Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-06 / 132. szám
150 éve város Nyíregyháza Hasonmás a könyvsátorban Az ünnepi könyvhét színes forgatagában úgy illett, hogy mi — az országos megnyitó színhelyének laikói — udvariasan előreengedjük az országos sikerre joggal számot tartható könyveket. A „szent tülekedés”, a bőség zavara vége felé azonban most már olyan könyvheti újdonságot is mutassunk be, amely kifejezetten szabolcs-szatmári: Nyíregyháza történetéről van szó. Lukács Ödön először 1886-ban megjelent monográfiájáról, melynek változatlan utánnyomása, hasonmás kiadása került nemcsak az ünnepi könyvhét, hanem a város 150 évessé válásának ürügyén is az olvasó elé. Elismerés illeti a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács V. B. Tudományos Koordinációs Bizottságának munkáját, melynek gondozásában újjászületett a 100 éves mű. Szerkesztője Merkovszky Pál, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola könyvtárának igazgatója, felelős kiadója pedig Gyúró Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, aki a könyvhöz ajánlást is fűzött: „... száz esztendős homályból visszahozva ' a ma élő ember kezébe adjuk ezt a hasonmás kiadványt, elsőként és példaként Szabolcs- Szatmár megyében. ... a jövő építése múltunk ismerete, annak elméleti újraélése nélkül nem lehet szilárd. A ma élő embernek is tudnia kell, hogy mindaz, amit történelemnek nevezünk, emberi életkorral nem mérhető. ... Legyen hát tanulság és tisztelgés Lukács Ödönnek újra kiadott munkája a 150 éves városi létét ünneplő Nyíregyháza előtt.” Az alapvető várostörténeti összefoglaló monográfiát szerzője két részre osztotta. Az első rész Nyíregyháza város történetét mutatja be „öt könyv”-ben. Az I. könyv a legrégibb koroktól 1380-ig, a II. 1380-tól 1600-ig terjed. A Lukács Ödön III. könyv a Bocskai-, Bethlen-, Rákóczd-korszakot tárgyalja, a IV. pedig az új település és a várossá alakulás korát 1753-tól 1847-ig. Az V. könyvben a város történetének legújabb kora, mint a második virágzás korszaka található 1847-től az író koráig. A második rész sem kevésbé érdekes, mint az első. A szerző a nyíregyházi egyházak történetét írja le benne: az evangélikus, a református, római és görög katolikus, valamint a zsidó egyház történetét. Hogyan vélekedik a könyvről a szerkesztő, Merkovszky Pál? . .. Hiábavaló lenne számon kérni ettől a monográfiától a történelmi folyamatok mai szemléletünk szerinti értékelését, ám adataiban és nem utolsósorban a hasznos és célszerű városi patriotizmus ébren tartásában, és új életre „galvanizálásában” ennek a könyvnek pótolhatatlan szerepe van és lehet.” A könyv megjelenése alkalmából íróját, Lukács Ödönt is megilleti egy rövid megemlékezés. Mi mindent tudunk tehát Lukács Ödönről? Életrajzát unokája, dr. Lukács Zsófia ny. történelemtanár írta meg 1985-ben. Ebből tudjuk, hogy Lukács Ödön 1843-ban született Szamossá- lyiban, édesapja református lelkész volt. Kitűnően tanult, 1851-ben Sárospatakra került középiskolába, majd ugyanitt hittudományi tanfolyamot végzett. Nemrégiben a Jósa András Múzeum birtokába került egy ebből az időszakból származó Emlékkönyv, amelyet a Sárospataki Ifjúság ön- képzőtársulata adott ki 1866- ban. Ebben az emlékkönyvben Lukács Ödönnek hét teménye található. Az dk például arról tanusko- hogy Lukács Ödön milyen hűséges rajongója volt Petőfinek: „De hogy minden nem válik porrá, A költő erre szent tanú, S dőljenek bár a semmiségbe A végtelen sok századok. Meghalva is a jó Petőfi Örökké él és élni fog ...” (Petőfi költeményeinek olvasásakor) Lukács Ödön 1869-ben tette le a segédlelkészi vizsgát, és 1870- ben már Nyíregyháza református lelkésze volt. 1871- ben megnősült, feleségül vette Fabriczius Irmát, a gömöri alispán lányát. Lukács Ödön legfőbb műve a Kálvin téren jelenleg is álló református templom. Nem volt könnyű dolga a lelkésznek. Hogy az építkezéshez szükséges anyagialtat előteremtse, hangversenyeket rendezett, aláírási ívvel pénzt gyűjtött. Tíz évig épült a templom, míg végre 1882-ben készen állt. Lukács Ödön közben nemcsak mint egyházi szónok, mint író vált híressé, hanem mint a tanügy törhetetlen apostola is. Népes családja mellett állandóan a közösségért munkálkodott. Népnevelési Egyesületet alapított, hogy a szegény, ellátás híján levő iskolaköteles gyermekeket segítse: ........a vármegye nyilvános helyein gyűjtő perselyeket tétetett ki.” Nem ismert fáradtságot, pihenést, még betegen is, lá- ' zasan is dolgozott, hiába óvták. 1896-ban halt meg, utolsó versében is a közösség javának szolgálatát ajánlotta Vass Mihály református lelkész figyelmébe: „Csak előbb menjen a közérdek, Csak boldoguljon nemzetem.’’ Méltó tisztelgés a Nyíregyháza története című könyv nemcsak a 150 éves város, hanem Lukács Ödön emléke előtt is. Zámbó Ildikó Színes kr — Utána nemsokára eldőlt, de mi még akkor nem tudtuk. Ugyanis, azon nyomban el kellett utazni a faluból, nehogy valamelyikünk korteskedhessen önmaga mellett, így másnap kaptam meg a lelkész táviratát, még ma is őrzöm, amelyben közli, hogy engem választottak kántórta- nítónak. Utána tudtam meg, hogy egyetlen ellenszavazatot kaptam, azt is azért, mert az egyik pályázó házasságot ígért az illető presbiter lányának. Hogy, hogynem, odaérkezése- kor levizitelt a családnál és volt annyi alkalma, hogy a saját útját ily módon is egyengetni próbálja... — S hogyan törpént a költözködés? — Az egy külön kálvária Iskola Hogyan került Tornyospálcára kántortanítónak Horváth Miklós, amikor úgy tudom, szatmári, Garbolcon született, a háború, a fogság után Debrecenbe sodorta az élet, oda nősült. Aztán mégis elpályázott? — El, mert nem éreztem jól magam Debrecenben. Talán azért is, mert közvetlenül a felszabadulás után falun valamivel jobban meg lehetett élni, legalább élelem volt. Megpályáztam a református kántortanítói állást. Már ott tudtam meg, hogy tízen jelentkeztünk az egy helyre, s a presbitérium mind a tízünk meghallgatása után fog majd dönteni .. . — Valóságos felvételi vizsgát kellett Jenni? Hogy zajlott ez? — A templomban, a teljes gyülekezet előtt kellett egymás után „fellépni”, énekelni és orgonán játszani. Nyílhúzással döntötték el a sorrendet, az utolsónak kerültem sorra. Amikor vége lett és jöttünk ki a templomból, próbáltam leolvasni az arcokról, mi is lehet a véleményük a híveknek, s ekkor hallottam, hogy egymásnak odasúgnak, „az utolsó”, „az utolsó ....” — Ekkor már el is dőlt minden? volt, hisz még nem jártak rendszeresen a vonatok, de mivel ismerős voltam a debreceni vagongyárban, megállapodtam egy vasutassal, egy helyrehozott vagont próbaútra irányítanak és abba belepakolhatom a holmikat. Igen ám, de ezért visszafelé egy vagon krumplit kértek. Az történt, hogy már bepakoltunk a feleségemmel a vagonba, amikor lélekszakadva rohant az ismerős vasutas, jöjjek, mert a szovjet katonák le akarják kapcsolni a szerelvényről a vagont. Valahogy, nagy keservesen kerítettek egy másik vagont, abba átrakodtunk és elindultunk, egész úton félve, hogy nem ér-e valami baj bennünket.. . Megérkeztünk Tornyospálcára, de ott egy lélek nem várt bennünket. Késve is futottunk be, értesíteni akkor még nem lehetett a falut. A vasutas viszont nem engedett semmit kirakni addig, amíg nem hozzák az első szekér krumplit. Aztán minden jóra fordult, a falu valósággal felbolydult, hozták a szekerek a krumplit, megtelt a vagon, mehetett vissza az akkor igen értékes krumplival... — Mi volt a fizetsége akkor egy református kántortanítónak? — A megállapodás szerint kaptam 6 mázsa búzát, rozsot, 30 mázsa krumplit, 18 hold földet, amit felesbe műveltettem, de még így is minden évben volt két-három vagon krumplim eladó. Beköltözhettem egy új, háromszobás lakásba. Eleinte néhányszor sorkoszton voltam. — Talán nem mindenki tudja, mit jelent a sorkoszt? — Azt, hogy mindennap más családnál vendégelik meg az embert ebéddel. Ez volt a szokás falun, s még a szűkös években is minden család igyekezett kitenni magáért, illetve olykor túltenni a másikon az ellátásban. Aztán egy nevelő, Hajdú Berta járt sorkosztra utánam, s mivel majdnem mindenütt ugyanazt főzték — füstölt húst — nálunk Szabolcsi galéria »Sr hI Nagy Lajos nyíregyházi szobrászművész alkotásai Dúsa Lajos: Az aggodalom zsoltára Uram, bocsásd el pribékedet, még hóhérod is lelkes állat. Mért fenyegetnél? Van hatalmad, s nekem nincs. Éppen ezért szánlak: hisz mindig csak azt sanyargatod, ki kegyelmedből él, vagy zuhan. Félem én minden büntetésed, s mégis aggódom érted, Uram. Nike (sBoborterv) Leány egy Krúdy-novellából Hiyi'W HÉTVÉGI MELLÉKLET
