Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

1987. május 23. próbákat. Azok is több lehetősé­get kaptak, akik egészségük megőrzése érdekében próbáztak és azok is, akik szerették volna lemérni fizikai felkészültségüket. A nagypróbákhoz ekkor már nem kellett beugró, a kispróba teljesítése után mindenki azt vá­lasztotta, amelyiket akarta. Csök­kentették a távokat, és hozzájuk igazították a szintidőket. Ez adta meg az igazi lendületet, hiszen ezután egyre népszerűbb lett az akció. Az ötpróbasorozatot a számítógép segítségével értékel­ték. Minthogy eddig ennek az ér­tékelését küldték meg, ebből tal­lóztunk. A megyéből 74 férfi és 12 nő mind az öt próbát szint­időn belül teljesítette. Szabolcs- Szatmárból 488-an álltak rajthoz legalább egy próbán. Közülük az abszolút csúcstartó Szász János lett, aki valamennyi akadályt si­kerrel vette. Érdekesség, hogy egy kérdőívet töltöttek ki a résztvevők a próbák előtt. Eb­ben a legtöbben célként egészsé­gük megőrzését jelölték, utána sorrendben: szórakozásból indult, sikerre vágyott, illetve: társasá­got szeretett volna találni. (A Bákány család: Bákány András, felesége és 15 éves fiuk, Zoltán, aki az ÉVISZ tanulója.) OLIMPIAI Amikor 1978-ban meghirdették az „Aranyjelvényesek az olimpiára” sportakciót, a tét ellenére (a legjobbak közül 200-an utazhattak a moszkvai olimpiára) kevesen vágtak neki a próbáknak. Főleg sportolók vagy egykori versenyzők vásárolták meg a próba igazolványát, és álltak rajthoz előbb a megyei, majd az országos próbákon. Azok a fiatalok és felnőttek, akiknek tulajdonképpen szervezték ezt az akciót — ők sohasem, vagy csak néha sportoltak —, eleinte ide­genkedtek, sőt néhányan abszurdnak tartották az ötpróba teljesítését. 28 km-t futni, 100 km-t kerékpározni, 30 km-t' gyalogolni hegyekben, 72 km-t evezni és keresztben átúszni (előbb 4,3, majd 5,2 km) a Balatont, mindezt szintidőre — kemény próbatételnek ígérkezett. Ugyanis ahhoz, hogy vala­ki végigcsinálja mindezt, ke­vés volt a próbák időpontja előtt egy héttel elkezdeni tré­ningezni. Mégis akadtak bá­tor vállalkozók. Ök vagy ed­zettek, vagy csak egyszerűen minden előzetes edzés nélkül nekivágtak. Mellettük egy- egy számban a sportág hazai legjobbjai is „beszálltak” a versenybe. „Soha nem sportoltam ver­senyszerűen, a mozgással mindig saját igényeimet elé­gítettem ki. Az ötpróbaakció kezdetén kollégáim cukkol­tak, hogy két próbát, az eve­zést és az úszást, tuti, hogy nem tudom szintidőn belül megcsinálni. Hát azért is be­levágtam. Már az első akció végén valamennyi próbát két­szer teljesítettem, így tízpró- bás lettem. A számok közül a kajak a leggyilkosabb szám. Sokszor úgy éreztem táv köz­ben, kiszállok a hajóból és otthagyok mindent, annyira elegem volt abból, hogy tíz órán keresztül mást sem csi­náltam, csak eveztem. Egy­szer a társam egy adag ve­rést helyezett kilátásba, ha nem folytatom. Hajlottam a jó szóra, lapátoltam tovább. A Velencei-tó körbefutása­kor egy 72 éves bácsit értem utol, akiről beszélgetés köz­ben sem hittem el, hogy olyan idős. Később lehagytam, de mindössze tíz percet vertem rá. Amióta beindult az ak­ció, egy-két kispróba kivéte­lével valamennyi akción in­dultam és teljesítettem is. Már van négy melegítőm és egy-egy széldzsekim és tás­kám, amit jutalmul kaptam. Ennek ellenére bármelyik öt- próbással, akivel beszéltem, az egészséges életmód mel­lett a NAGY TÉT lebeg a szemünk előtt: kijutni a moszkvai olimpiára, az athé­ni EB-re, a római VB-re. (Erre a három nemzetközi sporteseményre utazhattak ötpróbások.) Valahogy min­denkiben az motoszkál, hátha pont engem sorsolnak ki. Ed­dig nem volt szerencsém. Egyébként az idei akcióból pont ezt hiányolom. Az Adi­das ajándékutalványai is ér­tékesek, de nem mérhetők egy olimpiai részvétellel. Emellett azt is hiányolom, hogy az utazási költségekhez nem adnak kedvezményt. Aki bemutatná a próba igazolvá­nyát a Balaton-átúszás előtt, annak a MÁV, a BNV min­tájára adhatna olcsóbb me,- netjegyet. Még nem számol­tam össze, hogy a tíz év alatt a vonatjegyek, a kölcsönzési díjak, a csónak szállítása mennyibe került, de biztos, hogy elég nagy összeg kere­kedne ki. Ezt azért is javas­lom, mert ilyen kedvezmény­nyel még több olyan fiatalt is be lehetne kapcsolni a mozgalomba, akik eleve tud­ják, hogy úgysem lesznek él­sportolók, ezért visszahúzód­nak, elszakadnak a sporttól, elhanyagolják kondíciójuk megőrzését.” (Szász János) Az első akció zárása után, amelyen 2215-en indultak, há­rom évet „pihent” az „Olimpiai őtpröba”. 1983—84-ben ugyanis már ezen a néven hirdették meg. Ekkor már „tömegesftették” a béreltem ki 4 ezer forintért egy buszt, és meghirdettem az újságban, aki akar, jöhet velünk a megyén kívüli pró­bára. Mindig megtelt a jár­mű, és magunk között elosz­tottuk a költségeket. Ezt va­lahogy szervezettebben kelle­ne csinálni, és főleg a megyei rendezőknek. Nagyobb propa­ganda is kellene az akciónak, elsősorban a középiskolások körében, hiszen egy 40—50 éves embert már nehezebb rábeszélni, hogy elkezdjen próbázni.” (Bákány András, a tejipari vállalat normatech­nológusa) Megyénkből a nyíregyházi Kölcsey gimnázium az az is­kola, amelynek tanulói szinte valamennyi próbán ott van­nak a középiskolák közül az egyik legnagyobb létszám­mal. Hadobás István testnevelő: Megpróbálok a saját példám­mal minél több gyereket to­borozni az akcióra. Ugyanis én valamennyi nyíregyházi túrán elindulok, és teljesítem is. Ezenkívül ha kell, a lel­kűkre beszélek, hogy az ál­landó mozgás mennyire fon­tos, és egy évben néhányszor ellenőrizni kell az edzettségi állapotot. Ügy érzem, inkább az előbbi, a személyes példa- mutatás hat a legjobban. Az iskolában tanuló 60 fiúból kb. 30—40-en állandó résztvevői a próbáknak, viszont a lá­nyok közül már kevesebben indulnak. Zsigó Zita, a DSK diákvezetője és Valu Anikó, A Bákány család „Számunkra minden próba egyúttal találkozó más em­berekkel, néha ismeretlen tá­jakkal. Ezenkívül minden tú­rán történik valami érdekes, felejthetetlen. Szentendrén, a vízi túrán egyszerűen odaál­lítottam, „majd akad társ” jelszóval, és végül két főis­kolással eveztem. Vagy az el­ső gyalogtúrán, amelyet végig zuhogó esőben, cipőmarasz­taló agyagos talajon teljesí­tettünk. A Garadna-völgyben a feleségemnek kificamodott a bokája, az utolsó 12 km-en én támogattam, hogy célba érjen. A fiam az első próbán tíz­évesen indult, akkor még igazolvány nélkül, mert még szülői engedéllyel sem vehe­tett részt az ötpróbaakción. (Azóta indulhatnak 14 éven aluliak is szülői engedéllyel.) Zolit előbb noszogatni kel­lett, na jössz a hét végi pró­bára, most már ő kérdezi: apu, anyu indulunk? Egyedül a Balaton-átúszásra nem en­gedem, mert hiába tud úszni, azért azt a távot egyszerre még nem bírná. Feleségem, aki civilben gyógytornász, a gyalog- és a kerékpártúrákat kedveli. Ö a próbák előtt a szobabiciklin edz. Én pedig ötszöri futás­sal készülök az akciókra. Ezeket az edzéseket még té­len is folytatom, általában napi 15—30 km-t futok. Egyébként már régi vágyam, hogy megalakítsák a megyé­ben az Olimpiai ötpróbások klubját. 50—60 ember biztos belépne, és ez is motiváló erő lenne. Próbák előtt összejön­nénk, megbeszélnénk az ed­zéstervet, a részvétet, és az utazást. Már eddig négyszer a kézilabda-szakosztály diák­vezetője, akik nemcsak „il­lik” jelszóval, hanem a moz­gás öröméért a megyén kí­vüli akciókba is bekapcsolód­nak. A számok közül a legnép­szerűbb a futás, hiszen a láb mindig kéznél van. Nem kell hozzá semmilyen különleges felszerelés. Legutóbb, amikor a nyuszifutással kötötték ösz- sze a futópróbát, lefutottuk a 10 km-t, majd utána az 5 km-t. Akkor elnyertük „a legtöbb diákot mozgósító kö­zépiskola” címet, és jutalmul 10 tanulónk két hétig Bulgá­riában nyaralhat. Ezenkívül Dán László még egyhetes ba­latoni nyaralást is nyert. A próbákon való részvételt a faliújságra nagy plakáton ve­zetjük. Számunkra minden akció egyben verseny is, ér­tékeljük, hogy ki lett a győz­tes, és ki hányadik helyen végzett. A legjobbakat a DSK sportszerekkel még külön is jutalmazza. A tanév végén pedig megbeszéljük a nyári programokat, de azokra már egyénileg utaznak diákjaink. Míg a/, első akción 2215-en, már a másodikon 49 506-an, a harma­dikon pedig 137 599-en rajtoltak. Az idei akció, a negyedik, egy kicsit rendhagyó. Március 14-től november 14-ig tart. Eközben 11 próbát teljesíthetnek a résztve­vők. De már a távok, 2 km-től a maratoniig, minimális akarat­erővel és egy kicsit több edzett­séggel bárkinek teljesíthető. Új­donság, hogy az ez évi próbák felett a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság vállalt védnökséget. „Kötelességemnek érzem, hogy karban tartsam magam, és ehhez az egyik legkivá­lóbb edzés az Olimpiai ötpró­ba. Elég rendszeresen, már a kezdetektől résztvevője va­FIAT ALOKRÓL — FIATALOKNAK gyök az akciónak. Akkor Ti- szadobról sokan nekikezdtek a próbáknak, majd fokozato­san lemorzsolódtak. Eleinte én is az öcsémmel vágtam neki a távnak, de mivel ab­bahagyta, azóta a Trabantom a társam. Beülök a kocsimba és indulok a helyszínekre. 1980-ban elkezdtem kajakoz­ni, ez sokat segített a felké­szülésben. A vízi túrával nem is volt gondom, az úszásnál is 20 perccel a szintidőn be­lül értem célba. Ha tehetem, a nyíregyházi próbákon kívül más helyszí­nekre is szívesen elmegyek. Legutóbb a nyuszifutással egybekötött futópróbán a 21 km-es távot teljesítettem, a következő héten Tiszavasvá- riban futottam le ugyanezt, másnap meg Kisvárdán áll­tam rajthoz a 10 km-esek kö­zött. Az idén már 16 pontot gyűjtöttem, de legalább a 30-at szeretném megszerezni. Ehhez azért a szintidőket is megváltoztatnám, hiszen pél­dául a maratoni távnál a 4 óra 50 perc mind a férfiak­nak, mind a nőknek egyaránt 5 pontot ér. Azért egy kis kü­lönbség van, ha ugyanezt a távot egy férfi vagy egy nő lefutja. Szerintem sokkal job­ban kellene differenciálni a két nem között.” (Bertalan Éva tiszadobi tanárnő) E sorok írója egyszer, a máso­dik akcióban valamennyi nagy­próbát teljesítette. Számomra az egész kihívás volt, hogy egyálta­lán bírom-e. A próbák sora a 28 km-es futással kezdődött. Utó­lag bevallom, ha ezt nem telje­sítem, soha többet nem álltam volna rajthoz. 30 fokos melegben, aszfalton futottunk, ráadásul kezdő módjára teleittam magam vízzel, mint egy kacsa, és any- nylra szúrt emiatt az oldalam, hogy a forduló után már szinte csak gyalogoltam, de beértem 2 óra 50 perc alatt. A 100 km-es kerékpártúrán, mi­vel másnap meccsünk volt, arra vigyáztam, hogy ne hajtsam túl magam. Sikerült is, de azon az áron, hogy egy hétig ülni sem tudtam a hátsó részemen. Nekem az úszás ment a legjobban. Tal­passal beletoccsantam a vízbe, majd mellúszásban nekivágtam a semminek, mert Révfülöpről nem lehetett látni a másik oldalt, Bog- lárlellét. A célban leghamarabb egy fadarabot kerestem, mert a krém, amivel a hideg ellen be­kentem magam, csak hosszas ka­parással jött le. Az evezés, az kész gyötrelem. Nincs pihenő, megállás. A napon leégett a bőröm, a tenyerem fel- hőlyagosodott, és a tizedik óra végén már a kulacsot is az ülés­re akartam tenni, hogy legalább valami puhát érezzék. A parton annyira remegett a lábunk tár­sammal, hogy a csónakot csak nehézségek árán tudtuk kiemelni. Zárásként a téli túra térdig érő hóban, szikrázó napsütésben tényleg az ötpróba csúcsát je­lentette. Higgyék el, én is ugyan­úgy lestem a sorsolást a Platán- strandon, hogy kihúzzák-e a ne­vemet, de nem. Csak egy másod­percig éreztem csalódást, utána már el is felejtettem, hogy volt ilyen lehetőség. A szabolcsiak közül, akik ötpróbásként vehettek részt a moszkvai olimpián, az egyik Körtvéyfáy Barna. „Akkor, 1980-ban, 41 évesen a legel­sők között csináltam meg az öt sportág távját. Miután vé­get értek a próbák, korcso­portonként sorsoltak, azzal a kitétellel, hogy a 60 éven fe­lüliek, 6—7-en, automatiku­san utazhatnak a szovjet fő­városba. Egyik kollégám hoz­ta az újságot, amelyben az én nevem is szerepelt, másnap pedig levélben jött az értesí­tés. Méret szerinti nemzeti­színű melegítőt, trikolor pó­lókat kaptunk. 200 szerencsés ötpróbázó utazott 50 kísérővel, egy kü- lönvonattal. Engem az „N” csoportba sorsoltak, tréfásan mi voltunk a kis Napóleo­nok. 12 jegyet kaptunk a két hétre a különböző sportág versenyeire. Életemben nem húztak ki még semmilyen sorsoláson, most meg, miután kijutottam az ötkarikás játé­kokra, a megnyitóra is beju­tottam. Ugyanis oda is sor­soltak, hiszen nem kaptunk 250 belépőt. Az egész csodás, precíz volt. Különbusszal utaztunk az eseményekre, szurkoltunk Növényi, Wladár sikereinek. Minden túlzás nélkül, ha ki­adták volna a leglelkesebb szurkolóseregnek járó díjat, a magyarok nyerték volna. A sportesemények mellett kul­turális műsorokon tapsoltunk a produkcióknak, este a disz­kóban roptuk a táncot, vagy sétáltunk a belvárosban a kellemes időben. Alvásra senki sem gondolt. Az a más­fél nap hazafelé bőven elég volt kipihenni a fáradalma­kat. Hiába emelkedett országo­san az Olimpiai ötpróbások száma, megyénkben az akció az utóbbi időben veszített nimbuszából. Erre a legjobb példa az április 25—26-i futó­próba. A városokból beérke­zett nevezéseket a legjobb jó­indulattal is elkeserítőnek le­het jellemezni, hiszen egy­két helyen még tíz induló sem volt. Ennek egyik oka lehet, hogy későn kapták meg a versenykiírást a résztve­vők, az iskolák. De ha arra gondolok, hogy két-három éve a megyeszékhelyen 500— 600-an, a megye többi váro­saiban jóval 100-on felül volt a rajtolók száma, akkor a mostani mindenképpen visz- szalépés. Talán nincs motiváló erő? Az egészség megőrzése, a mindennapos mozgás sokaknak frázisként hat. Ha pedig ez sem győzi meg az embereket, akkor nem sikerül velük a sportot megszerettetni. Én még azt sem tartanám kizártnak, hogy egyetemi, főiskolai felvételiket a próbák teljesítéséhez kössék. A testnevelés szakosoknak kötelezővé tenném az öt­próba teljesítését. Lehet, hogy túl drasztikus, de a szemé­lyes példamutatás a leendő testnevelőknek sem árt. A Mun­kára Harcra Kész (MHK) mozgalom óta pedig az Olimpiai ötpróba lehet az az akció, amely megmozgatja a tömegeket. És ezt az egyre csökkenő népszerűséget, ami az idén ta­pasztalható megyénkben, még meg lehet állítani. Máthé Csaba KM HÉTVÉGI melléklet

Next

/
Oldalképek
Tartalom