Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

1887. június 27.! Q

Somos József a máriapócsi termelőszövetkezet termelési elnökhelyettese. Negyven esztendős, Pócspetriben született és ott is él, családjával. Felesége a tsz varrodájának művezetője, két gyermeke iskolás. Iskoláit falujában kezdte, majd a nyírbátori gimnáziumban folytatta. Parasztcsalád gyermeke, akiknek nem volt idegen a magaválasztotta mezőgazdasági pálya. Debrecenben, az agrártudományi egyetemen szerzett mérnöki oklevelet, ’69-ben már a tsz-ben gyakornok, ezt követően föagronómus, ’78 óta pedig jelenlegi funkcióját tölti be. Dinamikus, alkotó embernek ismerik, aki nem retten meg az újért és jobbért vívott szüntelen harctól.

0 Első kérdésem költői, mégis felteszem. Elképzelhető-e, hogy manapság egy mezőgazdasági üzem úgy gazdálkodik, hogy csak és kizárólag a felhalmozódott tapasztalatokra támaszkodik?

— Korántsem annyira költői a kérdés. Van gazdaság, és sajnos nem is kevés, ahol ezt az alapelvet követik. Igaz, ez az eredményekén is látszik, de ugyanakkor az is igaz, hogy kényelmes magatartás. Az ilyen vélekedés fakadhat egyszerű konzervativizmusból, de nem kizárt az sem, hozzá nem értés rejlik mögötte. Az élet ugyanakkor azt mutatja, hogy a magyar mezőgazdaság — es e sorba ha<jd soroljam a máriapócsi termelőszövetkezetet is — csak és kizárólag azért tudott olyan szintre emelkedni, amilyenen van, mert vállalta az önfejlesztést, azt a szellemi és anyagi ráfordítást, ami a korszerű gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen. Nem vitás, ez széthúzta, s a jö'vőben még inkább szét fogja húzni a mezőnyt. Eredményes, nyereséges gazdálkodás ugyanis csak ott folyhat, ahol a kutatás, a tudomány eredménye megjelenik, erre pedig áldozni kell.' Nos, aki lépést tévesztett, késett, vagy késik, az a jövőben még inkább elmarad a jók mögött. A válaszom tehát összegezve: lehet csak a hagyományokra, tapasztalatokra támaszkodva gazdálkodni, de nem érdemes.

Ez azt jelenti, hogy önöket a'megyei tudomány eredményei is segítik. Gondolok a vetőmagkutatóra, az újfehértói gyümölcskutatóra, a mezőgazdasági főiskolára, a tanárképzőre.

— A kérdés nem .jó. Nemcsak pontatlan, de mint kiindulópont, hibás is. Azért mondom ezt, mert olyan, hogy megyei tudomány, megyei kutatás így önmagában nem létezik. A mai korszerű ismeret, még akkor is, ha ezek nyomán születnek eredmények, nem egy megyéhez köthetők. Ha nincs ezekben a magyar és nemzetközi tapasztalat, ha nem kapcsolódnak a kutatások fa világszintű eredményekhez, akkor hiba van. így a pontosabb megközelítés csak az lehet, hogy minket segít a tudomány, az olyan eredmények, melyek a nagyvilágból, az országos kutatóközpontokból származnak, s azok is, melyeket a megyében fogalmaznak meg, feltéve, ha azok megütik ezt a mércét. Ahogy a művészetnél nem lehet határokat vonni, úgy a tudománynál sem lehetséges. Tudomány van, melyet itt vagy ott művelnek, s ha eredményeik használhatók, akkor mi is használjuk.

Van igazság abban, amit mond, én mégis kíváncsi vagyok arra, hogy a szabolcs-szatmári szellemi kapacitást is jelentő, helyi tudományos eredmények mondanak-e önöknek valamit, elismerve, hogy nincsen olyan: megyei tudomány.

— Így jobb, s megmondhatom, hogy vannak és voltak is kapcsolataink a vetőmagkutatóval, az újfehértói gyümölcs- és disz- növényfejlesztési állomással, ez utóbbival éppen a NYlRKERT-eri keresztül, korábban

Hétvégi interjú Somos József

TSZ-ELNÖKHELYETTESSEL

kutatásról,

tudományról,

gazdálkodásról

írásos megállapodást kötöttünk a mezőgazdasági főiskolával, de a tanárképzővel is volt egy-egy konkrét témával kapcsolatban együttműködésünk. Hogy konkrétumot is mondjak. A vetőmagtermeltetővel a rozs ügyében kerültünk kapcsolatba. Régebben úgy tartották, hogy a rozsot nagybúcsúkor kell elvetni, akkor kél jól. A vállalat által kínált módszer szeptember végi, október eleji vetést ajánlott. Ez ismerős volt, de ők elméletileg is alátámasztották, s a siker mázsákban volt, mérhető. Újfehértó az alma ügyben partner. Az ő módszerüket az -új, hatvanhektáros telepítésnél kívánjuk .figyelembe venni. Amióta megszűnt a mezőgazdasági főiskolán a gyümölcstermesztési tagozat, Üjfehértó vette át részben ezt a kutatói funkciót, s úgy tűnik, képes újat hozni. De —’s ezt ismételni szeretném — nekünk sok más területen is kapcsolatunk van a tudománnyal; a kutatóbázisokkal. Ez adódik abból, hogy tagjai vagyunk rendszereknek, mi magunk a dohánytermesztés gesztorgazdasága vagyunk, így elengedhetetlen, hogy széles kitekintésünk legyen. Ugyanakkor az is igaz: manapság annyi az információ, olyan gyorsan követik egymást az események, hogy mi magunk a legjobb szándék mellett se lennénk képesek nyomon követni az újdonságokat. És itt jelent roppant erőt, hogy a rendszergazdák egyrészt kiváló információfogadók, másrészt továbbítók.

A Ez azt jelenti, hogy önök gyorsan tudo- mást szereznek az újról, azt alkalmazzák.- A rendkívül sikeres máriapócsi tsz titka ebben rejlik?

— Sokan hiszik, hogy az ilyen egyszerű. Sajnos nem ilyen könnyű a helyzet. Tételezzük fel, hogy a tudomány, a kutató kidolgoz egy új, a kísérlet szerint hatékony módszert, eljárást. Ha ezt megismerjük, akkor első pillanatra igen vonzó. De vajon illik-e abba a rendszerbe, ami a gazdaságban kialakult? Van-e olyan műszaki, emberi háttér, hogy alkalmazzuk? Van-e pénz arra, hogy áttérjünk? Mi bizonyítja, hogy a legújabb módszer nálunk is gazdaságos? Ezt a játékot végig kell játszani. Arról ugyanis szó sem lehet, hogy mondjuk egy jobb fajta megjelenésekor egyik évről a másikra csak kizárólag azt termesszük. Két-három esztendő telik el addig, amíg egy gazdaság úgy dönt. hogy igen, ez jó, kifizetődő, nyereséget adó. Vegyünk megint egy pócsi példát. Itt van a folyékony műtrágya. Pályáztunk, készítjük, alkalmazzuk. Nem volt könnyű a bevezetése, nemcsak a technológia miatt, hanem azért is, mert az idei évig komoly emberi fenntartások is voltak ezzel kapcsolatban. Itt vállalni kell az ütközést, de kell sok türelem, kockázatvállalás, az innovatív képesség önmagában kevés.

Innovatív képességet említ. Ez jelenti azt is, hogy egy gazdaságban nyitottság kell az újra, vagy azt akarja mondani, hogy a tudomány elé kell sietni.

— A gyakorlat azt mutatja, hogy a tudomány mindig pár lépéssel a termelés előtt

jár. Ez így jó. De az is igaz, hogy csak a gyakorlat és az elmélet igen szoros együttműködése hozhat eredményt. így például mi nemegyszer vagyunk színhelye annak, hogy egy-egy kutatási eredményhez területet, gépet, embert adunk a kontroll időszakában. De van arra is példa, hogy mi su- gallunk, néha kényszerből, megoldásokat. Vegyünk egy mostani példát. Dollár nincs,' s nem is nagyon lesz. Márpedig enélkül nincsen olyan palántázó, amire a korszerű dohánytermesztésnek szüksége van. Rájöttünk, hogy van egy palántázó, melyet át lehet alakítani. El is kezdtük a munkát, s evés közben megjött az étvágy. Miért ne lehetne ezt- összekötni azzal, hogy a talajba juttassuk egyidejűleg a folyékony műtrágyát, a vegyszert? Kapcsolatba léptünk kiváló debreceni partnerünkkel, a dohányipari kutatóintézettel, s ők a műszaki, elméleti kidolgozáshoz kezdtek. Jómagam elmentem Veszprémbe, mert tudtam, hogy ott van a NEVIKl-nek olyan vegyszere, amilyen kell, százezerért megvettük. Most olyan stádiumban van a palántázó, hogy rövidesen gvárt- hatóvá válik.

— Félreértés ne essék: ezzel nem azt akarom mondani, hogy mi kutatunk, vagy éppen tudományos munkát végiünk. Azt viszont igen, hogy a gyakorlati emberek is adhatnak feladatot, s adunk is, az elméleti szakember, a tudós és kutató az alkalmazott tudomány fázisában erre sikerrel támaszkodhat is. Ha ez az együttmunkálkodás nincsen, akkor is születhet kutatási eredmény, de híjával annak a realitásnak, ami ma is nélkülözhetetlen. Jártam Kanadában abban a dohánybetakarító gépeket gyártó üzemben, amely a legjobb berendezéseket állítja elő. Egy farmer műhelyéből nőtt ki, egy elmés szakember ötletei váltak a tudományos kutatás révén világmárkává. Mint látható, híve vagyok annak, hogy a termelői szféra adjon lendületet, • ötletet. Nem kétséges ugyanakkor, hogy áldozni is kelL Mi különböző csatornákon át fizetünk az olyan tudományos eredményekért, kutatásokért, melyeket alkalmazunk. Említettem a veszprémi példát, ahol 100 ezer forintot fizettünk, de a NYÍRKERT-en keresztül fizettünk Üjfe-. hértónak is, de fizettünk megbízásos munkáért másfélmilliót már, a többi rendszeren, így az IKR-en át is juttatunk pénzt a kutatásnak, a debreceni agrártudományi egyetemnek 450 ezret fizettünk egy számítógépes programért. Ezt természetesnek tartjuk, hiszen csak így kaphatunk olyan eljárást, ami hasznos, vagy éppen bizonyos célfeladatokhoz nélkülözhetetlen.

• Számítógépes programot említett, ami azt jelenti, hogy a máriapócsi szövetkezetben alkalmazzák a mikroelektronika vívmányait is. Ez új tudomány, ami betört önökhöz?

— Szeretném azonnal eloszlatni a túlzott várakozást. A számítógép, a számítógépes program igen jó és fontos dolog. De nem mindentudó, nem mindenható. Amit már

megtettünk: az ügyvitelt és a nyilvántartást számítógépre tettük, ennek volt realitása. Könnyít is sokat a munkán. De — tej- heti fel a kérdést valaki — hogyan állunk a szervezéssel, az egész gazdaságot átfogó programmal? Nos ez sajnos még nincsen, s messzinek tűnik. Az a 450 ezres program, melyet a DATE csinált, képtelen átfogni az egész gazdaságot. Mert nekünk- az kevés, hogy mond valamit az állattenyésztésről, vagy megpróbál prognosztizálni a növény- termesztésben. Egy gazdaság sok ezer tényezőjét viszont képtelenek voltak programozni, így a melléküzemet, s egy sor, a napi munka során jelentkező eseményt. Márpedig ha egy program nem tud válaszolni arra, hogy az egész gazdaság szempontjából hogyan jelentkezik egy-egy kérdés, akkor nem sokra megyünk vele. így aztán nem estünk bele abba a bűvöletbe, hogy a számítógép a legújabb, így aztán csak erre bízzuk magunkat.

Ezt túlzott óvatosságnak látom. Ha mondana konkrét példát, hogy jobban értsem az idegenkedést.

— Téved, nem idegenkedésről van szó. Egyszerűen ésszerűségről. Mert kérem, mit tegyek, ha a gép nem tudja, miként változik egyik napról a másikra a szabályozó? Mit tegyünk, ha nem stabil az ár? Hogyan lehet ráhagyatkozni a legjobb gépre, ha nem ismeri a magyar és a világgazdaság konjunkturális és dekonjunkturális tendenciáit? De a gép azt sem tudja — honnan is tudná, hogy én ma az asszonyokat a varrodából ki kell hogy vigyem palántázni, vagy egy traktor ma nem az építőágazatnál, hanem a földön fog dolgozni. És ott van még az időjárás, amihez lealább 100 éves átlaggal kell közelíteni. Szóval még túl sok a bizonytalansági faktor, ahol lehet, ott ^Ifo- gadjuk*és használjuk, de még nincsen olyan szinten a software, hogy elengedjük magunkat. Mi már megtanultuk: a világon,

amikor feltűnt a számítógép, mindenkinek kellett. Ma sok helyen a farmer gyereke játszik vele, mert bizony tudatlan a gép, s csak annyit tud, amennyit bélétáplálűnk. De mi van akkor, ha mi se tudunk mindent?

^ Ezzel visszautal az előbbi gondolatra, amikor azt szorgalmazta: a tudományos kutató tartson szorosabb kapcsolatot a termelővel.

— Tisztában vagyok azzal, hogy az alapkutatást végző helyzete egészen más, mint az alkalmazott kutatást végzőké. Ez utóbbiaknál föltétlenül jó, ha közvetlen kontaktusban áll a felhasználó területtel, az itt dolgozóval. • Mi nem folytatunk tudományos munkát, nem az a dolgunk, de mindenképpen partnerek vagyunk, akár azzal, hogy területet, kipróbálási lehetőséget biztosítunk, akár úgy, hogy igényeket, kívánságokat fogalmazunk meg. Tőlem az se idegen, ha mondjuk a kutató úgy jelentkezik, mint aki el akarja adni az új eredményt, de elképzelhető, hogy én rendelek, adok feladatot. Viszont azt minden felhasználó elvárhatja, hogy a kutató olyat kutasson, ami új, ne azt akarja feltalálni, amit már más kitalált. Legyen tehát olyan informáló forrás, akinek rendelkezésére áll egy adatbank, s onnan is képes ajánlani. Tény, hogy ez még nem működik kifogástalanul, holott a tudományok közül az informatika ma az egyik legígéretesebb^ A másik oldalon fontosnak tartom azt, hogy a mezőgazdáság, mint fizetőtényező, sok terhet levesz az államról * azzal, hogy önmagát fejleszti, menedzseli a tudományt. így a kutatás feltételeinek javításába befektetett pénz hamar térül, feltéve, ha a kutató eredményt produkál. És itt jutunk el az érdekeltségig, ami ezen a téren is döntő. Ügy vélem, hogy a kulcságazat mezőgazdaság esetében erre nemcsak lehet, de kell is építeni.

Köszönöm a válaszait.

Bürget Lajos

... nem csak az egyes embert ítélik meg, hanem sokszor egy testületre, ki- sebb-nagyobb kollektívára vetnek rossz fényt, amikor egyes vezetők valamiféle aránytévesztés folytán úgy hiszik, hogy a rájuk bízott hatalom nem elsősorban szolgálatot jelent, hanem már-már kiskirály ságot,

amikor kényükre, kedvükre megtehetnek mindent. Pedig, ahogy a nóta mondja: jegenyefák nem nőnek az égig ...

Hogy állításomat példákkal támasszam alá, említhetem azt a nagyközségi pártbizottsági titkárt, aki kártyás szenvedélyének úgy hódolt, hogy munkakerülő emberekkel jött össze a pártházban, egy este tízezrek cseréltek gazdát. Egy másik, szintén szatmári községben az egyik vezető többek között a termelőszövetkezeti javakkal manipulált, míg utói nem érte az ellenőrzés. Nagyhalászban a különben jól dolgozó termelőszövetkezetben következtek nehéz napok egy olyan vezetői válság után, amikor kiderült, hogy a helyi irányítók közül többen „sárosak”, mert összetévesztették az enyémet a miénkkel. Tiszanagy faluban a közelmúltban az kavart vihart, hogy a három hónapja kinevezett, jól dolgozó tsz-főkönyvelőnek kiadták az útját — s az elnöki magyarázat a jog mögé bújik az őt elmarasztaló erkölcsi megítélés szigorúsága helyett.

Riasztóak ezek a példák, mert közös tőről fakadnak. Vannak szép számmal, akik a megnövekedett helyi önállóságot enyhén szólva rosszul értelmezik, ahelyett, hogy példát mutatnának, fellépnének a káros jelenségek ellen, éppen ők szol gáltatnak okot a negatív megítélésre.

Nyugtathatom magam szép elméleti fejtegetésekkel, de szerintem mit sem ér az egész, ha nem tárjuk fel ezeknél a jelenségeknél az okokat, nem lépünk fel időben a leendő kiskirályok ellen. És ez — bármennyire nem tetszik az érintetteknek — egyszerre kell, hogy meginduljon fent és lent. Ugyanis gyakran tapasztalható, hogy helyből már

csak akkor jeleznek, amikor összecsapnak a hullámok, amikor a különben értékes, értelmes, jobbra képes vezető túljutott azon a minősítésen, hogy a megtévedt jelzővel illessük. Pedig egy időben érkező figyelmeztetés, elbeszélgetés sokszor elég Iqnne, mert az élnéző magatartás a cinkosságot sugallja. Az ököritó- fülpösi volt pártbizottsági titkár akkor, amikor elismeri vétkességét legalább arról szól, hogy megpróbál új környezetben változtatni magatartásán. Nagyhalászban viszont várják a vizsgálatot — bár legszívesebben azt szerették volna, ha nem derül ki,' milyen összefonódás tapasztalható, mennyire megosztott a felelősség emiatt.

Tápasztaljuk, hogy közéletünkben megindult a demokratizálódási folyamat.

Ennek törvényes kereteit mind szélesebb körben megadják, azonban érezni kell, hogy ehhez helyben is fel kell nőni. Az ellenőrzés, beszámoltatás, a jelenségek figyelemmel kísérése egyáltalán nem jelent bizalmatlanságot. Ugyanis csak helyi kontrollal, adott esetekben kisebb büntetések kiszabásával lehet megelőzni a nagyobb bajok bekövetkeztét.

Mint utaltam rá, nem helyes általánosítani az egyes esetekből, bár a közös jegyek mindenképpen elgondolkodásra késztetnek. Ám arra is figyelemmel kell lenni, hogy egy-egy községben, gazdaságban, üzemben ugyanígy általánosítanak a „közkatonák”, s a rosszul dolgozó, a politikával ellentétes gyakorlatot folytató vezetőnél egyenlőségjelet tesznek köztük, s

az általuk irányított szervezet között. Ennek megelőzése pedig közös ügyünk kell, hogy legyen, mert a közélet tisztaságát, a vezetőkkel szemben támasztott sokkal magasabb erkölcsi mércét nem lehet papírokkal letakarni, miközben például. háztáji és bérelt földek hektárjairól árad a kis munkával, vagy anélkül megszerzett jövedelem. Aki irányít, annak nemcsak önmagát, hanem az általa vezetett testületet is védeni kell, hogy kicsinyes játékokkal ne lehessen lejáratni őket.

KM HÉTVÉGI melléklet