Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
2 Kelet-Magyaroruác 1987. július 4. Egy strand történetéből Termel a termál A napokban adták át a baktalórántházi strandfürdő termálvizes medencéjét. A szokványosnak tűnő bír húsz év eredménye — a fürdő létrejöttének története van. Mondhatnánk azt is: kálváriajárás. A múlt. 1967 végén a baktalórántházi járási tanács elnöke javaslatot tett a község térségében termálvizes kút létesítésére. A javaslatot eljuttatták az Országos Kőolaj-és Gázipari Tröszt vezérigazgatójához. A vezérigazgató 1968. január 30-án keltezett átiratában arról értesítette a járási tanács elnökét, hogy szénhidrogén-kutatás szempontjából a Nyírség perspektivikus területek közé tartozik és ennek megfelelően az 1970-es években kerül sör kísérleti fúrásokra. Amennyiben a kutatófúrás szénhidrogén-termelés szempontjából meddő volna, úgy a kutat a tröszt víztermelésre képezné ki és átadná a tanácsnak. Vizsgálaton A fúrásra 1970—1971-ben került sor. A kútból 45 fokos hőmérsékletű vizet kap-, tak, melyet végül a központi földhivatal használatra a nagyközségi tanácsnak átadott. Volt tehát kút, volt termálvíz is, s vajon mi akadálya lehetett a strandfürdő létesítésének? Legfőképpen gazdaságossági számítások, szak- vélemények hiánya. A nagyközségi tanács a szakvéleményeket is beszerezte. Tartalmuk azonban nem volt kedvező: a termálvizes kút melegvize az alacsony hőfok miatt mezőgazdasági területen nem hasznosítható. Figyelembe véve a napi 300 köbméter vízhozamot, az komolyabb fürdő létesítésére nem elegendő. A községi tanács azonban makacs volt, s ezért az 1972- ben keltezett szakvélemények után 1974-ben kéréssel fordult a megyei tanács elnökéhez. Azt kérték: vizsgáltassa felül, hogy a vízkészlet, s a kút fekvése megfelelő-e termálfürdő létrehozására. A megyéi tanácstól 1974. szeptemberében kapott válaszból az derült ki, hogy a meglévő mélyfúrású kútra nem lehet alapozni fürdőtelepítést. Tehát nem javasolták, illetve nem támogatták az ügyet. Csak hideg... Később, 1978-ban a Város- építési Tudományos és Tervező Intézet vizsgálta meg a létesítendő fürdő környékét és a következő szakvéleményt adta: „A fürdötelep területe a Baktalórántházától Nyírbátorig húzódó erdő szélén fekszik. E területen a napos órák száma 2040, az évi átlaghőmérséklet 9,4 Celsius- fok, termálstrandja még nincs, de furata van, környékén a táj gyönyörű. Ideális tranzit üdülőhely építhető íci ezen a területen.” S a strandfürdő meg is épült. Ha nem is 1974-ben, de 1984 nyarán már fogadhatta vendégeit a baktalórántházi strand. Persze nem termálvízzel. Hogy miért nem, az már a közelmúlt és a jelen története. — Az 1980-ban megtartott képviselőjelölő gyűlésen, de más fórumokon is sürgette a lakosság a fürdő megépítését — mondja Csorna Tiborné, a nagyközségi pártbizottság titkára. — Az Idegenforgalmi Hivatal is támogatta javaslatainkat. Végül a tervet társadalmi munkában a SZAVICSAV szakemberei készítették el. 1982-ben koordinációs értekezleten — melyen a megyei vezetők is részt vettek — döntés született. Megépül a fürdő Baktalórántházán. — Mindenki a SZAVICSAV-ban bízott, s bírhatott is, hiszen az építkezés megindult, s azt 1984 nyarára be is fejezték — folytatja Szabados József tanácselnök. — örültünk, volt ünnepélyes átadás, de egy hónap múlva a KÖJÁL nem engedélyezte a termálvíz használatát, a gépészeti egységek hiánya miatt. Az örömből végül üröm lett. A község vezetői azonban összedugták a fejüket, hogyan lehetne megoldani mégis, hogy egy másik medence építésével hasznosítsák a kimondottan jó hatású vizet. Végül úgy döntöttek, hogy azt is megépítik. A tanács jóindulatát tükrözi, hogy a medence építésének segítésére téglajegyet bocsátott ki 50 forint névértékben. Ebből egymillió forint bevételre számítottak. Ám 1985 tavaszára kiderült, hogy akciójuk nem sikeres, mert időközben bevezették a s TEHO-t és a községben a szennyvízvezeték is lakossági hozzájárulással épül. Végül a tanács és a SZAVICSAV megállapodott, hogy a megépítendő medencét fele-fele alapon finanszírozzák. Így elkészült 1987. június elejére a baktalórántházi termálvizes fürdő. Bővíteni szeretnék Ennyi a strand története dióhéjban. Hogy milyen lesz a jövője? A nagyközségi tanács vezetői a hosszú távú településfejlesztési programjukban így fogalmazták meg: „Alapvetően meghatározza a környék idegenforgalmi adottságát a baktalórántházi erdő, mely természetvédelmi terület. Szükséges hosszú távon a strandfürdő továbbfejlesztése, megfelelő pihenő és sétálópark kialakítása, az erdő adta lehetőségek kiaknázása. Indokolt megvizsgálni ifjúsági vagy úttörőtábor létrehozását.” Reméljük, ezek nem vesznek igénybe újabb húsz évet. Tomsics József Imi a büszkeség mögött van Óvjuk jobban! Amíg nincs versenyhelyzet Á taxi színe — és fonákja xisokról az ellenőrök. Mert miközben óráikat az utas szeme elé helyezték ei, azokat ólomzárral látták ei. nyugtaadási kötelezettségüknek is ^eleget tettek, ha erre az utas igényt tartott, aközben az ellenőrzött társaság fele drágábban fuvaroz, mint amennyit kérhetne. A díjszintek országosan alakultak olyanná, mint amilyenek, s ezeket a többség el is ismeri. Amikor lehetővé vált a magántaxizás, egyetlen magántaxis sem kereste meg Nyíregyházán az árhatóságot, hogy állásfoglalást kérjen, mert akkor már eredetileg is jól állították volna be óráikat. Most 30 napot kaptak rá, s ha nem állítják vissza a többiekével azonos árra, akkor nem csak a harminc nap alatt felgyülemlett különbséget, hanem a többit is elvonják tőlük. Ha márkás... A több üzemanyagot fogyasztó kocsikkal taxizók egy részének véleménye az volt, hogy nekik drágább a kocsi üzemeltetése, a szebb autótípusok gazdáié pedig, hogy ők reprezentatívabb igényeket is kielégítenek, ezért kérnek — szerintük jogosan — többet. Tulajdonképpen igazuk is lenne, ha bármelyik taxiállomásban az utasnak nem az első kocsiba kellene ülni, hanem kiválaszthatná a tizedik helyen álló 1500-as Ladát, vagy ha a telefonon úgy lehetne taxit rendelni, hogy: Halló! Taxi! Küldjenek erre a címre egy Ford Escortot. Addig ugyanis, míg erre nincs lehetőség, addig nincs versenyhelyzet és akkor az árak sem versenyezhetnek. Balogh József HAT KISGYERMEK NÉVADÓ ÜNNEPSÉGÉT rendezték meg a közelmúltban Üjfehértón, a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet tanácstermében. A hat pici babát a szövetkezet vezetője köszöntötte és ajándékutalvánnyal kedveskedett a szülőknek. A helyi zeneiskola úttörői szórakoztatták énekkel, verssel a gyerekeket, majd az ünnepség után a tsz megvendégelte a résztvevőket. (Sisa István felvétele) Clj színfolttal gazdagodott a nyíregyházi Öszőlő utca: a közelmúltban eszpresszó nyílt. — Halló! Taxi? Kérek egy kocsit az X utca Y számú házhoz. — AZ rendszámú kocsi érkezik. Köszönjük, hogy minket hívott. A kocsi jön, vezetője udvarias, a legrövidebb úton viszi az utast a megjelölt helyre, a taxi órája szem előtt, jól leolvasható róla a fuvar ára, köszöni a borravalót, további jó utat, vagy jó napot kíván és távozik. Az utas elégedett, mert jól kiszolgálták. Utasként más Más. A taxi a forgalom- irányító lámpánál áll. Sáv- jából csak egyenesen haladhat tovább. A lámpa zöldre vált. A taxis irányjelzés nélkül balra fordítja a kormányt, s a kereszteződésen a legszabálytalanabbul húz át. Jócskán lehetne még sorolni a legkülönbözőbb példákat, de azt hiszem, valamennyien meggyőződhetünk róla, hogy ha az ember az úton járművel közlekedik, a taxis szemrebbenés nélkül elé vág, hogy fittyet hány a záróvonalra, hogy az útkereszteződésben is megáll, ugyanakkor, ha az ember utas, akkor többnyire elégedett a szolgáltatással. Vajon valóban minden rendben van-e? — erre kerestek választ nemrég az árellenőrzési társulások Nyíregyházán, s nevükből eredően természetesen elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy megfelelő árat kérnek-e a fuvarért a taxisok. Van most már mit ellenőrizni, hiszen körülbelül 150 A tárgyalóteremből Könyvből« pénzt Nyíregyháza egyik nagy intézményénél dolgozott már több éve takarítóként B. Imréné helybéli lakos. Tavaly szeptemberben a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 429-es boltjával bizományi szerződést kötött könyvek eladására. A bizományi szerződés a köztudatban egészen mást jelent, mint amit a Polgári Törvénykönyv megfogalmaz: e szerint a bizományos köteles a megbízója javára, de a saját nevében adásvételi szerződést kötni, díjazás ellenében. B.-névéi a vállalat úgy kötötte a szerződést, hogy ha a napi bevétele eléri a háromszáz forihtot, köteles a megbízójának naponta elszámolni. Ilyen feltétellel adtak át az asszonynak csaknem 30 ezer forint értékű könyvet. B.-né azonban a vállalt kötelezettségének nem tett eleget: a könyvterjesztő vállalatnak több mint 12 ezer forint értékű könyvvel nem tudott elszámolni, ezt az összeget a pénztárba nem fizette be, hanem saját céljaira fordította. A nyíregyházi bíróság a büntetlen előéletű B. Imré- nét egy rendbeli, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette miatt 1 év javítónevelő munkára ítélte, amelyet eredeti munkahelyén kell letölteni, 5%-os bércsökkentéssel. Ezen felül kötelezte, hogy fizesse meg a könyvterjesztő vállalatnak okozott 12 228 forint kárt, a szeptember 30-tól járó évi 8%-os kamatával együtt. Az ítélet jogerős. B. A. Drágább a fuvar Az elismert szó ebben az esetben azt jelenti, hogy az árhatóság ismerte el, a taxisok egy része nem. Nyíregyházán például 19 kisiparosból 10 túllépte ezt, három a kilométerdíjat és a várakozási díjat együttesen, hét pedig a kilométerdíjat emelte meg. Négynek közülük volt valamiféle hivatkozási alapja, hogy tudniillik autójuk 1500 köbcentis, illetve ennél nagyobb űrtartalmú, a többiek azonban önkényesen állíttatták be így a taxiórát. Azt is tapasztalták az árellenőrök, hogy ha kimennek a kocsik a városból, akkor a közigazgatási határon túli kilométerért kétszeres díjat kérnek, ha pedig megrendelték a kocsit, akkor, amelyiknek CB-rádiója van, 15— 25 forint közötti összeget számol a közigazgatási határon belül. A külön igényekért nem számoltak díjat, de ezek nem is voltak olyan jelentőségűek, legfeljebb a vasúti menetrenddel kapcsolatos információt kért tőlük az utas. Végül is felemás képet alkothattak a nyíregyházi taN yíregyháza ebben az évben ünnepli várossá nyilvánításának 150. évfordulóját. V. Ferdinánd király 1837. Kisasszony hava 30. napján írta alá azt a privilégiumot, mely szerint a város polgárai Szabad és Privilégi- zált Nyíregyháza közönségének nevezhették magukat. Minden ember büszke a múltjára, büszke arra a közösségre, melyből származik, mely sok dicsőséget szerzett az építő-alkotó munkában. Így mi, nyíregyháziak is büszkék lehetünk őseinkre, elődeinkre, hiszen az elmúlt 150—200 év alatt szorgos munkával fejlesztették, gazdagították Nyíregyházát, s nekik köszönhetjük, hogy az egykori puszta helyén ma virágzó, fejlődő várost találunk. Mégis, mikor arról érdeklődtem nyíregvházi lakosoktól, ki volt például Nyíregyháza város első polgármestere, hol állt az a ház, melyben Benczúr Gyula született, tanácstalanul néztek rám. Egy apró kis epizód ez, mégis nagyon jellemző. Büszkék vagyunk városunkra, az elért eredményekre, büszkélkedünk híres embereinkkel, de alig tudunk róluk valamit, nem ismerjük városunk történetét. Pedig a történelmi emlékeztetők nap mint nap ott vannak a szemünk előtt, de ebben a felgyorsult világban észre sem vesszük őket: az emléktáblákat. Látszólag szürke, megkopott márvány- lapok, mégis fontos információk hordozói. Gyermekkori emlékeim között szerepel egy tábla, mely valamikor régen a Kossuth utcán mutatta Barzó Endre festőművész szülőházát. Későbbi sorsáról Margócsv József Utcák, terek, emléktáblák című könyvéből értesültem: „Amikor a Kossuth utcai magasházat megépítették. Barzó szülőházát le kellett bontani, az emléktábla a Jósa András Múzeumba került. Érdemes lenne ezt . a táblát a még meglévő Bercsényi utcai volt Barzó ház Kálvin téri homlokzatára elhelyezni.” Ehhez kapcsolódva további javaslatom az. hogy a Kossuth utcai magasházra is el lehetne helyezni egy emléktáblát, mely emlékeztetne az egykori szülőházra, de leginkább Barzó Endrére, akinek emléke már feledésbe merült. Városunk képe még napjainkban is változik. A régi épületek eltűnnek, hogy átadják helyüket modern intézményeknek. S velük együtt eltűnik a város régi hangulata, múltja, történelme. Aggódom a Dózsa György utca 26. számú házért, s a falán lévő emléktábláért. A fehér márványtábla azt hirdeti, hogy ott hunyt el 1892-ben Iránvi Dániel politikus és publicista. A közeljövőben ezen a területen akarják felépíteni a város új DOMUS Áruházát, s így az épület pusztulásra lesz ítélve. Megértem a fejlődés szükségszerűségét, de a múlt értékeit is tisztelnünk kell. Vajon melyik irányzat kerül ki győztesen? össze lehet-e egyeztetni Nyíregyházán ezt a látszólag ellentétes folyamatot? Bízom benne, hogy a nemrég megalakult Városvédő Egyesület eredményes munkája hozzájárul ahhoz, hogy modern városunkban megmaradnak a múlt emlékei. Magyar László j taxi szaladgál Nyíregyházán és biztosan sokan tapasztalták már, hogy kétszer sem juthatnak el ugyanarról a helyről valahová ugyanazért a pénzért. És ez nem csak fikció. Az ellenőrök ki is próbálták. A kórház és az állomás közötti, körülbelül 3 kilométeres utat hét kocsiban utazták végig és volt, amikor 27, volt amikor 35 forintot fizettek, de kétszer sem mutatott egyformán a taxióra. Később kiderült, hogy nem csak azért különbözőek az összegek, mert nem egyformák a forgalmi viszonyok, mert ha csúcsidőben teszi meg valaki az utat, többször kell megállni, ha valaki a lámpánál mindig zöldet kap, nyilván hamarabb odaér, mintha mindenütt meg kell állni, hanem azzal is, hogy a taxisok egy része az országosan arányosnak elismert viteldíjat kevesellte és magasabbra állította az óráját. Az elismert díjakat három szám fémjelzi. Az alapdíj 8 forint, tehát ennyiről indul az óra, kilométerenként 7 forintot mehet előre, a várakozási díj percenként 2 forint.
