Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-29 / 177. szám

1987. július 29. Kelet-Magyuonxig 3 A kibontakozás programjáról Lépni, s nem tétovázni Kényes kérdésekről, nyíltan a MEZŐGÉP-nél Romló gazdasági helyzetünk, életszínvonalunk stagná­lása és további csökkenése az egész társadalom cselekvőké­pességének megnövelésével, áldozatvállalásával állítható meg. A módszert vázolja a párt társadalmi, gazdasági ki­bontakozásának programja. A negatív tendenciák megvál­toztatása szigorú, következetes, célratörő vezetést, munkát, fájó intézkedések sorát követeli. Ezt vagy tudomásul vesz- szük, elviseljük, vagy a szakadék szélére jutunk. E gondolatokról beszélget­tünk a Nyíregyházi Mező- gazdasági Gépgyártó Válla­latnál három párttaggal. Előtérben a háttéripar Szalanics István technoló­giai osztályvezető, a vállalati KISZ-bizottság titkára, gé­pészmérnök : — Nagyon esedékes volt e program megszületése. Ügy vélem, a huszonnegyedik órá­ban érkezett. Mellébeszélni nem lehet tovább, cselekedni kell, a tennivalókat konkré­tan, minden szinten, fent és lent is végrehajtani. Ezt az utóbbit hangsúlyoznám. Fe­gyelem és következetesség nélkül azonban ez is írott malaszt maradna. Egyetlen példával szeretném ezt il­lusztrálni: a háttériparral. Rengeteg fórumon szóvá tet­tük már: racionális, korszerű gyártmányszerkezetet, gyár­tástechnológiát csak úgy le­het megvalósítani, ha a hát­téripar olyan lesz, hogy lehető­séget ad a konstruktőröknek és gyártóknak a legkisebb önsúllyal készíthető eszközök előállításához. — Jelenleg ugyanis még mindig e háttéripari problé­mák megoldatlansága miatt, kényszerből 8—10 százalékkal súlyosabb gépekkel jelenünk meg a világpiacon. így nem lehet felvenni a versenyt a nyugati hasonló paraméterű gépekkel. Ezt is mondogat­tuk, panaszkodtunk, de nem léptünk. Remélem, vége. Vál­lalatunknál olyan termék- szerkezet kezd kialakulni, amely mind ezt figyelembe veszi, s a nemzetközi meg­méretést tartja szem előtt. Erre inspirál a program is. Rugalmasan alkalmazkodni — Ma Magyarországon az egyetemes esztergagépeket nem gyártja senki. Leállt ve­le a Csepel, a SZIM, de szük­ség van rájuk, igényli a pi­ac. Ezt eddig külföldről hoz­tuk be valutáért, amíg fel nem „fedeztük” benne a pia­cot. Ez évben így kezdtük meg az EU—400-as eszterga­gépek gyártását. Vállalatunk 25 éves tapasztalatára építve döntöttünk: sorozatban gyárt­juk a hazai iparnak. Idén 80 darabot szállítunk. S a jövő évi igényt is felvettük rá. — Gyors, rugalmas piaci igényekhez való alkalmazko­dásra sürget a program. Ezt célozta, hogy 2—2,5 hónap alatt végeztünk a Tajga la­kókocsi-komplexum gyártás­ra történő előkészítésével. Korábban éveket vett volna igénybe. Szerencsénk, mert érezzük, a Szovjetunióban is felgyorsult az élet, s éppen a napokban került pont a meg­állapodásra: 1200 kocsiból álló 100 lakókocsi-komple­xum gyártása előtt nyílt zöld út. Forrás: a munka Morauszky János, eszter­gályos, szerszámgép-felújító és gyártó művezető: — Nézegettem, olvastam a programot, hallgattam a rá­dióból, a tv-ből, beszéltünk róla a taggyűlésen, a műhely­ben, állandó téma. Sajnos, sok a gond. Szóltunk ezekről már elégszer, de az a baj, hogy inkább csak beszéltünk és nem cselekedtünk. Hajto­gattuk eddig is: romlanak a cserearányok, de vele együtt romlik a munkánk értéke is. Talán most ezt is meg lehet — kell! — állítanunk. Maga­sabb minőségi színvonalú terméket kell gyártanunk, s arra ügyelni, hogy a külke­reskedők ezt ne kótyavetyél­jék majd el, egymás alá ígérve külföldön. — Ez a program hangsú­lyozza: a kibontakozás forrá­sa elsősorban a hazai munka. Eddig is mondtuk, csak most már konkrétan meg kellene teremteni érvényesítéséhez a szükséges korszerű szerve­zést, fegyelmet és a termelé­kenységet növelni. Nem mindegy mennyiért állítjuk elő a világpiacra szánt ter­mékeinket. Zsippai József gépbeállító csoportvezető: — Gondolom, a program­ból olvasni lehet: nem élhe­tünk örökké csak hitelekből. Versenyképes termékeket kell gyártanunk, s ezt érté­kesíteni. Rá kell döbbenteni az embereket: óriási tartozá­sainkat csak akkor tudjuk fokozatosan lefaragni, ha fogcsikorgatva hozzálátunk a halaszthatatlan feladatok el­végzéséhez, bármennyire fá­jó is. Eddig azt gondoltam, becsületes munkával jól meg­élek életem végéig. Most ké­telyek vannak bennem. Sok gond gyűlt össze a társada­lomban, de sok a visszaélés is. Ezeket következetesebb felelősségre vonással meg kell szüntetni. — Szó van arról is. hogy ne a kiváló vállalatok tart­sák el a ráfizetéseseket. -Ne ezek adják a szájukba a ke­nyeret azoknak, akik nem érdemlik meg. Farkas Kálmán Legendásan piszkos autó­val jár a barátom. Az isten ne vegye bűnéül, de nincs szégyenérzete. Nem bánja ő, ha a szélvédőjén még a ta­valyi bogár elmázolt nyoma is látható... Mondom, nincs szégyenérzete. Pedig én minden évben megpróbálom a rendes útra téríteni. Születésnapján célza­tosan autóápolási cikkekkel lepem meg. de hiába. Nem kimondottan suvickoló típus. A múltkor azonban a sze­mem láttára, fülem hallatára majdnem megszégyenült a mocskos karosszéria miatt. A parkolóban a többi közé be­sorolva állt az egyébként fe­hér színű autója. Ű és én benne ültünk. Pöttöm gyerek járt arra az édesanyjával. A kis srác sorban rámutatva a kocsikra, mondogatta: ez piros, ez kék, ez fehér, ez zöld ... Nemrég tanulhatta meg a színek neveit. De ami­kor a barátom kocsijához ért,-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------­­( Kommentár) Szégyen a siker? K erekes Andrásnak, a Petőfi műsorán hét­fő délután ötkor el­hangzott jegyzete Iharos Sándorra, az ötvenes évek sportoló sikeremberére em­lékezve a sikerről, éspedig a szégyenlett sikerről, az el- és megtaposott sikerem­berről, tehát arról szólt, hogy napjaink közhangulata nem eléggé kedvez a ki­emelkedő teljesítményt nyújtónak. Nemcsak arról van itt szó, hogy a hazai és európai élvonal középtáv­futójának sikerét sikk elfe­ledni, lekicsinyelni, nem­csak arról van szó, hpgy sporttársak és utódok „ta­possák bele a sárba” annak az embernek a fényképét, bronz-, ezüst- és aranyér­meit, aki történetesen Nur­mi után az első futó volt az 1500 és 10 ezer .méter közötti pólyák hét távján is, mint világcsúcstartó. A si­ker ma szégyen — ezt mondja Kerekes András jegyzete. Szégyen kíséri a sikerembert, ha elért ered­ménye után nem hajlandó tüstént belesimulni a siker­telenek világába. Igaz lenne há^ az a mondás, hogy az első siker csak a vereség kezdete? A rádiós jegyzet az ötve­nes évek sikeres Iharosáról a mai hétköznapok siker- modelljére utalt át, éspedig arra az ismert jelenségre, miszerint egy igazgatói munkakörre — a sikernek az árnyékát, gyanúját is maguktól távol tartó fiata­lok közül — alig lehet pá­lyázót fogni, felkérni. De ennek a jelenségnek a pél­datárába tartozik az a fia­talasszony is, aki úgyszól­ván inkognitóban ment el a kiváló munkáját jogosan el­ismerő kitüntetését átvenni, s ott gondosan ügyelt arra, hogy az újságíró nehogy őt válassza ki bemutatásra. Szomorú jelenség ez. Az átlag alattit, a lélek és szel­lem nélküli gépembert, a cinikus kibicet, a közélati lelátón randalírozót pie- desztálra helyező törekvés ez. Akik művelik, a törté­nelmet megfosztják hőse­inktől, a sportot a rekorde­rektől, a mai közéletet az átlagon felül áldozatot vál­laló nagyszerű emberektől. A deheroizálás, a hőseink­től való megfosztás tevé­kenysége sajnos „jó ered­ménnyel" halad. Hatásosan terjed a vélemény, misze­rint bárki elérhet az élet- ban olyan sikert, ami majd ellene fordul. P edig, ha belegondo­lunk. talán még így is igaz a té­tel: Iharosékon (Iharo­sokon) múlhat, hogy fényt és csillogást kap-e újra a magyar sport: a sikeres je­löltön múlhat, hogy igazga­tóstól együtt talpon marad-e a vállalat. Sikerembereket igényel sok-sok munkapad, íróasztal, szerszám — olya­nokat, akiket el lehet (és kell!) ismerni jó pénzzel, jó szóval, ritkán, de találó­an osztott kitüntetéssel. A sikeremberek itt élnek köztünk. Ma is itt élnek. És nagy kár (anyagi kár is!), hogy röstellik magukat. Szilágyi Szabolcs _____________________________J Üj SZIGMA-aj áiilatok Bővítette műhelyeit a nyíregyházi SZIGMA Iro- dagépjavító, Számítástech­nikai és Szolgáltató Kisszö­vetkezet. Az egymillió két­százezer forintos beruhá­zás felét a KISZÖV bizto­sította kölcsönös támogatá­si alapjából — ezzel is Se­gítve a lakossági szolgálta­tások fejlesztését. A SZIG­MA kultúráltabb környe­zetben fogadhatja partne­reit, s lehetőséget teremtett személyi számítógépek és elektronikus pénztárgépek javítására is. Képünkön: Podoveczky József egy As- cota könyvelőgépet javít. (Jávor László felvétele) Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet Javuló munkakörülmények A Fehérgyarmati Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban a Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet­ben megvizsgálta a dolgozók érdekében hozott művelődés- ügyi, egészségügyi, szociális és munkaügyi jogszabályok érvényesülését. A Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet 362 dolgozót fog­lalkoztat, női felsőruházati cikkeket gyárt, valamint kü­lönböző szolgáltatásokat vé­gez. Kapacitásának felét tő­kés bérmunka köti le. A szö­vetkezetben tevékenykedők 80 százaléka szakmunkás, jelen­leg a nőiruha-készítő szak­mában 97 .tanuló gyakorlati képzésével foglalkoznak. Nagy gondot fordítanak a munkakörülmények javításá­ra. Például új szabászatot, tanműhelyt létesítettek, gyorsvarró-, illetve modern vasalógépeket állítottak mun­kába. Ügyelnek az üzem kül­ső környezetének rendben tartására is. A Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet kezdeményezője volt a fehérgyarmati üzemek számára létrehozott üzemor­vosi szolgálatnak, melyhez rendelőt is biztosított. A dolgozók tüdőszűrő vizsgála­tát minden évben a szövet­kezetben végzik el, sőt, aki igényli, rákszűrésen is részt vehet. Sajnos, a szúrópróba­szerű ellenőrzések ellenére sem csökkent a szövetkezet „táppénzes” kiadása. A kollektíva alkoholellenes bizottságot választott, mely­nek nagy szerepe volt abban, hogy az elmúlt időszakban italozás miatt senki ellen sem kellett fegyelmi eljárást kez­deményezni. A munkavédel* mi intézkedések hatására az üzemben komolyabb baleset nem történt. A terhes nők számára öt hónap után köny- nyebb munkát adnak. Aki ezt nem igényli, azt munkaidő­kiesés címén bérpótlékban ré­szesítik. Segítik a dolgozók szakmai fejlődését, tanulását, s igye­keznek a számukra megfele­lő kulturálódási és sportolási lehetőségeket teremteni. A szövetkezet az anyagi erejé­től függően támogatja a köz­művelődési társulást, vala­mint a fehérgyarmati műve­lődési központot is. (csgy) r­ígéret zavarba jött. Kérdően nézett az anyjára. — Fehér — mondta a ma­ma, de inkább a jólneveltség okán. ránk való tekintettel, mert észrevette, hogy mi benne ülünk. — Ez is fehér? — kérdez­te a gyerek csodálkozva, egy­szersmind belenyugvöan — de valahogy mégis megütköz­ve nézett az anyjára. Ezt a megütközést nem lehetett nem észrevenni. Erre a barátom kiugrott a kocsiból és színpadiasán, szándékolt túljátszással a fi­atalasszonyhoz lépett. Majd pillanatnyi hatásszünet után megszólalt, mint akiből a pá­toszt felszabadítva, kiszakadt a bűnbánat; de olyan hangon szólalt meg, hogy egyszer­smind saját pátoszának ha­misságát is jelezze az esetleg arra járó ismerősei számára. — Asszonyom! Az ön gyer­meke sajátosan áttételes mó­don megszégyenített. De ez most nem fontos. Fontos az, hogy ez az ártatlan magzat az én vétkes hanyagságom miatt meg ne bűnhődjék. Hi­szen, ha ön most megkeveri, megzavarja a tudását, ez ké­sőbb személyiségzavarokhoz, esetleg szintévesztéshez ve­zethet. Tehát mondja csak meg neki bátran: ez a kocsi nem fehér, hanem szürke, szürke a piszoktól. Én pedig megígérem önnek, ismétlem: a szavamat adom: nem mú­lik el ez az ötéves terv úgy, hogy legalább egyszer el ne vigyem a kocsimat mosatni. Immár a mama is megüt­közve nézett. Részeg madarak A Csaroda melletti Nyírestó — Bábta­va már a múlt szá­zadban az érdeklődés elő­terébe került, amikor Bu­gát Pál említette rendkí­vüli flóráját és faunáját. E században, pontosabban az ötvenes években Simon Tibor professzor tárta fel, írta le. Méltán, hiszen az itt található növény- és állatritkaságok megér­demlik a tudományos ér­deklődést, s kiérdemelték a fokozott védelmet is a szatmár-beregi tájvédel­mi körzeten belül. A fen­tiek ismeretében nem tű­nik túlzásnak azt monda­ni, hogy a fokozottan vé­dett terület közelében ma az értékek elleni támadás tanúi lehetünk. A csarodai termelőszö­vetkezet ugyanis szeszfőz­déjének hulladékát, ezt a bűzlő, dögletes masszát egyszerűen kihordta e táj határára. Részeg mada­rak röpködnek, bukdá­csolnak a barna, száraz­ban is híg massza körül, kopár fa mutatja: vissza­fordíthatatlan kár is ke­letkezett már. Jő lenne, ha az OKTH illetékesei is odafigyelnének, a területi szakember is megtenné a megfelelő lépéseket. Tudom, a cefremarad­vány nem annyira rom­boló, mint az olaj, vagy a kénes vegyszer. Nem any- nyira, de káros. Sajnos, az eset nem egyedüli. Szabolcsveresmarton a fa­lu mellett bűzlik ilyen tó, de ha valaki végigjárja a szeszfőzdék környékéi, bőven talál ilyen jelensé­get. Az egyik oldalon küz­dünk minden tenyérnyi értékért, a másikon her­dálunk. Vajon találkoz­nak-e egyszer a szándé­kok? (bürget) Sztancs János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom