Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

A kodályi hagyaték időszerűsége Műterem látogató Tillés Bélán Mint arról beszámoltunk, emlékezetes jubileumi hangverseny színhelye volt május első vasárnapjának délutánján a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház. Egy ötven évvel ezelőtti nagyszabású nyíregyházi hangverseny emlé­két idézte a vasárnapi dalos ünnep, melyen Kodály Zoltán is részt vett annak idején és beszédet mondott az ének és zenekultúra ápolásáról és dicsé- rőleg említette Nyíregyháza nevét. Az ünnepségen Kodály hagyatékának időszerűségéről Szőnyi G. Erzsébet Erkel-díjas zeneszerző, a Kodály Társaság társelnöke beszélt. Gondolatait adjuk közre e hasábokon, mert úgy véljük, hasznos útravalót tartalmaz a mindennapok számára, amelyben az ének-, a zenekultúra fejlesztése nélkü­lözhetetlen. Kodály Pünkösdölője után megszólalni megható érzés számomra. Mint középiskolás diáklány abban a kórusban énekeltem, melyet Bőhmné Sztojanovics Adrienne veze­tett, s mint tudják, neki és a Szilágyi Erzsébet leánylí- ceum kórusának ajánlotta a szerző ezt a művet. „Valóban ötven év elhibá­zott művelődéspolitikáját kell jóvá tennünk.” Ezt a mondatot Kodály nyíregyházi beszédében hallhatta a kö­zönség. Az idézett állítás óta mór ismét 50 év telt el, s ez az ünnepi alkalom némi számvetésre — mai szóhasz­nálattal —, közös gondolko­dásra is szolgálhat. Az imént kiragadott mon­dat előtt a Visszatekintés I. kötetének 73. oldalán a kö­vetkezőket olvashatjuk: „If­júságunk széles rétegei ze­neileg vadon nőttek fed.” Ha öt évtized távlatát tekintve elemezzük ezt a kijelentést, el kell ismernünk, hogy if­júságunk széles rétegeit az általános iskolákban, folyó zenei nevelés talán mégsem hagyja már vadon felnőni. Merjük ezt állítani annak ellenére, hogy az utóbbi 10— 15 évben a zenei nevelés hatékonyságát sok és erős bírálat érte. A magyar műveltség sajá­tos típusáról, melyben az ál­talános műveltség arányá­ban a zenei nem kellőkép­pen fokozódott, szólt beszéde további részében Kodály Zoltán. Szerinte a magyar műveltség vizuális típusú. Mit mondjunk éhhez ma? Eleget hallunk nap mint nap a vizuális kultúra hiányáról az iskolai nevelésben és a széles tömegeknél egyaránt. Manapság kulturális életünk elsősorban inkább irodalmi orientációjú. Kodály szerint „századról századra más or­szágba tolódott át a zene súlypontja”. Fényes zenei korszáké volt Angliának, Né­metalföldnek, Itáliának, Né­metországnak. „Nekünk még nem volt, tehát még lehet.” Ezt az utóbbi idézett mon­datot haillva, ugye kedves vendégek, Önöknek is eszé­be jut most a sokat hangoz­tatott „zenei nagyhatalom vagyunk” kifejezés, melyet oilykor zsörtölődve, elégedet­lenkedve olvasunk, hallunk. Mert úgy érezzük, hogy nem igazán reális. Pedig a múlt­hoz képest igencsak lényeges a változás. Az egész magyar zeneélet megújhodása éppen Bartók és Kodály fellépésé­vel kezdődött el. Az 50 év előtti koncert el­ismerő kritikája Tóth Aladár tollából a Pesti Naplóban jelent meg: „Magyar város, melyet iskolás gyermekek tanítanak muzsikaszóra” címmel. így a nagy nap em­lékét az utókor számára Ko­dály beszéde mellett a zene- kritikus krónikája is meg­őrizte. Hadd emeljük ki be­lőle azt a mondatot, mellyel az 50 év előtti Kodály-hang- versany egyik szereplőjét, Vikár Sándort jellemzi: „Nem kis részben ennek a rajongó lelkű, .agilis fiatal zenésznek érdeme, hogy a város feltámadó zenei erői az együttes munkának, a magas zenei eszmék szolgálatának termékeny közösségében bontakoznak ki.” Nyíregyházának azonban az elmúlt fél évszázadban sok nagy zenei napja volt. Kórusai sorra nyerik a hazai A magyarokhoz (Berzsenyi, 1807) Négyszólamú kánon Copyright 1936 by Magyar Kórus Ár*. E_ 20 Egy 1936-os kotta — és Ko­dály Zoltán kézjegye es nemzetközi versenyeket, tanárképző főiskolája az egész ország számára modell. Nemcsak a város, hanem a környéke is egyre több zenei esemény színhelye. Ezek az eseményék nemcsak a hang- versenyélet szempontjából jelentősek, hanem mindnek fontos kulturális és pedagó­giai súlya, sőt: nemzetközi kihatása is van. Kitágult a világ az elmúlt 50 év alatt. E jubileumi ünnepségre pél­dául Finnországiból, Íror­szágból, Kanadából, Izrael­ből, Japánból és Trinidad- Tobacoból is jöttek vendé­gek. ök valamennyien azért tartózkodnak hazánkban, mert a helyszínen akarják megismerni zeneoktatásunk titkait, tanulmányozni az eredményesség hatásfokát, a kodályi eszme gyakorlati megvalósítását. Visszatérve az 1937-es Kodály-beszédre: javaslata vegyes karok alakí­tására országszerte vissz­hangra talált. Elitnevelés, tömegnevelés szerves egysé­ge zenei téren — merjük ki­mondani! — hosszú évek ki­tartó erőfeszítése következ­ményeként ma már sokkal inkább közelít a kodályi el­képzeléshez, mint régebben. Azt ás állíthatjuk, hogy ma a szakzenészeket nem hagy­ja közömbösen az. ami az is­kolai zeneoktatásban folyik. Elég csak a közelmúltban történt társadalmi visszhang­ra emlékeztetni, melynek elindítója a Magyar Kodály Társaság nyílt levele volt. önvizsgálatra indíthat bennünket a beszédben el­mondott, azóta sokat és sok­szor idézett Schneider Fáni „történet”, mely szerint Ko­dály tanár úr a budai he­gyekben kirándulva a bokrok mögül hallgatta a tanítókép­zősök önfeledt énekét. E da- lolésnak „koronája” akkor a Schneider Fániról szóló kup­ié volt. Ha kérdeznénk, ma mór sokan nem tudnák, mi­lyen is volt annak a nótája. Ezzel a Kodály-idézettel azonban Schneider Fáni be­vonult a magyar zenetörté­netbe. Vajon ha ma, mi ma­gunk bújnánk egy bokor mö­gé, hogy a kiránduló tanító­képzősök énekét meghallgas­suk, mit hallanánk? Akkor a képzőbe 15—19 éves fiata­lok jártak, tehát a mai kö­zépiskolás korosztály. Tegyük fel a kérdést: ők ma mit éne­kelnek? ... Előadásának utolsó részé­ben Kodály elismerőleg em­líti az új műveket, melyek az iskolai zenetanítás reper­toárját gazdagítják. Elsősor­ban a frissen publikált Bar­tók: Egynemű karok-ra hív­ja fel a figyelmet. A közel­múltban éppen itt, Nyíregy­házán, a helybeli kórusok előadásában az egész kötet elhangzott! ötven évvel ez­előtt csak kevés énekkar tud­ta megszólaltatni egyikét- másikát. Ma már örömmel figyeljük, hogy milyen sok kórus tűzi műsorára a nem könnyű bartóki remekműve­ket. Érdemes a gondolatsort tovább Vinni azzal a meg­nyugtató állítással, hogy a mai zeneszerzők sok jó kórusmű­vel, hangszeres darabbal gaz­dagították és folyamatosan gazdagítják a magyar zene- irodalmat. Ehhez az indítta­tást ma is elsősorban Bartók és Kodály példája adja. Végül ismét egy idézet az említett nyíregyházi beszéd­ből: „Évek munkája kell még, hogy a felsőbb tanügyi hatóságokat erről meggyőz­zük. S én kérek mindenkit, amennyiben a mai előadás után úgy találja, hogy érde­mes az iskolás gyerekéket énekre tanítani, hogy a maga hatáskörében ezt a törekvést pártolja és előmozdítsa.” Kodály tanár úr szavaira mit is tudnánk válaszolni? Ötven év eltelt ugyan már és akkor, annak idején a maguk hatáskörében sokan pártolták és előmozdították az említett törekvést. Ennek következtében virágzott fel Nyíregyháza zenei élete is, s bontakozott ki szerte az egész országban a zenepeda­gógiai mozgalom, mely a 2. világháború utáni korszak­ban tudott valójában kitelje­sedni. Mi, akik évtizedeken keresztül* tanúi voltunk, hogy miként folytatta töretlenül a felsőbb tanügyi hatóságok meggyőzését Kodály tanár úr, igyekszünk az általa ki­jelölt úton haladni. Évek munkája kell még sajnos, mire minden arra illetékes kellőképpen magáévá teszi a kodályi gondolatat, azért, hogy — idézek — „gyerme­keink, unokáink, többet kap­janak az örömből.” Merjük remélni, hogy nem kell hozzá újabb ötven év. A művész alkotás közben Szőnyi G. Erzsébet Erkel-díjas zeneszerző, a Kodály Társaság társelnöke Titles Béla szobrászművész 1932-beri született Szihalmon. Fiatal kora óta foglalkozik képzőművészettel, a festészet­re Tcsheiligi Lajos tanította, majd Budapesten Szentiványi Lajos szakkörébe járt el. 1968 óta tagja a képzőművészeti szövetségnek. Néhány éve a festőművészek szakosztálya vezetőségének tagja. Nyíregy­házán 1982-ben telepedett le, számtalan egyéni és kollektív kiállításon vett részt. Külföld­re is többször meghívták, Len­gyelországba, Finnországba, Nagy-Britanniába is elkerültek plasztikái, képei, mobiljai. A Szocialista Kultúráért kitünte­tést három alkalommal kapta meg. Munkái közgyűjtemé­nyekben és közterületeken egyaránt megtalálhatók. Ez utóbbiak Debrecen, Püspökla­dány, Szolnok, Leninváros, Mátészalka, Üjléta és Nyíregy­háza városképét gazdagítják. Tilles Béla krómacélból ké­szült köztéri plasztikáját, az Életfát Nyíregyházán naponta megcsodálhatjuk. A járókelők tekintete akaratlanul is a ha­talmas háztömbökkel körbe­vett forgalmas tér közepén lé­vő modern szobor felé irányul. Az Életfának több mögöttes jelentése is van. Ha akarom, a szobor női alakra emlékeztet, lobogó tűzre vagy tulipán ala­kú virágra. Vagy egyszerre mindre. Az élet folyamatossá­gát jelképezi. Az ég felé veze­ti a tekintetet, távlatokat nyit. A selyemfényű szobor együtt él, lélegzik a térrel. A környe­zet fényjelenségei éltetik, és a nap minden órájában más és más arccal fogad. A szobor megtekintése után keresem fel Tilles Bélát a kö­zeli Bethlen Gábor utcai mű­termében. A padlástérben lévő műteremben feltűnő rend van. A szoba egyik sarkában fada­rabok, a másik sarkában acél, plexi látható. Sokféle anyag­gal foglalkozó művész ottho-i nában járunk. Az egyik aszta­lon egy fémből készült mobil — mozgó szobor. Az egymás­Érdekes kordokumentumok Szabolcsi tanítók fizetés nélkül Hégi irataim közül két ér­dekes nyíregyházi folyóirat került kezembe: az egyik az Ábécé című hetilap 4. száma (1922. okt. 7.) A lap szerkesz­tője Vertse K. Andor, a helyi irodalmi élet egyik legagili- sabb tagja volt. Kalocsán szü­letett 1890-ben, de már gyer­mekkorában Nyíregyházára került. Az evangélikus (későb­bi nevén Kossuth) gimnázium­ban diákoskodott, itt is érett­ségizett. Kolozsvárott jogot hallgatott, később Nyíregyhá­zán tisztviselő lett, majd rövid ideig városi rendőrkapitány volt. (1911-ben Nyíregyházán Hónap címmel irodalmi folyó­iratot szerkesztett.) Az Ábécé tartalmát főképpen riportok képezik, s elsősorban munká­ról, sportról szólnak. A lap­szám érdekességét az is jelen­ti, hogy példányai — Farkas Margit sajtóbibliográfiája sze­rint (Nyíregyháza 1969) — az ország egyetlen könyvtárában sem találhatók. A lap fejléce Z. Szalay Pál festőművész al­kotása. Vezető cikke a NYETVE já­tékosairól, Belánszky Barna jobbhátvédről, Szokol Mihály kapusról szól. A cikk beszámo­lót közöl a Nyetve—Deac meccsről, mely 2:0-ra végző­dött a Nyetve javára. Színházi cikkeiben, hirdeté­seiben a következő címek for­dulnak elő: A Hattyú, Az árendás zsidó, Hazudik a mu­zsikaszó, Csókpirulák... A színészek: Deák Gyula, Má­tyás Zsóka, Meggyesi Erzsi, Vágó Pál, Takács Margit, Solti Rezső ... Érdekes kordokumentum az „Ábécé” 4. száma. A másik lap (röpirait) a Sza­bolcs Világa (Kiadta a „Nyír­egyházi városi polgári és kis- gazdapá rt”). Szerkesztéséér t és kiadásáért felelt dr. Ná- nássy Imre ügyvéd, a párt fő­titkára. Dátum: 1931. január 12. A lap felső részén ceruzá­val jelezve: elkobozták 1931. január 15-én. A lapot kiadó valószínűleg közel állt a Til- dy—Eckardt féle Független Kisgazdapárthoz (az cikkből ez kitűnik). egyik Képviselőtestületi választá­sok közelednek Nyíregyházán. „A választást a ránk követke­ző péntekre tűzték ki, de még a hirdetményt közzé sem tet­ték, pedig Nyíregyházához 50 kilométeres sávon 70 tanyabo- kor tartozik, akiket a ... tör­vény szerint minimumként előírt 3 nap alatt hirdetmé­nyiig értesíteni lehetetlenség! Állítólag mindez azért történt, hogy a gazdákat a választásról ne értesíthessük...” A „Szabolcs Világa” előző száma „Szabolcs Földje” cím­mel jelent meg, ezt is betiltot­ták. Az önkényes tanyai válasz­tásokat a vármegye kisgyűlé- se megsemmisítette (tanyabí­rói választások), bár a város ezt a határozatot megfelleb­bezte. Idézzünk a Nagymosás című cikkből: „A város pénztárából elsikkasztottak 33 000 pengőt. Ki, mikor lopta ki? Hogyan pótolják a költségvetésben? A számvevőségi főtanácsos, aki ezen sikkasztási ügyben a házi vizsgálatot lefolytatta, nem válthatott, nem volt felmentve a hivatali (titoktartás alól. Még a bíróságnak esetleges zárt tárgyalása mellett sem volt szabad tudni a valót, az igazat. Kinek az érdeke ezen nagy hallgatás, titkolózás? Ha magánpénzeket elsikkasz­tottunk, öles hasábok jelentek meg a helyi napilapokban, ha közpénzeket töntetnek el, egy sor sem." „A napokban arról értesül­tünk, hogy a megye legna­gyobb iskolafenntartó testületé tanítóinak fél évig fizetést nem volt képes adni... Ar­cunkba szökik a vér, úgy érez­zük, kötelességünk megkö­szönni ezeknek a tanítóknak, hogy fizetés nélkül, étlen- szomjan tanítják gyermekein­ket.” Több megjegyzés leplezi le a lapban az akkori visszásságo­kat. A lap történetéhez tartozik, hogy dr. Nánássy Imre meg­unta az ellenzékiséget, és 1933- ban belépett a kormánypárt­ba, ahol könnyebb szerepe volt a hatalom urai mellett... Sarlós Ottó KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom