Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
1987. május 1. Kelet-Magyarország 3 Picasso: Anya és gyermeke ^ n elhiszem:-w—« anyák napjá■ ' ról az, is széK-4 pen tud szólM j ni, írni, emlékezni, aki őmaga soha nem volt édesanya (mert férfi, mert még nem szült gyermeket, mert nem adatott meg neki a szülés fájdalmas öröme), hiszen ő is le tudja írni, el tudja mondani érzéseit a saját édesanyjáról. De egy valamit csak az tud, aki anya, aki életet adott gyermeknek, aki nevel, vagy már felnevelt gyermeket : jó dolog, talán a világon a legjobb dolog ANYÁNAK lenni. Talán butaság, de az jut eszembe, hogy május első vasárnapján, anyák napján talán nemcsak az anyákat kellene köszönteni, hanem az anyáknak is a gyerekeiket. Tudom, tapasztaltam: nemcsak gyerekszülés, de gyermeknevelés sincs fájdalom nélkül. És az még csak a kisebb fájdalom,, ha a gyerek beteg, mert tudom, hogy majd felgyógyul. Persze szívesen átvállalnám a fogfájását, a lázát, a betegségét, de azt is tudom, hogy ez nem lehel. A nagyobb fájdalom, ha a gyerekem tartósan beteg, ha sérült testében vagy lelkében. Ez a nagyobb fájdalom, főleg az utóbbi, mert azon nehéz segíteni. De még ilyenkor is marad szikrája az örömnek, az, hogy van kiről gondoskodnom, van kit megértenem, van kit segítsek. Ahol megáll a szülő, az anya „tudománya”: ha a gyerek erkölcsileg válik sérültté, távolodik el tőle. De messzire jutottam a gondolatsorban, hiszen a többség — a többségünk — szerencsére úgy éli át az anyaságot, hogy az öröm a meghatározó. Örülünk az első lépésnek, az első szavaknak, az első versikének, az iskolai sikereknek, a jól sikerült házasságoknak (sajnos ezekből mintha kevesebb lenne), és örülünk annak, hogy van gyermekünk. Most anyák napja következik, a gyermekek köszöntik tehát az édesanyákat. Köszöntenek bennünket, akik boldogok vagyunk azért, hogy egyáltalán ők vannak — s persze annak is örülünk, ha figyelmesek hozzánk, ANYÁKHOZ. Kevéssel beérjük. RÓZSA ENDRE: Nagyanyám élete V-alakban kötőtűkön harmatos deret forraszt két fém boldog szomja. Ekként született. X-alakban kötőtűkön gyapjúcsöppöket fűz fel a fény egymás mellé: mézet gyűjtöget. I-alakban ama tűkön gyászos gyöngyöket szaporáznak zokszó nélkül. Elvégeztetett. A-alakban elporladnak kötőtű-hegyek — keresztbe font karral néz csak, pókkal kötöget. Beszélgetés egy kiváló szövetkezetben a köznapokról A sikert nem adják ingyen NSZK megrendelésre gyártott környezetvédelmi ciklonok (Elek Emil felvételei) kezet; Mercedes autógyár — szállító konténerek.) Ausztriába sörasztalokat, lócákat gyártottunk, illetve szállítottunk. (Részlet az elnöki tájékoztatóból.) * Az elnöki tájékoztató oka: a RAFAFÉM elnyerte az ipari miniszter és az OKISZ elnöksége által adományozott Kiváló szövetkezet címet 1986. évi munkája alapján. (Az ünnepségen nagy tapsot kap a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetés átadásakor Borbély György gépészmérnök, a vasipari részleg egyik művezetője. Olyan fiatalember, aki ÍZ évvel ezelőtt első munkahelyéül választotta a szövetkezetét.) — Viszonylag fiatal irányító gárdával rendelkezünk. De azzal, hogy nyolc mérnök van közöttünk, könnyen összefoghatunk, ha egy problémát meg kell oldanunk. Egymás között megbeszéljük. Ha változtatni kell, nem várjuk a tervezőt, javaslatot adunk, aztán elég a telex, amelyen jóváhagyják. — A művezetőnek menynyire kell „hajtani” a beosztottakat? — Ellenőrizni kell őket. Nem elég kiadni a feladatot, hanem figyelni a végrehajtást, időben észrevenni, ha valahol gond van. Van, akinek elég a szép szó, a másik elengedi a füle mellett, akkor rászólok: ne forduljon elő mégegyszer! forint. Mérleg szerinti nyereség 27 millió forint. — (Részletek a szövetkezet kiildöttgyülési beszámolójából.) A múlt év második felében befutott egy több milliós exportrendelés. A vezetők mozgósítottak, a tagok mind a 270-en vállalták az akár hétvégi munkát, a túlórát is, hiszen a haszon a majdani jó üzletekben is rejlik. — Megesik, hogy tárgyalni indulunk, aztán felvállalunk egy munkát. Lehet, hogy félrevonulunk 15 percre, előhúzzuk a zsebszámológépet. nyilatkozunk árban és határidőben. Aztán azon nyomban anyagot intézünk, hogy odahaza könnyebb legyen átszervezni a folyó gyártást — magyarázza Glück Miklós műszaki vezető. — Valahol ezt hívják a kis szervezetek, a szövetkezeti ipar rugalmasságának. Adott esetben ennek hasznát az árban is tapasztalhatjuk. (A szövetkezet kiváló brigádjának címét a múlt évben a Sneider József vezette 27 tagú együttes nyerte. Hatalmas kedvű, temperamentumos, jó negyvenes ember, aki tanulóként is itt kezdte.) — Hajtunk azért, mert a tervet hozni kell, de azért is, mert mindenki gondol a családjára. A zsíros kenyeret nem nagyon szeretik, a kalácsra valót is meg kell keresni — mondja. — A brigádvezető többet keres, vagy többet is tud? Már az első negyedév- — Az csak természetes, ben lekötött tőkés tér- hogy neki kell legjobban melés és belföldi koope- érteni a munkákhoz. Küráció folyamatos munka- lönben, ha nem tudja megellátottságot teremtett és mutatni, mit, hogyan kell ennek nem maradhatott csinálni, meg se kísérelje a el az eredménye a nye- vezetést. Az idősebb szakreség realizálásában munkásaknak nem kell masern ... Az 1985. évi ár- gyaráznia, de a fiatal segébevétel 103 millió forint, deknek még fogni kell a az 1986. évi 141 millió kezét. Az embereket úgy ismerem, mint a tenyeremet. Tudom, melyiket kivel és melyik munkára lehet beosztani. Fontosnak tartjuk a dolgozók szövetkezethez való hűségét, amit azzal is bizonyíthatunk, hogy ha szükség van rá, szakcsoportban, illetve túlórában eleget teszünk a felvállalt munkák ha- táridőbeni teljesítésének. (Részlet az elnöki tájékoztatóból.) Az elnök, Rudi László kissé aggódik. Bármennyire jól indult az év, negyedév alatt tízmillióval haladták meg az előző évi teljesítést, azonban hiányzik egy exportüzlet tárgyalásának lezárása. Dönt. Elmarad az április 30-ra tervezett vezetőségi ülés. inkább Budapestre utazik, tárgyalni kell. — Reggel összehívtam a fiúkat. Ünnepeltünk, az utóbbi öt évben mindig kaptunk valamilyen elismerést. de most már rá kell hajtani. , — Akkor nem lesz köny- ,nyú 'á\njg?', , — Attól függ.- A- lakásom száz méterre van. Ha a munkások bent dolgoznak szombaton, vasárnap, akkor ón is bejövök. így tudok együttélni a szövetkezettel. Különben kellemes helyzetben vagyok, hiszen 28 éve vagyok itt, de mindig olyan volt a tagság, soha nem mondta, hogy valamit nem csinálunk. meg. A • feltételeket viszont nekünk, vezetőknek kell megtererpteni. (Kérdezzük meg: mi a titka Rakamazon a Fa- t’s Fémipari Szövetkezet tartós sikerének? Alapszavakkal válaszolhatunk: az új keresése, alkalmazkodás a megrendelőkhöz, minőség, határidő betartása. Mindez igazából nem titok, a tisztességes munka eredménye.) Lányi Botond Rudi László a kitüntetett szövetkezet elnöke Hétköznap délelőtt a Ra- kamazi Fa- és Fémipari Szövetkezetben. Időnként hegesztőláng sokszoroz az udvaron. Hatalmas acél- szerkezet terpeszkedik, mellette szorgoskodnak. Exportra készül, a Német Demokratikus Köztársaságba. Az egyik műhelyben kalapácsok bonganak, köszörű szórja a szikrazuhatagot. A másik műhelyben bajszos fiatalember hajol a munkadarab fölé, láthatóan igyekszik, alig akarja észrevenni, hogy zavarják. (A fiatalember Ling Mihály, akinek hegesztő és lakatos bizonyítványa van. Legutóbb mégis inkább szerelőként dolgozott fél évig. Távol az otthontól, az NSZK-beli Bielefeldben, a szövetkezet tőkés exportmunkáinak egyik helyszínén.) — Ott is hajtottunk. A mi feladatunk a csövek szigetelése volt, utolértük a szerelőket, néha rájuk kellett várnunk — említi a tavasz- szal befejezett munkát. — És itthon? — Nem az ottanit, e^t a tempót kell megszokni, amit a szövetkezet felvett, Tőkés exportra gyártott termékeink nagy részét a harmadik világban tudtuk elhelyezni, de 1986-ban már fejlett tőkés államokban is. (NSZK — Bielefeld — környezetvédelmi szerAnyák napján
