Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
m ílEPI MELLÉKLET 1987. május 1. A földművelő portréja Szövetségben a munkával Nézem a kezét, amely annyi szerszámnak ismerőse. Kapa, 'kasza, eke szarva, fejsze, keresztvágó fűrész és a traktor kormánykereke egyaránt otthonosan simult a kérges tenyérbe. Mindig nagy vélt az az izomerő, amely a holt anyagot életre keltette, lendületbe vitte. Ez volt a munka és erről Tóth Kálmánnak megvan a véleménye: — A munkának szépsége és értéke van. Én nem tudok munka nélkül élni. Otthon is mindig találok magamnak elfoglaltságot. Ha hazamegyek, vár a házikert, vagy megyek a szőlőbe. öt éve bériek 100 öl szőlőt a termelőszövetkezettől. Eleinte sok munka volt vele, költöttem is rá eleget, de már beállt, örömömre van, tavaly már 400 liter mustom volt. . . Amíg a beszédben a szőlőskertig eljutottunk, hosz- szú sora volt a szónak. Egy szoba-konyhás mátyusi ház emléke elevenedett meg, ahol 20 éves koráig szántóvetőként élt. Hét kataszteri hold volt a szülői gazdaság és mert az édesapa odamaradt a fronton, gyermekemberként már szántania kellett. — Szerettem a mezei munkát. Bár nehéz gyermekkorom volt, annyi jó volt benne, hogy dolgozni megtanultam. Négyen voltunk testvérek, közöttük én voltam a legidősebb fiú. A gondok java nekem jutott. Később meghalt az édesanyám testvérének a férje, ott is volt föld, azt is én műveltem. Hajnaltól késő estig meg nem pihentem. Aki próbálta, csak az tudja, milyen sorsa volt akkor a hozzám hasonlóknak. A parasztemberek nehéz kenyéren élitek. Nyáron szántottunk, vetettünk, arattunk, dolgoztam a cséplőgépnél is, télen a lónyai erdőre jártunk fát vágni. A kétezer holdas erdő, amely egyébként kincstára a természetnek, gazdag a növényi és állatvilága, az erdei munkásnak csak ritkán mutatta szebbik arcát. Hidegben, hóban nem élvezetes elfoglaltság a fadöntés. De volt abban is szép és jó. Tűz mellett a szalon- názás. Míg pihent a kereszt- vágó fűrész és a bajkolás- ra éles fejsze, addig az alkalmi csapat tagjai — öten, hatan voltak egy bandában — tüzet raktak, nyársat faragtak, beszélgettek. Volt mindig miről társalogni. Ott volt például a hatvanas évek nagy kérdőjele, az átszervezés. Befellegzett a kisparaszti gazdálkodásnak. — Kemény idők voltak. Az ember nehezen vált meg a vagyonkájától és senki sem tudta, mi lenne jó, mit hoz a jövő. Én is úgy voltam véle, hogy sok volt bennem a kétség. Merre menjek? Szakmát nem tanultam, amíg éltem, a földet túrtam és szerettem is a földet. Most már tudom, l ______ volt haszna és értelme az átszervezésnek, ma már a mátyusiak is jobban boldogulnak. De akkor úgy éreztem, nekem menni kell. A tiszaszalkai gépállomáson kötöttem ki. Ott jó szívvel fogadtak, elküldték egy tanfolyamra és traktoros lettem. Megtanultam a gépekkel bánni. Dolgoztam gumikerekű és lánctalpas traktorokkal, kombájnoltam és ott voltam hat évig. Az élet olyan, hogy jót és rosszat egyként tartogat. Rossz volt a tulajdonföldet odahagyni, de jó volt traktorosként is megmaradni földművelőnek. A traktorosmunka jól jövedelmezett, 2—3 ezer forint volt Tóth Kálmán keresete. Megnősült és mindennapi munka hozadékaként már házépítésre is futotta. — Egy 10XiO-es kis családi házat építettünk. Nekünk valót. A feleségem később azt nagyon megsiratta. Ez azután történt, hogy munkahelyet cseréltem. Eljöttem ide, Kisváráéra a termelőszövetkezetbe traktorosnak. Arra gondoltam, itt mégiscsak más, ez város, jobbak az életkörülmények, könnyebb lesz a gyermekek iskoláztatása is. A családi békét sok minden élteti, de leginkább az, ha az otthont, az ember szorgalmas munkával gazdagítja. A Rákóczi Termelőszövetkezet tagjainak munkát és megélhetést egyként adott. És Tóth Kálmán alól rendre kikoptak a gépek. Mert hol van már a DT—54 lánctalpas, amit két évig nyűtt, vagy hol az az SZK—4-es kombájn, amelyet újként kapott és amelynek a nyergében ülve a sor elején járva aratott. Munka tehát bőven volt, kereset is szépen és az újabb ház is felépülhetett, ezúttal Kisvárdán. — Ahogy egykor a földet szerettem, úgy lettem a géppel. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy már nem vagyok az, aki voltam. Nem én változtam, hanem a munka természete. Érzésemben én megmaradtam földművesnek, de amit csinálok, aszerint már szinte munkás vagyok. Ma már például nem szántok, nem kombájnotok, gépeket szerelek. Nem jószántamból, így hozta a sorsom. Ki hinné, hogy egy -jól megtermett, 176 centiméter magas, csupa izomembert is kikezdhet az élet. Pedig megtörténhet, megtörtént. Tóth Kálmán először 1977-ben került kórházba, de négy hónap múltán már újra munkába állt. Aztán porckorongsérvvel operálták, egy évig volt betegállományban. — Az operáció után nem ültem vissza a gépre. Elküldték Kétegyházára, átképeztem magam szerelőnek. Már megszoktam ezt a munkát is. Könnyebb, kényelmesebb, mint a traktoros élet, de ehhez is kell erő, figyelem és sok-sok türelem. Persze minél több időt tölt el a műhelyben az ember, annál többet tud és kezdi szeretni azt, amit csinál. Nem lenne teljes a kép, ha nem mondanánk el: Tóth Kálmán többszörös kiváló dolgozó, huszonkét éve pánttag és a közéletben is mindig volt feladata. Most a háztáji bizottság tagja. Nem tagadja, nemcsak a munka boldogította, családjában is kívánságának megfelelően lelte meg örömét. A három gyermek felnőtt, tanultak, dolgoznak és van már unoka is. Seres Ernő ............. Ez már városi látkép — Záhonyról Záhony lépést vált MÚLTJA nem több mint a Tisza gátjának védelme alatt meghúzódó többi sáros falué. JELENÉT Marosits István budapesti szobrászművész sűrítette Kelet Kapuja című alkotásába. JÖVÖJE nem kevesebb, mint gazdasági, kereskedelmi, kulturális központja lenni a környező településeknek. Ilyen követelményeknek megfelelni a mostani nehéz körülmények között igazán nem könnyű feladat. A ki vonattal érkezik, a kalauz figyel- meztedi: Záhony, országhatár! Ezt látja a 4-es úton kocsival érkező is, ha nem tér le a főútiról a megyei irányítású nagyközség helységnevet jelző táblánál. De van más megközelítése is. Vásárosnoménytól Ananyosapátin, Zsurkon át ide vezet az almaút. Záhony más-más látványt nyújt a különböző irányból érkezőknek, legjellemzőbb arcát azonban azoknak mutatja, akik vasúton közelednek. A 18—20 millió tonna áru átrakására, szétosztására kialakított átrakópályaudvar kilométereken át igazolja, hogy Záhony európai jelentőségű szárazföldi kikötő. A MÁV üzemigazgatóság és a számítóközpont a városiasodás, a kvalifikált munka jelképei. A rendelőintézet arról árulkodik, hogy Záhony az egészségügyben is a környék központja, a fiatalokat pedig a vasútforgalmi és vasútgépészen szakközépiskola csábítja, amely négy évig az oktatás centruma, utána pedig a kenyérkereset alapja. Borbély Károly, Záhony tanácselnöke sorolja és mutatja Záhony intézményeit. A más hasonló településeken is meglévőkön kívül a MO- GÜRT, a MERT irodaházát, az Autóker, a MERKUR és a növényegészségügyi határ- kirendeltség közös irodaházát, a 162 lakás földszintjét elfoglaló MEDIMPEX kirendeltségét, (itt van az Érdért és a SZABOLCSHÖ központja is), külkereskedelmi vállalatnak nincs kirendeltsége más szabolcsi településen. De Záhonyban van a HUN- GAROCAMION-nak, a MASja meghatározó az átrakókörzet munkaerő-pótlásának biztosításában. És Záhony rendelkezik — vonzáskörzetével együtt — a legfejlettebb hírközlési rendszerrel. Néhány hete a távhívásba is bekapcsolta a posta. Oj étterem a település központjában, telei) (Elek Emil felvéPED-nek, LIGNIMPEX-nek, a KOKÖV-nek, a Mecseki Ércbányászati Vállalatnak részlege, és most épül a COMPACK kétezer négyzet- méteres raktárbázisa. Záhony lakásainak közel fele az elmúlt másfél évtized alatt épült. Ez azt 'is jelenti, 'hogy felszereltségük többnyire kielégíti a benne élők igényeit, s azt is, hogy egyetlen hasonló nagyságú városban sincs annyi komfortos és összkomfortos lakás, mint Záhonyban. Itt magas az egy lakásra jutók száma, mert sok a fiatal, magasabb a természetes szaporulat, s nagyobbak a családdk. Ez a városiasodás egyik legkézzelfoghatóbb jele. Nem volna szerencsés persze ezt csak azzal magyarázni, hogy a magasabb komfort vonzza a környékbelieket, hiszen a távfűtés kivételével többnyire másutt is komfortossá tehető az élet. Az is, hogy utcái rendezettek, belterületi útjai burkoltak, szépek a parkok és az sem mellékes, hogy van hol vásárolni. Ha csak az utóbbi időben épült Csillag csemegét, a cipőszakboltot, az óra-ékszert, a lakástextil- méteráru boltot említjük, kikövetkeztethető, hogy Kis- várda mellett Záhony az a hely, ahová a környékről is 'beutaznak vásárolni. Záhony az is, amelynek közép iskoláAligha lett volna ennyi komfortos ház, bolt, iskola, ha nincs a vasút, az átrakókörzet, amely munkát és kenyeret ad hétezer embernek. Hatalmas összeget. 7,6 milliárd forintot költött a népgazdaság 1948. és 1985. között a szállítás és átrakás feltételeinek megteremtésére, korszerűsítésére, és 1975-től felgyorsultak a tanács fejlesztési lehetőségei, egyúttal feladatai is. Csökkenni kezdtek a különbségek a MÁV és a település infrastruktúrájában, erősödött az urbanizációs folyamat, ez pedig a vonzási szerepkör növekedéséhez vezetett. Ma 6500 záhonyi lakos ellátása, a társközségek népességmegtartó képességének erősítése, a vonzáskörzetben élő és bejáró dolgozók — közel tízezer ember — kereskedelmi, szolgáltatási, oktatási igényeinek kielégítése a feladat, de nem tekinthetik mellékesnek a nemzetközi forgalomhoz, a vasúti és közúti határátkelők személyi forgalmához kapcsolódó feladatok ellátásának koordinálását, szervezését sem. A MÁV jelentős összegeiket áldozott és áldoz a település fejlesztésére is. Szemléltetésül ott áll 653 vállalati bérlakás, a vasúti pénzekből épített utcák, parkok, a művelődési ház, óvoda, bölcsőde, rendelőintézet, sportkombinát és ki tudja hol a sor vége. Mert hozzájárult a vasút a szakközépiskola, a szennyvíztisztítómű és a tanácsi óvoda építéséhez is. Így, ilyen összefogással érhették el, hogy voltaképpen minden olyan 'intézmény megvan, ami egy kisváros életéhez elengedhetetlenül szükséges. Sajnos, találni olyat is, ami már nem elégíti ki az igényeket. Ilyen a művelődési ház, ám ez is csak ideiglenesen gond, mert a MÁV- val közösen 35 millióért olyanná alakítják, amely hosszú távon is megfelel a városi követelményeknek. A szállodai gondokat egyelőre megoldja a MÁV Tisza munkásszállója és a KEMÉV fogadója — kiegészítve a fize- itővendég-szolgálattal. Van már a 4-es út mellett parkoló a kamionoknak, a buszoknak és 150—200 személykocsinak, van benzinkút és épül az autóklubbal összefogva az autójavító műszaki állomás. Záhony lakói tudják, mit jelent városban élni. Talán Az utcakép már nem hagyományos, mert mögötte szintesek, közöttük is van régebbi és egészen új. a többazért is, mert sokan nem itt születtek, hanem éltek már a fővárosban, vagy Debrecenben, Szegeden, Nyíregyházán és az üzemigazgatósági rangot kapott vasút, a számítástechnikai üzem, a külkereskedelmi vállalatok kirendeltségei, tehát munkájuk csábította ide őket. Mennyire érzik otthon magukat? Nem tudni. Milyen az igényük? Nem biztos, hogy Záhony ezeket képes kielégíteni. De törekszik rá, hogy kielégítse. Talán ez is oka, hogy a megyei átlagot meghaladó értéket mutatnak a társadalmi munka számai, bár fájlalják: még sohasem sikerült a versenyben az élen végezni. Itt a lakosságnak nemcsak 51. hanem 90 százaléka szavazta meg a tehót, az itteniek nem sajnálják, hogy a társközségekben is változik az élet. Győröcske faluházat kap, Zsurkon újjászületik a művelődési ház. Tiszaszentmártonban négy- tantermes iskola és tornaterem épül, korszerűbbé válik az egészségház, e két utóbbi településen épül a vezetékes víz; és ezek a garanciái, hogy nem csökken a lakosság száma. Azon vagyunk, hogy Záhony városias jellegét — mert ez részben már megvan — megőrizzük, emberibb léptékűvé tegyük — mondja a tanácselnök. Itt még szolkatlan a földszint plusz négy, szokatlan a házgyári lakások látványa. Itt még a kiskert, a tágabb tér a jellemző, .s ezután is ezt szeretnénk. Színesebbé szeretnénk tenni épületeinket, s múltjához hasonló karaktert kívánunk adni a településnek. Záhonynak most egyetlen műemléke van, 18Ó5-ben épült Copf stílusú református templom, mert a nagy tempójú átépítésnek áldozatul estiek a régi házak, csak mutatóban maradt meg egy az Ady Endre út 62-ben. De Zsurkon és Tiszaszentmártonban sok építészeti emlék van, s ha az ország ismertebb, látogatottabb helyén volnának, rég elfoglalták volna méltó helyüket a magyar építészettörténetben. Megőrzésük a helybéliek, a záhonyiak dolga. Miiként az is, hogy tovább dolgozzanak a várossal szemben támasztott követelmények megteremtésén, a városias arculat formálásán, a település adottságaival, hagyományaival összhangban álló építési módok alkalmazásával. Nem ititok, hogy Záhony városi rangra pályázik. Az a hír is járja, hogy ebbéli törekvésüknek a „túloldalon” is Bzurkolnak. Záhony testvérvárosában, Csapon máris azt a kifejezést ismerik, hogy „goroda pobratyim.” Balogh József
