Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

1987. május 23.

próbákat. Azok is több lehetőséget kaptak, akik egészségük megőrzése érdekében próbáztak és azok is, akik szerették volna lemérni fizikai felkészültségüket. A nagypróbákhoz ekkor már nem kellett beugró, a kispróba teljesítése után mindenki azt választotta, amelyiket akarta. Csökkentették a távokat, és hozzájuk igazították a szintidőket. Ez adta meg az igazi lendületet, hiszen ezután egyre népszerűbb lett az akció. Az ötpróbasorozatot a számítógép segítségével értékelték. Minthogy eddig ennek az értékelését küldték meg, ebből tallóztunk. A megyéből 74 férfi és 12 nő mind az öt próbát szintidőn belül teljesítette. Szabolcs- Szatmárból 488-an álltak rajthoz legalább egy próbán. Közülük az abszolút csúcstartó Szász János lett, aki valamennyi akadályt sikerrel vette. Érdekesség, hogy egy kérdőívet töltöttek ki a résztvevők a próbák előtt. Ebben a legtöbben célként egészségük megőrzését jelölték, utána sorrendben: szórakozásból indult, sikerre vágyott, illetve: társaságot szeretett volna találni.

(A Bákány család: Bákány András, felesége és 15 éves fiuk, Zoltán, aki az ÉVISZ tanulója.)

OLIMPIAI

Amikor 1978-ban meghirdették az „Aranyjelvényesek az olimpiára” sportakciót, a tét ellenére (a legjobbak közül 200-an utazhattak a moszkvai olimpiára) kevesen vágtak neki a próbáknak. Főleg sportolók vagy egykori versenyzők vásárolták meg a próba igazolványát, és álltak rajthoz előbb a megyei, majd az országos próbákon. Azok a fiatalok és felnőttek, akiknek tulajdonképpen szervezték ezt az akciót — ők sohasem, vagy csak néha sportoltak —, eleinte idegenkedtek, sőt néhányan abszurdnak tartották az ötpróba teljesítését. 28 km-t futni, 100 km-t kerékpározni, 30 km-t' gyalogolni hegyekben, 72 km-t evezni és keresztben átúszni (előbb 4,3, majd 5,2 km) a Balatont, mindezt szintidőre — kemény próbatételnek ígérkezett.

Ugyanis ahhoz, hogy valaki végigcsinálja mindezt, kevés volt a próbák időpontja előtt egy héttel elkezdeni tréningezni. Mégis akadtak bátor vállalkozók. Ök vagy edzettek, vagy csak egyszerűen minden előzetes edzés nélkül nekivágtak. Mellettük egy- egy számban a sportág hazai legjobbjai is „beszálltak” a versenybe.

„Soha nem sportoltam versenyszerűen, a mozgással mindig saját igényeimet elégítettem ki. Az ötpróbaakció kezdetén kollégáim cukkoltak, hogy két próbát, az evezést és az úszást, tuti, hogy nem tudom szintidőn belül megcsinálni. Hát azért is belevágtam. Már az első akció végén valamennyi próbát kétszer teljesítettem, így tízpró- bás lettem. A számok közül a kajak a leggyilkosabb szám. Sokszor úgy éreztem táv közben, kiszállok a hajóból és otthagyok mindent, annyira elegem volt abból, hogy tíz órán keresztül mást sem csináltam, csak eveztem. Egyszer a társam egy adag verést helyezett kilátásba, ha nem folytatom. Hajlottam a jó szóra, lapátoltam tovább.

A Velencei-tó körbefutásakor egy 72 éves bácsit értem utol, akiről beszélgetés közben sem hittem el, hogy olyan idős. Később lehagytam, de mindössze tíz percet vertem rá. Amióta beindult az akció, egy-két kispróba kivételével valamennyi akción indultam és teljesítettem is. Már van négy melegítőm és

egy-egy széldzsekim és táskám, amit jutalmul kaptam. Ennek ellenére bármelyik öt- próbással, akivel beszéltem, az egészséges életmód mellett a NAGY TÉT lebeg a szemünk előtt: kijutni a

moszkvai olimpiára, az athéni EB-re, a római VB-re. (Erre a három nemzetközi sporteseményre utazhattak ötpróbások.) Valahogy mindenkiben az motoszkál, hátha pont engem sorsolnak ki. Eddig nem volt szerencsém.

Egyébként az idei akcióból pont ezt hiányolom. Az Adidas ajándékutalványai is értékesek, de nem mérhetők egy olimpiai részvétellel. Emellett azt is hiányolom, hogy az utazási költségekhez nem adnak kedvezményt. Aki bemutatná a próba igazolványát a Balaton-átúszás előtt, annak a MÁV, a BNV mintájára adhatna olcsóbb me,- netjegyet. Még nem számoltam össze, hogy a tíz év alatt a vonatjegyek, a kölcsönzési díjak, a csónak szállítása mennyibe került, de biztos, hogy elég nagy összeg kerekedne ki. Ezt azért is javaslom, mert ilyen kedvezménynyel még több olyan fiatalt is be lehetne kapcsolni a mozgalomba, akik eleve tudják, hogy úgysem lesznek élsportolók, ezért visszahúzódnak, elszakadnak a sporttól, elhanyagolják kondíciójuk megőrzését.” (Szász János)

Az első akció zárása után, amelyen 2215-en indultak, három évet „pihent” az „Olimpiai őtpröba”. 1983—84-ben ugyanis

már ezen a néven hirdették meg. Ekkor már „tömegesftették” a

béreltem ki 4 ezer forintért egy buszt, és meghirdettem az újságban, aki akar, jöhet velünk a megyén kívüli próbára. Mindig megtelt a jármű, és magunk között elosztottuk a költségeket. Ezt valahogy szervezettebben kellene csinálni, és főleg a megyei rendezőknek. Nagyobb propaganda is kellene az akciónak, elsősorban a középiskolások körében, hiszen egy 40—50 éves embert már nehezebb rábeszélni, hogy elkezdjen próbázni.” (Bákány András, a tejipari vállalat normatechnológusa)

Megyénkből a nyíregyházi Kölcsey gimnázium az az iskola, amelynek tanulói szinte valamennyi próbán ott vannak a középiskolák közül az egyik legnagyobb létszámmal.

Hadobás István testnevelő: Megpróbálok a saját példámmal minél több gyereket toborozni az akcióra. Ugyanis én valamennyi nyíregyházi túrán elindulok, és teljesítem is. Ezenkívül ha kell, a lelkűkre beszélek, hogy az állandó mozgás mennyire fontos, és egy évben néhányszor ellenőrizni kell az edzettségi állapotot. Ügy érzem, inkább az előbbi, a személyes példa- mutatás hat a legjobban. Az iskolában tanuló 60 fiúból kb. 30—40-en állandó résztvevői a próbáknak, viszont a lányok közül már kevesebben indulnak. Zsigó Zita, a DSK diákvezetője és Valu Anikó,

A Bákány család

„Számunkra minden próba egyúttal találkozó más emberekkel, néha ismeretlen tájakkal. Ezenkívül minden túrán történik valami érdekes, felejthetetlen. Szentendrén, a vízi túrán egyszerűen odaállítottam, „majd akad társ” jelszóval, és végül két főiskolással eveztem. Vagy az első gyalogtúrán, amelyet végig zuhogó esőben, cipőmarasztaló agyagos talajon teljesítettünk. A Garadna-völgyben a feleségemnek kificamodott a bokája, az utolsó 12 km-en én támogattam, hogy célba érjen.

A fiam az első próbán tízévesen indult, akkor még igazolvány nélkül, mert még szülői engedéllyel sem vehetett részt az ötpróbaakción. (Azóta indulhatnak 14 éven aluliak is szülői engedéllyel.) Zolit előbb noszogatni kellett, na jössz a hét végi próbára, most már ő kérdezi: apu, anyu indulunk? Egyedül a Balaton-átúszásra nem engedem, mert hiába tud úszni, azért azt a távot egyszerre még nem bírná.

Feleségem, aki civilben gyógytornász, a gyalog- és a kerékpártúrákat kedveli. Ö a próbák előtt a szobabiciklin edz. Én pedig ötszöri futással készülök az akciókra. Ezeket az edzéseket még télen is folytatom, általában napi 15—30 km-t futok. Egyébként már régi vágyam, hogy megalakítsák a megyében az Olimpiai ötpróbások klubját. 50—60 ember biztos belépne, és ez is motiváló erő lenne. Próbák előtt összejönnénk, megbeszélnénk az edzéstervet, a részvétet, és az utazást. Már eddig négyszer

a kézilabda-szakosztály diákvezetője, akik nemcsak „illik” jelszóval, hanem a mozgás öröméért a megyén kívüli akciókba is bekapcsolódnak.

A számok közül a legnépszerűbb a futás, hiszen a láb mindig kéznél van. Nem kell hozzá semmilyen különleges felszerelés. Legutóbb, amikor a nyuszifutással kötötték ösz- sze a futópróbát, lefutottuk a 10 km-t, majd utána az 5 km-t. Akkor elnyertük „a legtöbb diákot mozgósító középiskola” címet, és jutalmul 10 tanulónk két hétig Bulgáriában nyaralhat. Ezenkívül Dán László még egyhetes balatoni nyaralást is nyert. A próbákon való részvételt a faliújságra nagy plakáton vezetjük. Számunkra minden akció egyben verseny is, értékeljük, hogy ki lett a győztes, és ki hányadik helyen végzett. A legjobbakat a DSK sportszerekkel még külön is jutalmazza. A tanév végén pedig megbeszéljük a nyári programokat, de azokra már egyénileg utaznak diákjaink.

Míg a/, első akción 2215-en, már a másodikon 49 506-an, a harmadikon pedig 137 599-en rajtoltak. Az idei akció, a negyedik, egy kicsit rendhagyó. Március 14-től november 14-ig tart. Eközben 11 próbát teljesíthetnek a résztvevők. De már a távok, 2 km-től a maratoniig, minimális akaraterővel és egy kicsit több edzettséggel bárkinek teljesíthető. Újdonság, hogy az ez évi próbák felett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vállalt védnökséget.

„Kötelességemnek érzem, hogy karban tartsam magam, és ehhez az egyik legkiválóbb edzés az Olimpiai ötpróba. Elég rendszeresen, már a kezdetektől résztvevője vaFIAT ALOKRÓL — FIATALOKNAK

gyök az akciónak. Akkor Ti- szadobról sokan nekikezdtek a próbáknak, majd fokozatosan lemorzsolódtak. Eleinte én is az öcsémmel vágtam neki a távnak, de mivel abbahagyta, azóta a Trabantom a társam. Beülök a kocsimba és indulok a helyszínekre.

1980-ban elkezdtem kajakozni, ez sokat segített a felkészülésben. A vízi túrával nem is volt gondom, az úszásnál is 20 perccel a szintidőn belül értem célba.

Ha tehetem, a nyíregyházi próbákon kívül más helyszínekre is szívesen elmegyek. Legutóbb a nyuszifutással egybekötött futópróbán a 21 km-es távot teljesítettem, a következő héten Tiszavasvá- riban futottam le ugyanezt, másnap meg Kisvárdán álltam rajthoz a 10 km-esek között. Az idén már 16 pontot gyűjtöttem, de legalább a 30-at szeretném megszerezni. Ehhez azért a szintidőket is megváltoztatnám, hiszen például a maratoni távnál a 4 óra 50 perc mind a férfiaknak, mind a nőknek egyaránt 5 pontot ér. Azért egy kis különbség van, ha ugyanezt a távot egy férfi vagy egy nő lefutja. Szerintem sokkal jobban kellene differenciálni a két nem között.” (Bertalan Éva tiszadobi tanárnő)

E sorok írója egyszer, a második akcióban valamennyi nagypróbát teljesítette. Számomra az egész kihívás volt, hogy egyáltalán bírom-e. A próbák sora a 28 km-es futással kezdődött. Utólag bevallom, ha ezt nem teljesítem, soha többet nem álltam volna rajthoz. 30 fokos melegben, aszfalton futottunk, ráadásul kezdő módjára teleittam magam vízzel, mint egy kacsa, és any- nylra szúrt emiatt az oldalam, hogy a forduló után már szinte csak gyalogoltam, de beértem 2 óra 50 perc alatt.

A 100 km-es kerékpártúrán, mivel másnap meccsünk volt, arra vigyáztam, hogy ne hajtsam túl magam. Sikerült is, de azon az áron, hogy egy hétig ülni sem tudtam a hátsó részemen. Nekem az úszás ment a legjobban. Talpassal beletoccsantam a vízbe, majd mellúszásban nekivágtam a semminek, mert Révfülöpről nem lehetett látni a másik oldalt, Bog- lárlellét. A célban leghamarabb egy fadarabot kerestem, mert a krém, amivel a hideg ellen bekentem magam, csak hosszas kaparással jött le.

Az evezés, az kész gyötrelem. Nincs pihenő, megállás. A napon leégett a bőröm, a tenyerem fel- hőlyagosodott, és a tizedik óra végén már a kulacsot is az ülésre akartam tenni, hogy legalább valami puhát érezzék. A parton annyira remegett a lábunk társammal, hogy a csónakot csak nehézségek árán tudtuk kiemelni.

Zárásként a téli túra térdig érő hóban, szikrázó napsütésben tényleg az ötpróba csúcsát jelentette. Higgyék el, én is ugyanúgy lestem a sorsolást a Platán- strandon, hogy kihúzzák-e a nevemet, de nem. Csak egy másodpercig éreztem csalódást, utána már el is felejtettem, hogy volt ilyen lehetőség.

A szabolcsiak közül, akik ötpróbásként vehettek részt a moszkvai olimpián, az egyik Körtvéyfáy Barna. „Akkor, 1980-ban, 41 évesen a legelsők között csináltam meg az öt sportág távját. Miután véget értek a próbák, korcsoportonként sorsoltak, azzal a kitétellel, hogy a 60 éven felüliek, 6—7-en, automatikusan utazhatnak a szovjet fővárosba. Egyik kollégám hozta az újságot, amelyben az én nevem is szerepelt, másnap pedig levélben jött az értesítés. Méret szerinti nemzetiszínű melegítőt, trikolor pólókat kaptunk.

200 szerencsés ötpróbázó utazott 50 kísérővel, egy kü- lönvonattal. Engem az „N” csoportba sorsoltak, tréfásan mi voltunk a kis Napóleonok. 12 jegyet kaptunk a két hétre a különböző sportág versenyeire. Életemben nem húztak ki még semmilyen sorsoláson, most meg, miután kijutottam az ötkarikás játékokra, a megnyitóra is bejutottam. Ugyanis oda is sorsoltak, hiszen nem kaptunk 250 belépőt. Az egész csodás, precíz volt.

Különbusszal utaztunk az eseményekre, szurkoltunk Növényi, Wladár sikereinek. Minden túlzás nélkül, ha kiadták volna a leglelkesebb szurkolóseregnek járó díjat, a magyarok nyerték volna. A sportesemények mellett kulturális műsorokon tapsoltunk a produkcióknak, este a diszkóban roptuk a táncot, vagy sétáltunk a belvárosban a kellemes időben. Alvásra senki sem gondolt. Az a másfél nap hazafelé bőven elég volt kipihenni a fáradalmakat.

Hiába emelkedett országosan az Olimpiai ötpróbások száma, megyénkben az akció az utóbbi időben veszített nimbuszából. Erre a legjobb példa az április 25—26-i futópróba. A városokból beérkezett nevezéseket a legjobb jóindulattal is elkeserítőnek lehet jellemezni, hiszen egykét helyen még tíz induló sem volt. Ennek egyik oka lehet, hogy későn kapták meg a versenykiírást a résztvevők, az iskolák. De ha arra gondolok, hogy két-három éve a megyeszékhelyen 500— 600-an, a megye többi városaiban jóval 100-on felül volt a rajtolók száma, akkor a mostani mindenképpen visz- szalépés.

Talán nincs motiváló erő? Az egészség megőrzése, a mindennapos mozgás sokaknak frázisként hat. Ha pedig ez sem győzi meg az embereket, akkor nem sikerül velük a sportot megszerettetni. Én még azt sem tartanám kizártnak, hogy egyetemi, főiskolai felvételiket a próbák teljesítéséhez kössék. A testnevelés szakosoknak kötelezővé tenném az ötpróba teljesítését. Lehet, hogy túl drasztikus, de a személyes példamutatás a leendő testnevelőknek sem árt. A Munkára Harcra Kész (MHK) mozgalom óta pedig az Olimpiai ötpróba lehet az az akció, amely megmozgatja a tömegeket. És ezt az egyre csökkenő népszerűséget, ami az idén tapasztalható megyénkben, még meg lehet állítani.

Máthé Csaba

KM HÉTVÉGI melléklet