is az olvasottságot. De értékelte dr. Kiss Lajos és Lóky Károly is. A szó szerinti tanuláshoz, a tankönyvízű tudáshoz igazán csak két tanárom ragaszkodott. De nekem ez sem volt ellenszenves, ennek is hasznát vettem később. Do- hanics János tanár úr, s az utolsó években az igazgatóm is, a matematikát, fizikát tanította. Az órán a szigorúság látszatát keltő tanár az ifjúsági szervezet megmozdulásaiban, a cserkésztáborozásokon mutatott példát a pedagógiai humanizmusból. Znojemszky Ferenc tanár úrra úgy emlékezem, mint az utolsó polihisztorra az egykori képzős tanárok között. Szinte minden tantárgyat tanított, ha a szükség úgy kívánta, s mindegyiket színvonalasan. Bársony Sándor, Bánhidi Ödön, Vikár Sándor tanár uraktól a népi műveltségi elemek, a népzene, a né-,^ pi tánc szeretetét tanultam meg. A pályámat és a szakmabeli tudásomat meghatározó igényességet dr. Kiss Lajos tanár úrtól örököltem. Az egykori állami tanítóképző tanári testületéből ő az egyetlen még élő tanú. Ez az intézet 54 éves fennállása alatt közel másfél ezer pedagógust képesített tanítóvá. Tapasztalatom szerint egyharmad részük megyénk iskoláját választotta. A megyének szinte minden településén érezhető volt a képző pedagógiai kisugárzása. Ha el is lobbannak az emlékezés lángjai, de ez a megfoghatatlan hatás még sokáig fennmarad. Arató Ferenc Hálátlanok vagyunk. Emlékeinket, régi tárgyainkat időnként kidobáljuk, olykor értelmetlen mozdulattal ... Az utókor néha hálátlan nagyembereivel is, de a kismesterekkel szemben mindenképp. Keveset tudunk róluk, pedig kezük munkája: régi bútorok, porcelánok, fakult csipkék formájában ma is fel-feltűnik környezetünkben. Rájuk emlékezünk kiállítássorozatunkkal: asztalosmesterek egészséges arányérzékére, porcelánfestők, varrónők türelmes, gondos munkájára, mert a múlt század második felének díszes — nemesi és polgári — szobabelsőit szemlélve hajlamosak vagyunk éppen róluk, a tárgyak alkotóiról, létrehozóiról megfeledkezni... A korszak jeligéje a díszítés volt. Ugyanaz az ízlés nyilatkozik meg a nippekkel túlhalmozott szobákban, mint a sallangos, cicomás női ruhákban. A polgárságnak a 19. században nem volt önálló stí-: lusformája, amely a kor gazdasági, társadalmi és szellemi helyzetének valóságos tükörképe lett volna. Ezért korábbi stílusformák felújításával, neostílusokkal próbálják igényeiket kielégíteni. Mivel történelmi stílusformákból válogatnak: historizmusnak, eklektikának nevezzük ezt a formanyelvet. A kiállítás első szobarészle- . te kisipari munkát, 1863-ban készült ruhásszekrényt, komódot és edényszekrényt mutat be. A ruhásszekrény restaurálása közben a homlokzat faragványaiba rejtve találtuk az írást, mely szerint Pintér István nyíregyházi asztalossegéd készítette mesterremekként 1863. május 1-jén, Orosz u. 551. sz. alatt. A szekrényben korábbi korszak barokk hagyománya, s 19. századi ízes népi kifejezésmód ötvöződött. A falon Benczúr Gyula két fiatalkori munkája, Stark Netus cipészmestert és feleségét ábrázoló festménye függ. A vitrinben bécsi porcelánok, Mária Teréziát megörökítő tányér, az intarziás komódon nagyméretű Zsolnay-tál látható. Dédanyáink ottho Pintér István nyíregyházi asztalosmester remeke 1863-ból A második szobabelső helyezett márványtapos szekrény és pohárszék, rális növényi ornamen (faintarzia) már a sze felé jelzi az utat. józa nyai még visszautaln építészeti tagolású bút Itt látható Krúdy Gyi szép, kényelmes fair támlás széke. A kiállítás ható nyíregyházi ebéd rendezését Lingél Kán szítette 1896 táján. Az tér. aki egyébként Thé re, Csepreghy János, Rezső, Mahunka Józse: gyei Lőrinc társaságál újjáépített budai királ lota berendezését is ké a századfordulón. A h mus nemcsak az elkés rendezett királyi pal hanem a polgári li ban, vidékünkön a c otthonokban is szívós Vábbélt. Gyökereit a vativizmus és konvenció táplálta. A múlt század h éveitől kezdve a ru gyors ütemben kezdett ni. Ihletet merítettek i nelmi viseletekből, ke\ különböző korok ötle dudoros. sonkaujjas karcsúbbnak mutatják kot. A báli ruha úszik hullámzik és olyan 1 mint a hab. Üjra megji a duzzadt ujjak, hara nyák, csipkegallérok, tollas kalapok, stólák. nyos frizura megnvú alakot. A halcsontos felváltja a világos szín amelyet cserélni lehet tói függetlenül. Az alsi zat is csipkés, tetszetős lű, az estélyi ruháho: taft alsószoknyák cs A boszork A nyugati országok boszorkánypereivel ellentétben a magyarországi perekben sok felmentő ítélet is született. Néha elég volt, ha a vádlott nyilatkozatot tett, hogy felhagy addigi tevékenységével, „megjobbítja magát", és ha mégis visszatér a boszorkánysághoz, minden eljárás nélkül végezzék ki. Sok szomorú példa van persze a halálos ítéletekre is, melyekben a társadalom elesettje mellett ott találjuk a Bánffy- akat, Báthoriakat, Krucsay- akat is. A boszorkányság gyanújába kevered' ,t személyt még a per megkezdése előtt úgynevezett vízpróbának vetették alá. Ez abból állt, hogy népes nézősereg előtt beledobták a vízbe, és ha nem merült el, hanem fennmaradt a vizen, bűnösségét bizonyítottnak vették. Ha elmerült, a vád alól felmentették és igyekeztek még élve kihúzni — ami nem mindig sikerült. A vízpróba után következett a tulajdonképpeni boszorkányper. A vizsgálatot az alispán utasítására valamelyik szolgabíró végezte egy vagy két esküdt segítségével. A szolgabíró az alispáni utasítással együtt kézhez kapta azokat a szempontokat is, melyekre a vizsgálatnak ki kellett terjednie, melyről a tanúkat meg kellett kérdeznie. A boszorkánysággal vádolt személy kihallgatása kétféle lehetett, úgynevezett önkéntes vallás és a kínvallás, melynek különböző fokozatai voltak. A boszorkánypereket a legkülönbözőbb hatóságok folytatták le, így a megyei bíróságok, úriszékek, pallosjoggal rendelkező városok, sőt a „falu szé- kei’"-nek is szerepük lehetett egy-egy perben. A vádló kivétel nélkül halált kért a lottra, de a bíróságok csa ítéletek töredékében he halálos ítéletet. „Elöljáró az boszorkány seregében” 1727. november 17-én Tiszabercelen az a bo kányper, melyben a me zett tanúknak az alábbi désekre kellett válaszol] „Micsoda és minémű szorkányságát látta s vagy hallotta az Tanú Ré: nedeknének? Tudja-é az Tanú, hogy Benedekné nyilvánvaló szorkány, és tudja-é a? kiket rontott meg. mii boszorkányságot cseleked A sok tanúvallomás elsőként Dobozi Pálét idé mert azt bizonyítja, ho földöntúli dolgoknak gy; nagyon is „földi”, kézzi ható magyarázata van. , nú elmondta, hogy amikoi felesége korcsmát bérelt ván, Réz Benedekné n: megharagudott rá, mivel György nevű fia is kon ros volt ugyanabban a ban. Ezért aztán a tanú s: a boszorkány alkonyod az ő korcsmájukba nei ajtón ment be, hanem pült az ablakon. A szob zepén aztán őt torkon 1 és úgy a ház földjéhez c hogy orrán, száján jött i A tanú szerint nyilvá: hogy a vádlott „sült P kány". Egy másik tanú, Cí Tamás emlékezett rá, amikor a néhai Bes: Zsigmond úr megéget Csócs nevű boszorkány Kégi kismesterségek gazdag anyaga látható a nyírbátori Báthori István Múzeum felújított, átalakított kiállításán. E. E. felv. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Son ka ujj as ruh
