Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-26 / 149. szám
ÍXLIV. évfolyam. 149. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1987. június 26., péntek: NÉMETH KÁROLY GRÓSZ KÁROLY (A politikusok életrajzait lapunk harmadik oldalán közöljük.) Az Elnöki Tanács i| elnöke: Németh Károly, az úf miniszterelnök: Grész Károly Megkezdődött az Országgyűlés nyári ülésszaka Napirend 186. évi költségvetés, a Büntető Törvénykönyv módosítása és a környezetvédelem helyzete Csütörtökön délelőtt a Parlamentben megkezdődött az Országgyűlés nyári ülésszaka. A képviselők először — zárt ülésen — személyi kérdésekben határoztak: a döntéseket már az ülésszakra meghívott vendégek jelenlétében Sarlós István, az Országgyűlés elnöke ismertette. A testület ezt követően néma felállással adózott a legutóbbi ülésszak óta elhunyt dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök emlékének; az elhunyt képviselő érdemeit az Országgyűlés jegyzőkönyvében örökítették meg. A képviselők ezután döntöttek az Országgyűlés Ipari Bizottságában elhalálozás miatt megüresedett elnöki tisztség betöltéséről: a bizottság elnökévé Juhász Mihályt, a Papíripari Vállalat vezérigazgatóját, képviselőt (Budapest 65. vk.) választották. Ugyancsak határoztak arról, hogy az Országgyűlés állandó bizottságainak létszámát kibővítik. A képviselők határoztak a tanácskozás tárgysorozatáról: 1. A Magyar Népköztársaság 1986. évi állami költ- - ségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat; 2. A Büntető Törvénykönyv és a büntető eljárási törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása; 3. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének beszámolója a környezet- és természetvédelemnek a VI. ötéves tervben elért eredményeiről, a VII. ötéves terv feladatairól, az OKTH munkájáról. Az elfogadott napirendnek megfelelően Medgyessy Péter pénzügyminiszter tartotta meg expozéját. A pénzügyminiszter expozéja Bevezetőben elmondta: a gazdasági helyzet- értékelésénél abból célszerű kiindulni, hogy az 1983—84-ben szigorító intézkedések hatására javuló külkereskedelmi és pénzügyi egyensúlyi folyamatok utólag nem igazolható optimizmushoz vezettek. Visszatekintve, a gazdaság- irányítás nem használta ki kellő következetességgel azt a lélegzetvételnyi lehetőséget, amelyet a külső pénzügyi folyamatok kínáltak. Noha 1985-ben a bérkiáramlás fokozódott, az import bővült és kissé a beruházási ráfordítások is emelkedtek, a várt gazdasági élénkülés, a teljesítmények javulása, a szerkezetátalakulási folyamat kibontakozása, nemzetközi versenyképességünk tervezett javulása nem következett be. 1985-től külső és belső egyensúlyi helyzetünk újra romlott, konvertibilis valutákban fennálló adósságunk tovább növekedett. Ebben szerepe volt a múlt évben a cserearányok 1973 óta legnagyobb mértékű, több mint 7 százalékos romlásának. Néhány, remélhetőleg nem ismétlődő kedvezőtlen esemény, például a rendkívül súlyos aszály is hozzájárult ahhoz, hogy az összes hazai termék mennyisége csak 1,3 százalékkal növekedett. Sem az iparban, sem az építőiparban gyakorlatilag nem volt növekedés. A mezőgazdasági ágazat termelése meghaladta ugyan a gyenge 1985. évit, de az 1984. évit nem érte el. A növekedéshez ugyanakkor kedvezően hozzájárultak a kisvállalkozások is. A rosz- szabbodó feltételek ellenére a lakosság fogyasztása összességében 3 százalékkal bővült, de ez társadalmi rétegenként igen eltérően alakult. A népgazdasági. beruházások növekedése a tervezett 1,7 százalék helyett elérte a 3 százalékot. Az ismertetett folyamatok egy része 1987. első felében is érvényesült. A különféle forrásokból származó, vállalatoknak nyújtott támogatások tavaly több mint 20 százalékkal haladták meg az 1985. évit, s így összességében annyi támogatást nyújtott a költségvetés, mint amennyi nyereség létrejött a népgazdaságban. Az összes ipari beruházás több mint felét az alapanyag- és energiaszektorra fordítottuk, a feldolgozóipar fejlesztésére ezáltal a szükségesnél kevesebb maradt. Ennek - is mindössze egyharmada szolgálta az új technológiák meghonosítását. Szerencsére vannak azért gyorsan megvalósuló, piacképes termékeket előállító hatékony beruházások is. Az irányítás szigora az elmúlt évben felemásan érvényesült, nem eléggé kény- szerített alkalmazkodásra. A magyar termékek külpiaci leértékelődése arra mutat, hogy a helyzet felismerése és a sokszor meghirdetett változtatási szándék ellenére a tartós növekedést megalapozó szerkezeti változások túl lassan bontakoznak ki. Min- ez összességében igen bonyolult helyzetet teremtett. A lakossági fogyasztás növekedésének mértéke ahhoz kevés, hogy a közhangulat elégedett legyen, ahhoz viszont sok, hogy az egyensúly ne rompljon. Ebben a helyzetben tulajdonképpen a holA vállalati vezetők joggal teszik szóvá, hogy a rendelkezésükre álló forrás kevés a műszaki-technikai megújuláshoz. A helyzet fonákságát jelzi, hogy ámi megvalósul, az is több annál, mint amire megtermeltük a forrást. Mégis ellenkező a vállalati közérzet, miután a gyenge gazdálkodóknak juttatott támogatás éppen csak a fennmaradáshoz elég, de az ehhez szükséges pénzt részben a jól dolgozók termelik napi termelés még nagyon is bizonytalan hozamait éljük fel. Nehéz elfogadtatni és érvényesíttetni azt a kikerülhetetlen állapotot, hogy még az azonos fogyasztási lehetőségért, reáljövedelemért is évről évre egyre többet kell teljesíteni. meg, így ők joggal érzik megkurtítva magukat. Későbbi igényeinkre tekintettel elhatározott nemzetközi beruházásaink terhei is tovább súlyosbítják a létrehozott és a felhasznált jövedelmek közötti feszültséget. Ugyanakkor végső soron sem a vállalatok, sem a lakosság nem érzik a gondokat a maguk teljességében, mert azok a költségvetés hiányában tükröződnek. Az állami költségvetés 1986. A deficit oka a kisebb évi hiánya 46,9 milliárd forint, valamivel több mint kétszerese az Országgyűlés által jóváhagyott összegnek. Joggal igényelték a terv- és költségvetési, az ipari és más bizottságok annak a magyarázatát, miért ilyen nagy az eltérés és a deficit összege. Az okok röviden a következőkben kereshetők: nem jött létre a termelésben a számított teljesítmény, és ehhez az alacsony teljesítéshez sem sikerült a belső elosztást hozzáigazítani. Ezt tükrözi, hogy a költségvetésnek a vállalatoktól és szövetkezetektől származó bevétele 9 milliárd forinttal elmaradt a tervezettől, á támogatások pedig — az elkülönített alapok támogatási többletét is ideszámítva — 16 milliárd forinttal meghaladták az előirányzottat. Felhalmozási célra a költségvetés az előirányzottnál kétmilliárd forinttal nagyobb összeget költött, döntően a lakásépítés támogatása miatt. A társadalombiztosítási kiadások egymilliárd forinttal, a központi költségvetési szervek kiadásai 900 millió forinttal, a tanácsi támogatások 500 millió forinttal haladták meg a tervezettet. A nagy exportárveszteségeket, amelyek főként az élelmiszer- gazdaságot és a kőolajfeldolgozást sújtották, az állam részben magára vállalta. A kormány az elmúlt évben megvizsgálta négy, rendkívül nehéz gazdasági helyzetben levő terület körülményeit — a szénbányászatét, a vaskohászatét, a magasépítőiparét és a húsiparét —, s döntött a gazdálkodás körülményeinek rendezéséről. A kedvezmények nem mentesítették e vállalatokat súlyos gazdasági és politikai konfliktusok alól. Az Ózdi Kohászati Üzemek termelési szerkezetének átalakításakor több ezer dolgozó munkahely-változtatását kell gyorsan, szervezetten, s nem utolsósorban humánusan megoldani. A kormány a szerkezetátalakítás támasztotta pénzügyi igények alapján állapította meg a kedvezmények .j^ndszerét, amelyek öss$||jifeükben 11,5 milliárd forinttal terhelték az 1986. évi költségvetést. A nagy összegű támogatás ellenére tavaly számos, bár az 1985. évinél kevesebb vállalat és szövetkezet lett veszteséges. A veszteség összege meghaladta az 1985-ösf. A veszteség több mint fele hét gazdálkodónál — főképp szénbányáknál és építőipari vállalatoknál — összpontosul. Ezek közül négy már az felőző évben is hiánnyal zárt. Tavaly a korábbinál több mezőgazdasági termelőszövetkezet, az összes gazdaság 10 százaléka volt veszteséges. Veszteségrendezésre, szanálásra az állam 1986-ban több mint 10 milliárd forintot fordított. Sajnos 1987-ben is sokan arra számítanak, hogy az állam a szanálási eljárás keretében a teljes tartozást kiegyenlíti majd. Erre azonban nincs mód. Az eddigi gyakorlatot — mint azt a Veszprémi Állami Építőipari Vállalat példája is mutatja — nem kívánjuk, de nem is tudjuk fenntartani. Határozottan kijelenthetem: a kormány arra törekszik, hogy a szanálás állami terheit mérsékelje és a tartósan veszteséges, népgazdaságitag sem hatékony tevékenységet visz- szaszorítsa. Új magatartás, új eszközrendszer A Konjunktúra- és Piackutató Intézet idén több mint kétezer vállalatnál közvélemény-kutatást .'tartott. A vállalati vezetők a magyar gazdaság helyzetét nehéznek, saját helyzetüket ugyanakkor javulónak ítélték meg. Ez valóságos ellentmondás. Aközött választhatunk, hogy vagy az eddigihez hasoiflóan, a gazdaság egyes részterületein jelentkező feszültségeket a társadalom egészére terheljük, s ezzel felmentjük a nehézségeket okozókat a feltételekhez való igazodás felelőssége és kényszere alól, vagy megváltozott gazdaság- politikai magatartással, a gazd aság irá ny í tá s megúj íto’tt eszközrendszerének segítségével az adott helyen vállaltatjuk és vállaljuk el a problémákat. Az elműt évek tapasztalatai alapján világossá vált, hogy az első utat járva még jelenlegi gazdasági helyzetünk is veszélybe kerülhet. Ezért a kormány, a Központi Bizottság elmúlt év novemberi határozatára építve, fokozottan a második utat szorgalmazza. Fokról fokra kiépíti a szociális garanciákat, az átképzési, az elhelyezkedési támogatást azért, hogy vállalni lehessen egy- egy munkahelyen a foglalkoztatás mérséklését, megszüntetését. Az 1986. évi gazdálkodás értékelése szerencsére követésre méltó példákkal is szolgált. Az olyan gazdálkodó szervezetek, amelyek megfelelő stratégiával rendelkeztek a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodáshoz, még a nehéz helyzetben levő ágazatokban is tudtak gazdaságosan termelni. — Az államháztartás kiadásainak fele közvetlenül összefügg az életszínvonallal, illetőleg az életkörümények(Folytatás a 2. oldalon) Tanácskozik az Országgyűlés
