Kelet-Magyarország, 1987. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
1987 június 20. 0 UK HÉTVÉG! MELLÉKLET az arborétum őre Álltam a bátorligeti arborétum kiállítótermében, és egy pillanatra visszatért a gyermekkorom. Azok a boldog tavaszok és nyarak, mikor versenyben gyűjtöttük. csereberél- ' tűk a „cseremis- kákat”, szitakötőket, katicákat. Van tizenöt éve * is annak, hogy utoljára láttam csfbort és szarvas- bogarat. Talán eszeimbe sem jutnak, ha nem lenne belőlük egy-egy gombostűre tűzve a tárlók üvege mögött. Baráth Károly természet- védelmi területkezelő kesernyés mosollyal jegyzi meg: — Az arborétumban élnek még ilyen bogarak, de számuk egyre kevesebb ... A hozzá nem értő embernek első hallásra bosszantónak tűnhet, hogy megyénk büszkeségét, az arborétumot csak azok látogathatják, akik erre engedélyt kapnak. Igazából nincs semmi meglepő ebben. Hiszen a százholdas területen egyetlen rossz lépés is felbecsülhetetlen értékükért okozhat. Nincs ember, aki megmondhatná, hogy egv rövidke séta alatt menynyi élőlény — aprócska rovar, vagy ritka növény — pusztul el a látogatók talpa alatt. Meglehet, hogy egyikmásik áldozat fajtájának egyik utolsó — talán legutolsó — képviselője. Természetes, hogy a vendégek csak kísérővel, s az -erre kijelölt útvonalon járhatják végig a természetvédelmi területet. Baráth Károlynak pedig sokkal több tennivalója van annál, minthogy naphosszat csak a csoportokat várja, ki- sérgesse. — Erdész volt az édesapám, erdész lettem én is. A technikum befejezése után — jó harminc éve — itt a megyében, az erdőgazdaságban helyezkedtem el. Mikor a bátorligeti ősláp őre nyugdíjba ment, megpályáztam ezt a helyet. Így kerültem ide Tiborszállás-Vadaskert- ből. Kezdetben csak ez a terület tartozott a felügyeletem alá. Később rám bízták a fényi erdőt, majd a szomszédos legelőt is, ahol a kökörcsinek nőnek. Újabban pedig a kállósemjéni Mohostó környéke, az ingóláp is hozzám tartozik. Nehéz lenne összeadni, hogy az elmúlt évtizedek alatt hány kilométert tett meg ezen a szépséges vidéken Baráth Károly. Bizonyosan sok ezret. A munkája persze nemcsak annyiból áll, hogy rendszeresen bejárja, hanem gondoznia is kell a hatalmas területet. Ha pedig „több emberes" munka adódik, rá hárul, hogy ellenőrizze, irányítsa az embereket. — A nehezebb munkákra — mint a fakitermelés, kerítésépítés vagy az erdősítés — a piricsei termelőszövetkezettel van szerződése a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóságának. 1969 óta ez a természetvédelmi terület is a parkhoz tartozik. Az egyszerűbb feladatokra — például kaszálásra — a tsz-nek nincs embere. Hozzá kell tennem, hogy ez a látszólag könnyű művelet az arborétumban igen nagy hozzáértést kíván. Ügy kell elvégezni, hogy -egyetlen ritka növény se essen áldozatul a szerszámnak. Az ilyen finomabb munkákra alakítottunk meg egy gazdasági munkaközösséget tízen a Természet- védelmi Felügyelőség tagjai közül. A tagok sorában van gépkocsivezető, agronómus, mérnök. Csak fizikai munkát végzünk! Két éve működik a gmk, s már jó pár helyen dolgoztunk: többek közt a beregi tájvédelmi körzetben, illetve a Hortobágyi Nemzeti Park területén. — Mi tízen nagyon jól összeszoktunk. Mondhatom, szinte egymást serkentjük a munkára. Valamennyien természetbarátok, s főállású természetvédőik vagyunk, de azért nagyon vigyázni kell! A kaszálón minden védett növény mellé egy .kis karót szúrtam, hogy véletlenül se tegyünk kárt egyikben sem. Szükség is van az óvatosságra, hiszen az arborétum pénzben ki nem fejezhető értékű természeti kincseket rejt. Legutóbb az ötvenes évek elején készült egy felmérés a természetvédelmi terület állat- és növényvilágáról. Harmincnégy zoológus három évig dolgozott rajta. Még kimondani is sok, hogy ezen a száz holdon 1100 növény- és 4672 állatfajt vettek számba. Ezek Szépen magyarul — szépen emberül Talpra esett-e a talpraesett? A címben felvetett kérdésre meglehetősen nehéz a válasz. Embere válogatja — mondhatnánk, ha kitérően akarnánk válaszolni. Ne kerülgessük azonban a problémát, lássunk egy — úgymond — nehezebb kérdést: mikor írunk egybe és mikor külön? Ez a témakör nemcsak a helyesírással kapcsolatos, hiszen az egybe- illetve különirásnak más és más jelentése lehet. Lássunk újabb szavakat is! Alighanem elég. ha két szót említünk: légi, földi. Egybeírjuk: légierő, légiflotta, légiposta. légikalóz, különírjuk: légi banditizmus, légi haderő, légi közlekedés. Ugyanez a helyzet a másik szóval is: földieper. földimogyoró, földigiliszta, illetve: földi boldogság, földi lét, földi javak. Ügy hisz- szük, hogy ezek aligha okoznak nehézséget, bárkinek is. Vizsgáljunk meg azonban néhány „szokatlan” kifejezést! A nem tagadószót általában nem írjuk egybe az utána következő névszóval, igével például: nem vitás, nem létezik. De vannak olyan szókapcsolatok is, amikor a tagadószó összeforrott az utána következő névszóval. igével. Például: „nem- fizető tanuló” azt jelenti, hogy fizetnie kellett volna ugyan, de ezt a kötelezettségét elmulasztotta. A „nemfizetö tanuló" nem a hanyagságra utal, hanem arra, hogy a tanuló kedvezményben részesült, ezért nem kell fizetnie. A jelentés tehát megváltozott az egybe- írással. A nehézség kérdését nem a mi feladatunk eldönteni. Helyesírási szabályzatunk gondolkodásra késztet mindenkit. S ki-ki döntse el magában, hogy ezzel a lehetőséggel mennyire képes élni. Mizsér Lajos közt 41 eddig ismeretlen állatfajt és -változatot találtak. Ezek mellett számos olyan növényt és állatfajt fedeztek fel, melyek másutt az országban nem találhatók meg. — Legféltettebb kincsünk a szibériai hamuvirág — talán tíz, iha van belőle. A mocsári angyalgyökér Magyarországon csak itt, nálunk fordul elő. Nagyon kevés van a tőzegeperből és a zerge- boglárból is — sorolja kedvenceit a területkezelő. — A ritkaságok persze igazán a szakembereket érdeklik. Rengetegen megfordultak itt magyarok és külföldi kutatók is. Tőlük sokat tanultam. Mikor kísérgetem őket, kérdezősködni is szoktam az ősláp élővilágáról. Zsebemben ott a notesz és a ceruza, így rögvest fel is tudom jegyezni a sosem hallott újdonságokat. — Számomra nincs pihen- tetőbb, megnyugtatóbb, mint végigsétálni az arborétum ösvényein. Szabad délutánokon órákig is elüldögélek a szabadban egy vadászszéken, vagy valamelyik magam ácsolta kilátón — és figyelem a természetet. Életem legszebb élményei közé tartozik a vadászó vadmacska látványa, vagy például az, hogy néhány alkalommal sikerült észrevennem a hermelint. Ez az állat rendkívüli módon alkalmazkodik a környezetéhez. Nyáron cso- koládébarna, télen hófehér a bundája, ezért roppant nehéz felfigyelni rá. Ritkán fordul elő, hogy Baráth Károly ünneplőre cserélje hétköznapi viseletét. Június 5-én mégis előkerült a különleges alkalmakra tartogatott egyenruha. A környezet- és természetvédelem érdekében végzett kiemelkedő munkájáért ezen a napon vette át a „Pro Natura” emlékérmet Salgótarjánban. (Az egész országban összesen öten kapták meg most ezt a kitüntetést.) — Nem számítottam rá, és nagyon örülök neki. Legalább kétszázan gratuláltak: személyesen, telefonon, képeslapokon. Az elismerés jólesik, de elszomorít, hogy akinek a legtöbbet köszönhetem, aki társam, segítőm volt a munkában és az életben, nem érhette meg ezt a napot. Idén januárban vesztettem el a feleségemet. Életünk folytatója, a fiunk a mi nyomdokainkba lépett: erdész lett ő is. Reménységem a kisunokám, aki örökölte tőlünk a természet sze- retetét. Legboldogabb napjaim azok. mikor a hároméves Gabika is velem van a sétáimon. Házi Zsuzsa Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának azokat a beszédeit tartalmazza a Kossuth Könyvkiadó által most közreadott kötet, melyek elsősorban a külpolitikáról szólnak. A gyűjteményes kötet az 1985. április 11-i SZKP KB-ülésen elhangzott beszéddel indít, és az 1987. február 16-i, Az atomfegyvermentes világért, az emberiség fennmaradásáért címmel rendezett moszkvai nemzetközi fórumon elhangzott előadás szövegével zárul. Az ív hatalmas, s az olvasót komolyan fenyegeti az a veszély, hogy a már elhangzott beszédek elavulnak. Ettől mégsem kell tartani. Mihail Gorbacsov beszéA cápa áira eljött igazítják a időjáráshoz. Hozzászokhattunk már, hogy a moziprogramot minden évben hozzá- naptárhoz, az A forgalmazók nyárra időzítik azokat a filmeket, amelyek iránt a legnagyobb érdeklődés várható a nézők részéről. Az idén valami hiba csúszott a gépezetbe: talán a meteorológiai előrejelzés volt a pontatlan, vagy a mozisok voltak türelmetlenek, de a műsorplakátok május közepétől jóval melegebbet jeleztek, mint a hőmérők. A Távol Afrikától sikere várható volt, és azt is köny- nyen ki lehetett számítani, hogy Búd Spencer és Terence Hill nevére sokan váltanak majd jegyet (Én a vízilovakkal vagyok), de arra talán a legmerészebb forgalmazók sem gondoltak a biztató előjelek ellenére sem, hogy a sikerlistára felkerül két kezdő magyar rendező dokumentumfilmje, a Szép- leányok. Legalább annyit megérdemel a két fiatal, Dér András és Hartai László, hogy jelezzük, nem az olcsó megoldásokat keresték a témában (az 1985-ös szépség- királynő-választásról és következményeiről kapunk tudósítást). holott erre elég csábító lehetőség nyílott volna, hanem a látványos külsőségek mögé nézve, azokat a társadalmi erővonalakat igyekeztek kitapintani, amelyek mentén eljuthatunk a mostanában elég gyakran előforduló jelenségig: az anyagi érdekeltség tisztességtelen érvényesítéséig. A júniusi kínálat is „nyárias” jellegű; aligha van köztük olyan, amelyik különösebb szellemi erőfeszítésre késztetné a nézőt. A kicsi kocsi-szükségletünket a MO- KÉP sokkal gondosabban elégíti ki, mint a MERKUR. Most A kicsi kocsi legújabb kalandjai következnek, de későbbi forgalmazásra már átvettük A kicsi kocsi Monte Carlóba megy-et is. És most újra-újra itt van a Cápa is. A politikai viccek természetrajzához tartozik, hogy ezek közül egyik-másik újra és újra felbukkan az évek múltával, s a különbség mindössze annyi, hogy az eredetiben szereplő politikus nevét kicserélik azéra. aki éppen a jelenben tevékenykedik. Azért juthatott ez a dolog az eszembe, mert hasonló helyzet állt elő mosta moziban. Steven Spielberg cápája felrobbant minden nebzinéző lelki nyugalma érdekében, az óceán elnyelte maradványait. Az új cápa, azaz, hogy pontosabbak legyünk: a Cápa 2., Jeannot Szwarcé pontosan ugyanolyan körülmények között bukkan elő. mint az első, és az események is nagyjából az előzőek szerint zajlanak. A kicserélt névvel felújított politikai vicceknek is lehet létjogosultsága, de legalább két feltételnek meg kell felelniük. Egyrészt az eredetinek kell szellemesnek lennie, másrészt új hallgatóság kell, vagy olyan régi, akik szívesen hallgatják meg ugyanazt többször is. Ezért nem mindegy, mennyi idő múlva kerül elő az új változat. Egy bizonyos: a Spielberg- film. az eredeti, jó mozi yolt mindenféle értékrend szerint. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy az idő a második nekirugaszkodás esetében kedvez az Egyesült Államokban dolgozó francia rendezőnek. Legalábbis nálunk. A szórakoztató filmek kategóriájában, akár tetszik ez, akár nem a forgalmazóknak, a divat nagy úr. S ezt a divatot legkevésbé mi, magyarok diktáljuk, tekintve, hogy ebben a filmtípusban jó, ha egy-két olyan munka készül évente nálunk, ami legalább itthon találkozik a nézők igényeivel. A döntően Hollywood által meghatározott vi- lágfilmdivat hozzánk .mindig jókora késéssel érkezett meg, s, hogy mozijaink néha az úgynevezett „olcsó importáruk boltja”-jelieget öltötték, azon — lehetőségeinket figyelembe véve — nem szabad csodálkoznunk. Az utóbbi időkben viszont a forgalmazás rákényszerült arra. hogy valamivel gyorsabban kövesse a divat külföldi változását, azaz ne várjon túl sokat a sikerfilmek beszerzésével, mert úgy jár esetleg, mint a Szombat esti láz-zal, hogy mire megvette volna, azt á könnyűzenei áramlatot, amelyet ez a film képviselt, már felváltotta egy új. A lépésváltásra egyébként a videózás terjedése ösztönöz, mert ennek révén az újdonság majdnem olyan gyorsan terjed, mint a zene. Bár ez elég nehezen tapintható, de mintha ma a szórakoztató művek piacán az úgynevezett kommandófil- meknek, a, karatefilmeknek nőtt volna meg az ázsiója. A Cápa 2., amely 1978-ban készült. s majd 10 évvel később ért ide hozzánk, egy korábbi hullámot képvisel. Akkoriban a viszonylag kevesebb akciót tartalmazó, tehát valamivel lassúbb cselekményvezetésű filmeket kedvelték, amelybe beleépültek az úgynevezett horrorele- mek, az olyasfajta mozzanatok, amelyek váratlan megjelenésükkel és féléi rnességükkel kellőképpen fel tudták borzolni a nézők idegeit. Aggodalomra persze nincs ok, bizonyos, hogy — divat ide, divat oda — azért sok nézője lesz a második cápának is. Jeannot Szwarc any- nyit változtatott az eredetihez képest, hogy leegyszerűsítette a társadalomrajzot,1 a jó és a rossz élesebben különül el nála (bár ez sem erény!), s a hatás tokozása kedvéért több a horrorjelle- gű cselekménymozzanat, mint Spielbergnél. Ezt bizonyára sokan fogadják szívesen. Brody, a rendőrtiszt figuráját változatlanul Roy Scheider alakítja. Mit sem változott a két film közötti időben: lelkiismeretes és bátor. bár a vizet továbbra sem kedveli. Hamar Péter Jelenet a Cápa 2. című filmből. Háborúk és fegyverek nélküli világért dei ugyanis olyan lendületesek, hogy alig lehet letenni a kötetet. Nem a szó szokványos értelmében vett beszédgyűjteményt adott közre a Kossuth Könyvkiadó. A nemzetközi politika iránt érdeklődő ember sok mindent megtudhat a Szovjetunió főtitkáráról, az irányvonalról, amelyet képvisel, s ami visszafordíthatatlan. Az első beszéd így indít: „Külpolitikai téren irányvonalunk világos és következetes.” Az ' első szempont tehát a világosság. „Számítanunk kell valamennyi ország dolgozó népének értelmére, az egyszerű emberek józan gondoiLkodá- sára, az önfennmaradás növekvő érzésére, arra, hogy a politikusok és a politikai pártok, a többi között a NATO-tagországokban is, felismerik az új realitásokat” — válaszolta 1986. március 31-én a főtitkár a Revolution Africaine című algériai hetilap szerkesztőségének kérdéseire. Világos beszéd, s hogy mennyire az, azt éppen napjaink eseményei bizonyítják: elérhető közeibe került újra — talán ebben az esztendőben — egy Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó. A következetességről. Az SZKP nem csak azóta járja útját, mióta az új főtitkár a Kreml dolgozószobáját elfoglalta. A lenini külpolitika fő irányelve a béketeremtés. Az SZKP főtitkára,, amikor 1987. január 11-én levelet írt Perez de Cuellarnak, az ENSZ főtitkárának, nem egy hivatalnak címezte mondanivalóját. hanem az egész emberiségnek. „Véget ért az 1986-os év, melyet az Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközi békeévnek nyilvánított... Sikerült ezt elérni? Sajnos nem...” Majd ezt írja: „Mi készek vagyunk bármely olyan irányba menni, amely a fegyverkezési verseny megfékezését és megszüntetését célzó valóságos intézkedésekre vezet.” Ezért vet el logikusan és következetesen a főtitkár pártja, népe és az emberiség nevében minden csillagháborús tervet, s ezért javasolja a békét és a leszerelést — mint az egyetlen megoldást. Ennyit a beszédek ívéről és lendületéről. Azzal kezdtük, hogy nem válik unalmassá a könyv, még akkor sem, ha a beszédek a múltról szólnak. A Szovjetunió politikája — így külpolitikája is — kiszámítható. Az elhangzottakból következtethet az olvasó a közeljövő és a jövő eseményeire egyaránt. A könyvből nem csak történelmet tanulunk, hanem mindenekelőtt életet. R. L. |a|km vendége!
