Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

1987. május 23. Q NINA RICCI: fekete-fehér színösszetételben csíkos és pöttyös organzából kreált nagyon csinos alkalmi ruha (fent). UNGARO, narancssárga alapon fehér pöttyös selyem­krepp ruha, a most ismét divatos „darázsolással” (lent). Kovács Mari «•H#* \ , ..<í Barkácsolóknak való Magad uram... (Megéri!) Jogi tanácsok A házastársak vagyoni viszonyai Mióta barkácsol az ember? Meggyőződésünk, hogy nagyon régen, talán már az ősember, a barlanglakó is barkácsolt. Ha el­fogadjuk barkácsolásnak azt a tevékenységet, amit főfoglalko­zás, a vadászás mellett végzett a maga gyönyörűségére vagy az adott munkamegosztás tökélet­lensége miatt ki nem elégíthető hiányai pótlására, akkor mond­hatjuk, hogy a barlangrajzokkal egyidős a fúrás-faragás. (Pl. a már nem maga készítette eszkö­zeit kézhez, fogáshoz igazította, egyéni használatmódjához for­málta, esetleg szakócáját díszí­tette stb.) Á kor parancsa És miért barkácsolunk még mindig? Minden emberben él az alkotás vágya, de különösen azokban, akiknek van hajlama, kézügyes­sége arra, hogy valarhi kedveset, szépet hozzanak létre maguknak, vagy embertársaiknak. Ök nem elégednek meg mások müveiben való gyönyörködésben, hanem a szép létrehozásának vagy meg­örökítésének belső sarkalására maguk is létrehoznak valami ér­demlegeset. A fúrás-faragás in­dítéka lehet az önmegvalósítás, vagy a kikapcsolódás szüksége is. Egy pszichológus mondta: ,,A barkácsoló nem tudatosan, a szel­lemi higiénia megőrzésén dolgo­zik.” Talán az is igaz, hogy az otthon barkácsolók épp a fúrás­faragással gondozzák idegrend­szerüket és gyűjtenek tartalékot munkahelyi tevékenységükhöz. A legtöbb esetben a barkácso­lásnak ezek a velejárói rejtve maradnak, meghúzódnak az elő­térbe kerülő köznapi okok mö­gött. Hiszen legtöbben éppen ezek késztetésére nyúlnak szer­számhoz. Ilyen például a taka­rékoskodás, a szükség, a szolgál­tatások tökéletlensége stb. És még számos nagyon gyakorlatias ok a mozgató. Ha mégis'hangza- tosan akarjuk a barkácsolás okát kifejezni, azt mondhatjuk: a kor parancsára tesszük! És valóban! Otthonunkban annyiféle tárgy, eszköz, szerke­zet, gép van, hogy azok gyenge minősége, kopása, romlása min­dennapossá teszi a javítást, a sze­relést. De lakásunk mérete, szo­báink száma és alakja is arra késztet, hogy változtassunk, avat­kozzunk be szerszámokkal és az alkalmatlant lakhatóbbá, a jót még jobbá tegyük. Egyre több az olyan ember, aki elvárja magá­tól — és egymástól —. hogy ne a lakás alakítsa ki életrendjét, ne a lakás uralkodjon rajta, ha­nem ő formálja a lakást élet­rendjéhez. Vagyis: környezetün­ket saját kívánságaink, igénye­ink, ízlésünk szerint akarjuk be­rendezni vagy változtatni. Carlye azt mondta az ember­ről: „Eszköz nélkül semmi, esz­közzel minden.” Ez a barkácsoló­ra is igaz. Aki barkácsolni akar. vásároljon szerszámokat, mert otthonunk technikájának javítá­sához, üzemben tartásához már kevés a hagyományos szerszám: az ócska kalapács, a rozsdás ha­rapófogó, a csorba csavarhúzó, a gyújtóshasogató balta és a fa­vágó fűrész. (Sok háznál még ma is ezek jelentik a szerszám- készletet.) A legelső „fogás" Jó szerszámmal öröm dolgozni: akaratunkat könnyedén vilietjük át az anyagra, s a jó eszköz egy­ben ösztönöz is a munkára. Te­hát a barkácsmunka legelső „fo­gása”, hogy minden munkához megfelelő szerszámokat szerez­zünk be. Igen, de a szerszámok drágák! — hallani vglem az el­lenvetést. Nein áz a' drága, ami sokba kerül' VásárdífüöJt jó esz­közöket, mert a beszerzésükre fordított pénz nagyon hamar megtérül. Ne engedjünk a csábí­tásnak : olcsó és gyenge minősé­gű vagy játéknak szánt eszkö­zökkel nem barkácsolási ked­vünk és hasznunk fog növeked­ni, hanem a bosszúságunk. Vég-- ső igazság: a jó szerszám nem drága, drága az, ami ugyan ke­vés pénzbe kerül, de hasznave­hetetlen. Milyen és hány szerszám szük­séges? Erre nehéz felelni. Alapelv: mit és hányat vegyünk — és mi­lyen jellegűeket — azt mindenki maga határozza meg. Segítségül annyit: a döntést lakásunk fel­szereltségére, gépesítettségére és saját hajlamunkra alapozzuk. Aki zárat, vízvezetéket, csapot stb. akar javítani — és vasmunkához van hajlama —, ne vásároljon faragó szerszámokat. Aki bútort akar javítani vagy átalakítani, kárpitozni, mert szükségét látja és hajlamot érez rá, az ne cső­fogót, hidegvágót, lemezollót ve­gyen. Vegyen fa- és kárpitos- munkához szükséges szerszámo­kat. Aki viszont igazi homo fa- ber — tehát nagy kézügyességü, a technikai kérdések iránt nem­csak érdeklődő, de fogékony és nagy a kézügyessége —, olyan szerszamokkal lássa el magát, amely minden olyan munkához kell, amit ezután maga akar vé­gezni. Miből hányat? Nem felelhetünk számokkal. Azért sem, mert bizonyos szer­számfajtákból szükség van több­re. esetleg többféle méretnagysá­gú sorozatra. Pl. csavarhúzóból egy-kettővel nem sokra lehet jut­ni. Ebből többféle fajta és mére­tű szükséges, mert mindegyik más célt szolgál és más tárgy ja­vítására alkalmas. Mondani is fe­lesleges, hogy például egy mag­netofon szétszereléséhez másfaj­ta csavarhúzók szükségesek, mint egy könyvespolc összeállí­tásához. Az előbbihez esetleg ke­reszt alakút, az utóbbihoz széles csavarhúzót használunk. Legyen kalapácsból is néhány féle, vágóból, barkácskésből többféle, legyen kézi furdan- csunk, üllőnk és néhány külön­böző jellegű fogónk — kombi­nált-, állítható és csőfogó —, de csavarkulcsunk is legyen. És ter­mészetesen asztali satunk. Legyenek fűrészeink. Legalább egy daraboló (keretes), lyukfű­rész, rókafarkú fűrészek (ge­rinccel és gerinc nélkül), illesztő­fűrész (hajlított és egyenes ge­rinccel) , heveder-, lomb- és fém­fűrész. Az asztalosmunkákhoz szükség van néhány fajta gyalura: simí- tógyalura, párkánygyalura. A fa megmunkálása elképzelhetetlen különböző típusú véső nélkül (le­gyen lapos-, lyuk-, ferde- ho­morú- és pontvéső). De legyen bunkó is hozzá. Különböző fi­nomságú ráspolyok, simítópapí­rok, furdancs, néhány fajta fúró (cigányfúró, csigafúrók, központ­fúrók, süllyesztőfúrók stb.) nél­kül nem végezhetünk szép mun­kát. El ne feledkezzünk olyan alkalmatosságról, amire fűrésze­léskor, gyaluláskor, fúráskor stb. ráfektethetjük és rögzíthetjük a megmunkálandó fát, deszkát. Ho­kedlin vagy térden nem lehet pontosságot elérni. Csak a harmadát Be kell szereznünk olyan esz­közöket is, amelyekkel szerszá­mainkat élezzük és tartjuk rend­ben : reszelőket, élesítőköveket, fűrészhaj toga tót, asztali köszörűt stb. Méréshez legyen mérőszala­gunk, csuklós mérőlécünk (co­lostok), körzőnk, vonalzónk és jelölőeszközök [ácsceruza, ponto­zó (kilner), lyukasztó, acél rajz­tű stb.} Ezek egy része házilag is elkészíthető (pl. kerékpárkül­lőből a rajztü). És mindezeken felül: ha telik rá, vegyünk villamos fúrógépet (és hozzá állványt), és hozzávaló szerszámokat (tudomásunk sze­rint 150 féle szerszám van a fú­rógép sokoldalú hasznosításához). Hosszú a lista és sok pénz kel­lene a felsorolt szerszámok meg­vásárlásához. Ez igaz! De nem feltétlenül fontos megvenni egy­szerre mindet. Először csak azo­kat az alapvetőket, amelyekre a leggyakrabban van szükségünk. S ha barkácsolni kezdünk, mi­hamar be fogjuk látni, milyen nagy megtakarítást érhetünk el már néhány szerszámmal is. Ha a szolgáltató vállalatoknak kifi­zetett javítási díjaknak csak egy- harmadát * fordítjuk szerszámok vásárlására, akkor is rövid időn belül igen hatékony és pénztár- cakímélö szerszámkészletünk lesz. Jó munkát! Sz. Gy. Pelerin-szoknya Pierre Cardin leg­utóbbi pesti divat- bemutatóján érde­kes duplaszoknyás estélyit mutattak be. A földig érő szok­nya szabása egye­nes volt, felette pe­dig egy térdig érő, „áthajtás”. Ezt az­tán lekapcsolta a derekáról a mane- ken, és a vállára te­rítette. így változott át a szoknya csípőig érő pelerinné. Sza-. bása rendkívül egy­szerű, dupla széles anyagból 120 centi­ből kitelik. Félbe kell hajtani a kel­mét, és a rajzon jel­zett módon kivágni a körívet, amely a kisebbik ívében megegyezik a derék­bőséggel. A derék­pántot a maradék anyagból szabjuk, duplán és ferdén. Gombbal vagy hor­goskapoccsal csukó­dik. A pelerinszok- nya készülhet frot­tírból, mintás kar­tonból. Az 1986. évi IV. törvényt megelőzően a jogszabályok meglehetősen szigorú keretek közé szorították a házasfelek rendelkezési jogát vagyoni viszonyaikat illetően. A há­zastársi vagyonközösséget sem egészben, sem részben nem lehetett kizárni. Ezt a tilalmat enyhítette kivétele­sen a bíróság, ha valamelyik félnek nyomós érdeke fűző­dött a házasság fennállása alatti vagyonközösség meg­szüntetéséhez. Persze ezekben az esetekben alapos bizonyí­tásra került sor. A házastár­sak egymás közti vagyonjogi szerződése semmis volt. A gazdasági viszonyok fej­lődésével szükségessé vált annak a lehetősége, hogy a házastársak előre megálla­podhassanak abban: egy eset­leges vállalkozás során ki mi­lyen kockázatot, felelősséget vállal. Ugyanis eddig az egyetemleges felelősség rend­szerében a kockázattal járó tevékenységet nem végző., ab­ba esetleges beleegyezését sem adó házastársnak is anyagi felelősséget kellett vállalnia. Még az is előfor­dulhatott, hogy a házastárs sikertelen gazdasági tevé­kenységének következményei őt sújtják. Magyarán: a má­sik tönkrement, ő fizet. Nem vitás tehát, hogy szük­séges annak lehetőségét biz­tosítani, hogy a házastársak maguk döntsék el, mi kerül a közös, illetőleg a külön va­gyonba. Az egymás közötti vagyoni viszonyaik rendezé­sére akár a házasság fennál­lása alatt, akár annak meg­kötése előtt mód lesz. Az alapszabály ezután is a há­zastársi vagyonközösség. Ezt szükséges hangsúlyozni azért, hogy ne támasszon előre bi­zonytalanságot például azok­ban, akik eleve arra vállal­koznak, hogy a gyermekek nevelésének, a családi körüli teendőknek szentelik idejü­ket, energiájukat. Annak érdekében, hogy a házasfelek vagyoni szerződé­sének tartalma vita esetén pontosan megállapítható le­gyen, a jogszabály feltételt ír elő. A szerződés megkötésé­hez, esetleges módosításához, netán megszüntetéséhez nem elegendő, ha a házasfelek pa­pírt, tollat ragadnak, és írás­ba foglalják elhatározásukat. A magánokirat csak akkor érvényes, ha a jogi képviselő ellenjegyezte. Készíthető köz­okirat is a közjegyző előtt. Nem szükséges okiratot ké­szíteni az ingó dolgok aján­dékozása esetén, illetőleg ak­kor sem, ha már megszűnt a házastársi életközösség, és a felek a közös vagyon megosz­tásáról készítenek megállapo­dást. A bírói gyakorlatban kiala­Jó étvágyat! PARAJLEVES Hozzávalók: két liter csont­vagy húsleves, 75 dkg paraj (le­het mirelit is), 2 dl tejszín. Az elkészített csontlevesbe a szokott módon megfőzött, le­szűrt, áttört parajt belekeverjük, összeforraljuk. Tányérokba rak­juk, és tetejére 1—2 kanálnyi tej­színhabot teszünk. TÜRÖGOMBÖCLEVES Hozzávalók: zsír, liszt, 1/4 kg tehéntúró, 7 dkg dara, 1 pohár tejföl, petrezselyem, pirospapri­ka, 2 db tojás. A liszttel és zsírral világos rán­tást készítünk, a vagdalt petre­zselymet beletesszük, késhegynyi pirospaprikával megszórjuk, és felengedjük a szükséges mennyi­ségű vízzel. A két tojásból, át­tört túróból és darából összegyúr­va vizes kézzel kis gombócokat formálunk, és a forrásban lévő levesbe dobjuk. A kész levest tej­felre tálaljuk. babgulyAsleves Hozzávalók: 25 dkg fehérbab, 30—50 dkg sertéshús, 1 fej hagy­ma, zöldpaprika, paradicsom, 1 evőkanál zsír, 1 késhegynyi pi­rospaprika, só, 1 db tojás és hoz­zá liszt. A hagymát zsíron meghervaszt- juk, megszórjuk pirospaprikával, beletesszük a babot, a kockára vágott sertéshúst, l—l paprikát. paradicsomot. Feleresztjük kellő mennyiségű vízzel, sózzuk. Ad­dig főzzük, míg a bab és a hús megpuhul. Egy tojással és annyi liszttel, amennyit felvesz, csipet­két készítünk, és tálalás előtt belefőzzü k. TEJFÖLÖS GOMBA Hozzávalók: 50 dkg gomba (sampion vagy vargánya), 4 dkg zsír, 1 fej vöröshagyma, 1 evő­kanálnyi liszt, 1 pohár tejföl, petrezselyem, só, bors. A hagymát finomra vágjuk, és a zsíron megdinszteljük, hozzá­adjuk a vékonyan szeleteit tisz­tított gombát sózzuk, borsozzuk és pároljuk. Liszttel elhabart tej­fölt adunk hozzá, majd a vágott petrezselyemmel — ha szükséges kevés víz hozzáadásával — fel­forraljuk. Személyenként 1—2 tü­körtojást, vagy főtt tojásszelete­ket adunk hozzá. BURGONYAPOGACSA Hozzávalók: egy kiló burgonya, 20 dkg vaj, 4 db tojássárgája, só, bors, szerecsendió, olaj a kisü­téshez. A megtisztított burgonyát dara­bokra vágva, sós vízben megfőz­zük, leöntjük a vizet, majd át­törjük. Ha kihűlt, hozzáadjuk a vajat, sót, szerecsendiót, borsot, összegyúrjuk. Pogácsákat szag­gatunk, kissé megforgatjuk a lisztben, és forró olajban mind­két oldalát megsütjük. Darált sonkával vagy füstölt hússal, ma­radék sülttel, apróra vágott zöld­petrezselyemmel, reszelt sajttal dúsíthatjuk a burgonyamasszát még sütés előtt. Feltétnek vagy önálló ételként idénysalátával fo­gyaszthatjuk. TONHAL PARADICSOMMAL Hozzávalók: 30—40 dkg hal, l dl olaj, 70—80 dkg paradicsom. 1—2 babérlevél, 4—5 szemesbors, re­szelt sajt, só. A megtisztított halat besózzuk, jénai tálba tesszük és az 1 dl olajat aláöntjük. A paradicsomot meghámozzuk, és cikkekre vágva beterítjük vele a halat. Babérle­véllel, borssal fűszerezzük, re­szelt sajttal meghintve 15—20 per­cig sütjük. kult rendezés jogszabályt rangot nyert. Nevezetesen: a különvagyonnak az életkö­zösség alatt keletkezett tisz­ta haszna a közös vagyont gyarapítja, például ha az egyik házastárs különvagyo­nába tartozó ingatlan hasznot hoz. Nem érdektelen hangsú­lyozni, hogy a jogszabály sze­rint közös vagyonnak számít a feltalálónak, újítónak, a szerzőnek és más szellemi al­kotást létrehozó személynek a házassági életközösség fenn­állása alatt járó díj. CISIAILIAlDMOTITIIilCIN II HU HÉTVÉGI MELLÉKLET PÁRIZS Pöttyös, csíkos modellek

Next

/
Oldalképek
Tartalom