Kelet-Magyarország, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-28 / 176. szám
1987. július 28. Kelet-Magjraroriiág 3 Jegyzett út K ülönösen tavasz végén színpompás, de ilyenkor is szemet gyönyörködtető — mi több, szemet, figyelmet nyugtató a Nyíregyháza és Vásárosnamény közötti út, ahol különböző színű és nagyságú fák, cserjék váltogatják egymást. Ezt az utat a szakirodalmi katalógusokban is megtalálhatjuk, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem kutatói is úgy tekintenek rá, mint az útfásítás dicsérendő példájára. (Erről tanúskodott legutóbb egy írás a Népszabadság tudományos rovatában.) Egy szép, nemcsak az esztétikumot, hanem a gyakorlati hasznot, a gépkocsivezetés hatásait is figyelembe vevő út kialakítása komoly tervezést és kivitelezést követel. A Nyíregyházi Közúti Igazgatóság nem sajnálta a milliókat az út felújítására, a fásításra. Jó partnerre talált, mert a budapesti tervező a baktaló- rántházi erdészettel összefogva a kivitelezésben is megmutatta, hogy milyen hasznos egy szép út kialakítása. Ennek nyomán határozták el, hogy hasonló elveket követnek más utak melletti fásításnál, így talált rá a tervező a vajai tanácsra, ahol elképzeléseinek megfelelően újítják fel a vár melletti parkot, teszik azt kellemes pihenőhellyé. Az, hogy „jegyzett" egy út a szakirodalomban, nemcsak annyi, hogy érdemes rá figyelni. Példát is ad. hiszen a környezet kialakítása nem túlságosan több költség mellett hasznot hoz a közlekedők megnyugtatásában, a bokrok, fák által „irányított" utazásban. Érdemes követni a baktai út példáját. <lb) Mándok nem mostoha társközségei Mindennapi művelődés Talán nem túl izgalmas a kérdés, hol a népművelő helye a községeinkben? Van-e rangja a nem látványos munkának? S mi a helyzet a nagyközséghez tartozó kisebb községekben? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Mán- doki Nagyközségi Tanács elnökével. Bíró Gusztávnéval és tanácsi munkatársaival. Kiállítás ÜVEGtylŰVÉSZETl KIÁLLÍTÁS nyílik július 30-án délelőtt 10 órakor a vásáros- naményi Beregi Múzeumban, melyet a nyár folyamán láthatnak az érdeklődők. A tárlaton a helyi üveggyárban művészi igényű tervezéssel készült mintegy negyven dísztárgy látható. Arra is kíváncsiak voltunk, milyen helyet kap a tanácsi munkában a kultúra segítése, mennyi pénz jut a székhelyközségben és a hozzá tartozó Eperjeskén, Tiszamo- gyoróson és az aprócska Benken a „hétköznapi” művelődésre a tanácsi költség- vetésből ... Pályázattal — A négy községben körülbelül 7780 lakos él — többségük természetesen a székhelyközségben, Mándokon. Először néhány számadatot mondok, aztán valamit a tartalmi gondokról. Néhány éve újítottuk fel a tiszamogyoró- si művelődési házat, kialakítottunk külön egy ifjúsági klubot is egy volt tanteremből. Eperjeskén az egykor Jármi-kúria — műemlékjel- legü épületben van a művelődés hajléka, igazában úgy 3,5 millióba kerülne a teljes felújítása, amire nincs pénzünk. Megpályáztuk az Országos Műemléki Felügyelőségnél. Benken egy klubkönyvtárunk van és egy ifjúsági klub. Mándokon éppen az idén határoztuk él, hogy az évi összes felújítási pénzünket, másfél millió forintot a körzeti művelődési ház rendbehozására költjük. Még van vele gondunk, mert az elektromos rendszer tervezése egy kicsit bonyolítja a dolgot. Még mindig a feltételeknél maradva, újabb adatokkal ismerkedünk: évente 150 ezer forintot tesznek ki az úgynevezett személyi közművelődési kiadások — a tiszteletdíjas népművelők havi díjai és a különböző szakkörök költségei. A népművelők tiszteletdíjai továbbra is inkább jelképesek. mint sem megfelelnének a szabad időből feláldozott és sokszor az estébe nyúló órákért járó fizettségnek. — A mi községeinkben évek óta nincs olyan gondunk, hogy nem vállalják a művelődési ház, vagy klub- könyvtár. ifjúsági klub vezetését. Vállalják, de az akaratot nem a pénz motiválja. Benken egy ott tanító pedagógusnő a könyvtáros, a lányuk pedig — aki Mándokon könyvtáros — Benken klubvezető, a család „feje" Uzo- nyi Dezső, a benki elöljárónk szintén népművelő is. Az Uzonyi családdal nagyon jól járunk, mind a hárman szinte megszállottjai a művelődésnek. A tanácsslnöknö most ígéri, nem mond több számadatot, csak annyit: a mándoki körzeti művelődési ház éves tanácsi költségvetése 550 ezer forint, két hivatásos népművelővel látja el helyi és társközségi feladatait. A vezetője — Lebbenszki József — „háromdiplomás" szakember, magyar—történelem szakos általános iskolai és történelemszakos középiskolai oklevele mellé megszerezte a nyíregyházi főiskolán a népművelői képesítést is. A körzeti közművelődési felügyelő addig győzködte, hogy egy népművelő nem lehet meg „csak” tanári diplomával . . . Formális társulások — Igyekszünk minden nagyobb kulturális rendezvényt ide koncentrálni, mert itt jók a tárgyi és személyi feltételek. Egy-egy színházi, zenei, vagy más eseményre, ha csak lehet inkább a tsz buszával behozatjuk a társközségekből az érdeklődőket, hiszen nálunk majd minden együttes megfordul, amelyek Kisvárdán fellépnek. De Vár- dára is viszünk művelődni akarókat. A várszínházi előadást hatvan tsz-tag nézte meg legutóbb. A gondunk az. hogy a társközségekbe nem Kis aratási illattan A z aratásnak illata van! Nem a mindent beborító. törekes porral szálló szalma tüsz- szentésre ingerlő orr piszká- lasára gondolok, bár a kevésbé figyelmes és türelmetlen embernek talán csak ez marad meg a szaglószer- vében. Nem mondom. lehet, hogy ez az, ami jellegzetesnek mondható, no de... Az aratás tulajdonképpen szép munka, tehát az illatokat regisztráló idegekben is valami jó emléknek kellene maradnia. Hogy csak tulajdonképpen szép? Kinek hogy... A reggeli harmatban például még a vizes szalma illatát érezni. Nem az elázot- tét. mert az tényleg szag. A lábon állóét, amelyen csep- pé kerekedik és megfut a finom apró nevedsség- gyöngy. ha hozzáérünk. A harmatos gabonaszárnak olyan az illata, mint a régi fűzfateknönek, miután a dagasztott tésztát már kiszakították. A megszáradt — a frissen száradt — szalmáé pedig már a barna korpáéra emlékeztet. Olyan, mint a kenyereké, amit mostanában újra felfedezünk. A tábla szélén, ahol nem érte a földet a gyomirtó, ott terem a szagos bükköny. Akad már ember, aki nem tudja, hogy így hívják, és a gyerekét is arra tanítja: ez a lila, ez a vad földimogyoró. Badarság. Bükköny ez, tudja, akinek volt, ki megtanítsa. Olyan a levegő körülötte az orrnak, mint a látvány a szemnek. Szinte bántóan harsány a püspöklilája, az illata meg nehéz mint a legdrágább parfümöké. Hangulat kell hozzá. Émelyítő a kedvenincs embernek, mámorító egy szerelmespárnak. annak pedig, aki arat — szép. És jó, mert egy szólam, vagy csak egy hangjegy az illatszimfóniában. Külön-külön talán csak egy ráérő ember szagolgat végig minden gazt. vagy egy vizslató aratási ellenőr? Igaz. ilyen talán már nincs is. A kombájnosok. a szemszállító traktorok vezetői csak a harmat felszálltáig érnek rá ilyen mihaszna dolgokra. Utána pedig már rajtuk terem a forró harmat: a verejték. Ez is hozzátartozik az aratási illatleltárhoz ám! A verejtéknek ugyanis még szintén nem bántó a szaga, csak az áporodott izzadtságnak. Igaz, a kombájn porával nagyobb mennyiségben majdnem sárrá lesz. de büdössé csak másnap válik — ha hagyják. Aki nem kívülről való, annak nem tűnik fel a társa árasztotta ájer. talán, mert a sajátja is hasonló. Sőt bizonyos korig még vonzó is lehet egy csipetnyi friss stich, ellenkező neműek között persze. Talán csak a törődött embernek lesz egy kissé elkent szaga. Mint a vágószerkezet kaszájának estefelé. Rajta a ráragadt rengeteg szétpréselö- dött zöld acat. meg tölcsér- virágú folyóka. Ettől van az aratás esti illata. Ehhez már kjeverednek művi komponensek is. hogy mást ne említsünk: a kifolyt olaj. a csapágy mellett elöbuggyant gépzsír. ahol még lóval hozzák az ivóvizet, a fonnyadó lócitrom. Á z aratásnak illata van, valamint eleje és rége. Az illat mindennap más és más. ahogy fogy a vágnivaló. ke- vesbedik az erő. telik a magtár. A jó aratásnak jó illata van. A rossznak még- sincs szaga. Olyankor az ember öröme kevesebb. Bánatában vigasz, hogy ahol végigdolgozta az évet. elvetette a reményét, ápolta a vágyakozását, legalább otthon érezte magát két-há- rom hétig. Amíg a tarlót fel nem verte a szeder, hant- vas, semmire nem hasonlítható illatú gyümölcsével. Esik Sándor kapunk szakembereket — a különböző szakkörök vezetéséhez — furulya, balett stb. Mándokra eljönnek Kisvár- dáról, vagy messzebbről a szakterületek művelői, de már Eperjeskére, Mogyorósra, Benkre nem szívesen utaznak, mert a közlekedés nem mindig jó számukra. A nagyközségi tanács vezetői nem hallgatják el a kudarcokat sem, vagy azokat a jelenségeket, amelyekkel nehezen birkóznak. Ezekből néhány: lassan esetleg formális lesz a kulturális társulások léte, kevés „társult” munkahely veszi komolyan — kevésnek van pénze — a közös alapba befizetni az éves összegeket. Ezzel, mint ténnyel számolniuk kell, s változtatni aligha tudnak raj- ta. Más: Eperjeskén nemrég kihelyezett tanácsülést tartottak, egyik fő téma volt az ifjúsági klub ügye, ugyanis néhány engedetlen, már-már garázda fiatal rossz hírbe keverte a klubot, s azt kénytelen-kelletlen átmenetileg bezáratták a, tanácsi és rendőri szervek. Remélhető, hogy találnak megoldást, s a fiatalok maguk teremtik meg az újraengedélyezés feltételeit. Nem zökkenőmentes, a mándoki mozi ügVe seed, már át akarták venni saját kezelésbe — elmentek Vajára és Nyírmadára tapasztalatokat gyűjteni — de függőben maradt a dolog, mert állítólag megyei intézkedés készül a mozik sorsáról. Szabadidőközpont terve — Az igazság az, ha tanácsi kezelésbe kerülne a mozi, jobban ki tudnánk használni az épületet is, és az-ott csak néhány órában foglalkoztatott dolgozókat is. Még nagyobb a gond a társközségekben, ahová már a vándormozi jár. Talán ezért is szerettünk volna egy „videóláncot" — felszerelésekkel — megpályázni az Országos Közművelődési Alaptól, de nem kaptunk választ a tavaly elküldött pályázatunkra. Valaki azt mondta, talán nem tartottuk be a szolgálati utat. • Szóba kerül még az igen rossz állapotban lévő egykori Forgách-kastély sorsa is, amely évekig tanyai gyermekek diákotthona volt. Jelenleg használhatatlan, körülbelül 30 millióba kerülne a teljes helyrehozatal. Elkészült a műemléki jellegű épület felújítási és kivitelezési terve, de pénz híján a munka sajnos beláthatatlan ideig várat magára. Pedig szabadidő központot álmodtak ide a község vezetői, lakói ... • Páll Géza Konténerek Tengizbe. lít a nyíregyházi Közúti Építő Vállalat Tengizbe. Eddig száz készült el, ebben az évben még nyolcvanat szállítanak ki. Kassai János acélszinek elemeit készíti elő a kiszállításhoz. (Jávor László felv.) Építés, bontás, halászat Körtelefon a szakasznak Sokféle munkával segítik egymás boldogulását, ugyanakkor a kisváros fejlődéséhez is nagyban hozzájárulnak — így lehet röviden jellemezni a tisza- vasvári munkásőr szakasz tagjait. A hasznos célokért kitűzött jelmondatuk ez is lehetne: „Egy mindenkiért, mindenki egyért!” A szakasz mozgékony tagjait egy körtelefonnal, szinte egv kiáltással „csatasorba" lehet állítani, ha a tanácsnak, a vegyészeti gyárnak, vagy a tsz-nek gyors társadalmi munkára van szüksége. Nagy érték Nagy szó az manapság, hogy így törődnek egymással és a tágabb közösséggel ezek a tiszavasvári emberek. A munkásőri feladatok ellátásában és a társadalmi munkában egyaránt ütőképes szakasznak már csak két alapító tagja van. Köblös Sándor és Tóth József. Bö 30 évvel ezelőtt jelentkeztek az önkéntes testületbe. Ök és az utánuk jövők magukkal hordozzák a jó közösségi szellemet, s a fiatalokban is felfelsrófolják a lelkesedést. A jó értelemben vett testvériséget a szakaszban a Kecskés fiúk testesítik meg: János és József. Vizes emlékek Volt, hogy a Munka Tsz elnöke jött. hogy hemzsegnek a halak a tóban, sürgősen temérdek hal kell több város ellátására, de a tsz többnyire idős halászai már fáradtak, nem győzik húzni a hálók terheit. Tíz-tíz szabadnapos munkásőr két napig hálózta a kövér pontyoAz őszi árpa szalmáját HESSTOV-okkai bálázza Szűcs József és Kocsis Ernő, a esarodai Üj Élet Termelőszövetkezet tábláin, (jávor) kát. Az elnök pénzt ajánlott fel a lehalászásért, a fiúk persze nem fogadták el, az összeget egy az egyben átutaltatták a helyi óvoda fejlesztésére. Még egy „vizes” emléke van a szakasznak. Amikor épült a városi fürdő medencéje, a tanácsnak sokfelé kellett osztani. A tanácsi ve- , zetők kérésére a medence betonozásánál a munkásörök pótolták a hiányzó ezreseket. S amikor a belvárosban kialakították a körforgalmat, akkor is szükség volt a „mozgósításukra”. A városi pártbizottság titkára kérte a szakaszt: segítsenek már hétvégén a körforgalom kialakítását akadályozó régi ház lebontásában. Még a lelkűkre kötöttte: kíméletesen, szakszerűen bánjanak a bontott anyaggal, mert arra nagy szükség lesz az MHSZ- lötér és az óvoda bővítésénél. Bővítik és gyarapítják egymás pénztárcáját is. Veres László munkásőr, a vegyészeti gyár gépkezelője például most albérletben lakik, mert a régi házát lebontották, s az új, a 3 szoba összkomfortos csak télre lesz kész. Számolgatott a derék gépkezelő és kijött neki a papíron, hogy a 960 ezer forintra taksált házáért csak kilencszázat kell fizetnie, mert a szakasz eddigi kalákája bő 60 ezret ér. Hozzátette, nem felhánytorgatás képpen: a szakasz két tagjának házépítését ö is segítette, s a városi fürdő építésénél naphosszat betonozott. Helytállás Most épít takaros házat a szakasz egy másik tagja is, Borbély Sándor, a vegyészeti gyár munkaverseny felelőse. Az otthont teremtő fiatalember hangsúlyozta, hogy a következő hetekben, a roppant nagy munkák idején mindenkit meghív legalább egyszer, nehogy valaki megsértődjön. A szakasz tagjai természetesen elsősorban a munkahelyükön. a gyárban, a tsz- ben, az ipari szövetkezetben, stb. igyekeznek példamutatóan dolgozni. Balogh Mihály, a vegyészeti gyár raktárvezetője, a szakasz parancsnoka statisztikát készített, amely szerint a szakasz négyötödének van magas munkahelyi kitüntetése. Ugyancsak a szakaszparancsnoktól tudjuk, hogy az idei nagy hajtás után is lesz egy kis lazítás télen, amikor majd szomszédolnak, disznótorba járnak. Nábrádi Uajas
